2017. december 11., hétfő

A protestánsok pápája

Ferenc pápa azt javasolta, hogy változtassuk meg a Miatyánk szövegét. Persze a megfogalmazás így nem pontos, hiszen valójában nem megváltoztatásról van szó, hanem inkább értelmezésről vagy pontosításról, mert Isten nem akar senkit a kísértésbe vinni. Ám ha javaslata révbe ér, akkor meglehetősen sokan tanulhatják újra az imádságnak ezt a részét. És vele együtt valószínűleg azt is megtanulják: Ferenc pápa szereti a változást.

A tényszerűség kedvéért tegyük hozzá, hogy az ötlet nem Ferenc pápától származott, az elképzelést pedig a francia protestáns egyházak is elfogadták és egy ideje már így is imádkozzák a Miatyánkot.

A kérdés nem is önmagáért izgalmas számomra, hanem a pápa személye miatt. Megint az látszik ugyanis, hogy Ferenc egy valamilyen értelemben megújításra törekvő elképzelés közepébe keveredett. Függetlenül attól, hogy a kezdeményezés előtte is létezett, a javaslatot szerintem az emberek többsége az ő nevéhez fogja kötni és a jövőben úgy fogják emlegetni, hogy "Ferenc pápa volt az, aki meg akarta változtatni a Miatyánkot". A pontosságra törekvők persze majd kiigazítják őket a tényekről, de ez a lényegen mit sem változtat: Ferenc pápa neve megint összekapcsolódott az újdonsággal. Ferenc és a Miatyánk. Ferenc és a melegek. Ferenc és a pátriárka. Ferenc és a menekültek. Sokat hallani a nevét, és amikor hallani, akkor bizonyos zsebekben kinyílik a bicska, mások viszont legszívesebben vállon veregetnék. A pápa tehát nem egy langyos protokollszemély, hanem igazán megosztó személyiség, a megosztó személyiségek pedig rendszerint érdekesek, pezsgőek, forradalmiak.

Ferenc sok ember szemében szinte emblémája lett a forradalmiságnak, ami az egyházat illeti, és a "sok ember" fogalmába most nem feltétlenül csak a hívőket, hanem más hiteket követőket vagy akár ateistákat is beleértek. Elődjeihez képest nagyobb súlya van a szavainak, mert mindenki figyel rá.

A jelenség azért izgalmas, mert mindez a forradalmi jelleg olyan keretek között történik, amelyek nehezen tűrik az ilyesmit. A napokban az Index is írt egy cikket a pápával kapcsolatban, amiben álláspontom szerint volt egy igen megkapó gondolat. Eszerint maga a kereszténység eredendően forradalmi mozgalom volt, de az eltelt évezredek során talán a világ legkonzervatívabb társadalmi képződményévé vált. Krisztus után a frissen induló hit (persze nem parttalanul) nyitott volt mindenkire, etnikumtól, nemtől és vallási hovatartozástól függetlenül - most pedig az egyház sokszor annak fényében határozza meg önmagát, hogy kiktől kell elhatárolódnia. A keresztények akkor híresek voltak a befogadókészségükről, most pedig híresek arról, hogy nagyon nehezen adják magukat bármilyen hagyomány újraértékelésére.

Ferenc pápa sok tekintetben a nyitottság trendjét képviseli - miközben a világ egyik legzártabb szervezetének élén áll. Ez egy elképesztően feszült és rendkívül érdekes szituáció. A közelmúltban beszélgettem néhány teológussal erről, és közülük az egyik katolikus barátom ennyit mondott: "míg nekünk egyre több bajunk van a saját pápánkkal, a protestánsok körében soha nem volt ennyire népszerű egy pápa sem." És tényleg, talán így lehet megragadni a jelenség lényegét.

Néha olyan érzésem van, mintha helycsere történne. A magyar katolikusok és tekintélyes klerikálisok egy jó része morogva veszi tudomásul Ferenc "viselt dolgait", sőt némelyek keresetlen szavakkal illetik őt, a protestánsok pedig sok esetben nem győzik kiemelni mennyire szimpatikus nekik a pápa. No, azt hiszem ezt nem sokan gondolták volna egy évtizeddel korábban: hogy bizonyos értelemben a katolikus egyházfő a protestánsok pápájává válik majd. Kérdés azonban, ha betöltötte mandátumát, az utódja továbbviszi ezt a látásmódot, vagy egy még keményebb konzervativizmusba vezeti vissza az egyházát. Majd meglátjuk.

