2016. november 23., szerda

Bibliai házasságmodell (2)

Az előző rész egyfajta konklúziójaként levontam azt a két tanulságot, hogy a Szentírásban bemutatott házasságformulák a gyakorlatot tekintve (1) nem egységesek és (2) meglehetősen idegenek a mai kor felfogásától. Gyorsan kimondhatnánk ezek alapján az ítéletet, hogy akkor a Biblia a házasság kérdésében már elavult és megkerülhető, ám meglátásom szerint ez egy leegyszerűsítő látásmód, amely nem fektet semmi energiát abba, hogy a mulandóban megtalálja a maradandót.

A helyzet szerintem nem annyira bonyolult, mint amilyennek talán látszik: egyszerűen el kell különíteni a bibliai gyakorlatokat a bibliai elvektől, melyek a házasságértelmezés mögött rejlenek. Ez valami ahhoz hasonló lehet, mint az ószövetségi törvények gyakorlati megvalósításai (az állatáldozat bemutatásának pontos lépéseitől a különféle, társadalmi együttélést szabályozó parancsolatokig - tehát csupa olyan dolog, amelyeket mi már nem teszünk), és az ószövetségi törvények mögötti szándék. Nyilvánvaló például, hogy a "ne paráználkodj!" felszólítás, mely pontosabb fordításban "ne törj házasságot!" jelentésként értendő, a házasságtörést az akkori kor felfogásában és viszonyai között értelmezte. Noha mi más korban élünk, és nem is azt értjük házasságtörés alatt, mint az ókori zsidóság, maga az alapelv, hogy ne törjünk házasságot, ahogyan azt ma értjük, ugyanúgy érvényes. Másként fogalmazva, a házasságtörést mást jelentett akkor, és mást jelent ma - de a parancsolat mögötti szándék ettől még érvényes maradt.

Kimazsolázni, hogy a sok mulandó elem között mi a maradandó, kibányászni a kulturális elemek hátterében álló kortalan szándékot nem mindig magától értetődő feladat. Szerintem a bibliai házasságfelfogások gyakorlatának legtöbb eleme korhoz kötött, az azok mögött meghúzódó elvek azonban nem feltétlenül. Ahelyett, hogy csak általánosságban beszélünk a "biblikus házasságról", inkább rá kellene kérdezni arra, mi lehetett egy-egy bibliai szokás eredeti szándéka ebben a témakörben? Egyébként ez a korhoz kötöttség már maga is egy alapelv lehet: vagyis úgy kell értenünk és gyakorolnunk a házasságot, ahogy a saját korunkban az elvárt - hiszen pontosan ezt tették a bibliai időkben élők is. Ez talán triviálisnak tűnik, de mégsem mindenkinek az. A napokban hallottam például arról, hogy egyes határon túli, vidéki gyülekezetekben nem tartanak polgári esküvőt, hanem csak a lelkész imádkozik a házasulandókért és ezután a közösség már házasoknak is tartja őket. Ám az állami törvények szerint ez nem számít házasságnak, azaz nem felel meg saját korunk elvárásainak. Ha azt a bibliai elvet tartjuk szem előtt, hogy az akkori kor emberei az akkori kornak megfelelő értelemben kötötték a házasságot, akkor ez a gyakorlat, ami kikerüli a házasságkötés törvényes polgári módját, nekem nem tűnik megfelelőnek - tűnjön akármilyen szelleminek is.

Ami ennél úgy gondolom sokkal fontosabb, az a házasság célja, amely az újszövetségi kontextusban már messze nemcsak az utódnemzés témája körül forog. Talán nem is nehéz megfogalmazni: a keresztény házasság legnagyobb feladata újszövetségi értelemben nem más, mint az istenszerető ember és az emberszerető isten kapcsolatának a kiábrázolása. Talán ez a legerősebb szellemi instrukció egy keresztény házasság számára: hogy valamiképpen kifejezze a Krisztus és az egyház közötti normális kapcsolatot. Ez egy olyan alapelvnek tűnik, ami nem csupán az első század keresztényeire vonatkozik, hanem - ez kiderül Pál teológiájából - általános célként állhatott a házaspárok előtt. Az ideális állapot eszerint egy keresztény házasságban az, hogy a férj "Jézus módjára" szereti a feleségét, és az is viszontszereti őt. Azt hiszem ha csak ezt az egy biblikus elvet sikerül megvalósítani illetve egyáltalán megérteni a házasságot illetően, már sokkal beljebb kerülnénk és nem kellene azzal szembesülnünk, hogy a keresztény házaspárok köreiben is mintha egyre nagyobb lenne a válások száma.

10 megjegyzés :

  1. Ajaj. Két friss olvasmányélményem (Buji Ferenc: Emberré vált ember, benne pedig A krisztusi szeretet-ről szóló esszéje és Tolsztoj: A Kreutzer-szonáta sokadik olvasata) is erősíti bennem azt a gondolatot, hogy keresztény házasság nem létezik, fogalmi tévedés.

