2018. július 16., hétfő

Az ötödik elem...

A magyarországi keresztények figyelme gyakran terelődik bizonyos társadalmi csoportokra. Idegesít minket, ha vonulnak a homoszexuálisok. Ki vagyunk bukva a menekültekre, főleg a muszlimokra. Ráncoljuk a homlokunkat a liberálisok eszméi miatt. Ám ezeknél jóval kevésbé számít köreinkben beszédtémának egy szerintem sokkal fontosabb csoport: a cigányság. Róluk mintha nem töprengenénk annyit, mintha nem sorjáznának a blogposztok, cikkek, publikációk. Pedig éppen a kereszténység szempontjából lehetne kiemelten fontos az ő sorsuk. Elmondom, hogy miért!

A blog egy korábbi bejegyzésében írtam olyan "gyorsvonatokról", melyekkel az európai egyháznak már most szembe kell néznie: a szekuláris kihívások, a tudomány jelenlétének súlya, a házassággal és szexualitással kapcsolatos változások és az iszlám. Véleményem szerint az akkori írásomban felvetett négy alapvető dilemmához magyar keresztényként feltétlenül odakívánkozik ötödikként a cigánysággal kapcsolatos kihívás. (Ebben az írásban a cigány kifejezést is fogom használni és nem csak a romát. Ezt azonban nem tiszteletlenségből teszem, hanem mert csaknem összes cigány ismerősöm így nevezi saját magát - ez a tény pedig engem is felbátorított, hogy szabadon éljek az ilyesféle szóhasználattal.)

Hadd kezdjem azzal, hogy különleges öröm számomra, amikor a teológiai képzésben cigány emberekkel találkozom! Persze örülök én ott mindenkinek, mégis valahogy kifejezetten jól esik látni, amikor roma testvérek ráveszik magukat a tanulásra, fejlődésre, ismeretszerzésre, és éveken át keményen küzdenek a tudás megszerzéséért. Egy roma politikus ismerősöm mondta, milyen nagy erőkkel próbálja megértetni saját népével a továbbtanulás fontosságát - no nem feltétlenül a diplomaszerzés, hanem inkább a látókör bővítés és perspektíva váltás miatt. Az aluliskolázottság persze csupán az egyik probléma a cigányság köreiben, a többiről mindenki eleget hall: munkanélküliség, bűnözés, megélhetési nehézségek. A téma kereteinek megértése is bőven szétfeszítené egy bejegyzés kereteit. 

Mi a megoldás? 

A legtöbbször hallott kifejezés tipikusan az integráció, vagyis olyan eljárások megvalósítása, melyek valahogyan megpróbálják a cigányságot a többségi társadalom normarendszeréhez igazítani. Röviden: tanuljanak, művelődjenek, dolgozzanak, alkalmazkodjanak, akár a többiek. Nem akarom azt mondani, hogy ez minden porcikájában rossz, de mintha lenne valami, ami ennél jobb, mégpedig a valódi megtérés. Olvastam a minap egy romák vallásosságával foglalkozó tanulmányt, ami érdekes tényekre mutatott rá. Először is tudni kell, hogy a cigányság vallásosságát a romológián belül sem túlzottan kutatták a kilencvenes évekig. Ez első hallásra meglepőnek tűnhet annak, aki esetleg észrevette, hogy az elmúlt évtizedekben nagyon jelentősen megnőtt a romológiai publikációk száma. Miért éppen a vallás maradt ki eddig a kutatásokból? Az ok egyszerűen az, hogy a vallásos hit nem képezett olyasféle problémás faktort, ellenerőt, feszültségforrást a többségi társadalom és a romák között, hogy a figyelem túlságosan erre a kérdésre terelődjön. Mivel a romák vallásossága legalábbis kevésbé tűnt megoldandó feladatnak, így a témát viszonylagos csönd övezte.