17 megjegyzés :

  1. Ézsaiás 45:7
    Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, aki mindezt cselekszem!

    VálaszTörlés
  2. „A keresztények akkor híresek voltak a befogadókészségükről, most pedig híresek arról, hogy nagyon nehezen adják magukat bármilyen hagyomány újraértékelésére.”

    – A keresztények sosem voltak híresek pl. a kicsapongás, a züllés vagy a farizeusok érveinek befogadásáról. Ezt a hagyományt soha de soha nem voltak hajlandók újraértékelni. Akik esetleg igen, azokat nyomtalanul elmosta a történelem. Ferencben az a gáz, hogy e téren „nyit”, és nem a messiási küldetés életre váltása terén, azt már-már szabotálja.

    Fontold meg: ha egy főkomcsi úgy „nyit”, hogy holnaptól befogadja a kapitalizmust, annak nyilván sokan örülnek – a kommunistákon kívül. Végre vége a kommunizmusnak! Azok örülnek Ferencnek, akik egyébként úgy gondolják, hogy „csak a hatástalan keresztény a jó keresztény, legyen végre vége a kereszténységnek, és éljen az egész emberiség boldog világiként, higgyen a vallástalan humanizmusban”. Utóbbival egyébként semmi elméleti gond nincs, annál több a gyakorlati: a „vallástalan humanizmust” már kipróbáltuk, borzalmasan véresnek bizonyult.

    Optimistán feltételezem, hogy Ferenc nem szándékosan, hanem naivan tolja a vallástalan „humanizmus” szekerét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Ferencben az a gáz..."

      Ugye Laci, mondom én hogy katolikusoknak bajuk van Ferenc pápával. :-)

      Törlés
    2. Igen, igazad van. Ha már itt tartunk, te minek örülsz Ferenccel kapcsolatban, és milyen megfontolásból?

      A fenti példámra visszatérve: ha a főkomcsi nyitottan befogadja a kapitalizmust, a kommunizmus melyik ága örülhet ennek, és miért? Nem sekély e kéj?

      Törlés
    3. "Ha már itt tartunk, te minek örülsz Ferenccel kapcsolatban, és milyen megfontolásból?"

      Amennyire látom Ferenc pápát (noha a pápaság mint olyan problémás számomra) azt becsülöm benne, hogy egy ilyen intézmény élén állva van bátorsága kimondani dolgokat. Ami azonban igazán szimpatikus benne - és sokáig latolgattam, hogy ez csupán PR fogás lehet, de szerintem nem - hogy törekszik az alázatosságra. Lehet, hogy ezt az is teszi, hogy Assisi Ferenc a példaképe (ha jól tudom).

      Törlés
    4. Az alázatosságban igazat adok neked, az tényleg pozitívum... lenne: a vezetettek felé. Az meritokrata erény lenne. Ferenc azonban mintha pont nem ebben az irányban lenne alázatos, hanem a hívek kárára. Ellátogat néhány muszlim országba, diplomatikusan alázatoskodik az ottani vezetőkkel, ki sem mondja a konkrét problémákat, nehogy megsértődjenek. (Ott bezzeg nincs bátorsága kimondani dolgokat.) A távozása után pedig ezek az országok ott folytatják a náluk élő keresztények üldözését, ahol abba sem hagyták. Közben Ferenc alázatosan az üldözők befogadására és kényeztetésére buzdít, megint csak a vezetettek kontójára.

      Egyszerű papként ez talán nem lenne akkora probléma, de egyházvezetőként mérlegelnie kellene a felelősségét a döntéseinek közösségi szintű következményeiért.

      Még egy példával megpróbálkozom: az a kapus, akit az ellenfél szeret, tutira nem jó kapus. A kapus akkor dolgozik jól, ha az ellenfél utálja, mert kivédi a labdákat ahelyett, hogy bevédné őket. Ferenc eddig mindent bevédett, és büszke rá. Mintha azt hinné, hogy ez a dolga.

