2018. február 15., csütörtök

Az iszlám dzsihád és Józsué hadjáratai - tényleg egyformák?

Manapság egyre több és több vita kerekedik abból, hogyan fogják a muzulmánok "Európát elfoglalni" - legalábbis a félelemtől vezetett forgatókönyvek szerint. Néha pedig olyan hangok is hallatszanak, amelyek azt mondják, a vallásokkal van a baj, mert az iszlám dzsihád éppen olyan, mint Józsué hódító hadjáratai voltak az Ószövetségben. Kérdés azonban, utóbbi párhuzam megáll-e a maga lábán vagy sem. Tényleg ugyanaz a kettő?

Bár az ószövetségi erőszak témáját a magam részéről még nem zártam le, most mégis szeretném a fókuszt leszűkíteni és nem általában arról okoskodni, jó volt-e vagy sem, amit Józsué és csapatai tettek a távoli ókorban. Az egyik másik kabát, amit most nem akarok felvenni. Ami itt terítékre kerül az pusztán annyi, hogy a véres kánaáni hadjáratokat vajon mennyire jogos összemosni az iszlám dzsihád törekvéseivel? A kérdéssel Paul Copan és Matthew Flannagan egy írása nyomán találkoztam. Persze mindezt tőlük függetlenül is többször lehet hallani: ahogy most "viselkedik" az iszlám a világban, az pont ugyanaz, ahogyan a véres ószövetségi időkben például a kánaáni hódító hadjáratok zajlottak. Korán vagy Biblia, sokaknak teljesen mindegy. Vannak olyan hangok is, amelyek "Józsué dzsihádjaként" címkézik fel a témába vágó ószövetségi textusokat. A két dolog összemosása ismerős gondolatokon alapszik. Akkor és ott a kánaáni világban éppen úgy emberek haltak meg, ahogy itt és most is ez történik, csak pillanatnyilag más vallás áll a háttérben. A keresztények tehát és szellemi gyökereik az archaikus zsidóságban semmivel sem jobbak, mint a muzulmánok, már ami a hódító hadviselést illeti. Mit mondhatunk erre?

Nos, botor dolog volna tagadni, hogy a párhuzam bizonyos pontokon megállhat, főként ami emberek halálát és az erőszakos pusztítást illeti. A kérdés azonban nem ér véget ezen a ponton, mert a felvetések jó része (szerintem) gyakran csak indulatos általánosításokon nyugszik anélkül, hogy észrevenne fontos részleteket. Ilyen erővel ugyanis azt is mondhatnánk (és sokan mondják is), hogy a különféle vízözönmítoszok ugyanarról az eseményről szólnak, mivel mindegyikben sok vízről lehet olvasni és kevés túlélőről. Vagy minden férfi, aki szakállas és tudja fejből a Hegyi Beszédet, kereszthalált fog halni, mert Jézussal is ez történt. (Ebből a szakáll tényszerűen persze csak feltételezés... :-)) Mindez azonban csupán kapkodásra és felszínességre utal: azért, mert valami egy-egy ponton hozzákapcsolható egy másik dologhoz, az nem jelenti, hogy a két dolog azonos és minden ponton kapcsolódni képesek egymáshoz. Sajnos vagy szerencsére, az igazság soha nem adja magát ilyen könnyen. Copan és Flannagan végignyálazták a Bibliában és a Koránban olvasható verseket (pontosabban ájákat), és ennek alapján igyekeztek felvázolni egy árnyaltabb képet a kérdésről.

Mit látunk tehát, ha egymás mellé tesszük a dzsihád harcias felfogását és mondjuk Józsué hadjáratait?

Először is azt, hogy Józsué esetében földrajzilag korlátolt ami történik: többnyire egy jól behatárolható területre vonatkozik, ami nagyjából egy állam területének felelhetne meg Amerikában. Ez persze még nem magyarázat arra, ami történik, de annyit mutat, hogy nem valamiféle határok nélküli hódításról beszélünk, aminek eredendő célja mindent maga alá gyűrni. Az iszlám ugyanakkor sokkal globálisabban gondolkodik ennél, amikor küzdelemről van szó. A világ itt két részre oszlik: az "iszlám házára" (dar al-islam) és a "háború házára" (dar al-harb). Utóbbi a nem muszlim fennhatóság alatti területek gyűjtőneve. Mohamed úgy vélekedett, hogy addig kell a harcot folytatni, míg "mindannyian azt nem mondják: nincs más Isten, csak Allah." A háború tehát elvileg parttalan és a világ minden részére kiterjedhet, mely még nem muzulmán.

Másodszor ami igaz térben, az időben is igaz mindkét esetben. Józsué hadjáratai egy bizonyos periódusban, egyetlen generáció alatt zajlottak. Az iszlámban azonban nincs ilyen időkorlát és a harcok addig zajlanak, míg mindenki nem hódol be az iszlám előtt.

