2018. február 28., szerda

Ingyen kaptátok, ingyen adjátok, nyugodjatok békében!

Ahogy vannak olyan "nagykaliberű" szolgálók, akik szinte úsznak a pénzben, úgy igen jellemző ennek az ellenkezője is az egyházban: amikor úgy hisszük, mindent ingyen és szeretetből kell végeznie annak, aki az idejét és energiáját a szolgálatra szánja. A kedvenc hivatkozási alap erre a nézetre a Máté evangéliumában olvasható "ingyen kaptátok, ingyen adjátok" kijelentés abszolutizálása, mint  megkerülhetetlen minta a teljesen ingyenes szolgálat tekintetében.

Sok dolog van a teológiában, ami számomra értékes, de egyetlen biztosan nincs: pénz. A teológia egy szűk réteg még szűkebb rétegének szellemi sportja. Leginkább az tartja a víz felszínén (különösen Európában), amit a legjobb értelemben vett ügyszeretetnek nevezhetünk. Ezt mindenkinek tudomásul kell vennie, aki arra adja a fejét, hogy hivatásszerűen teológiával foglalkozzon: a "piac" csekély, az érdeklődés kicsi, a lehetőségek korlátozottak. Mindez persze nemcsak a teológia művelésére, hanem úgy általában is az egyházi munkára igaznak tűnik.

A szűk keresztmetszetet azonban nem feltétlenül csak az jelenti, hogy az egyházban nincs pénz: szerintem ez egyfajta szemléletmód következménye is. Ha ehhez a szemléletmódhoz lehetne egy szlogent társítani, én kétségkívül Jézus bevezetőben már említett szavait használnám: "ingyen kaptátok - ingyen adjátok". Ez a szövegkörnyezetéből kiragadott idézet az, amit sokan teljes mellszélességgel magukénak éreznek, amikor egy-egy szolgálat anyagi oldalának kérdése beszédtémává emelkedik. Az álláspont röviden úgy szól, hogy aki szolgál, ne számítson pénzre. Az evangélium ingyenes, akkor pedig az azt közvetítő szolgálatnak is annak kell lennie. Érdemes azonban megnézni - amire többek között például dr. Almási Mihály is felhívja a figyelmet -, hogy Jézus itt egy adott időre szóló, speciális küldetésre szólította fel a tanítványait, és nem egy örök időkre érvényes irányelvet hangoztatott. A szakasz, melyben a jézusi megbízás elhangzik ezzel a kijelentéssel indul: "a pogányokhoz vivő utakra ne térjetek rá, s a szamáriaiak városaiba ne menjetek be..." Vajon ha az ingyenességről szóló töredéket globálisnak véljük, akkor mit jelenthet ez a kijelentés a mai kontextusban? Ráadásul az ingyen kaptátok-ingyen adjátok mondattöredék utáni versben Jézus ezt is mondja: "a munkás ugyanis megérdemli a bérét". Érdekes módon ezt a megjegyzést sokkal kevésbé hallani azoktól, akik az ingyenességet általános irányelvként hangsúlyozzák.

Véleményem szerint a perikópában azt látjuk, hogy Krisztus a saját zsidó tanítványait Izrael népéhez, azaz az övéihez kívánta első körben elküldeni. Megbízásában az is benne foglaltatik, hogy a tanítványoknak nem kell, sőt nem szabad az anyagiakkal törődniük - mert akikhez eljutnak, majd gondoskodni fognak róluk. Ha a vendéglátóik mégsem ilyenek, akkor lábukról még a port is lerázva kell továbbmenniük. A jézusi kiküldetés eszerint nem arra példa, hogy a tanítványoknak fényevőknek kellett lenniük, hiszen mindent teljesen ingyen csináltak, hanem pont az ellenkezőjére: ahol szolgáltak, ott jogosan várhatták, hogy valamiféle támogatást is kapnak. Ha mindenképpen valamiféle tanulságot szeretnénk kihozni Jézus szavaiból, akkor inkább ez lehetne az. Nos, pontosan erről beszélek, mert ez egy olyan dolog, amivel gyakran nem lehet találkozni manapság.

