A National Geographic folyóirat friss számában tetemes mennyiségű anyag foglalkozik azzal a kérdéssel, vajon mit tudhatunk pontosan Jézus Krisztusról, mint történelmi személyről? Persze a National Geographic sem az a száz százalékig hibátlan forrás, mégis kiderül belőle, amit eddig is tudtunk: hogy tényszerűen nagyon kevés történelmi ismeret van a kezünkben. A kérdés az, ki mihez kezd az ismerethiánnyal?
Persze nincs ebben semmi szokatlan vagy meglepő: ahogy a cikk maga is említi, komplett civilizációk emelkedtek fel és tűntek el a történelem süllyesztőjében, és tették ezt csaknem nyomtalanul, szinte semmiféle emléket sem maguk után hagyva. Ehhez képest egyetlen, konkrét személy életének részleteit tisztázni a tömegből - nos, ez pont annnyira reményteljes, mint "egy szellemet üldözőbe venni" - fogalmaz a szerző. Senki nem csodálkozhat tehát azon, hogy Jézus Krisztus földi életének nagy részéről szinte semmit sem tudunk, főként ami a Biblián kívül található forrásokat illeti.
Jézus élete persze a legtöbbünk számra nem csak "egyvalaki élete" a tömegben, hanem egy számunkra nagyon különleges személy nagyon különleges sorsa. Keresztény és nem hívő kutatók változatlan intenzitással érdeklődnek iránta, és képtelenek beletörődni a ténybe, hogy kevés kézzelfogható bizonyíték áll a rendelkezésünkre. Mint az köztudomású, a történeti Jézus után kutatók alapvetően két táborra oszlanak. Az egyik tábor szerint az evangéliumi leírásokban olvasható Jézus-kép megfelel a valódinak. A másik szerint a szövegeket a történeti Jézus ihlette, de valódi kilétét csak megközelítőleg írhatjuk le kutatásokkal és elemzésekkel. Ahogy a National Geographic megjegyzi: a régészekre mindkét tábor mint saját támogatóira tekint - ám a helyzet az, hogy azok egyik oldalnak sem tudnak elegendő munícióval szolgálni, ezért a felvetett kérdések többsége továbbra is kérdés marad.
A kísértés pedig itt kezdődik el. Nem mindegy ugyanis hogyan bánunk a saját tudáshiányunkkal. Nem maga a hiány a fő probléma, hanem ahogyan kezeljük azt.
Sajnos a cikkből többször is kiderül, hogy - nyilván anyagi érdekek miatt is - a Jézus köré kapcsolható történelmi adatok hiányossága a többséget nem zavarja Izraelben. Rengeteg emlékhelyet, templomot, szent épületet húztak már fel a Jézus életéhez köthető konkrét események konkrétnak tartott helyszínein. Az esetek jó részében semmi nem bizonyítja, hogy ezek az épületek jogosan épültek fel az adott helyen, viszont embermilliók zarándokolnak el hozzájuk és tetemes összegeket fizetve nézegetik őket.
Ha teoretikus szinten értelmezzük mindezt, akkor ehhez hasonló veszély a teológiát és a teológusokat is állandóan fenyegeti. Bizonyos dolgokról egyszerűen nincs elegendő ismeretünk, és kész. Hiába rágjuk végig ezredjére az eredeti héber vagy görög szöveget, nyálazzuk át újra az eddigi kutatásokat, hallgatjuk meg a hozzáértők szavait. Kézzelfogható és perdöntő anyag nem áll a rendelkezésünkre. De ez önmagában szerintem még nem gond: sőt, a kreatív szemléletmódok számára kitűnő lehetőség. Ha vannak lyukak a tudásunkban, az engem nem eltántorít, hanem inkább motivál. Bátran elő lehet hozakodni ötletekkel, elképzelésekkel - a fantázia szabadon szárnyalhat.
Csak tartsuk észben, hogy ez fantázia.
A gond abból lehet, ha ezt elfelejtjük és a fantáziára, az elképzelésekre épülő újabb elképzelésekre "épületeket húzunk", azaz impozáns, de fixen rögzített teológiai konstrukciókat, esetleg megkérdőjelezhetetlen dogmatikai kijelentéseket. A magam részéről például egyre jobban érdekel a bibliai teológia, nagy élvezettel forgatok ilyen könyveket (amennyire időm hiányában ezt meg tudom tenni), de minden tiszteletem mellett is sokszor az a benyomásom, hogy nem tényekre és adatokra, hanem hipotézisekre és elképzelésekre épülő újabb hipotézisek és elképzelések halmazával állunk szemben a bibliai teológiában. Lehet nagyon szeretni vagy utálni egyik vagy másik gondolatmenetet, de halálos szerelembe esni egyik "teológiai épülettel" kapcsolatban sem érdemes. A fantázia szárnyalása persze nem valami bűnös vagy utálatos dolog Isten szemében. Csak kezeljük a helyén, ennyi az egész!