Harmadszor a Szentírásban és a keresztény hitben a háborúnak és harcnak nincs olyan markáns szerepe, mint az iszlámban. A jézusi eszmék középpontjában Isten szeretete áll - függetlenül attól, az egyház mennyire volt sikeres vagy sikertelen ennek képviseletében saját története során. Így a hit terjesztésének helyes módja, a tanítvánnyá tétel és az evangélium is ennek alapján kell vagy kellene, hogy történjen. Az iszlám azonban nem annyira térít, mintsem hódít, ezért sokkal nagyobb szerepe van benne a háborúságnak. Egy muszlimnak senki sem tanítja, hogy "tartsd oda a másik orcádat is".

Negyedszer a bibliai szövegben szereplő véres hadjárat-perikópák deskriptív célzattal lettek rögzítve. Ehhez még hozzátehetjük, sok kutató számára az is kérdéses, egyáltalán megtörténtek-e vagy így történtek-e a valóságban Józsué küzdelmei. Ám akárhogy is döntünk erről, a narratívák egy eseménysort dokumentálnak, amely megismételhetetlen és egyedi történések sorozata, de semmiképpen sem tanító és példaadó célzatúaknak tűnnek, mint más bibliai szakaszok, melyeknek jól láthatóan ez a céljuk. Ezzel szemben a Korán tafszírjai és interpretációi szerint a háborúskodásokról beszélő áják sok esetben preskriptív, azaz előíró jellegűek, illusztrálják mit kell tenni, és az iszlám főleg első évszázadaiban tovább is vitte ezeket az elveket a gyakorlatban Mohamed halála után.

Természetesen, mielőtt valaki félreérti, a fentiek nem adnak magyarázatot számos kérdésre. Ha el is fogadjuk, hogy Józsué és a dzsihád két különböző dolog, ez még nem teszi megoldottá a véres kánaáni eseményekkel kapcsolatban felmerülő számos kérdésünket. Nem tagadom le a további felvetések létjogosultságát, de ismétlem, most nem azokkal kívántam foglalkozni. Ugyanakkor azt érzem, a nagyobb kérdés az iszlám oldalán található: míg a kereszténység Jézus munkáján és tanításain alapszik, melynek vezérlőelve a kegyelem és a szeretet, mi az iszlám viszonya és etikai középpontja? Nos, ez egy olyan kérdés, amire a szűnni nem akaró teoretikus viták mellett a mindennapi történések is képesek egyfajta választ adni - még ha nagy hiba is egy világvallást egyik vagy másik csoportjával azonosítani. Mindazonáltal szerintem azt nehéz tagadni, hogy az iszlámban a háborúskodás sokkal elemibb és határtalanabb tétel, mint az valaha volt a zsidóságban és különösen is a kereszténységben.

34 megjegyzés :

  1. Az ilyen témák azok, amiknél azt kérdem magamban, nincs-e valahol egy építő/nevelő céllal létrehozott kőbánya a teológusok számára, ahol a felesleges idejüket valóban hasznosan töltenék el. Nem akarom félreérteni, de össze lehet hasonlítani az almát és a körtét? Miért ószövetségi példát(keresztényként) hasonlítanak össze az iszlámmal? Nem lett volna elég a keresztes háborúk, a gyarmatosítások példája, ami valóban a kereszténység szégyenfoltja? Az iszlám legalább nyíltan felvállalja a harcos megközelítéseit. A kereszténység, mint egyház, pedig az elmúlt 2000 évben ugyanolyan agresszíven terjeszkedett, és sokszor az erőszakosak oldalán, mert nevét és jelenlétét adta oda azoknak a gazdasági/hódító érdekeknek, akiknek amúgy mindegy, melyik vallással szövetkeznek. A különbség, hogy utóbbi a szeretet nevében hagyta jóvá a dolgokat. Ami számomra felháborítóbb, mint egy nyíltan iszlám hívő, aki tevékenyen teljesíti a vallási előírásokat.
    A másik az értelmezés. Amikor két "elhivatott" ember veszi a fáradtságot, és egy amúgy igen apró szegmensben létező felvetést meg akarnak oldani. Tegyük hozzá, ez az apró szegmens nagy valószínűséggel csak a teológusok körében létezik, ugyanis egy átlagjózska nem jut el ilyen összehasonlításokig, mivel a kinyilatkoztatás ennél sokkal egyszerűbb hozzáférhetőbb és élhetőbb enélkül.A tipikus: mi jól értelmezünk, mert nem úgy kell érteni/úgy kell érteni, nem szó szerint kell érteni, szó szerint kell érteni, és így tovább. Utána pedig összehasonlítják az almát, és a körtét.
    De most komolyan, nincs ezeknek jobb dolguk? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyiban nincs igazad hogy az átlagjóska a számára hitelesnek vélt teológustól, pásztortól veszi a teológiai ismereteit mert nem gondolkodik hanem elfogad. Minden vallásban. Eźért értelme van a vitának és ezért vitázok én olyan fórumokon ahol lehet. Remélem muszlim oldalon is teszi ezt valaki. Üdv: balivi

      Törlés
    2. "Az ilyen témák azok, amiknél azt kérdem magamban, nincs-e valahol egy építő/nevelő céllal létrehozott kőbánya a teológusok számára, ahol a felesleges idejüket valóban hasznosan töltenék el."