Így tehát, ha teszem azt, egy keresztény zenekar az egyházon belül valahol elvállalja a szereplést, akkor természetesnek még mindig az számít, ha gázsiról nem esik szó. A zenészeknek ingyen kell másfél-két órát zenélniük, ráadásul az elvárható legmagasabb színvonalon, hitelesen és lelkesen. Nyilván, a koncert előtti próbák költségeit is megoldják maguknak, ahogy tudják. Ha egy-egy húr elszakad, a keresztény zenészeknek ingyen adnak újat a boltban. Mindennapi kenyerük is díjmentesen kerül az asztalra, a számláikat pedig befizetik az angyalok. És az is köztudott, hogy az autók, melyek a technikai berendezéseiket és hangszereiket szállítják, nem fogyasztják, hanem termelik az üzemanyagot, fenntartási költségeik pedig nincsenek. Hasonló a helyzet, ha valaki például teológiai jellegű előadást tart. Egyrészt beszélni mindenki tud, akinek van szája, azért tehát nem kell fizetni. Másrészt, ha az evangéliumhoz kapcsolódik amit az előadó mond, az meg eleve ingyen van, mert az evangélium ingyenes. Igaz, egy jó előadásra akár heteket is készülni kell egy jó előadónak, esetleg szakkönyveket vásárolnia, mászkálnia és kutatnia - de hát az Isten majd gondoskodik arról, hogy a könyvek lepotyogjanak az égből, és a tartalmuk egy tölcséren keresztül egyenesen az előadó fejébe szivárogjon. Nagy ecsetvonásokkal tehát így lehetne lefesteni azt a világot, amelyben sokak meggyőződése szerint az ekklézsián belül szolgálóknak anyagiak nélkül illene boldogulniuk.

Igazságtalan lenne elhallgatni, hogy vannak azért pozitív fejlemények is, ahol értelmesen, tisztességesen és korrektül állnak ezekhez a dolgokhoz. Magam is találkoztam ilyennel. Természetesen ekkor sem arról van szó, hogy csak úgy tömik a bankjegyeket valaki zsebébe - szegény az ekklézsia -, de hozzájárulnak ahhoz, hogy ha már az illető rengeteg energiát befektetett valamibe, legalább komoly vesztesége ne legyen belőle. Évek óta benne vagyok számos egyházi projekt szervezésében és bizton állíthatom, hogy a "nullszaldó" kifejezés az áldás szónak csaknem szinonimájává vált. Nyereségre nem számítunk, már az is jó, ha nem bukunk.

Vajon hogyan lehet ezen a helyzeten változtatni?

10 megjegyzés :

  1. Érdekes ez az Almási féle magyarázat. Az őrtoronyban olvastam ilyet 25 éve :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez nem csak Almási magyarázata, hanem általában is így van - csak őt emeltem most ki. Valamiben még az Őrtoronynak is igaza lehet. :-)

