Van az evangéliumban egy zavaró momentum számomra, mégpedig az, hogy a zsidók közül szinte senki nem ismerte fel Jézusban a valódi Messiást. Ez némileg furcsa: ha valakik, akkor a zsidók éjjel-nappal a Messiást várták - még egy ilyen közmondásunk is van: "várják, mint zsidók a Messiást". Ha mi kétezer év távlatából tisztán látjuk, hogyan töltötte be Jézus az ószövetségi próféciákat, hogyan lehetett szinte minden zsidó olyan vaksi, hogy nem vette észre Jézusban az orra előtt álló Felkentet?
Az elmúlt hetekben sokat töprengtem azon a kérdésen (részben Klausner hatására), vajon milyen Messiást vártak a zsidók valójában? A töprengésnek még nem értem a végére, sőt úgy érzem, egy gondolatfolyam hátán ülök, ami egyelőre magával sodor, de nem tudom merre vezet az útja. Így fontosnak tartom megjegyezni, hogy a most következő gondolatok csupán "félkész termékek" részemről: tulajdonképpen egy lezáratlan ügy mappájába tekinthet bele az olvasóm. E képzeletbeli mappa elejére filctollal talán a következő címet írnám fel: "Miért nem Jézus a Messiás a zsidóság számára?"
A kérdést keresztényként szinte nem is értjük. Hát persze, hogy Jézus az igazi Messiás! Hívő körökben mesteri szintre fejlesztették, hogyan kell az ószövetségi próféciákat Jézusra alkalmazni, és ebben természetesen az evangéliumi szöveg is segítségünkre siet, például a gyakran alkalmazott szófordulatokkal: "... ekkor teljesedett be az Írás" vagy "...hogy beteljesedjen az Írás". Így például Jézus Betlehemben születik, Dávid vérvonalából való, Egyiptomba menekül, szamárháton vonul be Jeruzsálembe, embereket szabadít, és persze ott van a rézkígyó és a kereszt szimbolikája közötti összefüggés... Mindezek és még sok más apróság mind egyazon irányba mutatnak: hogy Krisztusban valóban eljött a megígért és az Ószövetségben megjövendölt Messiás.
Ám meglehetősen furcsa, hogy ha ennyire nyilvánvalóan és az ószövetségi passzusokkal összhangban teljesednek be a próféciák, hogyan lehetséges, hogy míg ezt bármely mai keresztény fejből tudja sorolni, éppen azok a zsidók, akik a Szentírást betéve ismerik, nem veszik észre? Az még rendben is volna, hogy bizonyos zsidók elutasították Krisztust - a furcsa inkább az, hogy gyakorlatilag szinte mindenki kihátrált Jézus mögül (beleértve még a tanítványait is), amikor meghalt. Ha Jézus ennyire tisztán és világosan betölti a jövendöléseket és az igazi küldöttje Istennek, miképpen lehet egy egész nemzet ennyire ostoba, hogy ezt ilyen szinten ne vegye észre?
Erre a kérdésre - azon túl, hogy a "mindenki ördögi megszállott volt" típusú feleleteket most kizárnám - csak az a válasz tűnik értelmesnek, hogy nem olyan Messiásra számítottak, amilyet Krisztus megtestesített. Erről persze nagyon sokat hallani: Jézusban még tanítványai is politikai forradalmárt akartak látni és nem elsősorban csodatévőt. Az én kérdésem viszont az, hogy honnan jön ez a zsidó elképzelés? Mármint: a zsidók találták ki a harcos, forradalmár Messiás-képet, mivel különféle idegen népek elnyomása alatt sínylődtek, vagy ez a kép maga is az Ószövetségből származik?
Nos, ha ma élő zsidó hívőket kérdezünk, ők egyértelműen utóbbira voksolnak. Többnyire azért nem fogadják el Jézust, mert (1) szerintük nem teljesítette be az ószövetségi próféciákat, és (2) nem illenek rá a Messiás "személyi feltételei". Azt hiszem az első pont furcsának tűnhet a számunkra: mi keresztények éppen azt látjuk, hogy Jézus beteljesítette a próféciákat - akkor hogyan láthatják a zsidók ennek homlokegyenest az ellenkezőjét?