      Nos, akkor nem a teológusok számára kell kőbányát létesítened, hanem az ateisták számára. :-) Én ezt az érvet többnyire ugyanis ateistáktól hallottam eddig, akik azt akarták kimutatni vele, hogy minden vallás egyforma, a kereszténység (zsidóság) is az csinálta a múltban, amit az iszlám csinál most a jelenben. És akkor felhozzák, hogy Józsué is népirtó volt meg milyen véres az Ószövetség - akárcsak az iszlám dzsihád. Bár nem írtam le a bejegyzésben, de az említett szerzőpáros idéz konkrét forrásokat is.

      Törlés
    3. Bevallom őszintén, bennem is felmerült már a kőbányába küldés gondolata egy-két esetben, de ez a kérdéskör pont nem az. Kevés gyakorlatibb és a jövőre valamilyen formában bizonyosan kihatással lévő téma van ugyanis, mint az iszlám és a kereszténység, illetve az iszlám és a nyugati kultúrkör viszonya. És ebben a témában nagyon fontos szerintem a közös alapok, érintkezési pontok és a különbségek tisztázása. Mondhatni ez az első, kötelező feladat, ezután lehet továbblépni bármilyen irányba.

      Törlés
    4. Discipline! Sosem lesz kõzõs pont. Megmondom miért. A muszlimok ugyanúgy várnak egy visszajövetelt mint a keresztények. A muszlimok szerint ez a béke embere lesz. A keresztények viszont azt tanítják hogy aki elhozza a békét az lesz az antikrisztus. Tehát még eslye sem lesz a békēnek. Sztem.

      Törlés
    5. Kedves Sytka, akkor azért kell a kőbánya a teológusoknak, mert nem védtek meg minket!!! ;) No, de ha ateisták voltak az összehasonlítók, akkor részben megkövetem magam, bár az összehasonlítás így is teljesen értelmetlen.

      Discipline, a poszt témáját figyelembe véve szerinted milyen érintkezési pont jöhet létre a kereszténység és az iszlám között? És utána vajon mi lehet az irány? Újabb keresztes háború? Bezárkózás? Ökumené? Kidolgozzák netán a közös együttélés szabályait? Iszlám hódítás? Egyiknél sem látom, hogy a tisztázás bárhová is vezetne, de ugyanakkor persze szükséges kör, amit illik megfutni. Viszont ennek a közelítésnek nem túl jó kiindulópontja például az ilyenféle összehasonlítás, mert ebben a példában például az értelmezés sem mindegy. Viszont ki értelmezi helyesen? Főleg, ha a teológusok inkább követ bányásznak? :)

      Kevés gyakorlatiasabb "vallás" van, mint a kereszténység. Van egy olyan mérlege, ami mindig segít a realizálásában- a gyakorlati életben megtermett gyümölcsei. A jövőre nézve a kereszténység nagy valószínűséggel össze fog ütközni mindennel, amivel csak lehet, de mégsem gondolom, hogy a szeretésen kívül más egyéb és közös kiindulópontot kéne keresnie/találnia más vallásokkal.

      Törlés
    6. "szerinted milyen érintkezési pont jöhet létre a kereszténység és az iszlám között?"
      Őszintén szólva nem tudom, de a közös alapokat tekintve, lehetne egy pár. A mai nyugati világban szerintem már maga az istenhit is közös pontnak számít. A további irányokat még kevésbé sejtem, de gyakorlati szempontból a mai globalizálódó világban egyfajta közös együttélés kialakítására még akkor is szükség lenne, ha Európában egyáltalán nem lenne jelen az iszlám. Lassanként olyan lesz a világ, mint egy nagyváros, ahol a különféle eszmék és kultúrák egymás mellett élnek és néha ütköznek is egymással. Az, hogy Nyugat-Európa importálta magának az iszlámot, csak ezt a folyamatot gyorsította fel, és tette nyilvánvalóvá. A szükséges köröket nem illendőségből kell megfutni, hanem hogy tisztázzuk a viszonyokat - miben ütközünk, miben tudunk esetleg együtt haladni - mert ez adott esetben akár a bőrünkre is mehet. Nekünk magunknak is tisztázni kell, hogy mivel állunk szemben, és a másik féltől is jogosan várhatjuk el ezt. Én azt nem értem, hogy miért nem látjátok az ilyen tisztázások szükségességét, és mi a gondotok ezzel a poszttal.