      Törlés
  2. Nekem Almási magyarázata nem áll meg. Amire az idézet vonatkozik, inkább az evangéliumra vonatkozik, az nem pénzhez köthető, mint ahogy az abból fakadó dolgok sem. A gyógyulás/gyógyítás pl.
    Szerintem fontos szétválasztani a szolgálatot, és a munkát, főként, amikor a kettő összemosódhat. Lehet jelezni a határokat, pl: szolgálok az időmmel, tudásommal, tehetségemmel, de ami anyagi költséggel jár egy-egy szolgálat esetében(és ez lehet az akár előbb felsoroltak közül is bármelyik), azt csak annyira finanszírozom meg, amennyire ebben is szolgálni akarok, de minden más esetben a dolgok pénzbe kerülnek, és ennek a megvilágítása szerintem normális esetben nem kell , hogy problémához vezessen. Egyik részről sem.
    Én kerültem hasonló szituációba, mikor összemosták a szolgálatot, meg a munkát. Én dolgozni mentem, a foglalkoztató pedig úgy vélte, hogy a munka, és az ahhoz való hozzáállás szolgálat kérdése is, főleg anyagiak terén. Csak ugye, nem mindegy, hogy a 8 órára kifizetett pénzedért 12-16 órát dolgozol, mert igazából ez nem munka, hanem szolgálat. Meghúztam a határaim, persze ez távozáshoz is vezetett, viszont az biztos, hogy többet keresztényeknek nem dolgozok. Csak szolgálok, ami számomra viszont olyan fogalom, ami nem kötődik pénzhez, csak ha az én oldalamról adódik kiadás, de az meg természetes, mert a szolgálat része, számomra.
    Azok, akik pedig nem tudják, ismerik, gondolják át, hogy minek mi az ára, meg mibe kerül, meg mi a különbség bizonyos dolgok között, és így várják az ingyengalambot, hát, lelkük rajta. :) Ezért fontos a kiadási/szolgálati oldalon tisztán meghúzni és lekommunikálni a határokat, és ezzel a probléma meg is van oldva. Szerintem.

    VálaszTörlés
  3. Vitán felül áll, hogy a missziónak vannak költségei, amibe beletartozik a résztvevők megélhetése is. Az is természetes, hogy egy gyülekezet, ha akarja a missziót, akkor azért anyagi áldozatot is kell vállalnia. Viszont, ha a kettő között közvetlen a kapcsolat, akkor mindig megvan a kísértés, hogy a misszió egy szolgáltatássá silányul, mint ahogy - elsősorban talán a népegyházakban, de nem csak ott - általában az egyházi szolgálattal kapcsolatban létezik ez a szemlélet. A szolgáltatást be lehet árazni, és ha nem vagy elégedett a minőségével, akkor lehet reklamálni, ill. árat lehet csökkenteni. A beárazásnál pedig az olyan tevékenység, mint teológiai irodalom olvasása végképp a sor végére kerül, mivel semmiféle közvetlen haszna nincs.
    Szerintem erre egy megoldás van; a tartalom és a finanszírozás szétválasztása. Ugyanezt az elvet alkalmaznám pl. egy pszichológus esetében is. Ott azt látom, hogy a tisztességes óradíjat csak egy szűk réteg tudja megfizetni. Ezért ebben a körben státuszszimbólummá vált, hogy valakinek van pszichológusa/pszichiátere. Akik meg igazán rászorulnának, nem jutnak hozzá a hathatós segítséghez. Illetve egyes elkötelezett szakemberek "misszióként" (értsd: vatikáni valutáért) végzik ezt a szolgálatot, a saját megélhetésükről pedig másképp próbálnak meg gondoskodni.

    VálaszTörlés
  4. Az fáin, amikor a hit felkent szolgálója belép Isten házába, s szeme sarkából gyorsan konstatálja az odasereglett hívek számát. Ennek megfelelően számuk fölött örvendve vagy attól lesújtva hirdeti az igét, mert hát ő is csak a piacról él, s a fizetőhívek számától függően lesz ma vacsorája avagy nem ... Az "ingyenes" tanítás intézménye -szerény meglátásom szerint- csak részben a fenti szituáció elkerülésére szolgál. Sokkal inkább azt a fajta életérzést próbálja hirdetni a hívek felé - jó példa mutatására kötelezvén a szolgálattévőket - hogy sorsukat akár ilyen végletes szegénységi fogadalommal is - teljesen az Úr kegyelmére bízzák. Az adományozók pedig legyenek tisztában azzal, hogy amikor adományt adnak, azt nem személy szerint adják, csak az Úr munkáját végzik, s az ő belső noszogatására vállalnak némi felelősséget azért, hogy lelki vezetőjük ugyan már ne haljon éhen aznap! "Isten fizesse meg!" a köszönet ezért. (... és általában meg is fizeti busásan amúgy ... )
    Találkoztam már személyesen is ilyen végletesen és komolyan gondolt önkéntes szegénységben élő szerzetesekkel. Egy alkalommal szerettem volna egy üveg finom lekvárt adományozni egyiküknek, gondolván, hogy milyen jó lesz az majd később! Mosolyogva megköszönte, ám elhárította imigyen: Ma már bőséges ételt kapott, a holnapról majd holnap gondoskodik az Úr. Hiteles volt és mindennél nagyobb tanítást kaptam ... ingyen.

