2014. január 22., szerda

Popper Péter és a hit odakintről

Popper Péter
Vajon lehetséges igazán megérteni egy hitet, ha az ember soha nem lépi át annak kapuját? Létezhet olyan, hogy valaki eljut egy vallás velejéig anélkül, hogy átitatódna a szíve a tartalmával? Kiaknázható mindaz a szellemi érték, ami a krisztusi hitben van elrejtve olyan módon, hogy ne váljunk közben Krisztus követőivé?

A válaszom nem. A kérdéseket pedig legutóbbi olvasmányélményem váltotta ki belőlem. Nem szeretném a már elhunyt Popper Pétert bántani. Nem ártott nekem semmivel, nem akart rosszat senkinek, sőt elhiszem azt is, hogy alapvetően jót akart. Vallásalapítók című könyve kapcsán mégis felrémlett a gondolat, milyen elvetélt kísérlet, amikor valaki a kereszténység tüze melegét akarja megérezni, ám közben csupán arra hajlandó, hogy a kellő távolságból szemlélje a lángokat.

Ahogy a tűz csak akkor melegít, ha közel húzódunk hozzá, a kereszténység sem hatja át az ember sorsát, ha bibliai hit nélkül közelít hozzá. Persze lehet elmélkedni a Példabeszédek bölcs mondásain, elismerően nyugtázni a Hegyi Beszéd életprogramját, fennkölten szavalni részleteket Pál szeretethimnuszából. Valami utolér és megérint bennünket ekkor is, mert ezeknek a tanításoknak és szavaknak erős sodrásuk van. Ám hit nélkül elmélyedni a Bibliában jó esetben is "csak" irodalmi élményekhez, esetleg érzelmi felindulásokhoz vezethet. A tapasztalat az, hogy a Biblia mélye igazából zárva marad az ilyen próbálkozások előtt. Szeretem az irodalmat, nem akarom lebecsülni az élményt, de kevésnek gondolom.

Popper Péter könyvét olvasva pontosan ez az érzés ért utol. Megfogta a hiteket – köztük az enyémet is – és elkezdte boncolgatni őket. Forgott a kezében az olló, a metszőkés, innen is, onnan is kivágott egy-egy érdekesebb részletet, megcsillantott néhány fontosabb momentumot. A kiszelektált és így darabokra felvágott hit azonban méltatlan arra, hogy a kereszténységet illusztrálja. Ugyanaz, mint a felboncolt béka, amit a kisfiú azért vágott szét, hogy megkeresse, hol van benne az élet - s boncolás közben a béka halottá vált a kezei között. Popper valamikor felcsigázóan jót írt, valamikor kiábrándítóan rosszat, és bizony olyan is előfordult – ezt őszintén nagy alázattal mondom -, hogy a tudása hiányosnak és elnagyoltnak tűnt. Úgy érzem, Popper Péter bármennyire sok időt is töltött el a vallásokkal, valahol egész életében tanulmányozta őket, könyveket írt róluk, sosem jutott el azok velejéhez. Mondanivalója végkicsengése a hangnemet illetően mindig pozitív: a vallások válaszkeresések, erőforrások, útmutatók az emberiség számára, melyekre szükség van.

Egyetértek vele, ám véleményét nem érzem teljesnek. Ha most tehetném, azt mondanám neki: „Péter, a jó válasz mindig rosszabb, mint a legjobb”. A legjobbhoz nem lehet pusztán intellektuális úton, szaktudás felhalmozásával megérkezni. Ha az ember nem tárja ki teljesen a szívét Krisztus előtt, akkor jó esetben is csak jó válaszai lesznek. Ez pedig különösen nyomorult érzés, amikor a legjobb válasz elérhető közelségben van. Éppen olyan, mint amikor valaki a célvonal előtt bukik orra.