      "Kevés gyakorlatiasabb "vallás" van, mint a kereszténység. Van egy olyan mérlege, ami mindig segít a realizálásában- a gyakorlati életben megtermett gyümölcsei."
      Az iszlám pontosan ugyanezt mondja magáról.

      Törlés
    7. Tisztázni kell, ki kell mondani hogy mi micsoda. Ez nem kõnnyů és bátorságot igényel. A kereszténység (páli alapokon) nem más, mint egy júdaista/zsidó szekta ha tetszik ha nem. Az iszlám pedig ennek a szektának az ellensége.
      Valami félre van értve mindkét oldalon.

      Törlés
    8. Ajánlom figyelmedbe ezt az írást, érinti azokat a kérdéseket, amiket felvetsz. http://jezsuita.blog.hu/2018/02/12/menekultvalsag_avagy_menekulunk_a_valosagtol

      "A további irányokat még kevésbé sejtem, de gyakorlati szempontból a mai globalizálódó világban egyfajta közös együttélés kialakítására még akkor is szükség lenne, ha Európában egyáltalán nem lenne jelen az iszlám. Lassanként olyan lesz a világ, mint egy nagyváros, ahol a különféle eszmék és kultúrák egymás mellett élnek és néha ütköznek is egymással. "
      Ütközni fognak, szerintem több okból is, amiből a legfontosabb, ha például csak az istenhitet veszem, maga az értelmezés, és a különbözőség. A közös pont csak addig az, amíg egy meg nem fogalmazott szakralitásra utal, ahogy vallásként jelentkezik, máris különbözőekké válnak, külön utakkal. Kérdés, hogy a felek mennyit áldoznak fel az együtthaladás érdekében a saját világnézetükből/kultúrájukból. Ebben a globalizált világban, ahol az alapértékek és attribútumok vannak most már megkérdőjelezve, úgy fest, alapvetően ez nem volna nehéz, de az én meglátásom szerint ez csak időleges, és látszólagos. Olyasmi, mint mikor az úriemberek elteázgatnak és elbeszélgetnek, de később majd elkezdődik a kulturált pisztolypárbaj. Ha ez egy "légtérben" történik, mondjuk Európában, akkor meg előre borítékolható a konfliktus. Vagyis, a viszonyokat le lehet tisztázni, de mindig az erősebb kutya fog .....
      Legalábbis, eddig így történt a történelem folyamán, bár lehet, tévedek.
      A poszttal semmi gondom, ha volt is valami, fentebb leírtam. :)

      Törlés
    9. Úgy beszélni valakinek, bárkinek az iszlámról és annak veszélyeirøl, hogy még igazából a krisztushit/kereszténység lényegét, és ezáltal a benne rejlø veszélyeket sem érti, az semmi más mint gyerekes és tudatlan világmegváltás semmi más. Javaslom eløször megérteni mi is az a keteszténység és ennek tudatában világmegjobbítani. Ūdv: balivi

      Törlés
    10. Ha ez nekem szól, akkor javasolnék én is valamit. A lekezelő hangnemet és minősítést nyugodtan felválthatod érvekre, meggyőzhető vagyok, és nem gondolom magam sem világmegváltónak, sem valamiféle bölcsnek. Ha tudatlannak tartasz, akkor meg főleg, mert egy ideböfögött véleménnyel, ami csak minősít, még nem győztél meg,viszont ha építő jellegű a szándékod( nem úgy fest), én meg tényleg tudatlan vagyok(könnyen elképzelhető), akkor valóban van értelme a párbeszédnek. Javaslom, hogy ha javaslatod van, legalább ebbe a minimális keretbe illeszd be, ha igaz, amit fentebb írtál: "Eźért értelme van a vitának és ezért vitázok én olyan fórumokon ahol lehet." Gondolom, nem szükséges jelezni, hogy az utolsó hozzászólásod pont a saját kijelentésed teszi értelmetlenné. Kivéve, ha neked ezt jelenti a vita, bár eddig nem úgy tűnt.