      Törlés
    5. Szerintem a szemléltetésed egy gyűlölettel telivilágra illik. Arra, ahol az embereknek az a természetes, hogy gyűlölni kell a másik táborban lévőt. Te ezt hirdeted. Fel sem merül benned, hogy a két egymás ellen focizó csapat tagjai, amúgy barátok is lehetnek? Hidd el, sok csatár szereti a lövéseit kivédő kapust. Egyébként azért írsz ilyeneket, mert még mindig nem szántad rá magad arra, hogy bibliuát olvass. hidd el sokkal hitelesebb lennél, ha már olvastad volna. Így csak mindenféle elképzeléseketpropagálsz, abban a hiszemben, hogy azt biztos alátámasztja a biblia, mert az a te elképzelésed

      Törlés
  3. Kedves Sytka! Az nem derült ki számomra, hogy mi a te véleményed a fordítással kapcsolatosan. Te mit gondolsz, tényleg meg kell változtatni a Miatyánkot?
    Annak tudatában akár, hogy a franciaországi Egyesült Protestáns Egyház 2016-ban már érvényesítette a változást országos szinódusa alatt.
    Balivi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én inkább azt kérdezném, hogy mi a szerepe a miatyánknak? Az számomra teljesen mellékes, hogy hogyan kell mondani, amig nem tudom, hogy miért

      Törlés
    2. A Mi Atyánk egy ima. Egy ima szerepe általában a kommunikáció egy általad nagyobbnak és hatalmasabbnak elismert entitással, tehát egyfajta alázat kifejezése is. Ha ilyen entitás nincs az életedben, nem hiszel, nem tartod valóságosnak (nem cinikusan mondom:-)akkor semmi szerepe az imának. Ha van, akkor a fentiek:-) Én ha Jézus- követőnek tartanám magamat, akkor minden bizonnyal mondanám, és úgy, ahogyan le van írva.
      A pápa és a protestánsok elképzelését a szöveg módosításával kapcsolatosan én azért tartom furcsa ötletnek, mert a szöveg EZT ("ne vígy minket kísértésbe") mondja, és nem értem honnan tudják, hogy ezt nem így kell érteni:-) Persze a pápának és a különböző szinódusoknak a maguk vallási közösségük számára nyilván van erre felhatalmazása.

      Törlés
    3. Félreértettél. Nem az ima szerepére kérdeztem rá, hanem a miatyánkéra. A kettő szerintem nem azonos fogalom

      Törlés
    4. Már miért ne lenne azonos fogalom? Jézus imádkozni tanította a tanítványait. Arra, hogy az ima ne legyen nyilvános, és ne legyen hosszú. Ettől még ima.

      Törlés
    5. Az ima és a miatyánk között pont olyan kapcsolat van, mint az autó, és a dácsia között. A miatyánk is ima, mint ahogy a dácsia isautó, de attól még a fogalom nem ugyanaz.Ha valakikiejti azt a szót, hogy autó, még nem biztos, hogy mindenkinek a dácsia fog eszébe jutni

      Törlés
    6. Persze, de ha valaki kiejti azt a szót, hogy Miatyánk, akkor mindenki egy (bizonyos) imára gondol, ha pedig valaki kiejti azt a szót, hogy dácsia, akkor meg egy (bizonyos)autóra. Az autó és az ima a főfogalom, ami alá sok, (általában konkretizált) alfogalom illik és tartozik. Az emberi gondolkodás bár képes absztrakcióra (evolúciós előny), de alapjában véve szereti a tárgyiasítást, és konkrétumokhoz kötött. Ez a szerepe a Miatyánknak. Hogy ne kelljen pl. egy írástudatlan embernek absztrahálva, elvonatkoztatva imádkozni, hanem van egy kis segítség:-)

      Törlés
    7. Tehát akkor nem azonos fogalom ;)

      Törlés
    8. Szigorúan véve nem:-) De akkor te minek neveznéd a Miatyánkot?

      Törlés
    9. A miatyánkot nem tartom imának. Jézus nem imádkozta, hanem bemutatta mintaként. Nem azt mondta, hogy ezt imádkozzátok, hanem, hogy ÍGY (ehhez hasonlóan)imádkozzatok. Tehát nekem jobban tetszik az, hogy minta ima. De hogy nekem mi tetszik, az engem sem érdekel, nem hogy mást :)

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)