2017. szeptember 23., szombat

Van értelme ma az istenérveknek?

Az istenérvekről a legtöbben azt gondoljuk, hogy szerepük szerint arra jók, hogy valamiképpen bizonygassák Isten létezését. Kérdés azonban, hogy van-e még olyan istenérv, melynek a mai posztmodern kultúrában van relevanciája?

Aki egy kicsit foglalkozott már teológiával, biztosan észrevette, hogy az olyan klasszikusnak nevezhető istenérvek, mint például Aquinói Szent Tamás "öt útja", többnyire a középkorhoz, konkrétabban a skolasztika időszakához köthetők. (Még akkor is, ha ezeknek az érveknek a gyökerei egyébként az ókori filozófiákig nyúlnak vissza). Sokan talán úgy gondolják, hogy a skolasztika időszakában az volt az istenérvek szerepe, hogy az ateista vagy szkeptikus embereknek bizonygassák Isten létezését, és a nem hívőket meggyőzzék valahogyan arról, hogy ők is hívők legyenek. Valójában azonban nem erről volt szó, hiszen a történelemnek ebben az időszakában csaknem mindenki hitt Isten létezésében. Az istenérvek szándéka ezért sokkal inkább az volt, hogy rámutassanak: a hitigazságok mellett az ész útján is ugyanarra a nyugvópontra juthatunk, vagyis a racionalitás és az Istenben való hit kéz a kézben haladhat egymással. Isten létezését ugyan a kinyilatkoztatás miatt fogadjuk el, de nem hiábavaló ésszerű érveket sem felsorakoztatni mellette.

A felvilágosodás után viszont ez a helyzet megváltozott, és az istenérvek egyre inkább elkezdték azt a célt szolgálni, hogy egyfajta evangélizációs segédeszközként magyarázzák Isten létezésének valószínűségét a nem hívők számára. De vajon érdemes-e istenérvekkel foglalkozni manapság, vagy ezek csak afféle "apologetikai őskövületek", amelyek ki vannak rakva az egyháztörténet elképzelt vitrinjébe, hogy akit érdekel, megcsodálhassa őket?

Van-e ma is hatásos istenérv?

Természetesen a válaszadáshoz tisztázni kell mit értünk hatásos alatt. Szerintem nem arról van szó, hogy egy istenérv használatával bárkit is rá lehetne bírni arra, hogy keresztény legyen. Ha ezt tűzzük ki célként, akkor én úgy gondolom, nincs egyetlen egy értelmes istenérv sem. Az istenérvek mindegyikre korlátozott, megvannak az erős és gyenge oldalaik. Ha nem a bebizonyítást, hanem ténylegesen az érvelést tartjuk szem előtt, akkor szerintem az istenérveknek ma is lehet szerepük. Számomra ezek közül kiemelkedik a kalam kozmológiai érv, amelyben a magam részéről látok fantáziát. A kalam érvelés is a középkorig nyúlik vissza (egyébként a szó jelentése "örök"), eredetileg a korai keresztény bölcselőtől, John Philoponustól származik, de az arab filozófus, Al-Ghazali is felhasználta, ma pedig a népszerű apologéta, William Lane Craig szokta emlegetni (aki egész könyvet is írt róla). Az érv menete nagyon leegyszerűsítve a következő:

1. Aminek kezdete van, annak oka is van;
2. A világegyetem létezése valamikor elkezdődött;
3. A világegyetem létezésének kezdetét tehát valami okozta;
4. Az egyetlen elképzelhető ok Isten.

Az érv persze, akárcsak a többi, korlátolt. Bele lehet kötni hívőként és  nem hívőként egyaránt. Keresztény szemüveggel vizsgálva egyértelmű, ha el is fogadjuk a három első premisszát, az nem vezethet el a kereszténység Istenéig. Hogy ki volt ez a kezdeti ok, nem derül ki egyértelműen. Természetesen többen is megpróbálták az érvelést kikezdeni: például David Hume szerint elképzelhetünk valamit, ami minden különösebb ok nélkül jön létre. (Ez szerintem azért komoly filozófiai nehézségeket vet fel...) Azt is tudjuk, hogy a világegyetem kezdetét bár tudományosan ma már elismerik, mégis megpróbálják visszacsempészni a végtelent, ami ezt az érvelést is hatástalanná tenné. A kezdet csak akkor kezdet, ha nem multiverzumban vagy ciklikus univerzumban gondolkodunk.