Most sem a konfliktus miatt érdemes figyelni rá, hanem pont ellenkezőleg - mintha ez lenne a megoldás egyik útja. A kutatások szerint főként a kisegyházak ebben jobbnak bizonyultak a többieknél, és leginkább az ő kegyességi stílusuk tudta a cigány embereket megszólítani. Az egyik ilyen volt például a Békési Pünkösdi Gyülekezet romamissziója, ahol még a 70-es években sok roma valóban megtért, majd megkeresztelkedett. (Vagy ahogy közülük mondják: nem megtért és bemerítkezett, hanem fordítva: betért és megmerítkezett.) Minden rosszindulat nélkül mondom, hogy aki szolgált már romamisszióban, az tudja, hogy milyen gyakori a cigányság köreiben az érzelmi alapú, hirtelen megtérés, amit sokszor ugyanilyen hirtelen "ellobbanás" és a hit elhagyása is követ. A békési modellben viszont a megtért romák mondhatni "teológiai tanítást" és a gyakorlati életre is vonatkozó támogató nevelést is kaptak a gyülekezetüktől - ennek köszönhetően pedig sokan tényleg megváltoztak. Ebben az időben a nyilvántartások szerint egyébként jelentősen megnőtt az anyakönyvi hivatalok terheltsége a térségben: sok roma pár szeretett volna felhagyni a laza kapcsolattal és házasságot kötött partnerével. Ami a megtérésen túl láthatóan fontos volt a romáknak, az a keresztség szentsége. Ám a keresztség kiszolgáltatásához elvárt volt a "tiszta életmód" és a közösségi normákhoz való határozott alkalmazkodás.

Nem tudom az olvasó elkapta-e ennek az egésznek a fonalát: a megtért cigányságnak otthon adó gyülekezet elvárásai részben összefonódtak a társadalom általános elvárásaival, részben meg is haladták azokat! Vagyis, ha egy roma úgy érezte, hogy Isten szeretetének vonzerejére szeretne megtérni és megkeresztelkedni, komolyabb integrációra volt szüksége ehhez, mintha az általános társadalmi integráció feltételeinek akart volna megfelelni. Gyorsan hozzáteszem, ezek az elvárások nemcsak a roma megtérőkkel, hanem bárki mással kapcsolatban is ugyanazok voltak a gyülekezetben - csak jellemzően a cigány embereknek kellett komolyabb hátrányt leküzdeniük.

Miért is írtam le mindezt? A tanulmányokból kiderül egy fontos dolog. Míg az általános társadalmi integráció programja során a romák egy kívülről jövő elvárásnak engedelmeskedve, annak nyomása alatt próbálnak a többséghez alkalmazkodni, a valódi megtéréskor egy belülről motiváló elvárás mentén igyekeznek ugyanerre. Ahogy az egyik romológiai publikáció fogalmaz: "a megtérés hatására az egyén motivációi transzcendentálódnak." Egyszerűbben fogalmazva, ha a cigányokhoz eljut az evangélium és arra pozitív választ adnak, mely belső indíttatásukból fakad, az sokkal stabilabb integrációhoz vezethet, mint a nem vallásos faktorok együtthatása. 

Ez pedig bizony azt jelenti, hogy az egyháznak felértékelődik a szerepe a problémamegoldásban: pillanatnyilag az igazi megtérés inkább vezet igazi integrációhoz, mint bármi más, amivel próbálkoznak. De vajon akkor nem erről kellene-e többet gondolkodnunk, mintsem a megszokott gumicsontokat rágcsálni? Ehhez persze elsőként az alapokat kellene rendbe tenni az egyházban, ahol tapasztalatom szerint még mindig sok az előítélet, gyanakvás, sőt rasszista kiszólás - a cigányság felé is.

23 megjegyzés :

  1. Kevés elhívottja van ennek a történetnek, és több esetben a talán jogosnak tűnő előítéletek miatt is, meg mert ez már nagyon-nagyon kívül van az átlagkeresztény komfortzónáján. Ugyanakkor azért a cigányság kultúrájában is akadnak bőven olyan elemek, amik gátolják az "integrációt". Én amit sajnálatosnak tartok, hogy a kultúrájukat már-már elvesztették, alig-alig ismerik, pedig sok tanulságot levonhatnánk, alkalmazhatnánk, mi is, ők is. Pl. az összefogást. Számtalan szeretnivaló dolog van arrafelé. És nem utolsósorban, valahogy így szól a cigány teremtéstörténet is: Isten meggyúrta, és kisütötte az első embert. Túl sokáig sütötte,nagyon sötét lett, belőlük lettek a sötétbőrűek. A második próbálkozása pont ellenkezőleg, így túl fakó lett a végeredmény. A harmadik tökéletesen sikerült, belőlük lettek a cigányok. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes, hogy ez kívül esik az átlagkeresztény komfortzónáján (talán azért sem foglalkozik vele), de a melegekről, menekültekről sokan és sokat beszélnek - noha többségük életében nem beszélt még sem menekülttel, sem meleggel.