A kérdésre az adja meg a választ, ha áttekintjük milyen próféciákat nem teljesített be Jézus a zsidók szerint, melyek pedig mind a Messiásra vonatkoznak. A zsidó teológia a Messiás karakterrajzát elsősorban és leginkább Ézsaiás könyve 11. fejezetében találja meg. Ha átnézzük ezt a szakaszt (Ézs 11,1-9) egy olyan Messiás képe állhat a lelki szemeink előtt, aki egyrészt igazságot szolgáltat (a szegényeket felemeli, az arra érdemeseket megsemmisíti), valamint egy eszményi országot alapít meg és az egész Földön elterjeszti Isten ismeretét. Egyfajta módon tehát visszahozza a paradicsomi állapotokat: a zsidók ismét összegyűlnek a világ minden tájáról, az ellenségeik szó szerint elpusztulnak, sőt a zsidóság maga uralkodni fog. Mindez tehát olyan képzet az igazi Messiásról, amely magában az Ószövetségben gyökerezik.
Ehhez még a második pontban említett személyi feltételek tekintetében azt is hozzátehetjük, hogy zsidó források szerint a Messiásnak nem lesznek természetfeletti tulajdonságai és emberi szülőktől fog születni. Érdekes, de még csodákat sem kell tennie: míg a csodatevést keresztényként automatikusan hozzákapcsoljuk Jézushoz, mint ami egyfajta módon hitelesítette messiási kvalitásait, a zsidóság sokszor inkább ennek az ellenkezőjét gondolja. Majmonidész például így fogalmaz:
Nos, ha mindezt zsidó szemmel nézzük, akkor Krisztus nem teljesen tűnhet az igazi Messiásnak. Természetesen igazságot szolgáltat, felemeli a szegényeket (sőt, gyógyítja is őket), de nem söpri el Izrael ellenségeit, nem kezd el uralkodni sem, a zsidók nem gyűlnek össze a világ minden tájáról és nem válnak domináns nemzetté. Ez még az "utolsó pillanatban" sem történik meg, amikor Jézus mennybemenetel előtt a tanítványok rákérdeznek, esetleg nem most kívánja-e Krisztus megalapítani országát? Mit mondhatunk erre?
A keresztények természetesen azt a választ adják, hogy a "messiási feltételeket" Jézus nem szó szerint, hanem spirituálisan töltötte be. Isten Országát hozta el, nem egy földi országot. Szellemben hozott szabadulást, ennek pedig az volt az ára - amit egy zsidó Jézus idejében soha még csak elgondolni sem tudott volna a Messiásról -, hogy meghalt egy kereszten.
A bökkenő viszont ott van, hogy a messiási jövendölések a jelek szerint nem spirituális országalapításról és szabadításról beszélnek. A Messiás tényleg leveri a zsidók ellenségeit és a szó szoros értelmében üdvkorszakot hoz el, helyreállítva mindent és békét teremtve. Persze mi keresztények erre azt feleljük, hogy majd pontosan ez fog történni Krisztus második eljövetelekor. A zsidók viszont úgy vélik, hogy ezeket a feltételeket a Messiás azonnal beteljesíti - az Ószövetség nem is tud második eljövetelről. Így tehát egyszerűen az lesz az igazi Messiás, aki eljövetele idején minden próféciát beteljesít - s mivel Jézus ezt nem tette meg, lehetetlen igazi Messiásnak nevezni. Nagyjából tehát ez a logika az, ami mentén a zsidóság elutasítja a kereszténységet.
