2012. szeptember 3., hétfő

A nácibarát pápa zsidókat mentett?

XII. Pius
Az elmúlt években több területen is alapvető változásokat éltem át. Ezek az új élmények sok esetben arra késztettek, hogy átértékeljek dolgokat, kérdéseket, melyekkel kapcsolatban úgy gondoltam, szilárd és végleges álláspontom van. Ezek közül az egyik a katolicizmust és a pápákat érintette. Noha alapvető meggyőződésem nem változott (továbbra is értetlenül állok a pápaság intézménye előtt), azért XII. Pius kapcsán kissé finomítanom kellett a véleményemet.

Ha azt mondom, XII. Pius 1939 és 1958 között állt a katolikus egyház élén, akkor azt hiszem nyugodtan kimondhatjuk, nem volt irigylésre méltó helyzetben. Eugenio Pacelli, mielőtt pápa lett volna, elkövetett egy olyan lépést, ami utólagos megítélésében végzetesen rossznak bizonyult: 1938-ban aláírt egy konkordátumot Hitlerrel és tulajdonképpen kiegyezett a nácikkal. Nekem és mindenkinek, akik jelenleg békés viszonyok között jártathatjuk a szánkat, ez a döntés szimpla megalkuvásnak, gyávaságnak tűnik. Könnyen csapunk az asztalra és állítjuk, mi biztosan másképp csináltuk volna. De miért csinálta így a pápa?

Nem nehéz belátni, hogy az egyik ok a félelem lehetett. Nem tudjuk milyen egy fasiszta ország közepén egy kirobbanni készülő világháború előtt állni, ráadásul egy olyan Németországgal szembenézni, ahol a Kulturkampf hatása alatt a katolikusokat folyamatosan azzal vádolták, nem igazi németek, mivel szemléletük ellenkezik a német nacionalizmus szellemével. Pius és az egész Vatikán döntése mögött az egyik tényező kétségkívül a rémület volt: "a német püspökök, Pacelli érsek, a pápai nuncius és maga a Vatikán is tartott tőle, hogy a német katolikus egyházat egy esetleges második hadjárat, amely sokkal dühödtebb lesz az előzőnél, teljesen meg fogja semmisíteni" - írja Paul Johnson, történész.

A pápa döntésének másik oka kétségkívül ideológiai lehetett: a kommunizmussal szembeni küzdelem. A katolicizmus egyik fő ellensége a mindenféle vallással szembenálló, azokat üldöző "bolsevik veszély". Aki harcol a kommunizmus ellen, azzal lehet közös útszakaszokat találni. Hitler kezdetben ilyennek tűnt, később pedig már nem volt visszaút.

A világháború kirobbanásakor a katolikus egyház összességében - legalábbis hivatalos formában - semmi komoly ellenállást nem tanúsított, még akkor sem ha egymás után érték az attrocitások saját papjaikat vagy ismert német katolikus személyiségeket.XII. Pius azzal védekezett, hogy "pisztolyt tartottak a homlokához" és döntésre kényszerült: vagy beletörődik a helyzetbe, vagy a németországi (és más fasiszta rezsim alatt álló) katolikus egyház teljesen megsemmisülhet.

Ilyen történelmi előzmények után legalábbis nem csodálható, hogy a világháború után, 1963-ban egy bizonyos Rolf Hochmuth nevű protestáns drámaíró A helytartó című darabjában kollaboránsként tüntette fel a pápát, akiből egy nácibarát és tehetetlen báb lett a történelem színpadán. Nos, amennyire olvastam róla, nagyjából az én véleményem is ezekben a szavakban volt összegezhető.

Arról azonban kevesebbet beszélnek (hiszen nincs benne semmi botrányszerű), hogy Pius épületeket adott át zsidó menekülteknek, s a kolostoroknak, apátságoknak ugyanerre adott utasítást. Az sem annyira közismert, hogy négymillió dollárt juttatott katolikus ügynökségeknek abból a célból, hogy Európából zsidókat csempésszenek ki és 1942-ben nyíltan is elítélte a zsidók kiirtását, amit egy évvel később megismételt. A források szerint több ezer, más számok alapján több tízezer zsidó életét mentette meg. Mindezért számos zsidó, köztük Albert Einstein, Golda Méir és Mose Sárét izraeli miniszterelnökök, valamint Isaac Herzog főrabbi köszönetet is mondtak neki és a Világ Igazának nevezték. Úgy tűnik, még a korábban szőrőszszívű holokauszt-emlékközpont, a Jad Vasem is jelentősen megenyhült vele kapcsolatban.

Mindez persze nem azt jelent, hogy XII. Pius helyesen járt volna el saját pápasága idején. Tehetett volna többet is, de a nácikat megállítani vagy csak eltéríteni terveiktől - ehhez a Vatikán bőven kevés volt. Ugyanakkor saját megítélésén és a katolikus egyház hírnevén sokat javított volna egy határozottabb politika. Mondom ezt persze úgy, hogy közben nincs okom büszkének lenni, hiszen a protestáns oldal túltett a katolikuson, ami a nácik támogatását és üdvözlését illeti. A mi mérlegünk szégyellnivalóbb az övékénél.

