Amikor Isten megteremtette a valóságot, a teremtés aktusát leíró szövegben vannak újra és újra visszatérő kifejezések: "elrendezte", "előállt" vagy "látta, hogy jó". Az egyik legfontosabb ezek közül pedig nem más, mint a "szétválasztotta" - ahogy a hatnapos elbeszélésben látjuk a Teremtő így tett például a felső és alsó vizekkel. Van azonban csomó olyan társadalomlélektani jelenség, ami mintha összenőtt volna más dolgokkal és nem tudnánk ezeket szétválasztani: a kérdés az, mennyire természetes az ilyesmi a hitünkben vagy éppen a minket körülvevő világban...
A különféle termékek piacán és a gazdasági szektorban is kellemetlenek az ilyesféle összekapcsolások, de amikor szellemi jelenségekről, ideológiákról, politikai szemléletmódokról és különösen is a hit kérdéseiről van szó, módfelett idegesítők tudnak lenni. Mármint akkor, ha ezek mesterségesen kialakított összekapcsolások, és nem adódnak valamiféle természetességgel.
Mondok erre egy példát. Nem szeretnék már többet foglalkozni a régi-új amerikai elnökkel, de éppen most olvastam Donald Trump kapcsán, hogy nekifogott a tudománnyal való szembehelyezkedésnek - miközben például az áltudományos nézeteiről híres Robert F. Kennedy Jr.-t jelölte ki egészségügyi miniszternek. Az árukapcsolást ott érzékelem, hogy Trump minden bárdolatlansága ellenére vannak azért olyan kérdések is, amelyekben jónak érzem a küzdelmeit, így például a woke-ideológiával való szembehelyezkedése számomra önmagában rendben van. De mégsem tudom azt mondani, hogy mivel Trump kritizálja a woke-ideológiát, lenyelem azt a békát is, hogy közben tudományellenes vagy éppen szeretné bekebelezni Grönlandot, aztán még az is lehet, hogy destabilizálja a (nyugati) világ egy részét.
Márpedig egyikkel együtt jön a másik! Megér annyit a woke elleni küzdelem, hogy "cserébe" hatalmat adjunk egy potenciálisan veszélyes embernek? Ez ugyanis az árukapcsolás fő kérdése: hogy a két összebilincselt dologhoz miként viszonyuljunk.
Olyan társadalmi valóságban élünk, ahol az isteni jellegű szétválasztás, ami bizonyos entitásokat világosan elszeparál egymástól - mint a korábban említett felső és alsó vizek - egyre halványabban látszik, mármint főleg az erkölcs és az ideológiák kérdéseiben. Nem egyszerűen a dolgok összekutyulódására célzok, hanem a tudatos és mesterséges összebilincselő szándékra. Ha valaki nem szereti a woke-ot és abortuszellenes, szavazhat Trumpra ezek miatt, de számolnia kell vele, hogy árukapcsolásként megkap majd sok minden mást is, amitől viszont lehetségesen irtózik. Ugyanígy, ha valaki inkább liberális beállítottságú és fontos érték számára a szabadság, lehet demokrata szavazó, de számítania kell arra, hogy ezzel együtt benne lesz a csomagban jó pár olyan elem is, amit legszívesebben kikukázna.
Bármely politika, filozófia, vallás mellett dönt az ember, abban lesznek árukapcsolások, összekötött elemek, olyan velejáró dolgok, amelyeket nem lehet kiszemezgetni. Viszont nem akarom mindezt abban a színben láttatni, hogy itt valami ördögien ravasz trükkről beszélünk. Az árukapcsolás nem feltétlenül és magától értetődően rossz minden esetben. Inkább az a kérdés, amit fentebb már pedzegettem, hogy bizonyos elemek, kérdések, jelenségek összekötögetése mesterséges módon történik és kényszeres jelleggel, vagy magától értetődően?
Furcsa talán erre így gondolni, de a keresztény hitünk sem mentes valamiféle árukapcsolástól. A legtöbb kívülálló még mindig úgy tekint Jézus Krisztusra, hogy ő egy nagyon klassz ókori srác volt, amolyan szakállas, rendszergazda külsejű fiatalember, aki nagy dolgokat tanított (főleg a szeretetről). Tehát a jézusi eszmék, a jézusi elvek egy része mindenképp fontos és hasznos - nade a Jézushoz "árukapcsolt" egyház már nem kell. Márpedig mindannyian ismerjük az árukapcsolás Cypriánustól származó szent mondatát a kereszténységben: "habere non potest Deum patrem, qui non habet ecclesiam matrem", azaz "nem lehet Isten annak az atjya, kinek az egyház nem édesanyja." Olyan márpedig nincs, hogy én hívő vagyok, de kívül tartózkodom az egyházon! Éppen ez a mai kereszténység egyik legnagyobb fejtörése a misszió kérdésében: Krisztus szimpatikus, az egyháza viszont nem az. Most nem akarok belemenni abba, miért állt elő ez az állapot - sokféle oka van, de biztosan nem Krisztus a hibás.
