Az előző bejegyzésben említett Pajor Tamás interjú egyik legsokkolóbb pillanata szerintem az a rész, amikor a Hit Gyülekezetében működtetett "imakommandókról" esik szó. Már maga az imakommandó kifejezés is meglehetősen abszurd, a mögöttes gyakorlat viszont egyenes bizarr - no és automatikus, zsigeri, heves ellenkezést vált ki az emberből. Megteheti egy keresztény, hogy megátkoz másokat?
Elhiszem, hogy kellemetlen ebbe belegondolni, de most mégis azt kérem a kedves olvasómtól, hogy próbálja legyűrni a berzenkedését, és a Hit Gyülekezete imakommandós gyakorlata kapcsán is a józanságot tegye meg mércéül! Merthogy nem az az elsődleges kérdés, az ízlésünk szerint helyes gyakorlatot folytat-e a Hit Gyülekezete, hanem inkább az, bibliai és leginkább újszövetségi alapon legitimnek nevezhető-e az átkozódás? Bármilyen furcsán és talán ugyancsak megdöbbentően hangzik, de az első egyházban olykor igenis folyamodtak ilyesféle megoldáshoz, sőt a zsinatoknak szinte elengedhetetlen kellékévé vált emberek büntetőleges kizárása és exkommunikációja.
Természetesen azért fontos leszögezni, hogy egy újszövetségi keresztény számára az átkozódás nem lehet valamiféle létállapot. Jézus Krisztusról azt olvassuk, hogy nem a világ elítéléséért érkezett, hanem megmentéséért, aki valamiféle értelemben értünk lett átokká. Jézus egész földi pályája során soha senkit meg nem átkozott, egyedül a fügefára mondott ki átkot - viszont a Máté 25,41 szóhasználata szerint ugyanez a Jézus egyszer majd ezt is mondani fogja: "Távozzatok tőlem, átkozottak!". Ám észre kell venni, hogy egyrészt ez a végső és mindent lezáró ítélet konkludáló kijelentése lesz (vagyis nem valamiféle rendszeres rutin, amit egy keresztény házicsoportban lehet gyakorolni), másrészt a durva mondat Jézus száját hagyja el, akinek Bíróként joga van akárki felett ítéletet gyakorolni, hiszen biztosak lehetünk abban, hogy nem téved. Amit Jézus viszont saját követői figyelmébe ajánlott és a Hegyi Beszéd egyik etikai csúcsértékeként határozott meg, hogy még az ellenségeinket is áldanunk kell, az üldözést magát pedig teljes örömnek tartani, a másik orcát odafordítva.
A kérdés azonban mégsem zárható le annyival, hogy Jézus esetében nem látjuk emberek megátkozását, mivel az Apostolok Cselekedetei és Pál levelei, valamint az induló egyház első évszázadai már erre is szolgáltatnak illusztrációkat. Hadd említsek most csupán két példát!
(1) Egy ízben azt olvassuk, hogy Pál megátkozott egy Elimász nevű okkult embert, nem is akárhogyan. Elimász megpróbálta Szergiusz Paulusz római helytartót elfordítani a keresztény hittől - pont akkor, amikor a helytartó kezdett megnyílni a megtérés lehetősége előtt. Ez tehát egy meglehetősen speciális helyzet volt: egy ember éppen eltalál Istenhez, mire Elimász (aki mellesleg nemcsak okkult személy volt, de hamis próféta is) szerette volna meggátolni a hitre jutásában. Pál erélyesen lépett fel, átkot mondott Elimászra, aki a bibliai történet szerint ennek hatására megvakult. Bizarr történet? Hát bizony az, de maga a helyzet is elég szerencsétlennek tűnik.
(2) Az első évszázadok egyháztörténetéből tudjuk, hogy a formálódó kereszténység vezetői előszeretettel éltek az anathéma intézményével. Vagyis, egy-egy zsinatot követően (mely dogmatikai alapkérdéseket tisztázott) nemcsak pozitív hitvallásokat fogalmaztak meg a hiendő tételekről, de átokformulát is kimondtak azokra, akik nem értettek egyet az immáron hivatalos tanítással. Az anathéma-záradékok azt is biztosítani kívánták, hogy a tévtanítókat kiközösítsék és kizárják az egyházból. Érdekességként jegyzem meg, hogy maga az anathéma kifejezés az ószövetségi "herem" szóra utal, és "Isten színe elé állított" vagy "áldozatul felkínált" jelentéseket hordoz - pozitív értelemben, mint fogadalmi ajándék, negatív értelemben mint megsemmisítésre ítélt áldozat. Ha az első zsinatot tekintjük példának (ami Niceában zajlott 325-ben), ott azt látjuk, hogy heves vitákat követően Arius püspököt társaival együtt kiátkozták az egyházból. Arius ugyanis tanításaiban mintegy megfosztotta Krisztust isteni mivoltától azzal, hogy Isten egy teremtményének nevezte, és azt is vallotta, hogy Jézus nem is hasonlít Istenhez, tőle idegen személy. Fontos tudni, hogy Arius nemcsak a konyhaablakon kikönyökölve gondolkodott erről, hanem az akkori kereszténység egyik legfontosabb teológiai központjában, vagyis Alexandriában terjesztette ezt az eretnekséget.