      Törlés
    11. Nem neked szólt;-)) Általánosságban írtam ha érintve érzed magad annak is oka lehet. A kereszténységről alkotott véleményem számonkérése meg furcsa hiszen hetek hónapok óta fejtegetem itt a blogon is persze nem biztos hogy olvastad mert nem is várom el. Üdv: balivi

      Törlés
    12. Akkor már értem, miért vettem fel ezt az inget kissé értetlenül. :) Bocsánat!
      A kereszténységről alkotott véleményed nekem nem áll össze, sok dologban érthetetlen, legalábbis, amit eddig olvastam belőle. A pálos részt már próbáltam értelmezni, nem sok sikerrel. Szóval nem tudom, mi a véleményed, bár nem is kértem számon. :)
      Azt sem értem, miféle veszély rejlik a kereszténységben? Mondjuk azon kívül, hogy vallás lett belőle? :)

      Törlés
    13. Azért nem érted mert igazából új megközelítés új narratíva és persze az egész koncrpció minden részletében nincs leközölve. Készült egy tanulmány lehet google profilon leközlöm részletekben és jobban fogod érteni.
      A keresztény vallás töeténelemben megjelent veszélyeit már említwtted. Egyéni szubjektív sztinten pedig veszélyes a személyiségre annak egészséges fejlődésére illetve a már kialakult személyiséget torzítja. Gátló és romboló hatással van a gondolkodásra ezáltal az erkölcsi érzékre is. Az énvédő mechanizmusokat szinte teljes mértékben leépíti. Mindezek miatt hatással van a szociális interakciókra is, elszigetelté teszi az egyént. Aki ezeket nem élte meg az még nem volt sosem krisztusban, csak divat vagy trsadalmi keresztény. Üdv: balivi

      Törlés
    14. Lehet nem hallottál még róla, de létezik a keresztény lelki abúzus jelensége. Van egy nagyszerű hiánypótló blog aki akar rákereshet.

      Törlés
  2. Mindhárom ábrahámi vallás (judaizmus, kereszt(y)én(y)ség, iszlám) világdominanciára tör, „csak” a stílus különbözik, az viszont létfontosságú mértékben:
    1. A judaizmus a zsidók igazisten-közvetítő szerepét állítja középpontba, a judaisták leuralják a gójokat, akiknek nem feladatuk megtérni Elohim/Jehova szűk elitklubjába, hanem belátni a judaisták uralmának jogosságát, és szolgálni nekik. Ez egy rasszista apartheid jövőkép első- és másodosztályú emberekkel.
    2. A kereszténység az előbbi demokratikus és befogadó változata, a gójok is egyenjogúak, egyenlőség van, testvériség és szabadság a Messiás által bevezetett etikai világrendben.
    3. Az iszlám szerint is egyenlőség a cél... az írástudatlan testi-lelki terrorban.

    Formailag Elohim = Allah, de az istenképek / jövőképek radikálisan eltérnek. Aki globális Dél-Afrikát szeretne, az a judaizmust szolgálja. Aki az analfabéták rémuralmát, az az iszlámot tolja. Aki szabadságot, egyenlőséget és testvériséget, az pedig a Messiás-követést népszerűsíti.

    Igaza van mindenkinek, aki az árnyoldalakra figyelmeztet: mindennek van ilyenje, a konyhakéssel lehet kenyeret szeletelni, ami nagyszerű, és lehet másra is használni, ami adott esetben rettentő. Ez azonban nem a konyhakés hibája, nem következik a lényegéből, nem a rendeltetésszerű használata. Hasonlítsuk az almát az almával: az ójudaizmus / Messiás-követés / iszlám előnyeit tegyük egymás mellé egyszerre, vagy a hátrányokat rakjuk egymás mellé.

    De ne csináljuk azt, amit szerintem a kommentelők többsége tesz, hogy pl. az iszlám kevés előnyét hasonlítja össze a Messiás-követés kevés hátrányával, mert ez nem korrekt, és zavaros gondolkodáshoz vezet.

    Példa: a benzines, a dízeles, a hibrid és az elektromos autókat globális életciklus-hatásaik szintjén ésszerű összehasonlítani, és nem úgy, hogy melyik mennyit fogyaszt az első tízezer kilométeren, elhanyagolva sok-sok egyéb tényezőt. Pláne nem úgy, hogy a hibrid 30-ig jól gyorsul, a benzines ellenben – ne feledjük, és szégyenkezzük – valamikor ólmozta a levegőt! Vegyük észre, hogy az ábrahámi vallások összehasonlítása ilyen logikai lóugrásokkal terhelt, és kezdjük el őket intellktuálisan korrekt módon összehasonlítani.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helyesen: „Pláne nem úgy, hogy a hibrid 30-ig jól gyorsul, a benzines ellenben – ne feledjük, és szégyenkezzünk – valamikor ólmozta a levegőt!”

      Törlés
    2. Én a következő felosztást javaslom, fogalom híján használom az ebonita kifejezést:

      1. Júdaizmus
      1.1 kereszténység/ krisztushit mint az 1. pont szektája

      2. Ebonitizmus
      2.1 iszlám mint a 2. szektája

      Nagyjából. Ūdv: balivi

      Törlés
    3. Balivi, szerintem ezzel csak tovább növeled a már most is nagy szellemi zűrzavart.

      A három ábrahámi vallás elég egyértelmű. Ha belső összefüggéseket keresel, akkor Jézussal a judaizmus kettévált: az ójudaizmus szerint a Messiás a jövőben jön el, és semmiképp sem Jézus az, a Messiás-követő irányzat szerint pedig Jézus a Messiás.

