2016. november 19., szombat

Bibliai házasságmodell? (1)

Az elmúlt időszakban több szempontból is előtérbe került számomra a bibliai házasságmodell kérdése, és az első amit meg kellett látnom vele kapcsolatban, hogy ilyesmi tulajdonképpen nem is létezik. Ez talán meglepő megjegyzés lehet azoknak, akik pulpitusról hallották vagy népszerű könyvekben olvasták, hogy a keresztény házaspároknak a bibliai házasságmodell szerint kell élniük.

Jól van, persze beismerem, hogy azért sarkítok és pukkasztok kissé: lehet irányelveket, bibliai látásmódot vagy keresztény etikát kimutatni a szentírási szövegekből, de konkrét házasságmodellt, ami homogén módon az egész Bibliában jelen van, aligha. Ebben a bejegyzésben most csak ennyit akartam bemutatni: hogy amit nagyon sokan tanácsolnak például a keresztény fiataloknak ("éljetek a bibliai házasságfelfogás szerint!"), az egy elnagyolt válasz, és további pontosítást igényel, mert önmagában elégtelen.

Mielőtt valaki azt gondolná, hogy támadni kívánom a keresztények házasságát, sietek megjegyezni, hogy a magam részéről abszolút házasságpárti vagyok, ahogy az a blog korábbi sorozatából már kiderülhetett. Ugyanakkor azt látom, a "bibliai házasságfogalom" kifejezés alatt a legtöbb keresztény lelkész, jegyesoktató vagy gyermekeit féltő szülő a mai, monogám, egy férfi és egy nő kapcsolatot gondolja - mintha ezt és csakis ezt lehetne kiolvasni a szövegekből. A Biblia azonban messze nem áll meg ezen a ponton, sőt egészen őszintén szólva szinte mindenben idegen a mai házasságfelfogásunktól. Első pillantásra elegendő lehet a bejegyzéshez használt kis ábrámat megnézni, és egy csapásra nyilvánvalóvá válhat a legalapvetőbb eltérés, azaz a házasság körébe tartozó emberi kapcsolatok diverzitása. Az ábra baloldali oszlopában láthatjuk az "egy férfi + egy nő" formát, azaz amivel ma leginkább találkozunk. Alatta következik a "férfi + nő + ágyasok" kombináció, majd a "férfi + nő + nő tulajdonát képező szolgák", végül az oszlop alján a tipikus poligámia elképzelése. Az ábra jobb oldali oszlopában felülről lefelé haladva a sógorházasság, az elrabolt szüzek, majd a háborúban magának rabszolganőt szerző katona, s végül a két rabszolga kapcsolata következik. Nos, ezek a formációk mind a bibliai házasságfogalom körébe tartoznak, és nem tehetünk úgy, mintha nem is tudnánk róluk.

Ha valaki ezek után azt mondja, hogy mégiscsak az egy férfi és egy nő elképzeléséből kell kiindulnunk, hiszen a teremtéstörténetből is kiderül, hogy ez volt Isten eredeti szándéka, még annak is számos más bibliai házasságszemlélettel kell megküzdenie. Az egyik legmeglepőbb talán az, hogy maga a házasságkötés nem tűnik túlságosan szakrálisnak. Ma igyekszünk egyházi esküvőket is szervezni, ahol mindenki egyfajta "szent liturgiát" követve próbálja a házasság szentségét kifejezni (például átkötik a házasulandók kezeit a stólával, meghintik őket szenteltvízzel vagy elmondatnak velük egy fogadalomtételt) - ám a Biblia egyetlenegy házassági ceremóniáról nem tesz említést. A kortörténetből persze tudjuk, hogy áldást mondtak a fiatalokra, de maga a házasságkötés meglehetősen profán tett volt: a menyasszony átlépte a vőlegény házának küszöbét. Ettől a pillanattól fogva ráadásul nem csak a felesége lett a férfinek, hanem a tulajdona is. Ez a gondolat ma különösen szalonképtelen, ám a zsidó kultúrkörben magától értetődő volt. 

A sort még hosszasan folytathatnánk. Említést tehetnénk például arról, hogy a hűség fogalma elsősorban a feleségre vonatkozott, hiszen a férfi ha úgy kívánta, elmehetett prostituáltakhoz is igényeit kielégíteni, illetve ha megkívánt egy szűzlányt, magáévá tehette, ha utána feleségül veszi. Elmélyedhetnénk abban, hogy a házasság legfontosabb funkciója a gyermeknemzés volt, ami érthető is, ha Izrael kicsinységére, a nemzet fennmaradásának fontosságára gondolunk. Ebből következőleg a gyermekszülés áldás, míg a meddőség ténye sokszor Isten átkának jele volt. Nyilvánvaló, ha ma egy fiatal pár előáll azzal, hogy valamiért "nem jön össze nekik a gyerek", a gyülekezet nem kezdi el átkozottaknak nevezni őket.