Nyilvánvaló és nem is nehéz a fenti két példámban megtalálni az összekötő kapcsot. Pál esete Elimásszal, és az induló egyház esete Arius-szal egy szituatív pillanat volt. Mindkettőnél hasonló a probléma természete: adott egy ember, aki másokat meggátol abban, hogy eljussanak a normatív hithez, azaz Jézus valódi felismeréséhez. Elimász egy valószínűleg fontos római személyiséget akart eltéríteni Krisztustól, Arius tanításaival olyan magokat hintett el, melyek Jézust nem a valódi természetének megfelelően láttatják, azaz ugyancsak az eltérítés lehetőségét hordozzák.
Természetesen az Újszövetségben (és az egyháztörténetben) vannak más példák is. Pál például kifejezetten dühös stílusban csap bele abba a levelébe, amit a galatákhoz írt. Az első fejezet nyolcadik versében aztán kerek perec kimondja: "De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen!". Ám ha megnézzük a kontextust, itt is a fentiekhez hasonló lehetett a helyzet. Galáciában éppen csak elkezdett terjedni a hit, máris megjelentek olyan tévtanítók, akik megpróbálták a friss keresztényeket "visszatéríteni" a zsidó törvények és szabályok megtartásához. Ez vezetett ahhoz a (szerintem részben szónoki-retorikai) felkiáltáshoz, hogy átkozott legyen még egy mennyei angyal is, ha nem az igazi evangéliumot hirdeti.
Az embernek tehát az a benyomása, hogy a durva átkozódó textusok az Újszövetségben és az egyháztörténetben rendre akkor kerülnek elő, amikor valamiféle súlyos eretnekség, okkult befolyás üti fel a fejét, ami az evangélium tanításától tudatosan eltéríteni kívánja az embereket. Az ilyen teológiai görbeséget okozó jelenségek egyik megfékezőeszköze volt az átok és kiközösítés. Metaforikus képet használva olyasmi ez, mint amikor a bárányok közé tévedő farkast valaki elkapja és agyoncsapja. Nehéz lenne hibáztatni érte: az ilyesmi hozzátartozhat a juhpásztor munkájához, de azért a napjai nem a farkasok üldözésével és állandó csapkodásával telnek, hanem a báránykák legeltetése, nyírása, gondozása a dolga, és csak szélsőséges helyzetben folyamodik az erősebb eszközökhöz.
A Hit Gyülekezete "imakommandója" kapcsán azonban mintha nem ez lenne a helyzet. Egyrészt úgy hallani, hogy ott bárányok is átkoznak bárányokat, azaz keresztényként egy másik keresztényre mondanak ki csapásokat kérő imákat. Ez szerintem abszurd: nem emlékszem arra, hogy az újszövetségi egyház a saját tagjait átkozta volna. Másrészt, a mögöttes helyzet sem látszik szélsőségesnek. Ha valaki nem ért egyet egy gyülekezet teológiai irányvonalával, bírálja azt, kritikát fogalmaz meg vele szemben, az vajon egy lapon említhető olyasvalakikkel, akik Jézus Krisztus személyéről vagy munkájáról eretnekségeket terjesztenek és direkt visszatartanak embereket a megtéréstől? Aligha ez a helyzet. Harmadrészt, nekem a rendszeresség is meglehetősen furcsa. Pál akkor beszélt ilyen nyersen, amikor esetenként erre szükség volt, átkot kimondani pedig elképesztően ritka pillanatokban látjuk. De hogyan magyarázható az, amikor az átokmondás intézményes szintre kerül egy gyülekezetben, vagyis a napi hívő rutin részévé válik? Nem vagyok tagja a Hit Gyülekezetének, de belső körből olyan információ is eljutott hozzám, hogy listát vezetnek(?) a megátkozásra méltónak bizonyultakról. Nem tudom ez valóban így van-e, csak remélni merem, hogy nem. Mindazonáltal akármi is a helyzet, az átkozódás egy szélsőséges válasz egy szélsőséges helyzetre - például az eltérítés szándékára. Ám ha valaki úgy ítéli meg, hogy a gyülekezete felé irányuló minden kritikai hang szélsőséges, az csak arról tesz bizonyságot, hogy ő maga a szélsőséges. Hátrébb tehát az átkozódó agarakkal!