A problémát azt hiszem sikerült felvetnem. Nos, mivel a bejegyzés hosszú és magam is kóstolgatom ezt a témát, nem akarok most részletes magyarázatokba belefutni, ami az előzőekben megfogalmazott judaista nézőpont reflexióját illeti. Mindazonáltal azt fontosnak tartom megjegyezni, hogy az Ószövetségből nekem nem rajzolódik ki egységes Messiás-kép. A harcos és ellenségeit leverő, új világot alapító királyfigura ugyanúgy benne van, mint a békét elhozó, szamárháton alázatosan vonuló Messiás is. Vajon nem lehet, hogy az Ószövetség "Messiás csomagokat" tálal fel, és ebből a menüből a zsidók és keresztények két különböző opciót választottak maguknak? Nem lehet, hogy maga Jézus sem azonosult a zsidók Ószövetségben rögzített elvárásaival, ami a katona-forradalmár Messiást illeti, és egyszerűen nem is akarta ezeket a jövendöléseket beteljesíteni? Meredek gondolat, hogy Krisztus is "választott" a Messiás-csomagokból és egész életprogramját a békés oldalon állva valósította meg? Ezek talán provokatív kérdések, de egy gondolatmenet közepén szerintem nem illetlenség felvetni őket. Mintha azért lenne egy kis bizonytalanság a zsidók között is Jézus kilétét illetően, az ismert zsidó gondolkodó Martin Buber szellemi utódja, Schalom ben Chorin ugyanis egy keresztény-zsidó vita kapcsán így fogalmazott:
 |
| Johan von Armssheim: vita katolikus teológusok és zsidó írástudók között (1466) |
Az elmúlt hetekben sokat töprengtem azon a kérdésen (részben Klausner hatására), vajon milyen Messiást vártak a zsidók valójában? A töprengésnek még nem értem a végére, sőt úgy érzem, egy gondolatfolyam hátán ülök, ami egyelőre magával sodor, de nem tudom merre vezet az útja. Így fontosnak tartom megjegyezni, hogy a most következő gondolatok csupán "félkész termékek" részemről: tulajdonképpen egy lezáratlan ügy mappájába tekinthet bele az olvasóm. E képzeletbeli mappa elejére filctollal talán a következő címet írnám fel: "Miért nem Jézus a Messiás a zsidóság számára?"
A kérdést keresztényként szinte nem is értjük. Hát persze, hogy Jézus az igazi Messiás! Hívő körökben mesteri szintre fejlesztették, hogyan kell az ószövetségi próféciákat Jézusra alkalmazni, és ebben természetesen az evangéliumi szöveg is segítségünkre siet, például a gyakran alkalmazott szófordulatokkal: "... ekkor teljesedett be az Írás" vagy "...hogy beteljesedjen az Írás". Így például Jézus Betlehemben születik, Dávid vérvonalából való, Egyiptomba menekül, szamárháton vonul be Jeruzsálembe, embereket szabadít, és persze ott van a rézkígyó és a kereszt szimbolikája közötti összefüggés... Mindezek és még sok más apróság mind egyazon irányba mutatnak: hogy Krisztusban valóban eljött a megígért és az Ószövetségben megjövendölt Messiás.
Ám meglehetősen furcsa, hogy ha ennyire nyilvánvalóan és az ószövetségi passzusokkal összhangban teljesednek be a próféciák, hogyan lehetséges, hogy míg ezt bármely mai keresztény fejből tudja sorolni, éppen azok a zsidók, akik a Szentírást betéve ismerik, nem veszik észre? Az még rendben is volna, hogy bizonyos zsidók elutasították Krisztust - a furcsa inkább az, hogy gyakorlatilag szinte mindenki kihátrált Jézus mögül (beleértve még a tanítványait is), amikor meghalt. Ha Jézus ennyire tisztán és világosan betölti a jövendöléseket és az igazi küldöttje Istennek, miképpen lehet egy egész nemzet ennyire ostoba, hogy ezt ilyen szinten ne vegye észre?
Erre a kérdésre - azon túl, hogy a "mindenki ördögi megszállott volt" típusú feleleteket most kizárnám - csak az a válasz tűnik értelmesnek, hogy nem olyan Messiásra számítottak, amilyet Krisztus megtestesített. Erről persze nagyon sokat hallani: Jézusban még tanítványai is politikai forradalmárt akartak látni és nem elsősorban csodatévőt. Az én kérdésem viszont az, hogy honnan jön ez a zsidó elképzelés? Mármint: a zsidók találták ki a harcos, forradalmár Messiás-képet, mivel különféle idegen népek elnyomása alatt sínylődtek, vagy ez a kép maga is az Ószövetségből származik?
Nos, ha ma élő zsidó hívőket kérdezünk, ők egyértelműen utóbbira voksolnak. Többnyire azért nem fogadják el Jézust, mert (1) szerintük nem teljesítette be az ószövetségi próféciákat, és (2) nem illenek rá a Messiás "személyi feltételei". Azt hiszem az első pont furcsának tűnhet a számunkra: mi keresztények éppen azt látjuk, hogy Jézus beteljesítette a próféciákat - akkor hogyan láthatják a zsidók ennek homlokegyenest az ellenkezőjét?