      Mohamed kívülről beleblöffölte ebbe a vitába, hogy Izsák valójában Izmael, Jézus pedig csak egy próféta. Ami több az ójudaista álláspontnál, kevesebb az újjudaista álláspontnál; egy kreatívan erőszakos analfabéta outsider szellemi terméke. Aki ált. isk. 1 osztályt végzett, már gyanút fog, hogy a Gizike = gőzeke = gagyi világhódítás esete forog fenn, ezért olyan hevesen oktatásellenesek a muszlimok.

      Arról lehet érdemi vitát folytatni, hogy Jézus vajon tényleg a Messiás-e legjobb tudásunk fényében, de az Izsák = Izmael = dzsihád „koncepció” nem éri el az intellektuális minimumot.

      Hogy jön ide az ebonitizmus (túlzott anyagközpontúság)?

      Törlés
    4. Inkább idézek:-)

      "A mai uralkodó nézet szerint a Jézus alapította mozgalom
      teljességgel zsidó volt, és Pál "elpogányosította" azt, létrehozva egy olyan vallást, ami totálisan különbözött a Megváltó eredeti szándékaitól. E nézet szerint a történelem egy "véletlen balesete" révén a rómaiak eltörölték a jeruzsálemi verziót a zsidó felkelés leverésekor, i. sz. 70-ben, mikor a lakosság jó részét vagy lemészárolták, vagy eladták rabszolgának. A történet azonban sokkal komplikáltabb ennél.
      Először is, a zsidó keresztények a jelek szerint túlélték Jeruzsálem bukását. A II. században az egyházatyák eretneknek bélyegeztek egy ebioniták néven ismert keresztény szektát (az arámi ebionim, "a szegények" szóból), akik tisztán abból a szempontból értelmezték Jézus életét és misszióját, hogy ő volt a zsidó Messiás. Az ebioniták - akiket ezért még két évszázaddal később is kárhoztattak és megbélyegeztek - valószínűleg a jeruzsálemi egyház maradványát
      képezték. (Pál egy helyütt "a szegényekként" jellemzi az Igaz Jakab által vezetett csoportot.)" (forrás: Krisztus álarcai)

      "Az Ebioniták tagadták Jézus isteni eredetét, tagadták a szűzön fogantatást, és Jézust átmeneti Megváltónak tekintették csupán. Mivel zsidók voltak, így az egyszemélyü Istenben hittek, így Jézus nem lehet Isten. Egyszerre képviselték a körülmetélkedést, a rituális mosdásokat, vegetáriánusok voltak, vízzel kereszteltek, bírálták a mózesi és prófétai könyveket, elítélték az áldozatok bemutatását, tartották a 'szombat' szentségét, és Jeruzsálemnek fordulva imádkoztak. Messze, nagyon messze álltak a kereszténységtől. Hitelképzeléseikben Jézus természetes születésű ember volt, akit a Messiás szent lelke megszállt egy időre. Pál apostolt sarlatánnak tartották, tanait visszautasították. Saját evangéliumokkal rendelkeztek. Ephiphanius, Salamisz püspöke a IV. században írta róluk: „Doktrínáik eltérnek az eredeti tanításoktól, a nazarénusok közül kerültek ki, olyan zsidók, akik tisztelik Krisztus, mint az 'Igaz Embert'.” (forrás: Vallás és történelem blog)

      Szóval nézetem szerint az eboniták álltak legközelebb Jézus személyéhez.

      Törlés
    5. Mohammed valószínűleg az ő utódaikkal került kapcsolatba.

      Törlés
    6. László!
      "A három ábrahámi vallás elég egyértelmű."

      Az én "osztályozásomban" is megtalálható mindhárom ábrahámita vallás:-) Ott vannak azok, csak a helyükre téve:-) Sztem. Üdv.: balivi

      Törlés
    7. Balivi! Érdekes az ebonitás infód, és hasznos kultúrműveltségi adalék, köszi. Ám logikailag sz'tem sántít, hiszen:

      „2. Ebonitizmus
      2.1 iszlám mint a 2. szektája”

      – Mohamed megpróbálta Messiásként elismertetni magát, ám a zsidó törzsek nem ismerték el. (Rejtély, mi járhatott e szegény tevefuvarosnak az írástudatlan fejében, hiszen a messiásság egyetlen követelményének sem felelt meg. Valszeg gőze sem volt, hogy mik lennének a messiási kritériumok. Sem az ójudaizmust, sem az újjudaizmust nem ismerte rendesen, a kettő közötti messiásvita lényegéről sem volt fogalma.) Tehát NEM volt a 2. szektája. Ettől kezdve legfeljebb B. terv, amit „savanyú a szőlő” alapon kieszelt, és amit ma iszlámnak neveznek. Ezért (is) hangsúlyozom, hogy az „iszlám” már egy ált. isk. 1 osztályt végzett, minimális intellektusú emberben is gyanút kell, hogy ébresszen, hiszen totál zűrzavar és belső ellentmondás.