Sytka - hát az előző cikked is elég fura volt és szerintem a kontextus ismeretének teljes hiányáról tanúskodik (ami oké, hiszen nem vagy a közösség tagja - akartam írni rá egy kommentet, de végül inkább nem küldtem el, mert nem láttam értelmét + azt éreztem a cikkedből és alatta a hozzászólásodból is, hogy úgysem lennél rá vevő egy hites szájából, maximum csak megtévesztettnek tekintenél), de ez a mostani már írás egészen elborult.
VálaszTörlés25 éve járok a gyülekezetbe és még egy imakommandót sem sikerült megfigyelnem dühös átkozódások közepette, nem kaptam átoklistát (nem is hallottam olyanról, aki tudna ilyenről), pedig elég sok testvért sikerült megismernem az évek során és több szolgálat belső működésébe volt alkalmam belelátni így vagy úgy. Lehet persze, hogy a habitusszerű átkozódás egy titkos és szűk elit passziója, amely egy átlag hites számára valahogy elérhetetlen (megj: ilyen-olyan kontextusban hosszabb időt töltöttem együtt gyülekezeti vezetők közelében és csak annyit sikerült rajtuk észrevennem, hogy őszintén Jézust akarják követni és autentikusan igyekeznek a hitüket megélni). Ha ez így van, és én nem tudok ilyenekről, akkor Te, aki nem is vagy a közösség tagja, honnan veszed ezt az egészet? A lejáratós fórumokról?
Ha vannak is erőteljes imák konkrét személyek tekintetében, az max. olyan kontextusban fordulhat elő, hogy valaki a gonoszságban ne legyen sikeres, hanem inkább térjen meg (ez az illető érdeke), vagy minimum másoknak (beleértve az egyházat a küldetése betöltése során) ne tudjon kárt okozni. De az ilyen eleve ritka (őszintén szólva nem is tudok most példát mondani rá), mivel "nem test és vér ellen van tusakodásunk...": a probléma nem elsősorban emberekkel van, hanem a gonoszság spirituális erőivel - persze a bűn szeretete is probléma, de az harcos imákkal nem "kiimádkozható" az emberekből úgy, mint valami rossz szellemi befolyás - a szabad döntésből való megtéréshez Isten kegyelmére és a szív megváltozására van szükség, amihez közbenjáró imára van szükség - a harcos ima maximum azok ellen az erők ellen szólhat, amelyek megvakítani akarják az embert és megfosztani a döntési szabadságból. Egyébként pedig nem hiszem, hogy bármely normális kereszténynek az okozna örömöt, hogy átkozódhat, ahelyett, hogy inkább békés, nyugodt hívő életet élne és szerethetné a testvéreit és felemelt fejű, megváltott embernek érezhesse magát, ami - különösen, a mostanihoz hasonló és egyébként rendszeresen előforduló gyűlölködés-cunamik idején - önmagában elég sok erőfeszítést igényel egy hitesnek, sajnos.
Persze vannak biztosan nem normális hívők is, akik tényleg átkozódnak és az is igaz, hogy 25 év alatt hallottam sok rossz imát is (biztosan te is) az egyházban, de szerintem a HGy-ben a színvonal messze az egyházi átlag felett van, nem alatta.
Mostanra szerintem közismert az ellenszenved a gyülekezet ill. Németh Sándor felé, hiszen egyetlen rólunk szóló cikkedben sem mulasztod el ezt a hideg, cinikus, acélos élt becsempészni az írásodba, amivel ezt sikeresen kommunikálod (ok, van azért 1-2 kivétel). Megértem, hogy ez a fajta ellenségeskedés sajnos a magyar kisegyházi élet fontos tartozéka (amiben bizonyára mi is kivettük a részünket) - de szerintem valahol a józanságra oda kellene figyelned, a szokásos kisegyházi-felekezetközi ellenségeskedésen és elfogultságon nem érdemes túllépned, hozzáidomulva azokhoz a gyalázkodós csoportoknak a színvonalához, akinek egyetlen közösségszervező és identitásképző ereje az, hogy gyűlölnek minket. A normál szintű ellenségeskedést én a magam részéről fel tudom dolgozni, értem az okait is és túl is tudok lépni rajta (így olvasni a blogodat), de ez a kampányszerű stílus nekem már sok. Remélem, korrigálsz.