Végül, ami különösen szembetűnő, az a házastársi kapcsolat kialakulásának körülménye. Ha megkérdeznénk két fiatalt, miért akarnak összeházasodni, jó eséllyel ilyesféle választ kapnánk: "mivel szeretjük egymást, úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk". Ezzel a mondattal bibliai kontextusban két probléma lenne: az egyik a szeretjük egymást, a másik az úgy döntöttünk. A házasság alapjáraton - még akkor is, ha voltak kivételek - nem a két házasulandóra, hanem a két családapára tartozó döntésnek számított. Az emberek nem feltétlen szerelemből házasodtak, ráadásul gyakran már 12(!) éves korban eldőlt, kinek ki lesz a házastársa. (Az ilyen döntést csak a válás gyakorlatával lehetett semmissé tenni a későbbiekben.)

Meglátásom szerint nincs értelme tovább folytatni a példák felsorolását. Mindezt összegezve azt mondhatjuk, hogy a bibliai házasságfelfogásra két dolog tűnik igaznak: a házasság nem egységes, hanem számos formában megvalósuló kapcsolati forma volt a bibliai időkben, és ezek a formák szinte minden elemükben idegenek attól, ahogyan ma gondolkodunk a házasságról. A kérdés persze adódik: akkor ez azt jelenti, hogy elfelejthetjük a Szentírást? Éppen egy olyan területen kellene mellőznünk, ami az egész társadalom és az egyének életét is ennyire alapvetően meghatározza? Ez azért nehezen hihető, és szerintem ebben a radikális formában nem is igaz. A bibliai gyakorlatokat persze senki, akinek egy csöpp esze van, nem fogja egy az egyben átvenni a saját házasságára, de a bibliai elvek, amelyek a gyakorlatok mélyén munkálnak, szerintem jó részükben aktualizálhatók és működők. A következő bejegyzésben ezekről fogok írni.

7 megjegyzés :

  1. Gyümölcsöző témát találtál, van min elgondolkodni.

    A bibliai házasság értelmesen csak a Jézus által tanított modellt jelentheti, mert a többit ószövetségi házasságnak vagy judaista párkapcsolati modell(ek)nek nevezhetjük. Ezek már Jézus idejében is elavultak, igazságtalanok voltak, ma pedig kifejezetten rombolnak.

    Valójában a Messiás Jézus eljövetele történelmileg tökéletesen időzített volt: az emberiség akkor érte el azt a sűrűséget, amelyben a heterogén törzsek nagyobb homogén nemzetekké kezdtek válni, és fenntartható etikára volt szükségük. Ezt kapták az Ószövetséget beteljesítve megreformáló Jézustól, aki megalapította a monogám heteró szerelmi házasságot, tökéletesen egyenjogúvá tette a nőt és a férfit, és (az őt követők közösségén belül) megszüntetett minden társadalmi különbséget, különösen a rabszolgaságot.

    A keresztény szentségi házasság nem automatából kiadagolt 1 adag szentség, hanem egy potenciális életszentség felé vezető keret, amelyet a résztvevők teljesítenek ki. Példa: kapsz egy biciklit, de nem az a Tour de France, hanem te lehetsz a Tour de France résztvevője a biciklivel és a saját erőddel. Nem a formálisan lebonyolított házasságkötés a szentség, hanem amivé az egymást szerető monogám heteró pár kiteljesítheti az élete során.

    Jézus házasságmodellje annyira korszerű, hogy az alternatívák nem meghaladják, hanem visszaesnek a Jézus előtti, alacsonyabb szintre. A hanyatló keresztény társadalmak bomlástünete az újra ószövetségi felé tartó párkapcsolati zűrzavar, ami 2000 éve sem volt fenntartható, többek között ezért jött el Jézus.

    Ne feledjük, hogy Jézus mint judaista Messiás egy örökké tartó igazságos földi társadalom kereteit fektette le, amely felett Ő uralkodik a követőin, azaz rajtunk keresztül.

    Mi vagyunk látható formában jelen a világban, de az értékrendünk tényleges földi ura Jézus.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Jézustól, aki megalapította a monogám heteró szerelmi házasságot,"

      Erről hol olvashatunk a bibliában?

      Törlés
  2. Én azt gondolom, hogy ketté kell választani a bibliai ideált (krisztusi szeretettel átitatott monogám házasság, amely inspirált szabad akaratból történő választás alapján jön létre), valamint a tórában az emberi gyarlóság, bűn, halál, öröklési jogok, háborúk, rövid élettartam, szegénység, stb. realitását is bekalkuláló, törvényesnek vagy akár szokásosnak, ill. esetenként szükségesnek tekintett, de nem ideális formákat. Ide sorolandó a válás is, amire Jézus külön utalt, az emberi gyarlóságot megjelölve okként.

    Azt gondolom, hogy keresztényként nekünk az ideális forma népszerűsítése a cél (az egyházon belül mindenképpen), miközben tudomásul kell venni, hogy a gyakorlatban ez mégis egy kisebbség.

    Vannak viszont olyan konstrukciók (pl. melegházasság, poliamoria, nyílt házasság, transzházasság, állatokkal/tárgyakkal való házasság stb.), amelyeket természetellenességük miatt kifejezetten el kell utasítani. Az ókori bibliai kultúrában megengedett együttélési modellek megengedőbb sokszínűségét érvként nem szabad és nem is korrekt felhasználni arra, hogy az ilyen további modern elképzelések létjogosultságát indokoljuk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Steve!