Mindent összevetve azonban a kalam-istenérv minden gyengesége ellenére szerintem igencsak meggondolandó - s ahogy Craig hozzáteszi, az okkal keletkező világegyetem kapcsán az is logikusnak tűnik, hogy nem személytelen erő hozta azt létre, hanem olyasvalami (olyasvalaki), aki nagyobb annál, nem anyagi természetű és személyes. Ez a leírás pedig leginkább egy isten-szerű lényre illik.

No persze valaki dönthet úgy is, ahogy Paul Tillich tette, aki szerint a "van Isten" kijelentés önmagában istenkáromlásnak számít. A meghökkentő kijelentés mögött az az elgondolás húzódik, hogy Istenről mint egy létezőről beszélni lealacsonyító szóhasználat: ha azt mondjuk, hogy Ő van, azzal Isten csupán egy lesz a létezők sorában. Márpedig Isten kategorikusan más, nem pusztán egyik eleme a létezésnek. Tillich szerint Ő maga a Lét, a Vagyok, akit nem szabad ennél kisebbé tenni. Másként fogalmazva a helyes retorika nem az, hogy "van Isten", hanem inkább az, hogy "Isten a Van". De mi lesz akkor az istenérvekkel? 

8 megjegyzés :

  1. A kalam érvelés Arisztotelész első mozgatójának lebutított változata, elég gagyi.

    Arié viszont ma is ari. (Az ok-okozati láncolat végén tényleg csak Isten állhat, de ez csak definíció szerint van így, azaz nem döntő érv.)

    Szerintem a legerősebb érv Kanté, aki szerint az örök jutalom tudatában erkölcsösnek lenni racionális, annak hiányában meg irracionális. Következésképp: a racinalitás a hit elvetésével nem fokozható, mert átcsap erkölcsi és közéleti irracionalitásba: hübrisz. A hit elvetésének nincs hozzáadott értéke, sőt negatív, mert veszélyezteti a közösségek fennmaradását. Ez nem annyira a hit melletti érv, mint a hit elutasítása elleni, ám a világban ma nem a hit gyengesége, hanem a hit elutasításának ereje okoz jóléthiányt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kalam érv szerintem nem buta. Nem is véletlen, hogy amikor kiderült, a világnak volt kezdete, akadtak az ateista elkötelezettségűek között, akik majdnem kardjukba dőltek: megértették, mi következik ebből. Egyébként a kalam is az ok-okozaton alapul, hiszen alaptézise, hogy aminek kezdete van, annak oka is kell legyen.

      Törlés
    2. Még nem derült ki, hogy a világnak lett volna kezdete. Az derült ki, hogy a ma tágulónak vélt világ tágulása visszavezethető az elsőnek tartott pillanat utáni néhány milliomod másodpercig – de onnan nem tovább. Valamint, hogy az elsőnek feltételezett pillanat valószínűleg átmeneti állapot, és nem kezdet. Egyébként is, nincs mindennek bizonyíthatóan kezdete, ez csak a mi agyi felépítésünkből következő kényszerfeltevés. Sőt, nincs egyetlen olyan dolog sem a világegyetemben, aminek a kezdetét ki tudnánk mutatni, így a tudományos ismereteinkből pont az következne, hogy semminek nincs kezdete... Szóval, a kalamtól kardjába dőlő ateista valójában nem gondolta végig a dolgokat.

      Arisztotelész érvelése annyival erősebb, hogy konkrét mozgatók láncolatát könnyebb elképzelni, hiszen látjuk, tapasztaljuk, hogy mindent, ami mozog, valami/valaki mozgat. Ezért érvényes kérdés, hogy ki más lehetne a mozdulatlan mozgató, mint – definíció szerint – Isten. A probléma az, hogy minden modellünk a látható-tapintható adatokból akar következtetni a nem látható-tapintható dolgok természetére, így a következtetés helyessége soha nem ellenőrizhető. (Azaz hinni minden korban személyes döntés, és ez mintha pont így lenne megkonstruálva, így hasznos az emberiség számára.)