Kedves Steve! Jelen írásom alapvetően nem a Hit Gyülekezete "imakommandójáról" szól - az csak a kérdésfelvetés alapját képezte. Inkább arról akartam írni, hogy egy keresztény hívő fordulhat-e az átok megfogalmazásához? Lehet, sőt valószínű, hogy ez meglep egyeseket, de a válasz az, hogy az első keresztények néha tettek ilyesmit. Amennyiben az induló egyház anathéma-formuláját is ide tesszük (és szerintem ebbe a körbe tartozik), akkor ez bizonyos körülmények esetén intézményes szinten történt. A Hit Gyülekezete úgy került most szóba, hogy vajon rendszerességgel lehet-e ilyesmit csinálni, szabad-e, jó-e az, ha ez valamiféle gyakorlattá válik?
TörlésIgazad van abban, hogy én nem vagyok a közösség tagja, te pedig belül állsz. De sokan állnak ám belül, és amikor olyanok szavait olvasom, hallom, szembesülök vele, akik a vezetőség részei voltak (mondhatni tűzközelben vannak), és világosan arról beszélnek, hogy elhangzottak és hangzanak ilyen imák, akkor nem látom pontosan milyen alapon nevezzem ezeket hamisnak. Persze lehet erre azt mondani, hogy aki elmegy a gyülekezetből, eleve rosszindulattal és rossz szájízzel megy el - tehát eltúloz dolgokat, indulatból, hátrafelé nyilazva távozik. Ilyen Bartus is, aki ezt írja: "ezeket az "imákat" bizalmi emberek mondták. Németh Sándor néha elfordult tőlem, és úgy sugdosta Petrőcz Leventének, hogy mit (kit) kell vágni. (...) Ezek az imák nem a hívők tömegei előtt zajlottak. Sok esetben nemcsak az illető szellemeit kötözték meg, hanem őt magát is. Ha friss ellenség érkezett, akkor - első lendületből - nemcsak az őt mozgató démonokat átkozták meg, hanem esetenként az embert is. " Nem idézem tovább, de arról is olvashatsz, hogy a gyülekezetből kiszakadt vezetők konkrétan felkeresték azokat, akiket ők maguk évekig átkoztak, hogy bocsánatot kérjenek tőlük.
Persze lehet erre azt mondani, hogy ez színtiszta hazugság, mert a gyülekezetből távozók eleve megbízhatatlanok, rosszindulatúak, hazugok. Ennek azonban éppen Pajor Tamás interjúja mond ellent, aki belül van, nem tűnik hazugnak és nem kiszakadt ember. Furcsa, hogy míg te meglehetősen egyértelműen kimondod, hogy ez az egész "átkozódás" nem létezik (25 év alatt), addig Pajor Tamás (aki legalább 36 éve tagja a közösségnek) mintha nem így gondolná. Az interjúban (1:05:50-től) Gulyás Márton világos kérdésére az "imakommandókról" és az átkozódó imákról Tamás a következőt mondja:
"Annyi átokmondás biztos nincs a Hit Gyülekezetében, mint a magyar népdalokban. Hozzáteszem: ez nekem sosem volt rokonszenves, én ezt sose szerettem... "
Ezután Gulyás Marci még egyszer, teljesen világosan rákérdez: de akkor létezik arra gyakorlat a közösségen belül, hogy a "verjen meg az Isten" szlogen szerint összegyűlnek gyülekezeti tagok és spirituális átkozódással próbálkoznak? Erre Tamás így felel:
"Most te azt kéred tőlem, hogy imáknak a tartalmát mondjam ki... "
Erre Gulyás megkérdezi, hogy akkor vannak ilyen imák? A válasz pedig Tamástól arra kezd hajlani, hogy kérdezze ezt meg Gulyás Márton inkább Németh Sándortól. De aztán Gulyás Márton nem hagyja magát és újra meg újra rákérdez arra, léteznek-e olyan imák, melyek kárt okozni kívánnak azoknak, akik a gyülekezet rosszakarói. A válasz pedig végül ez lesz:
"Egyet tudok mondani: én nem veszek részt ilyen imákban..."
folyt.
És itt akkor olyan történik, ami a Partizán stúdiójában ritkán látható jelenség. Megfagy a beszélgetés. Egyikük sem mond semmit. Csak néznek. Persze lehet, hogy Pajor Tamás is hazudik vagy téved. Végső soron úgy mondta ki mindezt, hogy nem mondta ki a szó szoros értelmében. De azért: akinek van füle, hallja. És ha teljesen világos és egyértelmű, hogy nincsenek ilyen imák, akkor nehezen érthető, hogy Pajor Tamás - hozzád hasonló egyértelműséggel - miért nem mondta ezt ki jó hangosan. Csak ennyi kellett volna: "Marci, ugyan, ne ülj fel ennek! Én már 36 éve a Hit Gyülekezetébe tartozom és nem tudok semmiféle imakommandóról, sem átkozódó imákról! Én sose hallottam erről, pedig körém épült a gyülekezet és sok testvért ismerek." Ennyi lett volna, semmibe nem került volna - ehelyett viszont Pajor Tamás nehezen félreérthetően azt sejteti, hogy van ilyen jelenség, vagy legalábbis volt, nem légből kapott erre gondolni. De akkor te mivel magyarázod az interjúnak ezt a részét?