    VálaszTörlés
  5. Teljesen egyetértek, az egész írással. Mondjuk sokan már annak is örülnek, hogy "hívják" előadni, vagy iget hirdetni, ezért sem várna érte semmit. Ami kérdéses: lehet el kellene választani a gyülekezeti szolgálatot más, "külsős" keresztyén programokhoz kapcsolódó "szolgálattól". Persze én lelkészként tekintek erre a kérdésre. Én magam nem kérnék semmiért sem pénzt, viszont legalább a "veszteségeket" érdemes lenne kompenzálni (nullszaldó). Jó példa a benzinköltség, szállás és étkezés. Tehát honoráriumként ennyi tényleg elvárható lenne, ha valaki odaszánja magát, tudását és az idejét. Más keresztyén vezetők viszont (és ez a jelenség is létezik, főleg tőlünk nyugatabbra), jelentősen túlárazzák magukat.

    VálaszTörlés
  6. Ennek a kérdésnek a másik oldala az, hogy (túl azon, hogy méltó a munkás a maga bérére) jó, ha mindenki számol előre azza, aki egyházi pályán szeretne elhelyezkedni, hogy ezen a területen NEM fog meggazdagodni. Sajnos ez nincs így, és sokan úgy számolnak, hogy nekik jár a társadalom átlagát meghaladó életszínvonal. Szerintem nem. És, habár meg kell tudni élni a "hivatásos", tehát egyházi alkalmazásban levő keresztyén szolgálónak, jó ha számol vele, hogy igazán megtollasodni soha nem fog, mert ez a "szakma" ilyen értelmében szolgálat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Tamás,

      "jó, ha mindenki számol előre azza, aki egyházi pályán szeretne elhelyezkedni, hogy ezen a területen NEM fog meggazdagodni."

      Ez tökéletesen így van, s ebben egyébként lehet találni gyöngyszemet is: a korlátozott anyagi lehetőség miatt valószínűbb, hogy olyanok vállalnak majd szolgálatot, akik azt komolyan is veszik. (Ellenpélda persze mindig akad.)

      "lehet el kellene választani a gyülekezeti szolgálatot más, "külsős" keresztyén programokhoz kapcsolódó "szolgálattól""

      Ezt a két kategóriát tudod picit pontosítani? Intuitíve persze sejtem mikre gondolsz, de mégis nehéz a "külsős" programot és a gyülekezeti szolgálatot sokszor szeparáltan nézni - főleg ha a külsős programot gyülekezet szervezi.

      Törlés
  7. De jó, hogy írtál erről!:) Nagyon tetszik! Amikor (xy) misszióban szolgáltam, és "elfogyott" a pénz (csak 5-6 vezetőnek jutott) akkor azt mondták, hogy ha nem szolgálunk tovább önkéntesként, akkor mi csak béresek vagyunk - erre hivatkozva --->(Jn10:12). Nagyon felháborított akkor, hogy ilyet jelentettek ki, mert láttam, hogy mi folyik a háttérben. Szívesen megosztanám velük ezt az írást:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves HyperWaffe!

      Nyugodtan oszd meg, noha nem szeretnék emberek közti szakadékok elmélyítésében segédkezni ezzel az írással. :-) Ha ahhoz járul hozzá, hogy ezt a kérdést tisztábban lássuk, akkor jó, de összeugrasztani senkiket nem célom!

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)