2012. december 7., péntek

Imádni és utálni sem kell: a tudomány, mint kalapács...

Részben az előző bejegyzés kapcsán, részben gondolatindítóként írok most egy számomra kétoldalú témáról, melyben bizonyos szinten mindenki érintett: a tudományról, mint jelenségről, mint társadalmi intézményről lesz szó, ami egyesek számára ördögi ellenfél, míg másoknak egyfajta valláspótlék. Pedig lehet kiegyensúlyozottan is kezelni.

Tisztázni akarom már az elején, hogy nekem semmi bajom vele. Sőt, szeretem a tudományt, tetszik hogy rendszeres, kritikus és korrekt gondolkodásra ösztönöz. Tisztelem és élvezem az eredményeit, ahogy azt a bátorságát is, hogy adott pillanatban akár képes saját koncepcióit romba dönteni, hogy a romokon új épületet húzzon fel. Azt sem bánom, ha a tudomány vitatkozik a vallással, nincs ellene kifogásom, ha kutatja a Bibliámat, az egyházi tudományosságot pedig kifejezetten figyelemmel kísérem.

De én a tudományt tudományként szeretem, és nem vallásként. Annak már nem örülök, hogy vannak, akik szinte komplex hitrendszert akarnak gyúrni belőle, vagy legalábbis egyfajta valláspótlékot, sajátos belső rituáléval. Utóbbinak tipikus része a feltétlen bizalom és rajongás a tudomány iránt, az abszolút tekintély megadása egy eszköznek, amit végülis mi hoztunk létre, hogy a magunk javára használjuk. Egy eszközt imádni pedig véleményem szerint értelmetlen dolog. Használni logikus, a vele létrehozott konstrukcióknak, modelleknek és eredményeknek örülni helyes - de magát az eszközt magasztalni mire jó? Vajon a falon lógó festményben gyönyörködjek, vagy a kalapácsomon, amivel bevertem a szeget, hogy a képet a falra akaszthassam? Az univerzum a csodálatosabb vagy a távcső, amivel vizsgálom? Szerintem a tudomány maga sem igényli és nem is volna méltó, ha saját imádatát várná el művelőitől. Amit pedig nem vár el, azt nem kell neki megadni. Hiszen éppen a tudomány hirdeti saját tökéletlenségét és hívja fel a figyelmet arra, hogy önnön hibái által halad előre a maga útján. Ameddig haladhat.

A tudomány iránti egyre erősödő és feltétlen lojalitás keresztényeket is el tud érni. Nekik még kevesebb indokuk van az ilyesmire, hiszen tudnak Valakiről, aki a kalapácsot, a távcsövet és az összes többi eszközt, illetve a tudomány művelésének lehetőségét megalkotta. Ő nyitotta meg a rendelkezésünkre álló játszóteret, és adta meg azokat a keretfeltételeket, melyek között ez az egyébként szédületesen érdekes valóság kibontakozhat a szemünk előtt.

Persze nem lehet elhallgatni a másik oldalt sem, amelyik egyrészről ellenfelet lát a tudományos haladásban, és azt képzeli, a tudósok feltett szándéka gáncsot vetni a hívők lába elé. Ők a tudomány módszertanában, szkeptikus és kritikus szemléletmódjában ördögi sötétséget fedeznek fel, a tudósban pedig az állandó kételkedő démoni figuráját látják. És legyünk őszinték: igazából félelmet is éreznek. Félnek attól, hogy a tudomány majd megmagyarázza azt, amiről egyébként hiszik, hogy megmagyarázhatatlan. Nyomasztja őket az evolúció, a geológia, az asztronómia, ezért aztán egyszerűen kizárják ezeket a témákat az életükből ("ha nem tudok róla, nem is fáj"), esetleg ellentudományt hoznak létre, ami mégiscsak megpróbálja magyarázni, amit szerintük nem lehet magyarázni.

Van egy javaslatom: félelem és imádat helyett kövessük figyelemmel és használjuk ezt az eszközt. Nem a tudomány maga a csodálatos, hanem az a valóság, amit Isten létrehozott. Megismeréséhez ("uralkodjatok rajta") nincs jobb lehetőségünk, mint a vizsgálat, a kutatás, a gondolkodás. A tudományt imádni bűn - utálni vétek.

6 megjegyzés :

  1. Like. Ezt meg is osztom, mert én ilyen megosztó személyiség vagyok :)

    VálaszTörlés
  2. Talán maga az imádat erős kifejezés a tudománnyal kapcsolatban - még ha talán erről is van szó. Az viszont tény és való, hogy "keresztények" is képesek az életüket inkább az emberi rációra alapozni, mint a Bibliára. Inkább követik a saját eszüket, mint Jézust, és vallanak az övével ellentétes nézeteket Istenről, az emberről, a világról, a bűnről. Innentől kezdve - a szó bibliai értelmével élve - mi jogon nevezzük őket kereszténynek? Hisz nem Jézust követik, hanem sok minden mást. És ez szomorú.

    (Tudom, csak az egyik oldallal kapcsolatban nyilatkoztam. A tudományok normális megközelítésével kapcsolatban leírt gondolataiddal egyetértek.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyébként ebben a tudomány dologban van még "harmadik oldal" is, amiről elfelejtettem szólni: amikor az emberek bár a saját eszüket követik, de azt mondják rá, hogy erre a tudomány eredményei jogosítják fel őket.

      Soha nem látott mennyiségben érhetők el horoszkópok, homeopátia, mindenféle ezoterikus módszerek, természetgyógyászati praktikák. És ezek mindig vagy a tudomány tekintélyére hivatkoznak, vagy pedig olyan nyelvezetet használnak, ami nagyon tudományosnak tűnik. (Egyébként ez is mutatja, mekkora tekintélye lett mára a tudománynak).

      Törlés
  3. Hát ez elég jóhiszemű, vagy inkább naív írás. A tudomány ma kb. egyet jelent az ateizmussal, materializmussal, legalábbis pl. az európai kultúrkörben.
    Úgy lenne jó ez az írás ha megemlítené ezt a problémát, azaz hogy a tudomány ateista-materialista vonulata mekkora nagy ostobaság, kereszténységtől teljesen függetlenül.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg naiv kissé, elismerem. :-) Nekem is eszembe jutott még egy csomó dolog (utólag), amit bele lehetett volna írni, csak akkor háromszor ilyen hosszú és senki nem olvassa el. :-)
      NEKEM nem jelent egyet a tudomány az ateizmussal, de sokaknak valóban, ahogy az is igaz, hogy ez ostobaság. Inkább azt mondanám, ahogy az ezoterikusok, a mindenféle áltudományos propagandák, és ahogy legyünk őszinték a vallások is, úgy az ateizmus is felhasználja a maga céljaira a tudományt. Azért tehetik ezt, mert a természettudomány legalábbis hitsemleges és alapvetően materiális dolgokkal foglalkozik. Ezzel tálcán kínálja a lehetőséget a materialistáknak.

      Törlés
    2. Kedves Névtelen! A tudomány által használt naturalista megközelítés csak egy keret: erre felépíthet az ember kizárólag naturalista-ateista világnézetet, míg "szupernaturalista" (C.S. Lewis kifejezése, ha jól emlékszem) világnézetet is.
      A tudomány alapvetően nem foglalkozik olyan kérdésekkel a maga nyers valóságában, amivel a kereszténység foglalkozik alapvetően. Különbség van az "igazság" - ami a tény (mondjuk...) és az "Igazság", Aki a Krisztus között!

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)