      Példa: ha az ember Csizmás Kandúrnak jelentkezik a Grimm testvérek olvasóinál, hasznos, ha egyrészt kandúr, másrészt van csizmája. Mohamed nem látta át ezt az összefüggést, amikor a Tóra olvasóinál bejelentkezett Messiásnak. :)

      Törlés
    8. Még egy kis adalék. Amikor Ephiphanius, Salamisz püspöke az ebonitákat a nazarénusoktól származtatta, akkor igaza volt, mert úgy tűnik létezett nazarénus gyülekezet Jeruzsálemben. Az Apostolok Cselekedeteiben Pálról tévedésből azt hitték, hogy "...a nazarénusok felekezetének feje”. [Csel. 24: 5]

      De amikor azt mondjuk, hogy ezek korai zsidó- keresztények voltak, akkor igazat is mondunk meg nem is. A mai formában, értelemben elterjedt kereszténység abban az időben még nem létezett, és a zsidó felekezetek ellentétben álltak Pál tanításával, amint azt Pál leveleiből jól látható is. Ezek a nazarénusok lehettek az eboniták elődei. Üdv: balivi

      Törlés
    9. A kultúrműveltségi adalékok veszélye, hogy az ember színes szövetmintának nézi a logikai alakzatokat.

      Szerintem nem arról van szó, hogy nem létezett mai formájú elterjedt kereszténység. Inkább arról, hogy ha a lakosság szabadon kiélheti a lelki kreativitását (és miért ne?), akkor ebből tengeri boszorkányok egyháza, fényevők mozgalma és még sok egyéb alakul ki. Utólag aztán úgy tűnhet, hogy mekkora kavalkád volt. A kortársak viszont azt is látják, hogy a kavalkád döntő többsége komolytalan, hatástalan gittegylet. Ez lehetett az ókeresztény kori helyzet is: számtalan spirituális csoport, amelynek az összhatása eltörpül a fősodratú keresztény felfogások (római / bizánci / kopt) mellett.

      Pált sűrűn emlegeted, de szerintem Pál csak zseniális PR-dolgozó volt, és nem kitalálója, pláne nem meghamisítója annak, amit terjesztett. Nélküle nem terjedt volna el, de terjesztés közben nem alakult át olyasmivé, ami addigelé ne lett volna. Oké, Pál szerint Jézusnak még az ő földi életében kellett volna másodszor eljönnie, és ebből vezetett le néhány szabályt, amit a hosszúra nyúló várakozás közepette célszerű újragondolni. Ám ezt nem Pál találta ki, hanem az apostoloktól tanulta. Oké, Jézust „a Krisztosz” helyett simán Krisztosznak titulálta, viszont figyeld meg, hogy Sienkiewicz a Quo vadis-ban Cézárnak titulálja Nérót, aki valójában „a cézár” volt. Vagyis még ezt sem Pál találta ki, inkább a Pált olvasó utókor tájékoztatlanságáról van szó. Az utókornak kellene tudatosítania, hogy Néró idején lazán kezelték a különbséget „Cézár” mint tulajdonnév és „a cézár” mint tisztség között, és hogy Néró pontosan Pál idején volt „a cézár”. Amikor tehát Pál Krisztusról ír, akkor ez alatt „a Krisztosz” (a Messiás) értendő.

      Törlés
    10. Rendben van László akkor nézzük meg ebből a szemszögből is, de megmondom őszintén kibaszottul unom ezt az entellektuell megközelítést. Amikor az iszlám ostobaságról és műveletlenségről beszélsz akkor teljesen figyelmen kívül hagyod azt a történelmi tényt, hogy Jézus idejében a lakosság kb egy, mégegyszer mondom kb egy százaléka tudott írni és olvasni. Valószínűleg Jézus sem az írásokból vette az Istenről alkotott elképzeléseit. Minden tanítványa "agrammatosz", (ahogyan a zsidó főpap Kalafás jellemezte pl Zebedeus Jánost) volt.

      És akkor nézzük a a szofisztikálásodat, mert lehet ezt is értelmezni és Jézushoz kötni mégpedig történelmi szempontok szerint és szerintem annyira sem elrugaszkodott módon, ahogyan ezt te teszed. Nérónak nem Jézushoz volt köze, hanem a krisztushívőkhöz.

      Szóval. A császárság intézményét Rómában Caius Iulius Caesar hozta létre. Saját, köztársaság hívő fia, Brutus merényletét követően Imperator Caesar Augustus divi filius lett a császár, aki Jézus idejében uralkodott, Pontius Pilátus az ő helytartója volt. Augustus karrierje Caius Iulius Caesar fogadott fiaként, a dictator híveinek támogatását elnyerve indult.