      Törlés
    3. Laci, a világ kezdete csaknem közmegegyezés (vagy az volt) a tudományban: Fred Hoyle csillagász volt az egyik utolsó, aki körömszakadtáig próbálta védelmezni - no persze valószínűleg nem tudományos, hanem ideológiai alapon. Hoyle megsejtette, hogy ha kezdetet feltételezünk, akkor azt nagyon nehéz lesz a transzcendencia kihagyásával indokolni.

      Hogy ez a kezdet egy valós kezdet vagy átmeneti állapot - ez valóban kérdés. (Egyébként jellemzően a keleti filozófiák magyarázzák átmeneti állapotként!) Mindazonáltal az sem véletlen, hogy a multiverzum teóriát kezdik erősítgetni, ugyanis így biztonsággal visszacsempészhetőnek tűnik, hogy a világoknak, azaz a "teljes valóságnak" nem volt kezdete, hanem örökkévaló - ezáltal egy aktív princípium lehetősége legalábbis valószínűtlenebbnek tűnhet.

      Hát igen, Arisztotelész: ő volt Aquinói Tamás számára "A Filozófus". Egyébként Arisztotelész egész pontosan a "mozdulatlan mozgatóról" beszélt, de ez Tamásnak érthető okokból nem tetszett. Mert ha ez a bizonyos, sor elején álló mozgató tényleg mozdulatlan, azt elég nehéz a kereszténység által preferált aktív, beavatkozó, azaz egyfajta állandó dinamikában lévő Istennel azonosítani. Ezért aztán Tamás azt írta, hogy "el kell jutni valami első mozgatóhoz, amit semmi nem mozgat". Vagyis Ő magától mozog - ezek szerint ok nélkül. Amúgy szerintem is tetszetős az érve, habár azért keresztény szemmel többféle fogást is lehet találni rajta, ahogy te is írtál egyet.

      Törlés
    4. "Fred Hoyle csillagász volt az egyik utolsó, aki körömszakadtáig próbálta védelmezni - no persze valószínűleg nem tudományos, hanem ideológiai alapon"

      Hopp, itt kimaradt valami: Hoyle azt próbálta védelmezni, hogy nincs kezdete a világnak. Mert ha van, akkor nehéz kiküszöbölni a természetfelettit magyarázatként.

      Törlés
    5. Az imént én is elfeledtem megemlíteni, hogy az ősrobbanás csak az általunk ismert kiterjedésű világ feltételezett (opcionális) kezdete, és nem az anyagé/energiáé, hiszen a szétrobbanó valami a robbanás előtt is valami volt.

      Szt. Tamás nagy koponya volt, de hogy mi volt a gondja a mozdulatlan mozgatóval, az nekem magas: a „mozdulatlan” jelző csak a mozgatás szempontjából érvényes, egyéb tekintetben nem. Példa: Toldi Miklós fél kézzel megállítja a bikát, és mozdulatlanul áll vele... de a másik kezével közben festhet hímes tojást, faraghat szobrot, stb. Isten is végtelen sok egyéb, Tamásnak kívánatos tevékenységgel foglalkozhatott az arisztotelészi mozdulatlansága közepette.

      Törlés
  2. Van egy költő, de tényleg ...
    s mint olyan, tudvalevőleg
    tud valamit, amit mi, nem költők
    csak tőle tudhatunk meg:

    A HAJLÉKKÉSZÍTÉS ZSOLTÁRA

    VálaszTörlés
  3. Könyvbemutató: Kendeffy Gábor–Vassányi Miklós (szerk.): Istenfogalmak és istenérvek a világ filozófiai hagyományaiban.


    HELYSZÍN: 2018. március 2. (péntek) 17.00
    Károli Gáspár Egyetem
    Reviczky utca 4., I. emelet, Buda Béla Díszterem

    https://m.facebook.com/harmattankiado/photos/a.335757259783000.107035.113305642028164/2327279747297398/?type=3

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)