2012. február 10., péntek

Átok rátok?

Töltsd el arcukat gyalázattal! Szégyenüljenek meg és zavarodjanak össze örökre! Isten, törd össze a fogakat szájukban! Száradjanak el, mint a széttaposott fű! Fiai legyenek árvákká és felesége özveggyé! Örvend majd az igaz, amikor látja a bosszút és a bűnösök vérében mossa lábait. Boldog lesz, aki megragadja, és a sziklához csapja csecsemőidet.

Igen, mindannyian tudjuk, hogy a fenti brutális mondatok a Bibliából, konkrétabban a Zsoltárok Könyvéből származnak. A besorolásuk szerint átokzsoltároknak nevezett szövegek nem kevés embernél verték ki a biztosítékot, szkeptikusok pedig többek között ennek mentén szeretik előhozni, hogy az "Ószövetség Istene" egy szörnyeteg, aki jelentősen különbözik az Újszövetség Istenétől. Utóbbi gondolat mentén alkotta meg saját kánonját a 2. századi keresztény-gnosztikus Marcion, aki ugyanezt a differenciát vélte felfedezni és a két szövetséghez két különböző Istent csatolt.

Az átokzsoltárok nehéz falatok. Úgy tűnik, mintha a zsoltáros egy vérengző Istenhez fohászkodna azért, hogy saját bosszúvágyát kielégítse. Az evangéliumban elhangzó "szeresd ellenséged" parancs mellé téve csakugyan nagy a kontraszt a két szemléletmódban. Van megoldás erre a kettősségre?

Ha abszolút válasz nem is, de vélemények azért léteznek. Egyesek szerint egy az egyben el kell felejtenünk ezeket a szövegeket, hiszen a jézusi etika "felülírta" őket: ma már szeretnünk kell az ellenfeleinket és nem átkozni. Az Újszövetség felől nézve az átokzsoltárok csak egy letűnt kor maradványai, melyeknek megvolt a maguk helye az üdvtörténetben. Mások szerint az ilyesféle átkozódás példa lehet, ha másban nem, hát abban hogy az ember még a dühét és keserűségét is Isten elé viheti, anélkül hogy az tettlegességbe fajulna. Ahogy korábban írtam róla, az acting out-ban, azaz egyfajta pszichés kitörési pontban az ember felszabadul, közben pedig nem okoz kárt másoknak. Az Isten elé vitt harag egyfajta mederben tartása - ebből a szemszögből nézve ez a szerepe az átokzsoltároknak. Azután olyan hangot is hallani, miszerint nincs semmiféle gond a szitkozódással, hiszen az Újszövetségben is előfordul egy-egy durva kiszólás, például amikor Pál a galatákhoz írt levélben a hamis evangéliumot hirdetőkre is átkot kíván.

A magam részéről úgy gondolom, hogy a hangsúlyokat tekintve mindenképpen van különbség az ószövetségi és újszövetségi felfogás között. Mennyiségi kérdésként nézve tény, hogy az átokmondás kevésbé jelenik meg az Újszövetségben. Maga Jézus - aki végül is a keresztény ember hitének alapköve - csak egyetlen alkalommal élt ezzel a lehetőséggel, akkor sem emberre, hanem egy fügefára alkalmazva azt.

A súlyos átokmondás ugyanakkor csak abban az esetben lehet valamiféle exkluzív különlegesség, ha elfelejtjük az ószövetségi történelmi kontextust. Az Izraelt körülvevő civilizációk vallási sajátosságai között bizony megtalálni ezt a nyers eszközt. Az egyiptomi vallási szövegekben nagy számban fordulnak elő átkozódások. Ilyenek például a "kiközösítő szövegek"-nek nevezettek. Az egyiptomiak ellenségeik nevét átkokkal együtt cserépedényekre írták, majd ezeket rituálisan összetörték. Az edény összetörése az ellenség pusztulását akarta kifejezni. Az átokszövegek tehát elterjedtek voltak és nem csupán a dühkitörések miatt használták őket (mint manapság, ha valaki rácsap az ujjára a kalapáccsal), hanem egy adott ország, nemzet vagy éppen egy ember védelme érdekében mondták őket. Ha valaki megsértette valamely dolog vagy személy integritását, számíthatott arra, hogy megátkozzák.