      Jó volt ez a cigány teremtéstörténet, azt külön köszönöm! :-)

      Törlés
    2. "noha többségük életében nem beszélt még sem menekülttel, sem meleggel"
      Hát pont ezért! Egy bennünket közvetlenül nem érintő dologról véleményt formálni nagyon is "komfortzónás" dolog. De olyan dologban tenni ezt, aminek a hétköznapjainkra kiható következménye lehet, az már igen kényelmetlen feladat. Főleg, ha a hozzáállásunk alapján valami aktív cselekvés is elvárható lenne tőlünk! :)))
      És akkor itt még előítéletekről és egyéb szoc. problémákról nem is beszéltem, ezek a tényezők még "pluszban" hatnak a komfortzónából való kitolás irányába.

      Törlés
  2. „Egyszerűbben fogalmazva, ha a cigányokhoz eljut az evangélium és arra pozitív választ adnak, mely belső indíttatásukból fakad, az sokkal stabilabb integrációhoz vezethet, mint a nem vallásos faktorok együtthatása.”
    – Nagyszerű meglátás. Az egész emberiségre érvényes. Erről szól a kereszténység története, és jövője. Sok vad lelkű populáció (többek között 2 mlrd kb. muszlim) áll még a nagy belső átalakulás előtt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, elvileg tényleg erről szólna - a cigányság kapcsán mégis kiexponáltabb a helyzet, hiszen náluk az integrációról van szó, míg egy magyar embernek nem kell integrálódnia.

      De egyébként a muszlimok integrációjában is az igazi megtérés lehet az egyik kulcs - csakhogy náluk ott az iszlám, ami nagyon erős visszatartó erő. Ha valaki "áttér" kereszténynek, jó eséllyel az életét is elveszítheti. Ilyen faktor nincs a romák esetében.

      Törlés
    2. Ami bevált a kelták, vikingek és magyarok esetében, az beválik minden szilaj lelkű populációnál.

      Törlés
  3. Az integráció nehézségét az ember akkor sejti meg, amikor igazán komolyan veszi.

    ???

    Komolyan venni annyit tesz, mint megpróbálni beleélni magunkat az integrálódás elvárásával terhelt másik fél helyébe, de úgy igazán. Azaz nem azt kell elképzelnünk, hogy mi vagyunk az a cigány gyermek, aki egy világvégi nevesincs falu végén született egy ablaktalan, fűtetlen vályog putriban, ahol se víz, de még villany is alig, étel ruházat, iskola ... nem folytatom, mindenki ismeri ezeket a sztorikat a médiából -már aki legalább elolvassa, megnézi a róluk, nyomorukról szóló drámai és egyáltalán nem túlzó beszámolókat, és nem fordítja el a fejét -, s a mi eléggé jól kibélelt "civilizált" valóságunkban kellene megtalálnia a helyét az alapvető szocializáció és egyéb nem mellékes készségek részleges vagy teljes hiányában ... hanem vicaverza!!!

    Nekünk kellene megjelenni egy ilyen nyomortelep szélén egy szál ruhában egyedül, üres zsebbel, minden családi és társadalmi háttér nélkül, ahol az a tudás és ismerethalmaz, amiben eddig lubickoltam, nos az konkrétan ... sem ér, ismeretlenül ... vacogva az ismeretlentől. Megállni ott és azt mondani: Hali, jöttem integrálódni!

    Megvan?!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem az igazi probléma a gádzsó (paraszt) létforma lenézése, ezt kell egy integrálódónak leküzdenie magában. Elfogadni a "tanulj, dolgozz, keress, adózz, boldogulj" elvet.

      Törlés
    2. A gondolat kísérlet, amire invitáltam most nem arról szól, hogy nekik mit kéne tenni annak érdekében, hogy nekünk jobb legyen .... hogy ne irritáljon a másságuk, hogy ne kelljen szemlesütve elfordítani a fejünket a -szerintünk- nyomoruk láttán .... most juss el -legalább gondolatban, fantáziád segítségével - egy cigány putritelep szélére, és lépj be a világukba, élj túl három napot ott ... legalább gondolatban.