A kérdésre az adja meg a választ, ha áttekintjük milyen próféciákat nem teljesített be Jézus a zsidók szerint, melyek pedig mind a Messiásra vonatkoznak. A zsidó teológia a Messiás karakterrajzát elsősorban és leginkább Ézsaiás könyve 11. fejezetében találja meg. Ha átnézzük ezt a szakaszt (Ézs 11,1-9) egy olyan Messiás képe állhat a lelki szemeink előtt, aki egyrészt igazságot szolgáltat (a szegényeket felemeli, az arra érdemeseket megsemmisíti), valamint egy eszményi országot alapít meg és az egész Földön elterjeszti Isten ismeretét. Egyfajta módon tehát visszahozza a paradicsomi állapotokat: a zsidók ismét összegyűlnek a világ minden tájáról, az ellenségeik szó szerint elpusztulnak, sőt a zsidóság maga uralkodni fog. Mindez tehát olyan képzet az igazi Messiásról, amely magában az Ószövetségben gyökerezik.
Ehhez még a második pontban említett személyi feltételek tekintetében azt is hozzátehetjük, hogy zsidó források szerint a Messiásnak nem lesznek természetfeletti tulajdonságai és emberi szülőktől fog születni. Érdekes, de még csodákat sem kell tennie: míg a csodatevést keresztényként automatikusan hozzákapcsoljuk Jézushoz, mint ami egyfajta módon hitelesítette messiási kvalitásait, a zsidóság sokszor inkább ennek az ellenkezőjét gondolja. Majmonidész például így fogalmaz:
"Nem azért hittek a zsidók Mózesnek, a mi tanítónknak, mert csodákat művelt. Mikor valakinek a hite csodákra épül, annak szíve nem szilárd, mert csodát tenni mágia és varázslás útján is lehet. Következésképp, ha előáll egy próféta, és nagy jeleket és csodákat mutatva megpróbálja vitatni Mózes próféciáit, nem szabad hallgatnunk rá."
Nos, ha mindezt zsidó szemmel nézzük, akkor Krisztus nem teljesen tűnhet az igazi Messiásnak. Természetesen igazságot szolgáltat, felemeli a szegényeket (sőt, gyógyítja is őket), de nem söpri el Izrael ellenségeit, nem kezd el uralkodni sem, a zsidók nem gyűlnek össze a világ minden tájáról és nem válnak domináns nemzetté. Ez még az "utolsó pillanatban" sem történik meg, amikor Jézus mennybemenetel előtt a tanítványok rákérdeznek, esetleg nem most kívánja-e Krisztus megalapítani országát? Mit mondhatunk erre?
A keresztények természetesen azt a választ adják, hogy a "messiási feltételeket" Jézus nem szó szerint, hanem spirituálisan töltötte be. Isten Országát hozta el, nem egy földi országot. Szellemben hozott szabadulást, ennek pedig az volt az ára - amit egy zsidó Jézus idejében soha még csak elgondolni sem tudott volna a Messiásról -, hogy meghalt egy kereszten.
A bökkenő viszont ott van, hogy a messiási jövendölések a jelek szerint nem spirituális országalapításról és szabadításról beszélnek. A Messiás tényleg leveri a zsidók ellenségeit és a szó szoros értelmében üdvkorszakot hoz el, helyreállítva mindent és békét teremtve. Persze mi keresztények erre azt feleljük, hogy majd pontosan ez fog történni Krisztus második eljövetelekor. A zsidók viszont úgy vélik, hogy ezeket a feltételeket a Messiás azonnal beteljesíti - az Ószövetség nem is tud második eljövetelről. Így tehát egyszerűen az lesz az igazi Messiás, aki eljövetele idején minden próféciát beteljesít - s mivel Jézus ezt nem tette meg, lehetetlen igazi Messiásnak nevezni. Nagyjából tehát ez a logika az, ami mentén a zsidóság elutasítja a kereszténységet.
