2017. július 6., csütörtök

Értékőrző vagy mindent felégető pusztítás?

Egyik szemem sír, a másik nevet: egy olyan témát tanulmányozgatok mostanában (némileg kényszerből), amivel korábban még sosem foglalkoztam. A magyarok ősvallásáról van szó, amelyet elődeink még a kereszténység megjelenése előtt követtek. Az igazi nehézséget az okozza, hogy a témához kapcsolódó szövegemlékeket, sőt a tárgyi anyagok jó részét is a terjedő kereszténység gyakorlatilag megsemmisítette, így a terület nehezen kutathatóvá vált.

Emlékszem, hogy kamaszként mennyire tetszett a már akkor is csaknem klasszikus sci-fi történetnek számító Nyolcadik Utas: a Halál, vagyis az Alien-széria első része. A film alapján íródott regényben van egy jelenet, amikor az űrhajó legénységének biológusa az egyik döglött földönkívüli lény tetemét vizsgálja. A kutató természetesen egyszerre érez taszító borzongást és a titkok kifürkészésére ösztönző vonzódást is az elpusztult, undorító lény vizsgálata közben. Míg az űrhajósok többsége határozottan követeli, hogy a tetemet minél gyorsabban távolítsák el a fedélzetről, mert az még holtában is veszélyes az ereiben keringő molekuláris sav miatt, a biológus amellett kardoskodik, hogy egy ilyen új faj tanulmányázásának a lehetőségét óriási ostobaság volna elszalasztani. És az olvasónak az a benyomása, hogy valahol mindkét oldal érveit meg lehet érteni. Aztán persze tudjuk, hogy a történet azokat igazolja, akik a veszélyes lénytől megszabadultak volna - ám ettől a kérdés a tudományos vizsgálatról jogos kérdés marad.

Nos, valahogy így vagyok én a fenti dolog, azaz a magyarok ősvallásának tanulmányozása kapcsán is. Amikor a magyar nép "felvette a kereszténységet" (most egy pillanatra tegyük félre, mennyire lehetséges egy hitet felvenni), akkor ez a döntés nem pusztán egy új vallás követését jelentette, hanem egy erős és erőszakos szembefordulást is az addig elterjedt pogányság eszmeiségével. A kereszténység gyakorlatilag kiszorította és megsemmisítette az ősi magyar hitvilágot, és vele együtt annak forrásait is. Természetesen fennmaradtak utalások, töredékek, kisebb-nagyobb tárgyi, szöveges vagy nyelvi emlékek, sőt bizonyos elemek tovább éltek, esetleg módosult formában be is kerültek a keresztény hitfelfogásba - de ha valaki belenéz egy témával foglalkozó szakirodalomba, pillanatok alatt azzal a panaszkodással kerül szembe, hogy tulajdonképpen lehetetlen teljes képet kapni arról, miben és hogyan hittek az őseink.

Az összeállított tabló a magyar ősvallás kérdésében, amely egyébként sem volt egyszerű (a jelek szerint eleink vallása sok mindenben a többi népéhez hasonlított), még zavarosabb manapság, mert a "keresztény pusztítás(?)" által generált bizonytalanság szerintem ahhoz is hozzájárult, hogy a tisztázatlan kérdéseket kihasználva rengeteg áltudományos maszlag, egyfajta szalonképtelen politikai kultúra és fárasztóan "magyarkodós" könyvek tucatjai is megjelenhessenek a témában. Ezeket valószínűleg mindenki ismeri vagy hallott már róluk. De még egyszer: éppen amiatt is vált lehetővé a sok butaság, mert a kereszténység megsemmisítette az anyagokat, és az egykori szerzetesek részrehajlóan írták le az ősi magyar hitvilágról szóló ismereteket.

Mielőtt valaki félreérti, a hangsúly számomra természetesen nem a magyarok ősi hitvilágának szellemi értékességén van. Keresztényként úgy gondolom, nem sokat veszítettünk ezekkel a rendkívül babonás, samanisztikus-természetimádó jellegű hitnézetekkel. Ugyanakkor ha a vallásokat tanulmányozó, a történeti hátteret, a meséket és regéket megismerni kívánó ember beszél belőlem, aki például a saját nemzetét szeretné jobban megérteni, akkor úgy vagyok vele, mint az Alien-széria fent említett biológusa: kár volna mindent csak úgy kidobni az ablakon még akkor is, ha az adott dolgot veszélyesnek vagy elborzasztónak tartjuk! A csúnya bogaraktól kiráz a hideg - de mégis ismerni kell őket, hiszen tetszik vagy sem, közünk van hozzájuk. Faramuci kifejezést használva talán létezhet „értékmegőrző pusztítás” is, amikor bizonyos dokumentálásokat el lehet végezni a könyörtelen kikukázás előtt.

