Nem minden nap fordul elő velem, hogy egy könyvem megjelenik a könyvpiacon - de ez az esztendő még ezt a mérföldkövet is elhozta az életemben. Tehát magyarul és egyszerűen: kapható első könyvem, amit a doktori disszertációm alapján írtam. Kétszázhúsz oldal gondolatébresztés egy szerintem amúgy is gondolatébresztő témában...
Azonban minden önreklámnál fontosabb és számomra személyesebb maga a téma, amiről az egész kötet szól. Egy könyvet be lehet és be is kell fejezni, de egy ilyen kérdés talán soha nem lezárható. Nemcsak azért, mert az ember hite az élete utolsó pillanatáig folyamatos mozgásban van, mindig változik, formálódik, új felismerésekkel gyarapodik vagy régebbiek újraértékelésével alakul át - hanem azért is, mert bőven vannak még olyan irányok, melyek felé Fowler felismerései alapján el lehet indulni.
Csak gondolatkísérletként vetem itt fel azt, amin néhanapján töprengeni szoktam. A könyv utolsó - szerintem egyébként legizgalmasabb - fejezetében a gyakorlati teológia keretei között vizsgálom milyen szerepe lehet a hitfejlődés elméletének egy keresztény gyülekezetben. Például hogyan prédikáljon egy igehirdető, ha szeretné tekintetbe venni, hogy a hallgatói más és más "fejlődési szinten" vannak a hitükben? Hogyan lelkigondozzon egy lelkipásztor, ha ügyelni kíván a hozzá segítségért forduló ember "hitszintjére"? Vagy mitől lesz egy missziós területen tevékenykedő tanú, aki éppen a hitéről beszél másoknak, hiteles? Ehhez melyik "hitszinten" érdemes tartózkodnia?
 |
| Jól bemutatok mindenkinek, tőlem jobbra témevezetőim: dr. Németh Dávid és dr. Siba Balázs |
Összefoglalva a fenti kérdéseket, felmerült bennem a fejlesztő gyülekezet puszta elképzelése. Itt persze most valamiféle precíz, definíciószerű meghatározást kellene adnom arról, mit értek pontosan a kifejezés alatt. Mivel egy kósza ötletről van szó, nagyon szabatos meghatározásra most (még) nem vállalkoznék. De a fejlesztő gyülekezet talán leginkább egy olyan keresztény közösség, ahol nemcsak konzerválni akarják az emberek hitét, megtartani azt, ami megvan, hanem a meglévő szintre építve tudatosan ösztönözni kívánják a hívőket a továbblépésre - például a fowleri skálán. Ezt persze le kellene bontani konkrétumokra is, mert csak ennyit mondani pusztán egy szép gondolat és nem több. Csupán egyetlen területet kiragadva: egy fejlesztő gyülekezetben a lelkigondozás nemcsak akkor történik, amikor valami "lelki probléma" felüti a fejét, hanem akkor is állandóan zajlik, ha éppen minden rendben megy az egyén életében. Ilyen kontextusban a lelkigondozó nem problémamegoldáshoz segítő ember lesz, hanem a növekedési lehetőségek és potencialitások keresésében és feltárásban nyújthat kezet.
Ezen a ponton inkább megállok, és áruba bocsájtom a fejlesztő gyülekezet ötletét: szabad a vásár, bárki hozzászólhat! És persze ameddig gondolkodtok, akár meg is rendelhetitek a könyvemet a L'Harmattan kiadó oldaláról: kattintsatok ide!
Nagyon jó a felvetés, de ezek a koncepciók a szervezetfejlesztésben két különböző területen már régebb óta megvannak:
VálaszTörlés(1) tanuló szervezet,
(2) helyzetfüggő vezetés.
Nem tudom, hogy ugyanazok a felvetések lennének-e itt is. Az sem biztos, hogy a hitfejlődés lehetőségét a szervezetfejlesztés kontextusában lenne érdemes vizsgálni: sokkal inkább lélektani folyamatként, aminek azért talán más szempontrendszere lehet.
TörlésNem a hitfejlődést kell a szervezetfejlesztés eszköztára, módszerei, folyamata kontextusávban vizsgálni. Mindenesetre azt gondolom, hogy a hitfejlődés szakaszai adott esetben erősen hajazhatnak a helyzetfüggő vezetés koncepciójában felmerülő azon állapotok sorára, melyeken a szervezet tagja a szervezetben eltöltött ideje alatt végigmegy. Egyenlőséget semmiképpen nem tennék a kettő közé, de nagyon tanulságos lehet egy olyan workshop hozzáértők részvételével, akik a két koncepció bemutatása után megpróbálkoznának egy koncepcionális közös halmaz létrehozásával.
TörlésA tanuló szervezet azon a ponton lép be, amit tanítványságnak, ill. a megszentelődésnek nevezünk. Tulajdonképpen a tanulás, a szervezeti és személyes növekedeés a teljes közösség, de nyugodt szívvel mondanám, a kereszténység kultúrája volt kezdettől fogva (jelen esetben kezdetnek az első tanítványok Krisztus általi elhívását nevezném).
Bár a két fenti szervezeti, szervezetfejlesztési koncepció eredetileg elkülönül, de nyilvánvaló, hogy a kettő szinte ugyanarról szól: egy személy, egy szervezet - jelen esetben egy gyülekezet - az Ige magjának elhintése, a plántálás után mindenképpen bejár valamilyen folyamatot.