13 megjegyzés :

  1. Egy dolog a pisztoly a homloknál, s egy másik a patkányút.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te hogyan döntöttél volna a helyében?

      Törlés
    2. A már teljesen erőtlen nácikkal szemben? A haláltáborok nyilvánvalóvá léte után? Ugyan milyen nehézség van ebben?

      Törlés
  2. Talán igazad van Pius pápával kapcsolatban. Tudom, hogy 1944-ben Veszprémben is sok zsidót mentettek meg a katolikus rendek.

    Viszont - furcsa kontraszt - éppen ma olvastam a szent inkvizíció történetéről. Az egy tisztán katolikus halálgyár volt, pápai fennhatóság alatt. Ott szó nem volt homlokhoz tartott pisztolyról, a pápáknak abban az időben szinte teljhatalmuk volt. Így éltek vele.

    Nem állítom, hogy ha protestánsoknak lett volna teljhatalmú pápájuk, azok nem lettek volna ilyenek. De hát nem véletlen, hogy a Szentírás tanításához közelebb kerülve a protestánsok a pápaság intézményéről is máshogy gondolkodtak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindennek egyik tanulsága szerintem az, hogy a katolikus egyházat sem szabad homogénnek elképzelni. Bármennyire is próbál Róma egységes arculatot sugározni, ami mögött a pápa mindent összefogó tekintélye áll, sok a paradoxon és elágazás náluk.

      Egyébként XII. Pius némely meglátásával - ami például a katolikus liturgiai rendet illeti és más területeket - már nem ért egyet a mai katolikus gyakorlat. Változnak az idők és változik a katolicizmus is.

      "Nem állítom, hogy ha protestánsoknak lett volna teljhatalmú pápájuk, azok nem lettek volna ilyenek."

      Sajnos tudvalevő, hogy ugyanebben a szituációban (vagyis a 2. világháború alatt) a protestáns egyházak még gyalázatosabban viselkedtek. Csak erről kevesebb szó esik.

      Törlés
  3. "A mi mérlegünk szégyellnivalóbb az övékénél."

    Ki az a mi?

    VálaszTörlés
  4. A tejhatalom sosem volt jó. Ahol ember tejhatalmat kap ott csak idő kérdése a visszaélés. Pl Kálvin idejében ahol a protestánsok voltak nyeregben ott katolikusnak nem volt jó lenni. A visszaélés mértékét pedig csak az adott kor keretei szabják meg, nem a lelkiismeret. Bizonyos egyházi vezetők ma is kínoznának, ha tehetnék.
    De ma már szerencsére ritka a tejhatalom. Max elszigetelt szektáknál van jelen. Esetleg némely kisegyháznál, ahol a pásztor nem elszámoltatható. Az ilyen helyeken még az is előfordul, hogy a pásztor családjának is tejhatalma van a tagok felett.

    XII. Pius történetét pedig nem nagyon ismerem, de úgy tudom Németországban több vezető katolikust is megöltek a németek. Ilyen kritikus helyzetben nehéz jól dönteni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem olyan rossz a tejhatalom. Csak ne savanyodjon rá az emberre az a sok tej. Azaz nem árt egy jó kereskedelmi vezető. :)

      Törlés
    2. Én is valami hasonlót akartam írni. :-)))

      Törlés
  5. a teljhatalom pedig valószínűleg olyan mint a sztem meg a vok meg valszeg

    csak jó tudni :) mielőtt nagyan nagy nyelvvédők lesztek

    VálaszTörlés
  6. 1945-ben Martin Niemoeller (teológus) ezt mondta: „Amikor a nácik eljöttek a kommunistákért, nem szóltam, mert nem vagyok kommunista. Amikor eljöttek a zsidókért, nem emeltem fel a hangom, mert nem vagyok zsidó. Amikor a szakszervezeteket támadták, nem szóltam, mert nem vagyok szakszervezeti tag. Amikor a katolikusok kerültek sorra, nem szóltam, mert én protestáns vagyok.
    Aztán eljöttek értem is, és addigra már nem maradt senki, aki bárkiért is szót emeljen.”

    VálaszTörlés
  7. 1937-ben Egenio Pacelli ( a későbbi XII. Piusz) nyílt levélben "Lucifer-gőgű hamis prófétáknak" nevezte a náci vezetőket, ugyanebben az évben a Lourdes-i zarándoklaton óriáis tömeg előtt "a vér és faj bálványimádó őrültjeiről" beszélt. Túl óvatoskodott (pláne aholland katasztrófa után, ahol több áldozatta volt az az egyházi tiltakozásnak, mintha kussoltak volna) ? azt hiszem igen...naivan azt hitte, a nácizmus összeonlik hamar(1941-ben azt mondta alengyel nagykövetnek, hamarosan visszatérhet hazájába!) -lényegében biztos naiv volt..de nácibarát, az nem volt!

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)