      Azt is megkockáztatom, hogy valaki abban a pillanatban, amikor igazán képessé válik átlépni annak a világnak (bármelyik, az övétől különböző "világnak") a határát, közelebb lesz az Evangéliumhoz mint valaha is remélhette!

      Most nem azt a kérdést teszem fel, hogy "ők" hogyan lesznek képesek átlépni a határaikat, hanem azt, hogy mi magunk képesek vagyunk-e -legalább gondolatban- átlépni a mieinket?!

      Lám László még a gondolattól is berzenkedik ... akkor milyen alapon várhatjuk el, hogy "ők" ezeket a kozmikus léptékű (egyik 'világból a másik 'világba) lépéseket a valóságban is megtegyék?!

      Törlés
    3. Egy romának a lakhelye a legszebb hely, a közössége a legszuperebb. Azt csak te látod nyomornak, számára nem az, ő nem tekinti magát reménytelen mélységben élőnek. Ellenkezőleg, szerinte mi, gádzsók nem tudjuk, mi a jó a világban, és sajnál minket a "mókuskerekünkért". Vágod?

      Törlés
    4. :-D ... hátesztetmondoméinis!

      Törlés
    5. Sztem nem ezt mondod, hanem h az illető objektív körülményei által van akadályoztatva az egyébként általa is kb. akart integrációban. Sztem meg nem, ez nem veszi figyelembe az érintett világlátását.

      Pl.: egy berbert beköltöztetnél City-be, és ha nem akar, azt a "nyomorával" magyarázod, figyelmen kívül hagyva, h ő mit szeretne. Neki nem nyomor, ha ott marad, ahol az övéi élnek.

      A nomádok sosem akartak letelepedni, a letelepedettek meg sosem tűrték a nomádokat maguk körül. Klasszikus Neaderthal-Cromagnon konfliktus ez, a nomádok középtávon beolvadnak és felszívódnak. A kereszténység ezt is a LEHETŐ legkellemesebbé és legigazságosabbá teszi. Tompítja a konfliktus élét.

      Törlés
    6. Azért ne felejtsük el, hogy a cigányok integrációjával már próbálkoznak pár évszázada, mindenfelé.Nem sok sikerrel, mert ők maguk nem nagyon akarnak integrálódni(a vallásos tartalomból/változásból történő integráció igencsak kicsi), megvan a saját kultúrájuk, ami nem köti őket országokhoz. Nem nagyon tud velük a nyugati társadalom mit kezdeni. Ugyanakkor azok a szakmák, amikben jeleskedtek, talán a zenét kivéve,elhaltak a technológia fejlődése miatt. A lopást nem tartják bűnnek, és számtalan olyan dolgot sem, amin mi megbotránkozunk. Szóval, elég sok tényezője van az integrációnak, ami bonyolítja. Hiába összetartóak a bajban, egymást is meglopják. Mert pl. amikor látja(én sokat jártam köztük, köszönhető a református cigánymissziónak is)az ember ugye a putrit, ott vannak körülötte földek is. Voltak próbálkozások, hogy ha nem is dolgoznak, legalább kezdjenek termelni maguknak. Mondanom sem kell, nem sikerült túl jól a vállalkozás. Vannak pozitív példák is, de szerintem az első, amit részünkről abba kéne hagyni, az-az, hogy integrálni akarjuk őket. Már az egyiptomiaknak sem sikerült. :) azon kéne elgondolkozni, mit is tanulhatnánk tőlük, amit akár vissza is adhatunk. Csodásan gazdag a kultúrájuk a mesékben, zenében, sok más téren is, amit sem mi, sem ők nem ismernek. És így tovább...:)

      Törlés
    7. Dáyna, ezek jó meglátások! Szerintem is tanulhatnánk tőlük - és nemcsak azon fáradozhatnánk, hogyan próbáljunk "integrálni". És igen, a dolog egyik neuralgikus pontja, hogy a cigányság, mint a legnagyobb hazátlan nemzet, állandó vándorláshoz volt szokva a szakmák miatt, melyekben jeleskedett. Ezek a szakmák többnyire tényleg megszűntek, de nekem akkor is kérdés, miért nem alkalmazkodnak sokkal többen közülük ehhez a számukra új helyzethez.

      Régebben sokat misszióztam és rendszeresen jártam romatelepeken, most pedig főiskolai környezetben találkozok romákkal. Van köztük néhány, aki kiemelkedően intelligens, jó a szókincse, gondolkodik, törekszik... Azonban az ilyen cigány testvére mindegyike rendezett családi háttérből érkezett - ez a közös pont bennük.

