Szent Árukapcsolás

Amikor Isten megteremtette a valóságot, a teremtés aktusát leíró szövegben vannak újra és újra visszatérő kifejezések: "elrendezte", "előállt" vagy "látta, hogy jó". Az egyik legfontosabb ezek közül pedig nem más, mint a "szétválasztotta" - ahogy a hatnapos elbeszélésben látjuk a Teremtő így tett például a felső és alsó vizekkel. Van azonban csomó olyan társadalomlélektani jelenség, ami mintha összenőtt volna más dolgokkal és nem tudnánk ezeket szétválasztani: a kérdés az, mennyire természetes az ilyesmi a hitünkben vagy éppen a minket körülvevő világban...

Bevallom őszintén, az árukapcsolás kifejezésről semmi jó nem jut eszembe, hiszen önmagában talán nem is túlságosan pozitív. A gazdasági területen árukapcsolásnak azt az eljárást nevezik, amikor egy kelendő árucikk vagy szolgáltatás össze van kötve egy kevésbé népszerű termékkel vagy szolgáltatással. Így aztán a vevőnek elkerülhetetlenül meg kell békülnie a ténnyel, miszerint ha a kelendő dolgot magáénak akarja tudni, azzal együtt megkapja (és kifizeti) a számára nem annyira kelendő dolgot is. Mintha például csak úgy vehetnék meg egy autót, ha kötelezően megvenném vele együtt azt a szolgáltatást is, hogy téli-nyári gumicserére kizárólag szakszervízbe kell hordanom.

A különféle termékek piacán és a gazdasági szektorban is kellemetlenek az ilyesféle összekapcsolások, de amikor szellemi jelenségekről, ideológiákról, politikai szemléletmódokról és különösen is a hit kérdéseiről van szó, módfelett idegesítők tudnak lenni. Mármint akkor, ha ezek mesterségesen kialakított összekapcsolások, és nem adódnak valamiféle természetességgel. 

Mondok erre egy példát. Nem szeretnék már többet foglalkozni a régi-új amerikai elnökkel, de éppen most olvastam Donald Trump kapcsán, hogy nekifogott a tudománnyal való szembehelyezkedésnek - miközben például az áltudományos nézeteiről híres Robert F. Kennedy Jr.-t jelölte ki egészségügyi miniszternek. Az árukapcsolást ott érzékelem, hogy Trump minden bárdolatlansága ellenére vannak azért olyan kérdések is, amelyekben jónak érzem a küzdelmeit, így például a woke-ideológiával való szembehelyezkedése számomra önmagában rendben van. De mégsem tudom azt mondani, hogy mivel Trump kritizálja a woke-ideológiát, lenyelem azt a békát is, hogy közben tudományellenes vagy éppen szeretné bekebelezni Grönlandot, aztán még az is lehet, hogy destabilizálja a (nyugati) világ egy részét.

Márpedig egyikkel együtt jön a másik! Megér annyit a woke elleni küzdelem, hogy "cserébe" hatalmat adjunk egy potenciálisan veszélyes embernek? Ez ugyanis az árukapcsolás fő kérdése: hogy a két összebilincselt dologhoz miként viszonyuljunk.

Olyan társadalmi valóságban élünk, ahol az isteni jellegű szétválasztás, ami bizonyos entitásokat világosan elszeparál egymástól - mint a korábban említett felső és alsó vizek - egyre halványabban látszik, mármint főleg az erkölcs és az ideológiák kérdéseiben. Nem egyszerűen a dolgok összekutyulódására célzok, hanem a tudatos és mesterséges összebilincselő szándékra. Ha valaki nem szereti a woke-ot és abortuszellenes, szavazhat Trumpra ezek miatt, de számolnia kell vele, hogy árukapcsolásként megkap majd sok minden mást is, amitől viszont lehetségesen irtózik. Ugyanígy, ha valaki inkább liberális beállítottságú és fontos érték számára a szabadság, lehet demokrata szavazó, de számítania kell arra, hogy ezzel együtt benne lesz a csomagban jó pár olyan elem is, amit legszívesebben kikukázna.

Bármely politika, filozófia, vallás mellett dönt az ember, abban lesznek árukapcsolások, összekötött elemek, olyan velejáró dolgok, amelyeket nem lehet kiszemezgetni. Viszont nem akarom mindezt abban a színben láttatni, hogy itt valami ördögien ravasz trükkről beszélünk. Az árukapcsolás nem feltétlenül és magától értetődően rossz minden esetben. Inkább az a kérdés, amit fentebb már pedzegettem, hogy bizonyos elemek, kérdések, jelenségek összekötögetése mesterséges módon történik és kényszeres jelleggel, vagy magától értetődően?

Furcsa talán erre így gondolni, de a keresztény hitünk sem mentes valamiféle árukapcsolástól. A legtöbb kívülálló még mindig úgy tekint Jézus Krisztusra, hogy ő egy nagyon klassz ókori srác volt, amolyan szakállas, rendszergazda külsejű fiatalember, aki nagy dolgokat tanított (főleg a szeretetről). Tehát a jézusi eszmék, a jézusi elvek egy része mindenképp fontos és hasznos - nade a Jézushoz "árukapcsolt" egyház már nem kell. Márpedig mindannyian ismerjük az árukapcsolás Cypriánustól származó szent mondatát a kereszténységben: "habere non potest Deum patrem, qui non habet ecclesiam matrem", azaz "nem lehet Isten annak az atjya, kinek az egyház nem édesanyja." Olyan márpedig nincs, hogy én hívő vagyok, de kívül tartózkodom az egyházon! Éppen ez a mai kereszténység egyik legnagyobb fejtörése a misszió kérdésében: Krisztus szimpatikus, az egyháza viszont nem az. Most nem akarok belemenni abba, miért állt elő ez az állapot - sokféle oka van, de biztosan nem Krisztus a hibás.

A lényeg maga a tényállás. Akármilyen formában van az egyház, össze van kötve Krisztussal, illetve Krisztus felvállalja a saját egyházát, tekintet nélkül annak állapotára. A két entitás - Jézus és az egyház - kapcsolatát számos metafora és hasonlat tárgyalja a bibliai textusok között, így például az egyik legnépszerűbb kép szerint maga az egyház valamiként Krisztus Teste ebben a világban. Az ilyesfajta "árukapcsolás" azonban nem rossz, sőt magától értetődő a keresztény hitben - vagyis nem kelt mesterséges hatást. Vannak dolgok, amelyek nyilvánvalóan együtt járnak. Ha az árukapcsolásaink nem mesterségesek, hanem a Mester mestertervéből következnek, akkor nincs velük gond. Léteznek-e azonban olyan keresztény árukapcsolások, melyeket fel kellene számolni?