A lényeg maga a tényállás. Akármilyen formában van az egyház, össze van kötve Krisztussal, illetve Krisztus felvállalja a saját egyházát, tekintet nélkül annak állapotára. A két entitás - Jézus és az egyház - kapcsolatát számos metafora és hasonlat tárgyalja a bibliai textusok között, így például az egyik legnépszerűbb kép szerint maga az egyház valamiként Krisztus Teste ebben a világban. Az ilyesfajta "árukapcsolás" azonban nem rossz, sőt magától értetődő a keresztény hitben - vagyis nem kelt mesterséges hatást. Vannak dolgok, amelyek nyilvánvalóan együtt járnak. Ha az árukapcsolásaink nem mesterségesek, hanem a Mester mestertervéből következnek, akkor nincs velük gond. Léteznek-e azonban olyan keresztény árukapcsolások, melyeket fel kellene számolni?
Sytka, ennél a kijelentésednél megakadtam posztod olvasásában: "Krisztus felvállalja a saját egyházát, tekintet nélkül annak állapotára".
VálaszTörlésBiztos vagy ebben? Honnan tudod?
Hogy vállalna fel egy olyan egyházat, amely ezer szálon fonódott össze a politikával, és politikai nézetei megosztóak és tele vannak gyűlölettel?
A hit legfontosabb attribútuma, hogy közvetlenül a hívő és Isten között létezik. Ebben a kapcsolatban a templom (az egyház) nem kötelező elem. Sok hívő gondolja azt, hogy lehet hinni Istenben, de nem kell templomba járni. Sokan azok közül, akik templomba járnak, azért teszik, hogy bizonyítsák, kimutassák hitbeli elkötelezettségüket. Lehetséges, hogy a templomba járás csak az emberek törzsi természetében gyökerezik, és nem feltétlenül segíti elő az Istennel való jobb kapcsolatot.
Személyes tapasztalatom is van evvel kapcsolatban. Nekem napi tevékenységem a kutyasétáltatás. Az egyik vasárnap találkoztam egy falubelivel, aki sétálgatott a mezei úton, és beszédbe elegyedtünk. Kiderült, hogy régebben a nap ebben a szakában templomba járt, de egyre inkább zavarták az egyház "hivatalos nézetei", politikai elköteleződése, és a hívők egyre kevésbé titkolt politikai befolyásolása. Mondta, hogy mióta abbahagyta a templomba járást, úgy érzi, mintha felszállt volna a köd. Amikor a természetben sétálva imádkozik, akkor közelebb érzi magát Istenhez, mint a templomban. Lehet, hogy nem csak ő, egyedül, vélekedik így.
"Biztos vagy ebben? Honnan tudod?"
TörlésOnnan, hogy a Biblia szerint Jézus nemcsak "a bűnökért" és "a bűnösökért" halt meg, hanem az egyházért is! Arra céloztam ezzel a mondatommal, hogy az egyház a Szentírás szerint nem pusztán társadalmi intézmény, hanem szellemi entitás, Krisztushoz tartozó elem, "Vőlegény" - ahogy a metafora szemlélteti. Az már más kérdés, hogy pontosan ki és mi tartozik az egyházhoz! Erről Augustinus beszélt, amikor a "láthatatlan egyház" tézisét fejtegette. Logikája szerint sokan vannak, akik nem járnak templomba, nem tartoznak gyülekezethez, mégis részei annak az entitásnak, amit egyháznak nevezünk. Másik oldalról az is lehet, hogy többen már láthatóan ott vannak a templomokban / gyülekezetekben, valójában semmi közük a hithez, Krisztushoz, Istenhez - de akkor szellemi értelemben nincsenek "benne" az egyházban.
Röviden: az egyház elsősorban szellemi fogalom és hajszálpontosan körberajzolhatatlan entitás. Másodsorban társadalmi intézményt is értünk a szó alatt. A kettő (szellemi és társadalmi) nyilván fedésben áll egymással, de senki nem tudja pontosan hol és kik lógnak ki a képből...
Válaszod első fele érthető, de ez viszont nem: "senki nem tudja pontosan hol és kik lógnak ki a képből".
TörlésHa egy egyházi vezetője, vagy tagja megosztó és gyűlölködő nézeteket vall, akkor nézetei egyértelműen ellentétesek Jézus nézeteivel és tanításaival. Az ilyenek nyilván "kilógnak a képből", nem?