TörlésÉs a másik: én kampányt folytatok a Hit Gyülekezete ellen? Aligha. Nem írok rendszeresen a gyülekezetről, s ha nincs Tamással ez a beszélgetés, most semmi okom nem lett volna előszedni. Már bocsánat, a kampány az nem ez, nekem nem állandó témám a közösség - ha valami aktualitás kapcsán előkerül, akkor szoktam írni róla.
Igen, azt jól érzékeled, hogy vannak teológiai-egyházszervezési-működési és a közéletet érintő kérdésekben komoly gondjaim a Hit Gyülekezetével. Egyébként ezeket pont ez a Pajor Tamás interjú erősítette tovább bennem. Adott egy remek beszélgetés, amiben a gyülekezet egy mértékadó karaktere, Tamás dicséretet is és kritikát is megfogalmaz a közösség kapcsán - de amikor kritikát mond, azt is vattába csomagolva, finoman, intelligensen csinálja, érződik rajta, hogy nincs benne rosszindulat. Erre aztán a közösség 1 nap múlva egy rideg-hideg, elutasító nyilatkozattal reagál, és úgy veszi, Tamás "lemondott" a részállásáról. Nos, ez a hozzáállás pontosan visszaigazolta annak a valóságtartalmát, ami finom kritikaként becsomagolva elhangzott. És bizony van egy olyan belső üzenete, ami nagyjából így hangzik: "ha te kritikát mondasz rólad, akkor visszavágunk!". Ezt bizony nem én olvastam ki ebből, hanem eddig az összes ismerősöm, akivel beszéltem a történtekről. De természetesen mind tévedhetünk.
A hitgyülekte amúgy azt tanítja hogy azért átkoznak embereket hogy azok megtérjenek. Tehát törjön el a lábad, hogy megtérj ennek hatására. :)
VálaszTörlésDe amúgy mit vársz egy olyan közösségtől, ahol lábnövesztős csalást játszanak el, a hívek meg azt hiszik hogy "ez ama Istennek hatalmas ereje" és emiatt többet adakoznak? Ahol a fővezér brutálisan gazdag lett, mert Isten Szellemére hivatkozott folyton? És hogy mindezeket nem is ő találta ki, nem "vett át" semmit Istentől, egyszerűen vakon lemásolta az amerikai csaló tévéprédikátorokat, akik Némethhez hasonlóan Szentlélek-káromlók... (Benny Hinn és társai, mind Szentlélek-káromló csalók...).
És a hitgyülekte mára már keresztényeknek tartják a katolikus egyházat is, elkenve a dolgot ezerféleképpen, hogy "nem iiiis". (Ja, de várjunk, te is kereszténynek tartod a katolikus egyházat..)
Ezek az emberek (lásd itt fenn a Steve nevűt) egyszerűen leuralnak mindenkit a bármi és bármi ellenkezője tanításaikkal, aztán vihognak hogy "húú de trükkösek voltunk, mert mi szorgalmas keresztények vagyunk, akik mindent bevetünk a szent cél érdekében" stb stb...
Ja, aztán a kritikusokra sütik hogy irigykednek meg gyűlölködnek... Ócska trükkök ezek, de marha sok embert megvezetnek velük...
A saját testvéreiket kicsinálják, kiközösítik, aztán letagadják.
Bővebben: https://barathendre.wordpress.com/2020/08/27/nemeth-sandorrol-es-a-hit-gyulekezeterol/
Kedves endi, Neked én kb. csak ugyanazt tudom mondani, mint az elmúlt pár évtizedben. Egészen elképesztő, hogy a HGy-s tartózkodásod annyira képes volt téged traumatizálni, hogy 20-25 éve csak ekörül a téma körül tudsz forogni (emlékszem, már '98-ban mentek veled a beszélgetések az index vallás-filozófia fórumán - miközben nem világos, hogy pontosan milyen konkrét sérelmet is szenvedtél el). Szerintem ez mostanra (Pajor Tamás kategorizálását idézve) már egy pszichotikus problémává nőhette ki magát. Továbbra is azt mondom, hogy kellene egy más, pozitívabb ügyet/életcélt találnod ahelyett, hogy az általad gyűlölt közösség körül forogsz, mert ez így szomorú és bizonyosan nem egészséges. A legjobbakat kívánom Neked.