A probléma persze nem újkeletű és nem csak a kereszténységre jellemző. A vallások kölcsönhatásakor tipikus történelmi tapasztalat, hogy az egyik felülírhatja a másikat, és ezt a takarító hadműveletet sokszor igyekszik a legnyersebben és maradéktalanul elvégezni. Ismert történet például, amikor I. Omár kalifa seregeivel elfoglalta Alexandria városát, és emberei a legendás könyvtárat is porig égették. A kalifa ugyanis úgy gondolta, ha a könyvek mindazt tartalmazzák, amit a Korán, akkor feleslegesek, ha meg nem, akkor veszélyesek. De mindenképpen pusztulásra méltók. (A korrektség miatt hozzáteszem, hogy egyesek szerint ez a sztori egyébként utólagos kitaláció.)

A nehézséget az okozza, hogy a keresztény hit határozott terjesztése nehezen képzelhető el úgy, hogy az csak építés legyen: a megtérés a régi értékrend megszűnését is jelenti. Olyan ez, mint az özönvíz: mielőtt az új világ alapjai felépülnének, tisztára kell mosni a terepet. Ez persze taszítóan hangzik, és számos kérdéshez vezet. Vajon hogyan viszonyuljunk más hitek és a miénktől eltérő értékek "kiszorításának" kérdéséhez? Természetesen ma a kereszténység Európában nem olyan helyzetben van, mintha ez a kérdés égetően követelné, hogy megválaszolják - de például Afrikában a helyzet az, hogy a keresztény hit rengeteg helyi folklórral találkozik. Mi lenne a helyes? Nyilván azt mondjuk erre, hogy a törzsi hiteket és eszméket fel kell számolni az őszinte megtéréssel együtt - ahogy a Bibliában is látunk erre mintákat -, de ha ilyen kemény állásponton is vagyunk, jónak vagy rossznak tartjuk legalább, ha a misszionáriusokat esetleg megelőzik az etnográfusok, hogy konzerváljanak és dokumentáljanak? Érdemes-e minden furcsa bogarat áttanulmányozni, mielőtt agyontapossuk őket? Egyáltalán kell-e a mai világban még a hitet úgy "terjeszteni", hogy annak más vallások és felfogások is a martalékává váljanak? Vagy másként felvetve: az ilyesmi elkerülhetetlen mellékterméke az evangélizációnak?  

12 megjegyzés :

  1. Amennyire én tudom, a magyar hitvilág kérdésében jelenleg nincs teljes egyetértés, hasonlóan a kereszténységhez, több "elmélet", felfogás alakult ki. Amiben viszont most már úgy tűnik konszenzus kezd lenni az az, hogy az ősi magyar vallás nem nélkülözte a keresztet, és egy szkíta, népi jellegű "kereszténység", ahogyan mondják "fehér kereszténység" alkotta a vallás alapjait. Ezeket nem annyira írásos, hanem tárgyi emlékek, régészeti leletek igazolják.

    István király érdemét sokan nem abban látják, hogy Róma és Bizánc között Rómát választva életképes államot tudott létrehozni, hanem abban, hogy a két, egymással is ellenséges kereszténység közé ékelődve is meg tudta tartani és meg tudta őrizni a már létező népi kereszténység elemeit. István zsenialitása ebben állt.

    Ha valóban érdekel a magyarság hitvilága, akkor én azt javaslom ne írásos emlékek között keresgélj, hanem inkább művészettörténeti vonalon indulj el, és a fennmaradt tárgyi emlékek (építészet, művészet stb) szemlélésével egészen jó képet alkothatsz arról, hogy hogyan és mit hittek őseink. Szimbólumok sokaságán kell majd átvergődnöd:-)

    Balivi voltam

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Balivi, köszi a tippet. Amit a források még (a régészeti leletek és a fennmaradt adatok alapján) megemlítenek, hogy elképzelhetőnek tűnik, a magyarok hittek az égistenben, tehát mintha legalábbis hajlottak volna a monoteizmusra. De majd írok erről a következő bejegyzésben inkább, most a témát csak illusztráció gyanánt hoztam fel. :-)