      Nem tudom, hogy ilyen egyszerűen kimondhatjuk-e a "megtűrt" címkét a monogám házasság mellett lévő többi kapcsolati formákra. Nekem nem egyértelmű, hogy a váláshoz hasonló lenne az, amikor valakinek több felesége van. Azt sem látom, hogy Istennek ezzel bármi komolyabb problémája volna - míg a válásról Jézus konkrétan is beszélt.

      Amit én látok, hogy a bibliai házasságmodellek mindegyike férfiban és nőben gondolkodik, alapvetően a család egyben tartását és a nagy számú utódokat preferálja. Ehhez jön még hozzá az újszövetségi gondolat, hogy a jó házasság kiábrázolja a Krisztus és az egyház közötti kapcsolatot is.

      Valóban igazad van, hogy ebbe a gondolatkörbe már nem férnek bele bizonyos konstrukciók (melegházasság, állatokkal / tárgyakkal történő házasság), és ezek melletti indokként szerintem sem szabad a zsidó kultúrkör bizonyos, láthatóan korhoz kötött szokásait felsorakoztatni.

      Ám a ló egyik oldalára sem kell átesni: ahogy nem lehet felhasználni a bibliai diverzitást sem, hogy azzal igazoljunk nem biblikus formákat, úgy azért meg kell látni azt is, hogy a Biblia nem csak a szigorú monogámiát ismeri és rengeteg elem a házasság kérdésében nem mérvadó ma már számunkra.

      Törlés
    2. Szerintem nagyjából egyetértünk. A "megtűrt" címke az újszövetség fényében értendő, de az ószövetségi izraeli kultúrában nyilván nem így gondolkodtak erről, nem okozott lelkiismereti problémát a többnejűség. Sőt, bizonyos pozíciókban ez egyszerűen elvárt (lásd a királyokat) vagy erkölcsileg egyértelműen pozitív volt (pl. sógorházasság).

      Törlés
    3. Úgy is nézhetjük a helyzetet, hogy a judaistákat mi hozta ki a sodrukból a nemi erkölcs terén: kifejezetten és haragosan rosszallták a homoszexualitást (pogány istentelenség), a templomi prostitúciót (Babilon) és a nők több partnerre törekvését (házasságtörés/szajhaság). Mivel a lányok 12 éves korban már el voltak ígérve, kamaszkorban sem próbálkozhattak senkivel büntetlenül. A rendszer ebbe az irányba szigorúan le volt zárva, a nők heteró monogámiára voltak szorítva, vagy alternatívaként a szexiparban szerezhettek megélhetést.

      Erről ma stigmaként gondolkodunk, de akkor számos szomszéd kultúra szent eleme volt a szexipar, azaz prostinak lenni nem volt akkora probléma, mint amekkorának ma látjuk. Hozzáteszem, hogy a prostik nagy része ma sem látja ezt akkora problémának. Miközben a jóakarók azon dolgoznak, hogy ne legyen szexipar, legyen inkább szabad konszenzuális szex konzumköltségekkel, a monogámiára törekvők és a prostik többsége ezt nem tekinti hasznos munkának, mert mindkét csoportnak rontja a helyzetét.

      Jézus mindössze annyit változtatott korának kialakult gyakorlatán, hogy a férfiak figyelmét felhívta az egységes mércére mint egyetlen igazságos világrendező elvre, ennek keretében tanította az egész életen át tartó monogám heteró házasságot. Szó sincs arról, hogy a kortársak ennek számos elemével nem értettek egyet: mindent el tudtak belőle fogadni, kivéve hogy a férfinak is csak annyi joga legyen, mint egy nőnek.

      Ismerjük fel, hogy Jézus a monogám heteró házassággal nagyon is lehetséges és megvalósítható tanítást adott, nem tett mást, mint hogy egyenjogúvá tette a nőket a férfiakkal. Azt mondta, hogy mostantól a férfiakra is az vonatkozik, ami akkori - nem vitatott - állás szerint a nőkre.

      Törlés
  3. "Amit én látok, hogy a bibliai házasságmodellek mindegyike férfiban és nőben gondolkodik, alapvetően a család egyben tartását és a nagy számú utódokat preferálja."
    És ez nem csak a Bibliára, hanem nagyjából minden más jelentős vallásra és kultúrára is igaz. Ezért a hagyományokat tisztelő, értékőrző gondolkodás számára ezek az alapok megkerülhetetlenek. De ezeken a kereteken belül a különféle házassági, együttélési formák már inkább társadalmi-gazdasági, mint erkölcsi meghatározottságúak. Ugyanakkor azzal is egyetértek, hogy a monogám házasság hordoz egy olyan erkölcsi többletet, amit érdemes ideális célként felmutatni. Vértes Laci nagyon frappánsan fogalmazza ezt meg:
    "A keresztény szentségi házasság nem automatából kiadagolt 1 adag szentség, hanem egy potenciális életszentség felé vezető keret, amelyet a résztvevők teljesítenek ki."

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)