2020. augusztus 22., szombat

Mennyire volt szent Szent István?

Az ünnepeknek köszönhetően alkalmam volt részt venni egy rendezvényen, ahol Szent István királyunkról hallottam érdekes dolgokat dalban, versben, prózában egyaránt. Nos, készséggel beismerem, hogy nem vagyok egy lumen a magyar történelemtudásomat illetően, mégis úgy gondolom, Szent István többször is megfordulhatott a sírjában - például akkor, amikor a kereszténységgel hozták furcsa összefüggésekbe...

A részletekre már nem pontosan emlékszem, de a lényeg még nem kopott ki a fejemből: az említett eseményen nyomatékosan és többször is elhangzott az az imádság, amivel Szent Istvánhoz fordultak. Az imában többek között arra kérték a halott királyt, hogy erősítse meg a magyarok életfáját. Legyenek ennek a fának a gyökerei nagyon stabilak, hiszen ez köt bennünket, magyarokat össze, és ennek a fának az ágai rügyezzenek, növekedjenek, óvjanak minket, hogy igaz magyar emberként továbbvihessük ennek a népnek a történelmét.

A hihetetlenül semmitmondó ünnepi hablatty, amiben egy több mint ezer éve meghalt királyt szólítanak fel cselekvésre egy dolog. De azért az életfa és szegény Szent István egy lapon emlegetése, nos, az már valami más lépték. Szegény Szent István ha élne, ebbe biztosan belehalt volna! Hiszen meglehetősen nyilvánvaló a magyar történelemből, hogy az István segítségével megjelenő kereszténység komoly erőfeszítéseket tett az ősmagyar-pogány vallásosság teljes megsemmisítéséért és végső kisöpréséért. A mai vallástudomány számára éppen az okozza a fő nehézséget az ősmagyar hit kutatásában, hogy minden írásos-tárgyi emlékét az István által behozott szerzetesek módszeresen megsemmisítettek. Az életfa pedig abszolút pogány szimbólum, a sámánisztikus ősi hitünk egyik központi motívuma. Arra kérni Szent Istvánt, hogy áldja meg az ősmagyar életfát nagyjából olyan, mintha Szűz Máriához fohászkodna valaki, hogy zsírozza meg a bordélyházak bejárati ajtajait, hadd menjenek egyre könnyedebben szobára a kuncsaftok a lányokkal.

Felülemelkedve ezeken a nonszensz dolgokon azonban felmerült bennem a kérdés, vajon mennyire nevezhető valóban szentnek Szent István király? Természetesen az alapvető tudnivalókat mindannyian ismerjük vele kapcsolatban, hiszen sokat hangoztatják, hogy ő aztán tényleg keresztény király volt, aki magát a kereszténységet is elterjesztette Magyarországon. Karácsony János egyháztörténeti könyve kerek perec így fogalmaz:

"Ő szívvel-lélekkel keresztény volt s mivel a keresztény vallás parancsainak megtartását másoktól is követelte, nemsokára trónralépte után a somogy- és zalamegyei magyarok föllázadtak ellene."

Persze aki kötekedni akar, most rámutathat a fenti idézet ellentmondásos voltára, hiszen egy szívvel-lélekkel keresztény ember nem fogja követelni senki mástól a "keresztény vallás" parancsainak megtartását - mert a hit nem követeléseken keresztül működik. Ám ne feledjük, nem a szekuláris posztmodern világban járunk, hanem a középkorban. Bármennyire nehéz is félretenni egy liberális demokratának a mai viszonyokat, ahol mindenki össze-vissza abban hisz amiben akar, István és korszakának megértéséhez ez elengedhetetlenül szükséges. Egyébként valami hasonló igaz az Ószövetségre is: egy izraelita aligha dönthette el, milyen vallású szeretne lenni. Többnyire azt tette, amit a király mondott és a szellemi irányokat tekintve arra ment, amerre Izrael mint nemzet maga is haladt. Azt látjuk tehát, a nép többnyire együtt mozdult. Ha Jahve felé haladtak, akkor egységesen követték, ha bálványimádásba csúsztak, maga a nép hajlott rossz irányba. (Vannak persze itt-ott kivételek, mint amilyen például Ákán egyéni hangvételű sztorija a kánaánita hódítások ideje alatt.)