14 megjegyzés :

  1. Sytka, ezért a cikkedért mindent megbocsátok neked, amit az elmúlt napokban a blogomon műveltél. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Micsoda?! Te akarsz nekem megbocsátani, aki mindenestől bűnben születtél? ;-)

      Nomeg eleve... fordítva illene! :-P

      Törlés
    2. Egyszer majomtól, máskor bűnben, nehéz ezt követni. :)

      Na, de komolyra fordítva, tetszik ez a cikk. Kierkegaard egész életművében ugyanazt fogalmazza meg, amit itt te is. A krisztuskövetés "bensőségesség", vagyis az objektív szemlélő pozíciójából pont nem érthető. Ezt ő Hegellel vitatkozva filozófiai érvekkel igyekszik bizonyítani. Amit mondasz, az egyáltalán nem irracionális.

      Törlés
    3. Attól függetlenül, hogy a krisztuskövetés bensőségesség, egyébként az is megérne egy írást, milyen előnyei vannak a külső szemlélő pozíciójának. A vallástudomány erre tesz kísérletet (noha azt is sokszor hívők művelik), és megvan a maga haszna.

      Törlés
  2. Általam tisztelt evangéliumi szerzők közül sokan (pl. Craig Gay, Os Guinness, Al Mohler, Don Lewis) nagyon szeretik Peter Berger vallásszociológiai könyveit, mert Berger a módszertani ateizmus elvéhez ragaszkodva úgy ír le a valláshoz kapcsolódó szociológiai jelenségeket, hogy az újszerűen és inspirálóan hat a hívő közösségek működésének megértésében. Engem Berger mégsem nyűgözött le. Az írásait olvasva folyamatosan azt éreztem, hogy egy jelenséget belső lényege nélkül akar megmagyarázni, ami így olyan, mintha az izzó működését az elektromosság nélkül próbálnánk leírni. Van valami az 1Kor 2,14-15-ben, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.

    VálaszTörlés
  3. Nem olvastam Poppernek ezt a könyvét. Mást olvastam, pl.Pilátus testamentumát, az nagyon nem tetszett. A lelke és göröngyöket, ott voltak nagyon jó részek, meg kevésbé jók. Én azért csíptem az öreget, főleg számomra különösen sokat adott a Kain és Ábel történet értelmezése a Steinbeck regénnyel párhuzamban (Édentől keletre).

    Két dolgot vetnék fel:

    1. Vajon mindenki, aki átlépte a hit kapuját, érti a hitet? Lehetséges-e, hogy hiába lépte át azt a bizonyos kaput, zárva maradtak előtte olyan gondolatok, amelyek ezt a hitet mégis alapjaiban határozzák meg? Lehetséges úgy bent lenni, hogy halvány fogalmad sincsen, hogy amiben vagy, mi is? A válaszom: igen. Szerintem önmagában az, hogy Krisztushoz tartozom, nem jelenti azt, hogy egyből értem is. Ezért van az, hogy egyesek nagyon nagy bölcsességgel bírnak a hitre nézve, mások meg annyival sem, mint akik nincsenek benne, pl. Popper.

    2. A másik érdekes dolog, ami eszembe jutott.
    Mostanában kezdem felfedezni Pilinszkyt. A verseit nem annyira szeretem, mert általában nem annyira szeretem a verseket, de írt ő rengeteg mást is, köztük publikációkat az Új Emberbe. Ezekből az egyikben Simone Weilről ír. Weil soha nem köteleződött el a kereszténység mellett, bár szoros kapcsolatot tartott fent egy római katolikus atyával. Nem tudott elköteleződni. Pilinszky azt mondja, hogy szerinte van úgy, hogy az ember nem tud belépni (ebben látja az egyház hibáit is!I), és mégis jobban ment van, mint sokan, akik bár formailag bent vannak (pl. formailag tökéletesen evangéliumi hívők), de még sincsenek annyira bent, mint pl. Weil.