    Egyrészről úgy látom, hogy Jézus tanításában nem házasság párti volt, hanem válás-ellenes. (Ez a kettő nem ugyanaz.) Másrészről ha leszedegetjük a páli teológiát az értelmezéséről, akkor kifejezetten azt látjuk, hogy a tanítványainak egyáltalán nem a házasságot ajánlotta, hanem hogy heréljék ki magukat! (Illetve, hogy hagyják ott családjukat az ő szolgálatáért.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. János, ezek valamennyire értelmezés kérdései is, ráadásul (szerintem) komplementer módon működnek. Ha Jézus ellenezte a válást, az azt is jelenti, hogy a házasságok egybentartását tartotta szem előtt - vagyis a házasság oldalán áll. (Ugyanígy, ha a gyilkosság ellen szólít fel, akkor az azt is jelenti, hogy az élet pártján áll.)

      Pálnál valóban látszik a szüzesség, mint eszmény, de ez vajon tényleg azt jelentheti, hogy Pál nem lett volna házasságpárti? Szerintem Pál teológiájában leginkább eszkatológiai okok játszanak szerepet ("mindjárt visszajön Jézus, nem biztos, hogy addig érdemes házasodni, inkább Isten dolgaival érdemes foglalkozni!"), és nem a házassággal való szembenállás. Mondhatni, a parúzia közelsége miatti praktikusságból javasolja, amit javasol, és nem azért, mert nem tetszett neki, hogy az emberek házasodnak. (Az más kérdés, hogy ebben Pál és a többiek is tévedtek.) Ráadásul amit Pál ír arról, hogy a jó házasság valamiként megmutatja a Krisztus-egyház kapcsolatot, szerintem önmagában olyan kijelentés, ami nagyon nagyra értékeli magát a házasságot is. Mitöbb, Krisztus szeretetét az egyház felé csak a keresztény házasság képes megmutatni, hiszen csak a keresztény házaspárok számolnak a kapcsolatukban Jézussal. Ezért jogos szerintem keresztény házasságról, mint olyanról beszélni.

      Törlés
  2. „Talán ez a legerősebb szellemi instrukció egy keresztény házasság számára: hogy valamiképpen kifejezze a Krisztus és az egyház közötti normális kapcsolatot."
    - Lehet, hogy teológiailag ez tűnik a legjobb megoldásnak, de semmi köze a hétköznapi élethez. Valószínűleg ezért nem is segít a hétköznapi párkapcsolatokban. Életidegen emberek ócska, üres paneljének hangzik.

    „úgy látom, hogy Jézus tanításában nem házasság párti volt, hanem válás-ellenes"
    - János, Jézus nem bűnellenességet, hanem megbocsátó erénykövetést tanított. A házasságról adott tanítása egyszerűen egyenjogúsítja a nőt azzal, hogy a nőre eleve érvényes elvárást a férfira is érvényessé teszi. Ennyi. Ez akkora botrány és lehetetlenség?

    Az ókorban igaz volt, hogy a férfi egymagában remekül boldogul, de nem tud szaporodni, a nő rosszul boldogul egymagában, viszont nála van a jövő generáció kulcsa. Férfi nélkül nincs rövid távú jólét, nő nélkül nincs hosszú távú jólét. A férfi azért volt és maradt hatalmi pozicióban, mert a rövid táv mindig értékesebbnek tűnik, mint a hosszú táv. Ahogy a pénzpiaci követeléseket diszkontált jelenértéken adják-veszik, úgy a nemek közötti értéksorrendben is a diszkontált jelenérték dönt. A férfinak magasabb a diszkontált jelenértéke – miközben világos, hogy egy fenntartható társadalomnak nem szabadna diszkontált jelenértékre alapulnia, mert az egy pszichológiai érzékcsalódás, a rövid és a hosszú táv ütközése a véges tudatban.

    Ma már nem is alapszik érzékcsalódáson az érvényesülési sorrend, és ez Jézusnak köszönhető, aki meghirdette, és a követői által megvalósította a teljes és tényleges egyenlőséget. A mai társadalomban a nő rövid távon is jól megél, mert a keresztények felépítették és fenntartják az ezt lehetővé tevő mechanizmusokat. Viszont mára veszélybe került a hosszú távú fennmaradás, a jövendő generáció, aminek továbbra is a nő a kulcsa a gyermekvállalási hajlandósággal.

    A személyes álláspontom az, hogy a női egyenlőség biciglije is túl lett tolva, mert ott az egyenlőség egyensúlyi pontja, ahol a nemek már viszonylag boldogok, és a létszámfenntartás még épp biztosítható. És ez a tökéletes egyensúlyi pont a bibliai (azaz: Jézus által tanított) házasság. Minden más megbontja az egyensúlyt, és válságba sodorja a társadalmakat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "- Lehet, hogy teológiailag ez tűnik a legjobb megoldásnak, de semmi köze a hétköznapi élethez. Valószínűleg ezért nem is segít a hétköznapi párkapcsolatokban. Életidegen emberek ócska, üres paneljének hangzik."