      Nem szerettem volna ebben a bejegyzésben megoldani a megoldhatatlant (integráció), csupán arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy a cigánysággal együtt élünk és egyre inkább együtt is fogunk a jövőben - akár tetszik, akár nem. Ehhez képest a téma meglehetősen alulreprezentált a keresztény közbeszédben a melegek vagy éppen menekültek kérdéséhez képest.

      Törlés
    8. "A lopást nem tartják bűnnek, és számtalan olyan dolgot sem, amin mi megbotránkozunk. Szóval, elég sok tényezője van az integrációnak, ami bonyolítja. Hiába összetartóak a bajban, egymást is meglopják." :-D
      ... khm ... khm ...

      Azt mondják: "A Sínai-hegyen Istentől adott parancsok a valláserkölcsi élet örök érvényű alaptörvényei (Kiv 20). Az embernek Isten és embertársai iránti kötelességeit összegzi. érvényessége minden időben megmarad, mivel Jézus azt mondta: "Nem megszüntetni jöttem a Törvényt, hanem beteljesíteni" (Mt 5,17). /Idézet innen: uj.katolikus.hu/lelkiseg.php?h=20) ...

      Tehát a tíz parancsolatot egészen alapvető és széles körben elfogadott normarendszer megkérdőjelezhetetlen alapjának tekinthetjük. Nos ez a mindennapjainkat át- és átszövő, de tényleg még a nem keresztények által is álmukból felébresztve is felkérdezhető 10 darab alapszabály minimum 30, azaz harminc %-a a tulajdon szentségét hangoztatja ... Ennek védelmére irányul mind a mai napig az egész jogrendszer is ... s ebben a közegben jön egy kis közösség, s a maga makacs módján 'azistenneksem ismeri el ezt az igen hangsúlyos törvényt ...

      Egymást is meglopják?! Ahol a tulajdon szentsége nem elismert, ott ez a fogalom minimum üres ... Ki-ki elveszi, amire szüksége van, elveszi és megeszi, de felhalmozni -azaz többet elvenni, mint amire momentán fiziológiailag szüksége van nem lehetséges, mert a tulajdonlás az fáradságos dolog ... S alkalomadtán ha verseny van a forrásokért, az erősebb, s bizony fizikailag erősebb győz, akár ténylegesen lejátszott harcok árán is. A mi normáink között is az erősebb győz, a tulajdon, mint olyan szavatolása állami erőszakszervek közbeiktatása útján valósul meg ... a harcokat nem face tu face játszuk le , de ettől még ...

      A kulcsmondat mégsem ez, hanem a következő: a felhalmozás (tulajdon) túlértékelődése vezetett el oda, hogy bizony rendre többet tudunk kiszakítani Természet Anyácska kebléből a józan ész és tisztesség diktálta természetes és indokolt szükségleteinkhez képest .... Láthatjuk, hogy bolygó-léptékekben (nem akartam azt írni, hogy globálisan) mindez mára hova vezetett ..

      Van min elgondolkodnunk .... 'asszem ...

