2018. február 24., szombat

Elment, de nem halt meg (Billy Graham: 1918-2018)

Napok óta terjed az interneten egy idézet, mely a világszerte ismert evangélistától, Billy Grahamtől származik. Graham egyszer azt mondta, ha a halálhíréről érkeznek hírek, egy szót se higgyünk el belőle: "sokkal inkább életben leszek, mint most. Csak épp megváltoztattam a címemet. Isten jelenlétébe mentem."

Graham tehát nem halt meg néhány nappal ezelőtt, életének századik évében - csak lakcímet változtatott. Elment innen egy jobb helyre, és van egy olyan sejtelmem, hogy vele együtt valami más is távozott ebből a világból. Ő még a szó legklasszikusabb értelmében vett evangélista volt, aki semmi többet, és nagyon fontos, hogy semmi kevesebbet sem akart, mintsem az evangéliumot hirdetni. Nincs ebben valamiféle misztikus titok. Graham egyszerűen Jézusról beszélt az embereknek, és amikor ezt tette, akkor rengetegen úgy döntöttek, hogy keresztények lesznek. Súlya volt a szavainak, mert súlya volt az életének, súlya volt a jellemének. Nem magának gyűjtött követőket, hanem annak, Aki megbízta, Akiről úgy hitte, küldetést adott számára.

Bevallom, én soha nem olvastam egyetlen könyvet sem tőle, csupán részleteket írásaiból. Nem voltam ott a híres budapesti evangélizációk egyikén sem, de számos emberrel találkoztam, aki úgy kezdte hitéletének leírását: "én is akkor tértem meg, amikor Billy Graham Budapesten szolgált". Egy kiállítást láttam róla Amerikában, s bár felmerültek kérdések bennem, áttekintve egész életművét, mégsem tudtam más konklúzióra jutni a kiállítás végén, mint hogy ez az ember sok szempontból példaértékű lehet számunkra. Leginkább talán abban, hogyan kell komolyan venni egy küldetést, hogyan kell komolyan venni egy szolgálatot, mit jelent odaszentelni egy egész életet egy elhívásnak.

Billy Graham hittel és meggyőződéssel prédikált, nem képmutatásból, megélhetésből, puszta nyers önérdekből, vagy a rivaldafény mágikus vonzásának engedve. Nyilván nem volt tökéletes, de ellentétben számos ismert és színpadon álló társával, nem keveredett házasságtörésbe, súlyos sikkasztásba, durva teológiai herezisekbe vagy ehhez hasonló sötét dolgokba. Ami azonban ennél még nagyobb fegyvertény, hogy szolgálatát milyen elképesztő - merem állítani, ma már csaknem elképzelhetetlen - elismerés övezte. A történelmi egyházaktól a kisebb gyülekezetekig csengése volt a nevének. Billy Graham csaknem jelképévé vált annak, hogyan kell felekezettől függetlenül úgy szolgálni, hogy szinte az egész egyházban respektálják a munkádat. Sőt, a kör ennél szélesebbnek mutatkozik, hiszen számos amerikai elnökkel jó kapcsolatot ápolt, de előadása volt a TED sorozatában is.

Graham tehát most elment, de nem tűnt el nyomtalanul. Hatása maradandó, mindig lesz okunk visszanézni rá, megállni egy kicsit és ízlelgetni a gondolatait, szemlélni a hozzáállását, egész életpéldáját. Nyugodjon békében új lakhelyén!

1 megjegyzés :

  1. Érdemes elolvasni a New York Times értékelését Graham életművéről: https://www.nytimes.com/2018/02/21/opinion/billy-graham-death-missed-opportunties.html

    Jelzi, hogy nem elég jó kereszténynek lenni, és annak is látszani... más a mérce.

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)