Jézus élete persze a legtöbbünk számra nem csak "egyvalaki élete" a tömegben, hanem egy számunkra nagyon különleges személy nagyon különleges sorsa. Keresztény és nem hívő kutatók változatlan intenzitással érdeklődnek iránta, és képtelenek beletörődni a ténybe, hogy kevés kézzelfogható bizonyíték áll a rendelkezésünkre. Mint az köztudomású, a történeti Jézus után kutatók alapvetően két táborra oszlanak. Az egyik tábor szerint az evangéliumi leírásokban olvasható Jézus-kép megfelel a valódinak. A másik szerint a szövegeket a történeti Jézus ihlette, de valódi kilétét csak megközelítőleg írhatjuk le kutatásokkal és elemzésekkel. Ahogy a National Geographic megjegyzi: a régészekre mindkét tábor mint saját támogatóira tekint - ám a helyzet az, hogy azok egyik oldalnak sem tudnak elegendő munícióval szolgálni, ezért a felvetett kérdések többsége továbbra is kérdés marad.
A kísértés pedig itt kezdődik el. Nem mindegy ugyanis hogyan bánunk a saját tudáshiányunkkal. Nem maga a hiány a fő probléma, hanem ahogyan kezeljük azt.
Sajnos a cikkből többször is kiderül, hogy - nyilván anyagi érdekek miatt is - a Jézus köré kapcsolható történelmi adatok hiányossága a többséget nem zavarja Izraelben. Rengeteg emlékhelyet, templomot, szent épületet húztak már fel a Jézus életéhez köthető konkrét események konkrétnak tartott helyszínein. Az esetek jó részében semmi nem bizonyítja, hogy ezek az épületek jogosan épültek fel az adott helyen, viszont embermilliók zarándokolnak el hozzájuk és tetemes összegeket fizetve nézegetik őket.
Ha teoretikus szinten értelmezzük mindezt, akkor ehhez hasonló veszély a teológiát és a teológusokat is állandóan fenyegeti. Bizonyos dolgokról egyszerűen nincs elegendő ismeretünk, és kész. Hiába rágjuk végig ezredjére az eredeti héber vagy görög szöveget, nyálazzuk át újra az eddigi kutatásokat, hallgatjuk meg a hozzáértők szavait. Kézzelfogható és perdöntő anyag nem áll a rendelkezésünkre. De ez önmagában szerintem még nem gond: sőt, a kreatív szemléletmódok számára kitűnő lehetőség. Ha vannak lyukak a tudásunkban, az engem nem eltántorít, hanem inkább motivál. Bátran elő lehet hozakodni ötletekkel, elképzelésekkel - a fantázia szabadon szárnyalhat.
Csak tartsuk észben, hogy ez fantázia.
A gond abból lehet, ha ezt elfelejtjük és a fantáziára, az elképzelésekre épülő újabb elképzelésekre "épületeket húzunk", azaz impozáns, de fixen rögzített teológiai konstrukciókat, esetleg megkérdőjelezhetetlen dogmatikai kijelentéseket. A magam részéről például egyre jobban érdekel a bibliai teológia, nagy élvezettel forgatok ilyen könyveket (amennyire időm hiányában ezt meg tudom tenni), de minden tiszteletem mellett is sokszor az a benyomásom, hogy nem tényekre és adatokra, hanem hipotézisekre és elképzelésekre épülő újabb hipotézisek és elképzelések halmazával állunk szemben a bibliai teológiában. Lehet nagyon szeretni vagy utálni egyik vagy másik gondolatmenetet, de halálos szerelembe esni egyik "teológiai épülettel" kapcsolatban sem érdemes. A fantázia szárnyalása persze nem valami bűnös vagy utálatos dolog Isten szemében. Csak kezeljük a helyén, ennyi az egész!