    Érdekes ez. Nem szeretem az ilyen szigorú kettéválasztásokat. Néha (számomra Nietzsche ilyen) kifejezetten egyházellenes gondolkodók is zseniálisan jó meglátásokat adnak a keresztényeknek kritikájuk által. (Nietzsche vallásellenessége mögött is ott áll egy kőkemény pietista család!).

    Keresztény szerzőktől annyi sületlenséget olvastam már, hogy ha választani kell, inkább Popper. Ő legalább nem állítja, hogy belülről ír.

    Köszi a témafelvetést!

    Szazsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Szazsi!

      Amiről írsz (ha jól értettem) már másokban is felmerült. Gondolok egyrészt Szent Ágostonra, aki szerint az egyház eleve láthatatlan, és sokan vannak olyanok, akik bár láthatóan nem tartoznak egy-egy közösséghez, mégis részei az egyháznak. Arról pedig, hogy valaki esetleg "tudtán kívül" tartozna hozzá a kereszténységhez, ugyancsak tett már valaki említést - sajnos nem jut eszembe a neve. :-( Ha megtalálom, megírom neked.

      Törlés
    2. Ez az, köszönöm Ádám! Valóban Rahner mondta, hogy vannak olyan emberek, akik hitüktől függetlenül életvitelükkel betöltik a szeretet parancsát, így tudtuk nélkül "anonim keresztények".

      Törlés
    3. Sajnos nem emlékszem pontosan, hogy C. S. Lewis, vagy G. K. Chesterton mondja-e, hogy mi van, ha még sem létezik Isten és nincs mennyország: akkor éltem egy erkölcsös életet. Érdekes ezt visszafelé megfordítani. :) Persze, csak gondolatkísérlet, nem akarom Poppert "megkeresztelni" :). Üdv: Sz.

      Törlés
  4. Én Popper Péterről ill-az írásairól azt gondolom, hogy a saját nem hitt, de hinni szeretett volna ezért keresett keresett keresett egész életében,mint egy méhecske szált szált a vallásokra ebből, is abból is szippantott vagy inkább ragadt rá valami a "virágporokból" de talán ősi hite nem engedte igazán közel Krisztushoz sem.Bár egyszer egy interjúban el is mondta, hogy Isten a zsidó népre bízta azt, hogy ismertesse meg nevét a világgal, de ezt a missziós munkát a keresztények valósították meg amiért tiszteli is őket.Ebből gondolom, hogy ő nem tartotta magát kereszténynek..... Kereső lélek volt és igaza van a blog írójának nagyon találóan írta, hogy távolról nézte azt a tüzet,

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ...a saját vallásában nem hitt..... lett volna az első sorban ...elnézést

      Törlés
  5. Örültem az itt olvasott hozzászólásoknak. Én ezzel a könyvvel úgy találkoztam, hogy egy keresztény bibliaismereti vetélkedőn a részt vevők ajándékba kapták, én is. Nagy várakozással kezdtem olvasni, s hasonló végkövetkeztetést vontam le belőle: amit csak szemlélőként akarunk megragadni, az annyit is ér. Nem biztos, hogy jó a hasonlat, de mintha egy intézeti gyereknek felkínálnák az örökbe fogadást egy igazi családba. Mire a válasz, köszöni, de annyira nem akar azért elköteleződni. Hit és elköteleződés összetartozó fogalmak.

    VálaszTörlés
  6. Sziasztok!
    Érdekes, hogyan sikerült erre a könyvre rátalálnom. Könyvesboltban jártunk párommal, karácsonyi ajándékot keresendő. Megláttam ezt a könyvet, és ráharaptam, kértem a párom, legyen ez a meglepetés. Nagyon örültem, hogy végre egy teljes kívülálló ír a vallásokról ilyen hihetetlen összefüggésekben! Én is szemlélődő vagyok (ha már így fogalmaztatok), folyton bennem van az a sok-sok kérdés a vallásokkal kapcsolatban, de jól esett, hogy végre egy profi író, humanista gondolkodó is felteszi ugyanezeket a kérdéseket!

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)