Nem meglepő módon a zsidók átokzsoltárai hangvételükben nagyon hasonlók a körülöttük élő népek átkozódásaihoz - azzal a fontos különbséggel, hogy a mágikus-démonikus betoldásoktól megfosztották őket. A zsidók úgy vélték, hogy az átok nem "önműködően" teljesedik be, mint valami szellemi mechanizmus, hanem annak hátterében Jahve áll.

Nem akarom tovább ragozni, de kíváncsi lennék a ti véleményetekre ezzel az egész átkozódásos témával kapcsolatban - különös tekintettel arra, hogy milyen mai vonatkozásai lehetnek a kérdésnek.

8 megjegyzés :

  1. Alapvető hiba e tekintetben Jézussal példálózni. Ő ugyanis világosan meghatározta küldetésének kereteit, amikor Ézsaiást (61. rész) idézve a felolvasásban megállt, mielőtt az "és Istenünk bosszúállása napját" mondatrészhez érkezett volna. Annyira szembetűnő kiragadás így az idézet, hogy ez jelentőséggel bír nyilvánvalóan. Ez lehet az oka annak is, hogy a házasságtörő asszony elítélésében semmilyen módon sem vett részt. Ám pünkösd után változás állt be. Immár az evangélium (!) része, hogy a Szent Szellem demonstrálja alkalmasint Isten ítéletét (Ján. 16,8: "ítélet tekintetében). Nemcsak a Galatákhoz írt levélben találunk ilyen átokmondást (meg ugye az 1Kor. 5,5.). Péter szó szerint megátkozza Simon mágust, ahogy Pál is Barjézust (bár ez utóbbit lehet prófétai tevékenységnek tekinteni). A hangsúlyok pedig azért tolódtak el, mert immár hatalmunkban áll elválasztva kezelni az embert az őt befolyásoló szellemi lénytől. Jézus előtt ez helyzet nem állt fenn. Nem az ellenséggel való bánásmód változott meg tehát, hanem az igazi ellenség felett kaptunk hatalmat. Ettől függetlenül úgy látom, hogy vannak megátalkodott emberek, akikkel szemben fel lehet lépni ezzel az eszközzel. Ám abban is biztos vagyok, hogy érett ember nem nyúl ehhez az eszközhöz valami különleges élvezettel.
    Továbbá a Jézus által kihagyott rész utolsó mondatrésze ("megvigasztaljak minden gyászolót"), majd az azt követő rész is a vigasztalásról szól. Ez is csak a pünkösd utáni ember kiváltsága. Az ószövetségi embernek nem volt vigasztalója, így az is helyénvaló álláspontnak tűnik, hogy a bosszúállás reményében nyert vigaszt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jézus azért került a képbe, mert Ő az alap - mint mindenben, ebben is. Eszerint - ha jól értelek - te úgy véled, hogy a Jézus után következők (pl. az apostolok) hoztak újat is a képbe?

      Kétségtelen tény, hogy az Újszövetségben az apostolok ritkán, de kimondtak "átkozódós" mondatokat. Nem gondolnám, hogy felelőtlenül beszéltek vagy tévedtek volna. Bármennyire nehéz elismerni, de ez azt mutatja, hogy helye volt az ilyesminek. Én arra lennék kíváncsi, hogy szerintetek melyek azok a konkrét szituációk, amikor ezt jónak tartjátok? (Már ha annak tartjátok).

      Tudom, ez egy elég durva kérdés.

      Törlés
    2. Amikor Pal megatkozta Bar-Jezus-t (aki Isten munkajanak az utjaban allt), megtelt Szent Szellemmel, es ugy szolt.

      Peter "kifakadt" Simon magusra, mert az Istennel szemben durva hibat kovetett el.
      Bar Peter eseteben kifejezetten nem irja a Biblia, ugy gondolom itt sem testi megnyilvanulasrol volt szo.

      Ezzel a feltetelezessel tehat ugy tunik, hogy a Szent Szellem indittatasara mondtak atkot mindket esetben, es szerintem meg az is kozos, hogy nem szemelyes serelmeik voltak az adott helyzetekben.

      Egyebkent az atok mar ott van a Biblia elejen is (Adam & Eva kiuzetese, Isten mondott atkot), de peldaul a Mozesi Torveny ratifikalasanak is szerves resze volt.