TörlésSteve, amikor kérdezel is hazudsz, ferdítesz. Te bulvárfarizeus... Bár ti rosszabbak vagytok mint a farizeusok. De nyugi, te leszel a győztes. Itt a földön, Orbán és Putyin mellett fogtok rángatózva "betöltekezni" és közben gyűlölködéssel és irigységgel vádolni azokat, akik ellent mertek mondani nektek. És most gyorsan megint ismételgesd el az amerikai tévéprédikátortól másolt iszonyatokat.
TörlésSzia Sytka,
VálaszTörlésköszönöm a válaszodat!
Nehezen tudom Bartus állításait komolyan venni, ennek okait nem boncolgatnám, különösen hogy nem akarom, hogy endi után ő is úgy érezze, meg kell itt nyilvánulnia és végleg ellehetetlenüljön bármiféle értelmes kommunikáció. :) Minden közösségnek megvan a maga nyelvhasználata (ez a kívülállóknak akár elég fura is lehet), de azt a kifejezést, hogy valakit "vágni" kell, életemben nem hallottam nálunk és nem is értem, mit jelent. Azt pedig, hogy valakit (mármint embert) "megkötöznének" a Hit Gyülekezetében, elképzelhetetlennek tartom - de ha ezt nem fizikailag kell érteni, hanem mentálisan/spirituálisan, annak sem látom sem értelmét, sem bibliai alapját, ez így szintén hiányzik a terminológiánkból. A gyülekezeti szóhasználatban a "megkötözöttség" mint kifejezés vonatkozhat emberekre, hívőkre is, de ez a kifejezés démonok általi elnyomottság és függőség leírására szolgál. Mivel te is ennek a pünkösdi-karizmatikus egyházi kultúrának a részese vagy, szerintem érted, miről van szó, az idézetbeli állítások pedig inkább fabrikációnak tűnnek.
A gyülekezetről kiszakadt vezetők közül én személyesen ismertem egyeseket és bevallom, viselkedésük bizonyos aspektusait (pl. sírva bocsánatkérés a társadalomtól) mai napig nem tudom teljesen hova tenni - tudom, van aki ezt kétli, de én elhiszem, hogy ezeket őszintén átérezték, akármilyen okból. Egy közösség elhagyása, különösen egy vezető részéről, ilyen viharos körülmények között, biztosan rájuk nézve is tramuatikus (sőt, ebben biztos vagyok, hiszen Takács Ferenc minket, akkori fiatalokat - mivel rá voltunk bízva - sokat gyömöszölt mindezzel akkor és látszott rajta, hogy teljes katarzisélménye van és őszintén hisz abban, amit csinál). Ilyenkor biztosan szükség van egy nagyon erős önigazolásra (akár jogos, akár nem), ami egyszerűen fura, de a saját nézőpontjukból őszinte (vagy azzal érzelmileg ekvivalens) átélésekben és cselekedetekben jelenik meg. De én nem vagyok pszichológus és csak okoskodni tudok ezzel kapcsolatban.
(folyt köv.)
Azt én nem állítom, hogy nincs átokmondás a Hit Gyülekezetében, ezt Tamás sem állította. Egyrészt nyilvánvalóan vannak rossz és átgondolatlan imák (még én is van, hogy én is átgondolatlanul imádkozok). Hallottam rossz imákat hites imacsoportokban - de nem hitesben is. Az a helyzet, hogy elég nagy a szórás atekintetben, hogy ki hogyan tud imádkozni. Olyan is van, hogy ha elhangzik egy rossz ima, a többiek pedig simán ugyanúgy automatikusan ámenezgetnek, mint ha jó ima hangzott volna el... De ahogy Tamás is mondta, ez atipikus nálunk (gondolom meghallgattad a vágatlan verziót, ahol azért elég sokat árnyalja a kérdést). Tehát technikailag valóban nem lehet azt mondani, hogy nincs helytelen átokmondás a Hit Gyülekezetében (ebben pl. a süketnémák intézete biztosan előttünk jár, praktikus okoknál fogva) - de a társadalomhoz, és ami fontosabb, más egyházakhoz képest is szerintem nálunk inkább jobb a helyzet, mint rosszabb, és a mi fontosabb, egyértelműek a tanítások ezzel kapcsolatban, senkit nem buzdítunk átkozódásra.