A problémát azt hiszem sikerült felvetnem. Nos, mivel a bejegyzés hosszú és magam is kóstolgatom ezt a témát, nem akarok most részletes magyarázatokba belefutni, ami az előzőekben megfogalmazott judaista nézőpont reflexióját illeti. Mindazonáltal azt fontosnak tartom megjegyezni, hogy az Ószövetségből nekem nem rajzolódik ki egységes Messiás-kép. A harcos és ellenségeit leverő, új világot alapító királyfigura ugyanúgy benne van, mint a békét elhozó, szamárháton alázatosan vonuló Messiás is. Vajon nem lehet, hogy az Ószövetség "Messiás csomagokat" tálal fel, és ebből a menüből a zsidók és keresztények két különböző opciót választottak maguknak? Nem lehet, hogy maga Jézus sem azonosult a zsidók Ószövetségben rögzített elvárásaival, ami a katona-forradalmár Messiást illeti, és egyszerűen nem is akarta ezeket a jövendöléseket beteljesíteni? Meredek gondolat, hogy Krisztus is "választott" a Messiás-csomagokból és egész életprogramját a békés oldalon állva valósította meg? Ezek talán provokatív kérdések, de egy gondolatmenet közepén szerintem nem illetlenség felvetni őket. Mintha azért lenne egy kis bizonytalanság a zsidók között is Jézus kilétét illetően, az ismert zsidó gondolkodó Martin Buber szellemi utódja, Schalom ben Chorin ugyanis egy keresztény-zsidó vita kapcsán így fogalmazott:
"Voltaképpen mi a különbség a mi hitünk és keresztény barátainké között? Talán kiderül, ha egyszer majd (reméljük mielőbb, még a mi életünkben) eljön hozzánk a Messiás. Akkor majd megkérdezzük tőle: Mondd, jártál-e már itt köztünk, a Földön?"
Sytka! Elolvastam, nagyon érdekes írás, sok jó felvetés van benne, én most mégis inkább kötözködnék, illetve kérdeznék, ha nem baj:-)
VálaszTörlés"...csak az a válasz tűnik értelmesnek, hogy nem olyan Messiásra számítottak, amilyet Krisztus megtestesített."
A helyzet pont fordítva van sztem, hiszen pont hogy Jézus cselekedetei terelték a figyelmet Jézusra, pontosan olyan Messiásra számítottak, aki meggyógyít egy vakot, vagy egy leprást, hiszen ezek tipikusan és kizárólagosan messiási csodának számítottak, nagyon hosszú ideje erre vártak, hogy valaki ilyeneket tegyen, ezek "hitelesítették" ugyanis többek között a Messiást. A vezetőség nem tudta Jézusról, és főleg nem Jézustól azt, hogy Jézus a Messiás, viszont amiket tett, azokból "gyanússá" vált számukra. Messiási igényét a tanítványi körön kívül Jézus nem hirdette, sőt személyében bárki a Messiást ismerte fel, legyen az akár egy démon, vagy akár a tanítványainak is, megtiltotta, hogy beszéljenek erről.
A másik oldala a dolognak pedig az, hogy miközben látták az eseményeket, és egyre több minden kiderült számukra Jézussal kapcsolatosan (a szanhedrin minden messiási igényként felmerülő eseményt és személyt "átvilágított"), az elbizonytalanította őket annyira, hogy a végére a csodák és minden egyéb ellenére elvetették Jézust mint Messiást. Na ezt lenne jó tudni, hogy mik voltak ezek az okok, amik ehhez a döntéshez vezettek. Véleményem szerint egyrészt Jézus törvényértelmezése, valamint Jézus származása és a születése körüli dolgok voltak annak a kiváltói, hogy Jézust végérvényesen kivették a lehetséges Messiásjelöltek sorából.
A Messiásnak az általad felsoroltakon kívül volt még egy nagyon fontos tulajdonsága: nem halhatott meg:-)
Balivi
Kedves Balivi,
TörlésArról hogy a Messiásnak nem feltétlenül kell csodajeleket tenni, éppen írtam ebben a bejegyzésben. Egyébként ha egy mai zsidó teoretikust kérdezel, ő is ezt fogja mondani: a Messiás természetével persze nem ellenkezik, de nem is szükséges hozzá, hogy csodákat tegyen. Elsősorban nem ez az, ami hitelesíti.
Hogy mit és miért tiltott meg Jézus, erről szól majd a következő bejegyzés. :-)
"A Messiásnak az általad felsoroltakon kívül volt még egy nagyon fontos tulajdonsága: nem halhatott meg:-)"
Szerintem ezt én is leírtam itt: "ennek pedig az volt az ára - amit egy zsidó Jézus idejében soha még csak elgondolni sem tudott volna a Messiásról -, hogy meghalt egy kereszten."
Ez pontosan így van. A zsidó elképzelések szerint a Messiás győz le mindenkit - erre meg úgy tűnik, Őt győzték le. Ez sehogy nem fért egy korabeli messiásváró zsidó fejébe - beleértve szerintem Jézus tanítványait is.
"Egyébként ha egy mai zsidó teoretikust kérdezel, ő is ezt fogja mondani: a Messiás természetével persze nem ellenkezik, de nem is szükséges hozzá, hogy csodákat tegyen. Elsősorban nem ez az, ami hitelesíti."