      Törlés
    3. Kedves Sytka Jézus nem az alap. Jézus Krisztus az alap, aki nem abból a 33 évből áll, amit itt a földön élt. Itt volt egy küldetése, Ő aszerint járt el. Előtte is élt és megnyilvánult, és ma is él és megnyilvánul.

      Törlés
  2. Szerintem nem azokkal kéne foglalkozni akiknél kiveri ez a biztosítékot. Tapasztalataim szerint ezeknél minden más is kiveri a biztosítékot ami a Bibliában van, élen Jézus tetteinek és beszédének nagy részével.

    A téma emellett érdekes és nekem úgy tűnik teljes sötétség van a kereszténységben e témában, bennem is kb. :)

    VálaszTörlés
  3. hoppá- hoppá....
    Endi mi történt, hogy egy adott témában "teljes sötétség van" benned? :)
    ... egyébként igazad van tényleg sok, össze-vissza tanítás van erről.

    VálaszTörlés
  4. Az újszövetségben ahogy néztem 3 féleképpen mutatják be az átkott:
    1. általánosságban: Átkozott minden ember(Gal 3:10), átok alatt van maga a föld is(1Móz 3:17)
    2. Isten igéjének megváltoztatói(hamis munkások, hamis testvérek): Átkozottak azok, aki hozzátesznek vagy elvesznek az igéből(Jel 22:19), vagy más evangéliumot hírdetnek ,mint ami van.(Gal 1:8) . Ez vonatkozik a személyre, de az üzenetre is és az is átokká lesz vagy átkot von magára, aki hallgat rájuk.
    3. Prófétikus beszédek: ítélet követi (Barjézus, Ananiás és Szafira, Sátánnak átadás a test veszedelmére,halálára)

    A közvetlenűl ember- ember elleni átkozódás nem igen van, mind vagy ítélet, vagy általános megállapítás vagy megmásított evangélium kapcsán hangzott el. Igazából ezek mind igazak, legalábbis én így látom.

    -------
    "Apcs 23:3 Akkor Pál monda neki: Megver az Isten téged, te kimeszelt fal! És te leülsz engem a törvény szerint megítélni, és törvényellenesen cselekedve parancsolod, hogy engem verjenek?
    Apcs 23:4 Az ott állók pedig mondának: Az Istennek főpapját szidalmazod-e?
    Apcs 23:5 Pál pedig monda: Nem tudtam, atyámfiai, hogy főpap. Mert meg van írva: A te néped fejedelmét ne átkozd!"

    Ezt nem igazán értem. Pál két dolgot mond a főpapnak. Az első átok "megver az Isten téged" a másik gyalázás " te kimeszelt fal". A körülötte álló emberek, nem az átkot hozták szóvá, hanem a gyalázást, szidalmazást, ami szerintem a "te kimeszelt fal" lenne, ami az én olvasatomban képmutatótt jelent. Pál erre a 2Móz 22:28-as ige második felével válaszolt " A bírákat ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd.". Miért? Lehet mert személyes indíttatású volt a beszólása? A próféták folyton folyvást átkot mondtak, vagyis ítéletet hírdettek, bár az a kárhoztatás szolgálata volt, de akárhogy is nézzük az átok benne van az evangéliumban is, talán a vita riposztjában nem lehet mondani, mert az haragból származik.. De nemtom . mindenesetre én kerülöm az átkozódást, de az is biztos, hogy az ember átkozott Krisztus nélkül és Isten haragja van rajta, ami ha éltében nem, de az ítéletkor utoléri és az is bizonyos, ha más evangéliumot hírdet vagy kibővíti vagy megkurtítja átkot von magára azon kívül amiben egyébként van, hasonlóan Káin esetére, aki még átkot kapot(1Móz 4:11-12) a kiüzetéskor elhangzott átkon kívül,mely általánosságban kapot az ember(1Móz 3:17-18)..

    VálaszTörlés
  5. Pásztor visszatér2012. február 12. 10:57

    1Kor16:22-" Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott! Marana tha!
    Mk 11:20-21- "Korán reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, észrevették, hogy az gyökerestől kiszáradt. Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál kiszáradt."

    És ez már újszövetség.

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)