      Törlés
    9. Nem nézek most utána, de a statisztikai hivatal születés-halálozás karácsonyfájáról egyértelműen kiderül(t, már évekkel ezelőtt), hogy 2050-re a cigányok alkotják majd a lakosság többségét 50 feletti %-al. Ha elnézem a politika, gazdasági hatásokat, ebből még igen komoly társadalmi feszültségek lehetnek. Akit hallottam ezzel kapcsolatban anno előadni(a nyugdíjrendszer kapcsán), azt mondta, a mi korosztályunk , ha szeretné, hogy legyen nyugdíja, neveljen fel egy cigánygyereket, aki dolgozni fog. Nem tudom, változott-e valami ezzel kapcsolatban, de szerintem a sok kifelé távozóval ezek az arányok még jobban fel fognak borulni, és sokkal hamarabb. A politika pedig valószínű, hogy a saját malmára fogja hajtani ezeket a folyamokat, és tovább mélyíti az amúgy sem keskeny szakadékot.
      Lillaanyó. " Ahol a tulajdon szentsége nem elismert, ott ez a fogalom minimum üres ... " De ahol nem, és mi ilyen világban élünk(sajnos, vagy sem), ott igencsak akadályozó tényezője az adott népcsoport integrációjának ,nem? Arról nem is beszélek, hogy társadalmilag, gazdaságilag, közösségileg, ezek összefüggéseiben szinte semmiben nem járulnak hozzá a közjóhoz, amiből ugyanakkor jókora szeletet kihasítanak maguknak. Ez kissé abszurd, nem? Én nem az ideális állapotról beszélek, hanem arról, ami van. Egyetértek veled, nem így kéne lennie, gondolkozni kéne, stb..., de ezt az emberek java része nem fogja megtenni, ahogy eddig sem.
      A téma azért alulprezentált, mert a mi szőnyegünk alá van seperve. A cigányokat a társadalom java része elítéli, mondhatni, rasszista feléjük. Ez alól a keresztények sem kivételek. És ezzel megint kilyukadunk ugye a komfortzónákhoz, satöbbi. A közeledést az egyház segíthetné, és valamennyire teszi is, de szerintem sokkal több gyülekezetnek kellene "felvállalni" a missziót legalább a saját környékükön. Rengeteg mindent lehetne tenni, de a legfőbb akadályt, a társadalmi sztereotípiák lerombolását eddig nem sikerült meglépni, aminek az érintettek is erősen kiváltói. Én nem nagyon látom a megoldását ennek a dolognak.

      Törlés
  4. :-D engedtessék meg nekem, h tudjam, mit akartam mondani ... pl mikor ezt mondtam "hogy ne irritáljon a másságuk, hogy ne kelljen szemlesütve elfordítani a fejünket a -szerintünk- nyomoruk láttán" Vágod? "szerintünk nyomor" :-D Tehát -legalábbis ebben- egyetértünk.

    Az integrációs törekvések csődöt mondtak vagy 6-700 év alatt is ... olybá tűnik nékem, hogy szabadok, a szabadság minden ódiumával együtt.

    (Olyan általános iskolai osztályba jártam, ahol alsó tagozatban a tanulók legalább 60 %-a cigány volt... hétköznapi szinten szembesülni kényszerültem a körülményeikkel, a gondolkodásmódjukkal, amit nyilván otthonról hoztak ... a társaim voltak évekig abban a kis közösségben és a mai napig nyitott és megértő vagyok az irányukban. Személy szerint nem is igen akarnám "integrálni" 'őket. Inkább szeretném megfejteni a titkukat ;-) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt tipikusan olyan vita, ahol mindenkinek igaza van valamennyire, de senkinek sincs teljesen...
      Mert az is ugyanúgy igaz, hogy a cigányok a "közjó kosarából" jóval többet vesznek ki, mint amennyit beletesznek, mint ahogy az is, hogy az ő viszonyuk a tulajdonhoz, a szükségletekhez, a közösséghez, a családhoz más, mint a mienk. És az is, hogy sok tekintetben szabadabbak, mint mi. A helyzet nem az, hogy ők a mi életmódunkat irigylik és szeretnék elsajátítani, csak ebben bizonyos tényezők akadályozzák őket, amely tényezők megszüntetésével máris megoldottuk a problémát, hanem az, hogy az életmódunknak csak bizonyos (elsősorban anyagi) elemeit szeretnék maguknak is. De a világszemléletüket emiatt egyáltalán nem szeretnék feladni. Ugyanakkor az ő életmódjukban és világszemléletükben vannak olyan elemek, amik igencsak hiányoznak a mi szemléletünkből, és bizony jót tenne a nyugati embernek, ha közelebb tudna kerülni ezekhez.

      Az integráció szerintem sem lehetséges, legalábbis amíg cigány a cigány. Mert az integráció szükségszerűen önfeladást jelent. Úgy nem működik, hogy megváltoztatom az alapvető világszemléletemet, de megőrzöm a kultúrámat. Ha valahogy sikerülne a cigányságot szemléletben a többségi társadalomhoz integrálni, akkor a teljes cigány kultúra is elveszne 1-2 generáción belül. De a másik út sem járható, a hagyományos életmódjukhoz már nem lehet visszavezetni őket. Így maradnak ebben a csapdahelyzetben, az integrációs kényszer nyomása alatt, úgy, hogy az integráció alapvető feltételei nincsenek meg.

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  5. Lehetséges-e az integráció?