      Törlés
  2. "Egyáltalán kell-e a mai világban még a hitet úgy "terjeszteni", hogy annak más vallások és felfogások is a martalékává váljanak?"
    Nekem elég határozott véleményem, hogy nem kellene. Egyrészt azért nem, mert elsősorban az lenne a jó, ha mindenki a saját háza táján söprögetne. Tehát amíg a saját környezetünkben azt látjuk, hogy rengeteg az anyagias gondolkodású, szellemi értékek iránt teljesen érdektelen ember, a társadalmilag leginkább megbecsült érték a siker és az anyagi javak halmozása, az emberekben korlátlanul működik az önzés és irigység, sőt még gazdasági és politikai érdekekből erre még rá is játszanak, addig szerintem teljesen egyértelmű, hogy itt helyben lenne dolgunk... Ez a távoli "missziózás" szerintem erősen pótcselekvés. De a környezetünkben sem a közvetlen térítés lenne a célravezető, hanem elsősorban egy olyan pozitív példa felmutatása, hogy másként is lehet...
    Másrészt pedig én úgy látom, hogy ma már igazából nem a kereszténység és más vallások, hitek állnak szemben egymással, hanem a vallások és hagyományos értékrendek állnak szemben a vallást és hagyományos értékrendeket meghaladni és megszüntetni akaró ideológiával. Ebben a szembenállásban pedig az is a "mi oldalunknak" kedvez, ha valahol a helyi hagyományos vallások erősödnek meg, ragaszkodnak a saját hagyományos értékrendjükhöz. A kereszténységnek szerintem csak ott lenne helye, ahol ezek a meglévő helyi értékrendek annyira meggyengültek, hogy nincs reális esély a megerősítésükre/felélesztésükre.

    A magyar ősvallás érdekelne, de mivel eléggé zavaros a kép, nagyon kevés a konkrét adat és nagyon sok a délibábos fantázia, még nem volt kedvem belemerülni a témába. Mindenesetre a Balivi által említett, művészeti szimbólumokon keresztül való megközelítés jó útnak tűnik. Jankovics Marcell foglalkozott ilyesmivel (A fa mitológiája, A Nap könyve, stb.). Balivi, tudsz még valami jó forrást ehhez?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Pap Gábor művészettörténész, vagy dr. Varga Tibor jogtörténész előadásai a youtubon elég jók. Irodalomban talán Papp Gábor könyvei.

      Törlés
    2. Ja, és aki még sokat foglalkozott ezzel, az Grandpierre Attila (tudod a VHK-s:-), aki egyébként nemzetközileg is elismert csillagász. Van weboldala, ő sokat írt ezekről.

      Törlés
    3. Köszi!
      Varga Tibornak épp mostanában néztem egy előadását, Dózsával kapcsolatban akartam kicsit részletesebben tájékozódni, és az ő előadásával akadtam össze. Tetszett, szerintem egész kiegyensúlyozottan adta elő a témát.
      Grandpierre Attilát ismerem, régebben nagyon szerettem a VHK-t, még most is meg-meghallgatom néha. Tudom, hogy foglalkozik ilyen dolgokkal, de őszintén szólva, vele kicsit szkeptikus vagyok, mert amit olvastam tőle, annak alapján ő is inkább a délibábos irányba húz... persze attól még lehetnek jó meglátásai.

      Törlés
  3. Bakos Attila Magyarország harmadik szemmel you tube, érdemes végighallgatni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Nacza Katona! Köszönöm, meg fogom nézni!

      Törlés
    2. Most hallgatom ezt az előadást. Már eltelt fél óra, de gyakorlatilag Bakos Attila még nem mondott semmit. Csak annyit, hogy Mária (Jézus anyja) nem zsidó volt, Adiabenéből származott, ahol felváltva uralkodtak a rómaiak és a párthusok. (Azaz Mária párthus volt, és nyilván akkor Jézus is). Az ősi indiaiak azért hívják Agni-nak a tüzet, mert két ág összedörzsölésével állították elő.
      Kedves Sytka, tényleg meg akarod hallgatni? :))

      brabant89

      Törlés
    3. Kedves brabant89!


      Köszi az infot - ha ez tényleg ilyen "Jézus pártus herceg", vagy "Jézus is magyar volt" jellegű okosság, akkor inkább elkerülöm, egyben megköszönve, hogy megspóroltál nekem egy kis időt! :-)

      Törlés
  4. Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy valóban háromféle ember van:))
    Elnézést kérek mindenkitől!

    VálaszTörlés
  5. A magyar ősvallással kapcsolatban: az alábbi linken olvasható egy rendkívül érdekes tanulmány arról (bár az indiai civilizációról van benne szó), hogy bizonyos tudományos vagy egyéb vélemények/meggyőződések olykor teljesen alaptalanul is mennyire masszívan képesek tartani magukat, pusztán a megszokás, vagy valamilyen érdekek miatt.
    A magyar őshagyománnyal, őstörténettel kapcsolatban is bőven lehetnek olyan "tudományos" (pontosabban annak feltüntetett) elméletek, amiknek a valósághoz semmi köze sincs. Történelmi "tényekkel" kapcsolatban szintén előfordulhat ez. Túlságosan bátran vonunk le tudományos/történelmi következtetéseket. Sok dolgot nem kérdőjelezünk meg, ami megérné, hogy elidőzzünk felettük.

    Tényleg nagyon érdekes cikk, érdemes elolvasni.

    https://tattva.hu/index.php?inc=article&id=6

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)