      Mint cézár, istenként tisztelt volt. Amikor a római közigazgatásban cézár neve szóba került, akkor mint az isten gondoltak rá. Nem kevésbé Pontius Pilátus is. Szó szerint istenként tisztelték ugyanis.
      Azt tudni illik, hogy bár Augustus háromszor nősült, sosem született fiúgyermeke. Augustusnak adoptált gyermekei voltak, tehát az isteni vérvonal ilyetén nem öröklődhetett. És itt jön az érdekesség.

      Amikor Pontius Pilatus meghallotta azt a zsidó vádat Jézussal szemben, hogy az isten fiának mondja magát, akkor joggal gondolhatjuk azt, hogy Pilátus szemében Augustus egy törvénytelen gyermekét akarják megtenni cézárnak, vagyis istennek. Ebből a szemszögből nézve teljesen érthető Pilátus, mint a császárság és egyben Augustus feltétlen hívének cselekedete, hogy kivégeztette Jézust, mint állam és császárságellenes lázadót.

      Remélem világos, hogy a Pilátus fejében élő istenkép nem volt azonos a júdaista istenképpel. Pilátus nem azért pipult be Jézusra, mert a zsidó Jehova fiának állították be, hanem azért, mert az ő fejében lévő isten, vagyis a cézár fiának lett beállítva. Ez pedig megtorlást igényelt. A Pilátus mint könyörületes és Jézust bűntelennek tartó államférfi képe egyáltalán nem történelmi, hanem teológiai megközelítés.

      Amikor pedig Pál Krisztusról ír, akkor nem Isten Fiára gondol. EZT FOGADD EL.

      Törlés
    11. Persze ez inkább a negyedik evangélium bizonyságtételéből fakadó következtetés:

      "Nékünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette magát. Mikor pedig ezt a beszédet hallotta Pilátus, még inkább megrémül vala;" (János19:7-8)

      Üdv: Balivi

      Törlés
    12. „unom ezt az entellektuell megközelítést”

      – Érdekes, én a te megközelítésedet találom entellektüellnek. Óriási a kultúrműveltséged, ám ragaszkodsz hozzá, hogy az egyszerü szövegeket ne értelmük szerint, hanem manipulatívan összeválogatott töredékek átláthatatlan labirintusaként olvassuk, ahol te vagy a labirintus minotaurusza. És közben az egyszerű összefüggéseket szisztematikusan elvéted...

      Jézus ne tudott volna olvasni? Nézd meg Lukács 4:16-21-et. Nem csak ő, hanem az összes judaista követője tudott olvasni. Másféle követője pedig nem volt a földi életében. Azaz a Messiás-követő szekta 100%-a írt és olvasott.

      Törlés
    13. Nem vetem el a szövegösszefüggéseket, sőt megpróbálom az adott történelni korba helyezve értelmezni. Mert csak így szabad és érdemes. Számomra ugyanis az sem jelent problémát, ha az egy fekete könyvbe fűzött könyvek szerzőinek teológiája külõnbözik. Nem teológus vagyok hanem volt keresztény aki ugyancsak ócska cukrászdába kajálta be a lesütött maszlagokat.
      Azt nem a kisújjamból szoptam hogy Zebedeus János agrammatosz volt, hanem Vermes egy korabeli iratból vette és tőle olvastam.

      Törlés
    14. Nézd László én értem a te megközelítésedet én nem azt mondom hogy Jézus és az evangéliumok tanítása és gyakorlati, földi megvalósítása a cél. Addig viszont amíg a fejekben nimcs rend addig ez hiú ábránd. Ki tudja mi vár még az emberiségre. Sze0rintem ma okos és bölcs szüzek ideje van akiknek a mécsesüknek tele kell lennie olajjal, vagyis hittel. De ha a hit tárgya és lényege sincs tisztázva akkor mi lesz? Üdv balivi

      Törlés
    15. A megvalósítása a cél ahogyan mondo, pontosítok. Bocs csak telóról nyomom.

      Törlés
    16. A tõrténetkritikai megközelítés tudományos módszertanra épül és mint ilyen valószínűsít, következtetéseket von le és nem megkérdőjelezhetetlen dogmákat rak le. Amiket írok azok sz én következtetéseim, valószínűsítéseim amikrő lehet vitázni, adott esetben megcáfolni. Semmibe venni átnézni rajta szó nélkül hagyva elvetni ostobaság és senkinek nem hoz előnyt főként az igazságnak nem használ. Üdv balivi

      Törlés
    17. „Jézus és az evangéliumok tanítása és gyakorlati, földi megvalósítása a cél. Addig viszont amíg a fejekben nimcs rend addig ez hiú ábránd”
      – Egyetértek. Legyen ésszerű rend a fejekben.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)