    Bár fentebb kifejtettem, hogy bizonyos értelemben véve nem vagyok a mindenáron való integráció, avagy társadalmi bedarálás feltétlen híve, most mégis azt mondom, hogy az integráció máris javában zajlik. Nyilván nem mondok ezzel valami ’fenenagy újdonságot … de azért érdemes tán átgondolni.

    A cigányság, mint olyan, éppen annyira nem homogén társadalmi csoport, mint mondjuk Sytka posztjának elején említett csoportok (akik közkeletű beszédtémák) „melegek”, „menekültek”, „liberálisok”… Az integrációt már megszenvedett cigányokat szinte észre sem vesszük, otthonaikon kívül az köznyelvi magyar ’dialektust beszélik, kommersz ruhákban járnak, dolgoznak, otthonaik, életmódjuk alig tér el az átlagétól. Saját cigány származásukat még egymás között is gyakran csak ironikusan emlegetik … Ha pedig nekik sikerült, akkor az integráció lám nagyon is lehetséges!

    A ’problémás avagy „látszó” réteg egyik része a tényleg kilátástalan körülmények között tengődő, nincstelen, a rossz megküzdési stratégiákat generációról generációra maga előtt görgető, úgy is mondhatjuk társadalmi értelemben „beteg” csoport. Számukra egyrészt a sok mindent eleve eldöntő kommunikációs problémák, a nyilvánvaló külsődleges jegyek, a csoport visszahúzó szelleme, másrészt –lássuk be- éppen az integrálódás szükségességét fennen hangoztató (de vajon igazán komolyan gondoló?) társadalom előítéletei és averziói nehezítik meg az elvegyülést. Azt mondanám, hogy őket nem is feltétlenül „cigányságuk” tartja a peremen, hanem a szinte felülírhatatlan családi mintakövetés láncolja az örök lemaradók sorsához. Ahogy Discipline írta, valódi csapdában vergődnek, de ilyen népes réteg a nem cigányok között is létezik, nemdebár?

    Az említett, elvileg 'problémás cigányság egy része viszont mutat nekünk valami figyelemre érdemes dolgot. Nyilvánvalóan készek és képesek is arra, hogy méltóságteljes életet éljenek, akár a többségi társadalom normái szerint is. Szándékosan nem azt írtam, hogy készek az integrációra, mert annál sokkal klasszabb dolgot készülnek nekünk megmutatni, ha hagyjuk. Cserdi.

    Mondják: egy fecske nem csinál nyarat … kétségtelen … de jelzi, hogy itt az idő, egy maroknyi vidéki cigány ember igenis megérett a változásra! (Szerintem egyébként tömegesen!) Bogdán László persze -mondhatnók- egy nyilvánvaló zseni (minimum). Az. A cserdiek szerencsések …. és valójában az egész társadalom az, pláne, ha végig is tudja vinni azt, amibe belevágott.

    Hagyni kell, hogy tegye a dolgát, nem elrontani a túlzó médiafigyelemmel, nem várni többet tőle, mint ami az ő dolga (persze zsenijének része, hogy határait nagyon is jól érzi és védi). A „hazátlan” népet (amint Sytka írta) felemelni és „hálózatba szőni” úgy, hogy közben identitásuk inkább felértékelődik, mintsem kolonc marad vagy még rosszabb esetben végleg eltűnik.

    A kupecek utódairól pedig (ha már Sytka említette a régi bevált cigány szakmák eltűntét) szándékosan nem beszélek … Ügyeskedők, hogy szépen mondjam, mindig is voltak és lesznek is köztük is, ahogyan köztünk is … Maradjunk annyiban, hogy nem kimutatható valamiféle tolvaj hajlamokért felelős allél, pláne nem egy népcsoporthoz köthetően … Az eltulajdonítás művészete nagyipari és intézményesített formában ugyebár már szalonképes … de a csóró cigányt kikiáltjuk lópósnak?! Ne már!

    VálaszTörlés
  6. Cigányhimnusz, idézet:
    "...nem loptunk mi csak egy szeget, Jézus vérző tenyeréből."

    Menthetetlenül és mélyebben vallásos (mondjuk úgy keresztény) népcsoport, mint bárki a magyarságból. Teológiai szempontból persze van rajtuk mit faragni, de ez legyen csak az egyházi írástudók problémája.
    Üdv: balivi

    VálaszTörlés
  7. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  8. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)