Szent Istvánról tudható, hogy a keresztény hit védelmében többször is fegyvert ragadott, püspökségeket alapított, papokat hozatott az országba, a szentmise hallgatására egyenesen kötelezte a népet, a vétkezőket pedig "világ büntetésekkel sujtotta." Őszintén bevallom: egyáltalán nem szimpatikus számomra Szent István karaktere, hihetetlen messze áll tőlem a személyisége, de ez valószínűleg a kettőnk között lévő történelmi távolság miatt van így, hiszen egészen más világban élek, mint amilyet ő megteremteni próbált.

Ugyanakkor minden történelmi hátteret figyelembe véve sem értem azt a nemzeti lelkesedést, ami István királyt körbeveszi. Világos, hogy István aktivitása nélkül egészen más lenne Magyarország, vagy talán ha nem is ő, de hasonló módszerekkel és megoldásokkal egy másik király révén került volna a kereszténység hozzánk. Ez azonban nem teszi befogadhatóbbá és rokonszenvesebbé mindazt, ahogyan István a keresztény hitről gondolkodott és azt elterjesztette. Épp úgy nem, ahogyan Luther Márton antiszemitizmusát sem fogom elfogadni csak azért, mert Luther korában az antiszemitizmus viszonylag elfogadott jelenségnek számított, és hát maga Luther mégis egy hatalmas reformátor volt. Nem és nem: az antiszemitizmus az antiszemitizmus, bárki követi el, a tűzzel-vassal hitterjesztés és a keresztény hitre kényszerítés pedig pontosan az, aminek látszik. Számomra a kereszténység "módszerei" akkor elfogadhatók, ha Krisztus retorikájával, érzéseivel és gondolatiságával vannak telítve - pedig ő sem a mai demokráciákban, hanem egy meglehetősen bárdolatlan ókorban élt.

Nem tudom Szent István mennyire volt szent, ha ezt a szót a bibliai kontextus szerint értjük. Mindazonáltal a rajongást iránta itt és most, a huszonegyedik században meglehetősen abszurdnak tartom.

7 megjegyzés :

  1. Sytka, egy magyarokat kifejezetten nem kedvelő szlovák történész méltatja Istvánt ( Sväty Stefán v Uhorskej) , hogy a szlovákok számára is mérvadó a műve és 850 évig fenn is maradt.

    Ami az életszentségét illeti: talán az őszinte gyötrődése mutatja legjobban, őt magát is tépte a politika és az üdvrend ellentéte. István sokkal inkább törékeny figura, mint ahogy a szobrain látszik. A fiának írt tanácsai pedig kifejezetten józan és mérsékelt embernek mutatják. El akarta kerülni a nagyobb rosszat, ennek nagy volt az ára. De úgy tűnik, arra jutott, nem nagyon tehet mást.

    Cypriánus

    VálaszTörlés
  2. Amúgy valószínűleg a magyar etnikum őseit kitevő avar parasztok nagy része már a Karoling korban keresztény lett, legalábbis a Dunántúlon. A keresztény vallás gyakorlását a magyar ( baskír) hódítás maximum néhány évre vetette vissza, mert nem sokkal később bajor szerzetesek, néha püspökök mászkálnak a Kárpát-medencében, a híres- hírhedt katonai vezető, Vérbulcsú ( Bulcsú) pedig a Hagia Sophia-ban keresztelkedett meg, keresztapu maga a császár, VII. ( Bíborbanszületett) Konstantin volt.

    Szóval korántsem a semmiből jött létre a magyar kereszténység. Vallási terminológia jó része egyébként oghur-török, ami megint inkább a későbbi avar társadalom felé mutat, mintsem a XI. Századra.


    Cypriánus

    VálaszTörlés
  3. Ráadásul az avar urak is keresztények lettek , nem csak Theodor Kagán és népe, de a 870-ben írt Salzburgban keletkezett Conversio Bagoariorum et Carantanorum is ír keresztény avar arisztokrata rétegről a Keleti Frank Birodalomban.