"egyház, össze van kötve Krisztussal" igy van, de ahogy irtad Sytka, ez az egyház láthatatlan, a szellemi Izrael az, és nem a látható álkeresztény, hamis egyház, amit a sátán azért hozott létre, hogy az embereket megtévessze és becsapja. Tele van a kereszténység hamis tannal, okkultizmussal, paráznasággal, pénzimádattal, hazugsággal stb. És sosem fog megtisztulni és megjavulni, sosem, mivel az ördög az, aki a háttérben áll, ő a forrása az egésznek, már kb a 300-as évektől kezdve.
VálaszTörlésEzzel Krisztus nem vállal közösséget az biztos. Ha megtenné, meghasonulna és vége lenne mindennek.
Sorra jönnek ki az emberek a hamis egyházakból, sorra ismerik fel, hogy pl az ökumenizmus milyen veszélyes és mennyire ördögi az egész.
Szóval jól látod: "az egyház elsősorban szellemi fogalom és hajszálpontosan körberajzolhatatlan entitás."
Csak azt nem értem még, hogy közben miért nem látod, hogy aminek tagja vagy, az egy hamis kisegyház, a nagyon belül....
Keves Tibor!
VálaszTörlésSzabad kérdeznem melyik egyház? Nem mintha én nem fogadnám el a sok százat- hanem ők nem fogadják el egymást! Nagyon sok felekezet kárhoztatja a másikat, és nagyon sok keresztény felekezet tanítása: nálunk az igazság, csak nálunk lehet üdvözülni- Igen persze a katolikus főként. Én abba születtem bele, és hatalmas terhet ró rám, ez a tanítás. Olyan lekezelően beszél (katolikus egyház) megengedően- jó, jó van ökumenizmus, de fennen hirdeti, egyedüli üdvözítő jellegét.
Most én is ott tartok, hogy el kellett távolodnom egyházamtól, ahhoz, hogy aztán majd talán visszatérhessek. Muszáj volt. Úgysem "ér" semmit sem, félelemből, kötelességből, parancsból odaballagni, és kipipálni az egyházi öt parancsolatot.
1. A vasárnapot és a kötelezõ ünnepeket szentmisével és pihenéssel szenteld meg!
2. A pénteki bûnbánati napokat és a parancsolt böjtöket tartsd meg!
3. Évente gyónjál és legalább a húsvéti idõben áldozzál!
4. Házasságodat az Egyház törvényei szerint kösd meg, és gyermekeidet katolikus módon neveld!
5. Az Egyházat anyagi hozzájárulásoddal is támogasd!
Semmit sem ér. Egyelőre védőháló nélkül járom az utam a kifeszített kötélen, ami az élet.
"Mert talán azért vált meg tőled ideig-óráig, hogy őt, mint örökkévalót kapd vissza"
Gyurkovics Rita
Emellett ha az Egyház Krisztus teste, más esetben Krisztus menyasszonya, kik vagyunk mi, hogy meghatározzuk ki tartozik Krisztus testéhez? Mi emberek jelöljük ki Istenünk határait? Mi határozzuk meg, hogy kik tartoznak a Krisztus menyasszonya "kategóriába"?
TörlésMost is egy ige jut eszembe:
"Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam; És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!"
Igen úgy ahogy Deák Péter írja: "A hit legfontosabb attribútuma, hogy közvetlenül a hívő és Isten között létezik."
ja, nem írtam alá.. én folytattam: Rita
TörlésKapaszkodjatok: a kisebbik rosszat választani mindig árukapcsolás, és ki választott utoljára abban a tudatban, hogy a nagyobbik jót választja?! Vagyis az árukapcsolás a világ alapértelmezett működési módja, és ez mindenkinek evidencia.
VálaszTörlésKonkrétan a keresztény egyházról: Jézus (akit életében nem hívtak Krisztusnak, hanem Messiás-jelöltnek tekintették) egy valós világban élő valódi emberek számára hasznos projektet hozott létre, ez az egyház. Az egyház a Jézus-követés létező, önkéntes kerete, amelyben Jézust virtuális uralkodónak tekintjük az életünk felett – és ez Jó nekünk. Jézus tervében „nem halkan szálló kisangyalok” szerepeltek, hanem mi, létező emberek, és az a feltevés, hogy összességében jobb nekünk a létező egyház, mint a konkurensei (pl. az öntörvényűség vagy a marxizmus, mai nevén woke).
Az önmagát kevéssé ismerő, naiv ember úgy véli, ha nem tartja Istent az élete urának, akkor szabadabb lesz, a lehetőségei tágabbak. Aztán rendre kiderül (legalábbis a körülötte élők számára), hogy kevésbé szabad lett, és a lehetőségei szűkebbek.