Egyetértek az utolsó bekezdéssel! Van egy olyan érzésem, hogy az egyház, illetve azon belül is a felekezetek hajlamosak teológiai "echo chamber"-t kialakítani. Van egy jó, igéből talán kikövetkeztethető megállapítás, hipotézis. Ezt egy nagy-tekintélyű ember kimondja, sokaknak megtetszik, és addig ismételgetik, amíg megkérdőjelezhetetlen hittétellé válik. Ezt követően van egy újabb megállapítás, ami az igéből, és az előzőleg hittétellé vált hipotézisből levezetve logikusnak tűnik, egy újabb nagy-tekintélyű ember kimondja, sokaknak megtetszik, és addig ismételgetik, amíg megkérdőjelezhetetlen hittétellé válik. És így tovább. A végén pedig van egy csodálatos teológiai építményünk, amely az élet szinte minden kérdésre megadja a választ, és az egész logikus, kikezdhetetlen és meghatározza a gondolkodásunkat, még a bibliatanulmányozásunkat is, hiszen ez alapján rendszerezünk az olvasottakat, gyakran öntudatlanul is cenzúrázva a szöveget. Holott valójában a Biblia sok kérdésre nem adja meg a választ, hanem nyitva hagyja azt, ill. amire mintha megadná a választ, azt sem olyan merev és dogmatikus módon teszi meg, mint ahogy azt mi már a rendszereink által kondicionált módon gondoljuk és egyből rávágjuk, ha valakinek valami kérdése van.
VálaszTörlésNekem valahogy az a tapasztalatom, hogy megtérésem után egy új világ tárult fel előttem, amiről nem is tudtam, és tele voltam kérdéssel. Kaptam egy csomó előre csomagolt logikus választ, amelyet a 2000 év egyháztörténelem és a felekezeti tradició biztosított számomra, és amelyet igazolva láttam a Bibliából. Olyan 10-15 év alatt eljutottam oda, hogy úgy éreztem, hogy mindent tudok, mindenre van válasz, nincs kérdés, ismerem a múltat és a jövőt. Ezzel kissé meg is kopott az érdeklődésem. Kellett újabb 10 év, mire rájöjjek, hogy fundamentális tévedésben vagyok, pusztán addig jutottam el, hogy bizonyos kérdésekben nagyjából sikeresen megismertem a saját keresztény tradícióm válaszait, de azt is csak rendkívül felületesen, mert egy élet nem lenne elég arra sem, hogy végigtanulmányozzam, hogy mely kérdésben miért pont ezt a választ desztillálta ki 2000 év egyháztörténelem - de a Bibliát valójában nem sikerült megértenem, maximum azért véltem így, mert a kapott kész válaszok eleve szűrőként funkcionáltak a Biblia megértésében.
Most megint ott tartok, hogy egy új világ tárult fel előttem, viszont arra is rájöttem, hogy végeleges válaszaim nem lesznek soha, és ez ráadásul direkt, "by design" van így. Úgyhogy kapiskálom, miért tűnt enyhén frusztrált a Prédikátor:
"Láttam a foglalatosságot, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy fáradozzanak benne. Mindent szépen csinált az ő idejében, e világot is adta az emberek elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja mindazt a dolgot, amit az Isten cselekszik kezdettől fogva mindvégig."
:)
Kedves Steve, csak egyetérteni tudok mindazzal, amit leírtál. Én "három fázison" mentem talán keresztül ebben az egészben:
Törlés1. az elején rácsodálkoztam arra, milyen "szuper" válaszaink vannak mindenre. Örültem ennek: de jó, hogy a keresztények mindenre tudnak válaszolni. Ez volt a naiv, fundamentalista korszakom azt hiszem.
2. aztán ráébredtem, hogy ezek a válaszok csak a teológusok "épületei" -
sokszor egymásnak ellentmondó, erősen szubjektív látásmódok. Itt már nem örömöt, hanem frusztrációt éreztem és idegességet. Úgy tűnt (ellentétben az 1. pontban említettel), hogy gyakorlatilag semmire nincsenek igazán válaszaink.
3. Most kezdek eljutni arra, hogy az előző két pontot egyfajta módon szintetizáljam. Tényleg nincsenek szinte semmire igazán végleges válaszaink, de mégis örömet érzek a nézetek szabad szárnyalása és változatossága miatt. Viszont: ezeket csak nézeteknek tartom és nem a nagybetűs Igazságnak.
A Prédikátor meg az egyik kedvencem az egész Szentírásból. :-)
„végleges válaszaim nem lesznek soha, és ez ráadásul direkt, "by design" van így”
Törlés– Ez jó meglátás. Szerintem a „Design” olyan, hogy a hit soha nem tud plauzibilis mérnöki struktúrává intézményesülni, így nem válhat merevvé. Vagy merev lesz és implauzibilis, vagy plauzibilis marad és rugalmas, persze csak az evangéliumok adta határokon belül, nem azokon túl.
Megalájk Steve-nek.
VálaszTörlésIsmer valaki olyan szakirodalmat, ami aprólékosan végigjárja a klasszikus teológiát, és taglalja, hogy mit miért nem mondhatunk abszolút igazságnak?
Létezik ilyen szakirodalom? :-) Még az első fele csak-csak ("végigjárja a klasszikus teológiát"), de a második...?
Törlés