    Cypriánus

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Cypriánus, én nem tagadom István érdemeit és nem is állítottam, hogy mindent rosszul csinált volna. István olyan ember volt, amilyen a saját közegének, a saját korának megfelelő. Még azt is elhiszem, hogy jó király lehetett a maga idejében. Ahogy másnak, úgy természetesen nekem sincs pontos fogalmam arról, mit érezhetett és mennyire vette komolyan a hitét. De azért ne fessünk már belőle egy eszményi keresztény példaképet, mert attól igen-igen messze állt - az bődületes túlzás. Magyarázhatja bárki ahogy akarja, nem fog tudni meggyőzni arról, hogy krisztusi mércével mérve helyesnek tartsam a vallás erőszakos terjesztését, és a más hitek ugyanilyen erőszakos kisöprését az országból. Az István utáni naiv rajongást, a hozzá való imádkozást (mint a magyarság megmentőjéhez), valamint a bejegyzésben is említett szinkretista keverését az ősmagyar hit és a kereszténységnek pedig kifejezetten rossznak és tőrőlmetszett bálványozásnak tartom.

      Értem én, és próbáltam érzékeltetni is a postban, hogy Istvánt a saját korához mérten kell szemlélni és értelmezni - mindazonáltal fel nem foghatom, hogy itt és most a 21. században egy modern, nyugati demokráciában egyesek mitől éreznek gyermekded rajongást iránta... Azt hiszem ha ezek a rajongó emberek valami csoda folytán visszarepülnének István korába és kontextusába, egy hétig sem maradnának életben...

      Törlés
    2. No, és még valami: István király is egy kelléke a "nemzeti kereszténységnek" nevezett hablattynak. Az említett ünnepségen, amelyen részt vettem, vagy tucatszor emlegették Istvánt (augusztus 20-án ez némileg érthető), de az összes ima neki szólt, hozzá fohászkodtak, tőle kérték a "magyarok hitének" megóvását, stb, stb... Jézus Krisztus neve még csak tévedésből sem hangzott el egyszer sem. István lett beállítva megmentőként, erőforrásként, megoldásként.

      Ezt keresztényként kifejezetten elfogadhatatlannak és a keresztény hittel szögesen ellenkezőnek vélem. Ahogy persze az ún. "nemzeti kereszténységet" is. Csak azért lehet butítani vele az embereket, mert a bibliai műveltségük a hit kapcsán nagyjából a 0% körül található.

      Törlés
    3. Figyeld meg, hogy Istvánhoz legfeljebb fohászkodnak ("könyörögj érettünk"), azaz nincs 0%-on a teológiai műveltség. Természetesen mindenki teológiai műveltsége növelhető, és nagyon hasznos is, amikor ezt teszed.
      Ott szokott ellenvéleményem megfogalmazódni, amikor mintha zsigeri antipátia mozgatná a gondolataidat, és talán kevésbé a felvilágosult rálátás.
      Az alapoknál kezdve: Jézus tanításának követése nem elmélet, hanem csakis gyakorlat tud lenni, és csakis valamilyen közösségben történhet. Ez a közösség pedig nem tud más lenni a gyakorlatban, mint a család és a nemzet. Előbbi közvetlen környezetünk, utóbbi a nyelvi-kulturális közegünk. A nemzet nem ütközik az egyetemességgel, ahogy egy konkrét nyelv használata sem ütközik az általában vett gondolkodással. Gondolkodni egy-egy konkrét nyelven tudunk, egyetemes emberek egy-egy konkrét nemzetbe beágyazódva tudunk lenni.
      Hogyan alakult ki, és hogyan hathat az illúzió, hogy konkrét nemzeti létezés nélkül lehet valaki egyetemes? Megfejtésre váró kérdés.

      Törlés
  4. Bizonyára az angolok is sokat blogolnak arról, hogy "Arthur asztala nem volt kerek, és ő sem volt lovagias", meg hogy "A gyáva Oroszlánszívű"... Vagy esetleg nem blogolnak, mert nincsenek ennyire önmeghasonolva.

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)