Az abszolút semmi

Végső soron csak magamnak köszönhetem, hogy engedtem a clickbait cím csábításának és aztán végig is néztem a Szemlélek interjúját Nathalie Becquart-tal. De tényleg kíváncsi voltam arra, vajon hogyan fog megújulni a katolikus egyház - ugyanis erre utal a videó címe -, úgyhogy egy igazi szinódusi altitkár adott ezzel kapcsolatos interjút Gégény Istvánnak. Sajnos.

Ha az olvasó képes ebben a melegben rávenni magát, hogy végignézze és meghallgassa az év legfeleslegesebb interjúját, ám tegye, én nem akarom lebeszélni róla. Ugyanakkor a kevésbé mazochista szemléletűek kedvéért mégiscsak összefoglalom néhány mondatban miről beszélt egymással Gégény István és az előbb említett (egyébként kedves és nyájas) Nathalie Becquart, amikor a katolikus egyház teljes megújulásáról mintegy háromnegyed órában diskuráltak a kamera előtt. Tudni kell, hogy idén októberben mintegy négyszáz katolikus szakértő fog tanácskozni a Vatikánban azokról a felismerésekről, melyek a videóban megfogalmazásra kerültek, vagyis  hát mondjuk ki kerek perec: az abszolút semmiről. Ezt egészen komolyan mondom. Ritkán találni olyan videót, amelyben ilyen terjedelemben értekezik két ember egymásra felhalmozott közhelyekről - első és második reflexfelismerésként a Telexes srácok paródiája ugrott be, amely tökéletesen illusztrálja a lényeget. Lejutottunk a nullaponthoz, a koromsötéthez, az innováció zérusához, ami a nyári uborkaszezon kongó ürességéhez legalább szervesen illeszthető.

A háromnegyed órás, katolikus egyház megújulásáról szóló beszélgetésből megtudhatjuk a következőket:

1. Meglepő, de a világ nem olyan, mint a középkorban vagy csak száz évvel ezelőtt volt.
2. Érdemes rájönni arra, hogyan tudunk jól beszélni a hitünkről.
3. Nemcsak a papságnak van szerepe az egyházban, hanem a laikusoknak is.
4. Figyelni kell a Szentlélekre, mert a Szentlélek nemcsak a papok és püspökök száján keresztül tud szólni, hanem akárhogyan.
5. Klassz dolog, ha szeretjük és támogatjuk egymást, hiszen mindannyian Isten Családjához tartozunk!
6. Immár a huszonegyedik században járunk és esetleg a nőknek is nagyobb szerep juthat az egyházban.
7. Nem pusztán az egész egyháznak kell megújulnia, de az egyéneknek is külön-külön.

Ezek tehát azok a galaxisrobbantó felismerések, melyeket a katolikus egyház 2023-ban ízlelget a Föld nevű bolygón. A fenti hét pontban megfogalmazott gondolatok erejét - melyek egy része tetszőleges amerikai szépségkirálynő választás színpadán megállná a helyét - jól mutatja, hogy Becquart szerint már visszajelzéseket is kaptak bizonyos emberektől. Többen örömmel és boldogan üdvözölték a dolgot, hiszen ez az első eset(!), hogy az egyház igazán meghallgatja őket. Ezt nevezik a videóban "meghallgató egyháznak" - külön nevet érdemelt a dolog, hiszen valamiféle újszerűen ható jelenség van mögötte.

Hát akkor, oldjuk le a saruinkat testvérek! Ez már igen! A Vatikánban ráébredtek arra, hogy az egyházban vannak emberek. Akiket meg lehet hallgatni. Akik csinálhatnak valamit. És nők is vannak. A nők is képesek valamit tenni. Ez egészen fantasztikus: most már megszólalhatnak a fanfárok, ropoghatnak a pezsgősüvegek.

Azt hiszem tényleg gratulálnunk kell a katolikus egyháznak: nem semmi, hogy fél évezreddel Luther és a reformáció után rájöttek arra, az egyház laikus mozgalom kellene legyen. Igazán mélyek és elementárisak a felismeréseik arról is, hogy fergeteges dolog egymást szeretni, valamint a Szentlélek nem kizárólag klerikusok révén működik. Ezért tényleg érdemes lesz összehívni a Nagy Katolikus Lakógyűlést októberben és akár egy évig diskurálni a fentiekről.

Ha az olvasó cinikusnak és keserűnek érzi a tréfálkozásomat, kérem ne engem hibáztasson érte, mert nem én tehetek róla. Nem lehet komolyan venni egy olyan egyházat, ami ezt csinálja velünk. Mivel azonban ismerek katolikus filozófusokat, gondolkodókat, írókat, véleményformálókat, akik bőven az óvódás szint felett tevékenykednek, gyanítom azért, hogy nem olyan szörnyű a helyzet, amilyennek  itt mutatja magát. Inkább fogjuk rá arra, hogy az interjúalany valamiért nem kívánt konkrét részleteket felfedni a nagy katolikus reform kapcsán, helyette egy nagy csokor szóvirágot és kedélyesen összeömlesztett közhelyet varázsolt a nézők elé. Persze ha tényleg ez történt, akkor megint nem világos miért kellett így lennie. Mert ebből inkább csak az jön át minden közepesen normális embernek, hogy a katolikus egyháznak gőze sincs arról mit kellene tennie saját megújulása érdekében, viszont összehív egy tanácskozást, hogy úgy tegyen mintha mégis tudná. 

Egy dologban viszont igazat adok Becquartnak: a változás tipikusan alulról szokott megindulni és nem felülről, vagyis a laikusok oldaláról. Ha viszont így van, akkor pont nem egy Nagy Katolikus Lakógyűlés fog bármilyen reformot elhozni, az ebbe ölt energiát inkább a laikusok támogatására kellene fordítani. 

Reméljük ennek felismeréséhez nem kell újabb ötszáz esztendő számukra!