      Amikor Pál azt mondja, hogy a férj úgy szeresse a feleségét, ahogyan Krisztus szereti az egyházat, az egy életidegen ember ócska, üres panelje? Merthogy ezzel Pál feladatot ad a címzettjeinek, felszólítja őket valaminek a megtételére.

      Törlés
    2. Már bocs: Jézus semmilyen formában nem beszélt egyházról, az egész zsidó népet bűnmentesítette, és áttételesen az egész emberiséget meghívta a zsidókkal kezdődött szövetség megújított változatába. Ez nagyszerű.

      Oké, hogy Pál utólag ráépített egy teológiai modellt, ami sokat segített az újjudaizmus terjesztésében. Kicsit túlzott és torzított is közben az öreg, ennek a hatásait máig nyögjük.

      Ám az, hogy a férj és a feleség gondoljon Jézus és az egyház viszonyára, orbitális melléfogásnak tűnik, és semmi köze semmihez. Az egyház Pál konstrukciója, nem Jézusé, így Jézus aligha szerethette földi életében a nem létezőt. Ha egyház alatt esetleg a tanítványai és követői testületére gondolunk, hogy jön ez a házassághoz? Gruppenszex? Meg aztán: a házasság személyes és intim párkapcsolat, nem afféle „hunyd be a szemed, lányom, és gondolj Angliára" jellegű absztrakt mozgalom. Nagyon nem lenne jó, ha az lenne.

      Törlés
    3. Talán szerencsésebb és gondolatébresztőbb lenne azt mondani, hogy a férj a feleséget boldoggá téve akarjon boldog lenni, és fordítva. Így lesznek mindketten egyénileg és párként is boldogok. Ennek annyi köze van Jézushoz, hogy Ő vezette be az áttételes boldogulás módszertanát, lealacsonyodva felmagasztosult, szolgálva lett uralkodó, a földi halálon át támadt fel. Az áttételes boldogulás a legnagyobb etikai újítás az emberiség történetében, és a házasságon belül is beválik.

      Törlés
  3. Szerintem a Kreutzer szonáta nem különösebben képes prezentálni a kereszténység házasságról vallott felfogását, bármi is lenne az.

    Először is, Tolsztoj igencsak sajátosan állt a szexhez és a házassághoz. Kuplerájbeli élmények, megcsalt boldogtalan feleség ...
    Az hogy egy fél Oroszországot végig kettyintő író a bűnbánati napjaiban miket ír, az nem biztos hogy a kereszténység teológiai alapjai közé tartozik...

    Másrészt akárhogy is nézzük, Tolsztoj toltszojánus volt, nem keresztény. Saját kissé utópisztikus filozófiai elmélete volt a vallása, amit egyébként számos követője sokkal jobban megvalósított, mint maga az eléggé önző, és saját családját hanyagoló Tolsztoj.

    Cypriánus

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tolsztoj és Buji mankó, nem egyedül üdvözítő interpreter, amik csak arra hívják fel a figyelmet, hogy a mainstream kereszténység néhány alapfogalma alaposan mellé van lőve.

      Az akkori központi üzenet - a közeli parúzia - bizony megfogalmaztatott néhány nehezen érthető kijelentést mind Pállal és mind Jézussal. Ha a jézusi üzenet a kereszténység alapüzenete (nem hiszem!), akkor bizony az valamiféle átmenetiséget tételez, amibe inkább tartozik a cölibuli, mint a házasság.

      Bár biztosan más Bibliát olvasok, ez simán előfordulhat velem...

      Törlés
  4. Barátaim!
    Bár a hozzászólásokat is élvezettel olvasom, rácsodálkozom brilliáns elmétekre, néha kicsit irígykedve is, hogy én bizony labdába sem tudok rúgni bizonyos irodalmi, történelmi összefüggések tekintetében, most mégis Sytka, neked szeretném megköszönni, hogy egy olyan értelmezési keretet adtál a házassággal kapcsolatban, ami más témában is hasznos és értékes lehet. Pl. Ha egy fiatalasszony ma bekötött fejjel megy az istentiszteletre, akkor ő valójában a bibliai gyakorlatot követi és nem az elveket. Persze lehet, hogy erről nem ő tehet, hanem a lelki vezetője, akinek azt kellene mondani: "Anyukám, te most nagyon kegyesnek és bibliahűnek tartod magad, de valójában magasról tojsz a bibliai elvekre." Ehelyett esetleg még meg is dícséri, hogy "milyen jó, hogy vannak még, akik ragaszkodnak az Igéhez."

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)