TörlésÉrdekes történet, a mai napig élénken emlékszem arra a fiatalkori élményemre, amikor egy szabadkeresztény közösségben egy néni felállt bizonyságot tenni az ima erejéről: miután hittel megátkozta a vejét, az jól összetörte az autóját, halleluja. Viszont eszembe nem jutna ebből azt a következtetést levonni, hogy ez normatív lenne abban közösségben (mert nem az), de azt sem állíthatom, hogy nem átkozódnak időnként. :)
Vannak emellett legitim átkokat tartalmazó imák, egyszerűen azért, mert vannak olyan igék, amelyek átkokat tartalmaznak - és ha valaki ezeket az igéket mondja, akár zsoltárokat, akár mást, akkor értelemszerűen átkot mond - és van, hogy ez személyre is konkretizálható egy bizonyos kontextusban. Ennek tipikus esete, ha valaki egyszerűen maga helyezi magát átok alá és a hívők pusztán megállapítják, hogy az illető átkozott - nem azért, mert mi hívők megátkozzunk, vagy akarnánk, hogy átkozott legyen, hanem mert maga az Ige átkozza meg az illetőt. Pl. ha egy antiszemita megnyilvánulás kapcsán valaki az imájában felidézi az Ábrahámnak és Jákobnak adott ígéretet, ott nem ő átkozódott, hanem egyetért az igével és megállapítja, hogy az illető átkozott. A megoldás egyszerűen az, hogy az illető térjen meg az antiszemitizmusából és az átok is meg fog szűnni rajta, ehelyett áldás fog rászállni. Mivel az ige sok bűnt átokkal szankcionál, bizonyos szituációkban a keresztény nehezen tud úgy imádkozni, hogy az átok így vagy úgy ne jelenjen meg.
Elfogadom, hogy van, aki ezt félreérti, vagy akár olyan is lehet, hogy valaki áthallásosan, de teljesen tévesen idézget elmarasztaló jellegű igéket. Az ilyen nyilván káros. Egyébként is, Jézus tanítványainak nem feltétlenül ez a küldetése, hogy Istent az átkaira emlékeztesse valakivel kapcsolatban (ahogy mi sem szeretnénk, hogy más ilyet tegyen velünk, még akkor sem, ha esetleg jogos lenne), hanem inkább az a dolgunk, hogy imádkozzunk a megtérésért (úgy imádkozzunk, ahogy szeretnénk, hogy mások imádkozzanak értünk, amikor mi vagyunk tévedésben vagy akár bűnben). Nem az a feladatunk, hogy tüzet kívánjanak az égből a vélt vagy valós ellenségekre. De legyünk a kedves hívekhez türelmesek, hiszen maguk a főapostolok is volt, hogy eltévesztették ezt és Jézus ennek kapcsán a tudatlanságukra mutatott rá. Emellett ahogy te is írtad vannak olyan esetek, amikor legitim átkokat kimondani újszövetségben is, de ez szerintem olyan kontextusban helyes csak, amit az előző kommentemben is írtam, vagy amit te is fejtegettél, tehát ebben egyetértünk.
(folyt köv.)
A HGy ellenességeddel kapcsolatban én toleráns vagyok egy pontig, ismerem a kisegyházi közeget és értem az okokat, stb., nem én fogom ezt a kérdést megoldani. De az tény, hogy ha a HGy, különsöen Németh Sándor ha szóba kerül, akkor csak valamilyen negatív kontextusban történik ez, néhány kivételtől eltekintve (mert vannak ilyenek is, tehát nem azt mondom, hogy teljesen megátalkodott lennél, bár a tendencia nem jó, mert újabban már inkább ilyenek vannak).
TörlésA nyilatkozatot és a kontextust szerintem nem érted, ahogy Sándor szombati kommentjét sem (megj: neki is kb. annyi ideje volt péntek estétől meghallgatni és feldolgozni az egészet, mint másnak). Ebbe nem mennék nagyon bele, de a szombati igehirdetés előtt elhangzottak (ami aztán persze kikerült valahogyan, hála néhány kedves exhites aktivistáknak, akik paradox módon lelkesebben és szorgosabban jegyzetelik és osztják meg a hites tartalmat, mint sok hites - bárcsak a hitesek csüngenének ennyire az igehirdető minden szaván… ;)) a belső közönségnek szóltak - szerintem ebben a közegben mindenki tudja, hogy Németh Sándor egy gyülekezeti poszton/megbízatásban való kitartást hűségbeli kérdésnek tekinti (nem elsősorban őhozzá, hanem a szolgálathoz ill. végső soron Isten munkájához és az Úrhoz). Szerintem ezért teljesen érthető, hogy azt mondja, ezek után nem látja értelmét annak, hogy könyörögjön ez ügyben Tamásnak (egyértelműnek tűnik, hogy ez a kérdés már többször felmerült köztük), mivel ez egy ilyen nyilvános lépés után már megalázó lenne - nincs más lehetőség, mint tudomásul venni, hogy ezt akarja. Minden volt ez, de nem egy rideg ténymegállapítás, az egész érzelmi töltete is elég jól érzékelhető. De ennek fényében érthetőbb talán, hogy Tamás miért mondhatta, hogy ezzel az interjúval az általa kívánt újfajta viszonyát akarja megszilárdítani. Szerintem a lépése eleganciája vitatható, de ez van - ha úgy látta, ez a mód, biztosan meg volt rá az oka - minden részvevő ember, senki sem tökéletes, az emberi és szolgálati kapcsolatok pedig pedig lehetnek komplexek (lásd Biblia). Én a magam részéről sem Sándor, sem Tamás jószándékát nem vitatom. Szerintem Tőled és tőlünk inkább kellő tapintat kéne az ügyben, nem célszerű csatlakozni ahhoz az - elnézést a szóért - csürhéhez, amely a Facebookon mindenkinek neki esett jó magyar szokás szerint.
De aztán (szintén a kedves exhites aktivisták szorgoskodásának hála) hétfőn már az a hír jött le egyes orgánumokban, hogy a gyülekezet "kiátkozta" Tamást (mintha lenne ilyen intézmény nálunk) és ki lett zárva a gyülekezetből. A közlemény ezt a lehető legtömörebben cáfolta (az, hogy ez rideg lenne, a Te interpretációd, mert nem ismered a helyzetet, szerintem egyszerűen a minimálisat akarja csak az egész ügyről kommunikálni, érzékelve, hogy minden magyarázat egyébként csak ront a helyzeten). Te is elismerheted, hogy erre szükség volt, nem lehetett azt a kiátkozásos vagy kiizárásos kacsát szó nélkül hagyni, Tamás továbbra is a gyülekezet tagja (tudtommal ezt ő maga is ezt így gondolja).
(folyt köv.)
Szerintem egyébként Tamás lehet, hogy nem ártana, ha valamennyire tisztázná azért a helyzetet, mert azzal, hogy a Partizánt választotta intim kitárulkozási helynek, amely - szerintem előre borítékolható módon - nyilván a lehető legelőnytelenebbre vágott anyaggal és egyértelműen a legrosszabb családellenes-szektakampányos emlékeket ill. a gyülekezetre az ellenségei által aggatott legrosszabb sztereotípiákat felébresztő címmel adta közre a beszélgetést, egyértelműen nem tett túl jó szolgálatot a gyülekezetnek (ahogy ezt a kb. egyhetes szidalomáradat vissza is igazolja). Ráadásul Marci véleményem szerint Tamást egyértelműen megszégyenítve és kihasználta azzal, hogy az agendájához eszközként használta fel őt, Tamás kinyilvánított szándékával nyilvánvalóan ellentétesen.
TörlésAzt is hozzá kell tennem, hogy véleményem szerint az utolsó részben elhangzott, gyerekneveléses kitárulkozása nem tűnik a legszerencsésnek - szerintem a gyerekeivel szemben talán kiszúrás volt így bocsánatot kérni (kb. minden kedves érdeklődő következő lépése az volt, hogy rákeresett a gyerekeire, hogy mi is a baj velük - bevallom sajnos még én is így tettem), tanácsadási szempontból pedig teljesen felesleges is volt, mert egy kb. 15 évvel ezelőtti problémára utal rá, amin a gyülekezet (mint azt egyébként ő is elmondja talán a vágatlan változatban) maga is már rég túllépett ezen, régen levonva a tanulságokat, bocsánatot kért ahol kell és korrigált, amit kell. De azt is hozzá kell tennem, hogy a gyülekezet gyereknevelési elvei általában nem voltak szigorúbbak mint más (a bibliai erkölcsöt és világnézetet komolyan vevő) keresztény közösségé. Örülök, hogy a Te családodban minden tökéletes, de nézzük meg a nagy bibliai hősök gyerekeit - Isten, Ádám, Noé, Ábrahám, Izsák, Jákob, Mózes, Áron, Sámuel, Dávid, Salamon stb stb stb. és gondoljunk egy kicsit. A generációk és kihívások változnak, a gyereknevelés gyakorlati megvalósításának is igazodnia és fejlődnie kell - ezen a téren szerintem nem valami hites specialitás van, mert a gyülekezet organikus része általában az evangéliumi mozgalomnak - mostanra Magyarországon szinte ugyanazok a jelenségek, problémák stb láthatók a keresztény fiatalok között, mint bármilyen más nyugati országban.
(vége - huhh, ilyen hosszú, sok részes kommentet szerintem már régen nem írtam, sőt, az elmúlt évben szinte alig kommenteltem bárhova is mert nem látom értelmét - inkább programozok és olvasok, mint hogy internetes vitákban vegyek részt. De talán ez a komment szekció itt kellően eldugott ahhoz, hogy Veled értelmesen lehessen kommunikálni ill. mivel végülis ismerjük egymást személyesen - kedves feleségedet is üdvözlöm, mindig hálával gondolok rá!! -, ez így nem értelmetlen).