TörlésTeljesen egyetértek, viszont a szöveghűség okán mentem bele ebbe az értelmezésbe, a szöveg ma ismert tartalma alapján sztem ezek olvashatóak ki a szövegből.
Én azt gondolom egyébként, hogy Jézus nem tett csodákat, ezek későbbi szerkesztések javarészt és pont a keresztény Jézus a Messiás illetve krisztológiát erősítendően kerültek a szövegbe, ahogyan az ószövetségi próféciák igazolását alátámasztó részek is, pl betlehemi születés stb.
Ha erről az oldalról nézzük, és nem feltételezünk csodát, akkor az nem változtat, hanem inkább megerősíti azt az elképzelést, hogy Jézust miért is ölték meg. A csodák hiánya Júdás árulását valószínűsíti, akinek pont az volt a bűne, hogy elárulta Jézust, mint Messiást, illetve a messiási titkot:-) A végkövetkeztetés tekintetében ez semmit nem változtat: elvetették Jézust mint Messiást, és ennek egyrészt Jézus törvényértelmezése, valamint Jézus származása és a születése körüli dolgok lehettek a kiváltói.
"ennek pedig az volt az ára - amit egy zsidó Jézus idejében soha még csak elgondolni sem tudott volna a Messiásról -, hogy meghalt egy kereszten."
TörlésUgye nem azt akarod mondani, hogy azért feszíttették keresztre, hogyha úgyis a Messiás, akkor majd ez jól igazolni fogja őt? Ha nem hal meg akkor megvan a Messiás? Ugye nem erre akarsz utalni? :-)
Márk volt az, és a szenvedésevangéliuma a bizonyíték arra, aki először ki akarta igazítani a Júdaizmusban gyökerező halhatatlan Messiás- képet. Márk Jézus szenvedése és halála ellenére is Messiásnak ábrázolja Jézust. Sokakkal ellentétben nem a feltámadásával magyarázza azt, hogy Jézus Messiás volt. Ez csak tovább erősítette volna a júdaista Messiás képet, hiszen akkor nem sokat javított volna az elképzelésen, mert hát Jézus feltámadt ugye, ergo mégis csak a júdaista Messiás volt, hiszen nem halt meg. A Márk vége ezért is betoldás:-)
Törlés"a Messiás természetével persze nem ellenkezik, de nem is szükséges hozzá, hogy csodákat tegyen. Elsősorban nem ez az, ami hitelesíti."
TörlésAhogyan Márk szerint pedig Jézus Messiás természetét sem az hitelesíti, hogy feltámadt, hanem az, hogy szenvedett és meghalt. Ez mégsem változtat azon a tényen, hogy szenvedése és halála ellenére is Jézus a Messiás.
Persze tudom, jött Pál...
Ígérem nem rabolom tovább a helyet, de egy megjegyzést még engedj meg.
Törlés"ennek pedig az volt az ára - amit egy zsidó Jézus idejében soha még csak elgondolni sem tudott volna a Messiásról -, hogy meghalt egy kereszten."
Azt értsd meg, hogy NEM gondolták a Messiásról, hogy meghal egy kereszten, és mivel Jézus meghalt a kereszten, ezért továbbra sem gondolták róla, hogy a Messiás. A sztem felvázolt okok miatt a halála előtt sem gondolták róla, hogy ő a Messiás. Ha feltámadt volna, akkor már gondolták volna, hogy Jézus a Messiás.
Márk pedig azt akarja elmagyarázni, hogy Jézus akkor is Messiás volt, ha szenvedett és meghalt, és ha nem támadt fel akkor is.
"Ha feltámadt volna, akkor már gondolták volna, hogy Jézus a Messiás."
TörlésSzia Sytka! Kicsit utánanéztem és elolvasva egyet mást, pl: https://www.richardcarrier.info/archives/1440
azt kell mondanom, hogy valószínűleg mindketten tévedtünk:-) Vissza kell vonnom a fenti mondatomat. Be kell látnom, hogy tévedés. Elmondom miért és miben.
A helyzet az, hogy rossz előfeltételezéssel éltünk/tem, amikor azt gondoltuk/tam, hogy a zsidó Messiásról elképzelni sem tudták a zsidók, hogy meg fog halni, tök mindegy milyen módon, a lényeg, hogy meg fog halni. Ez ugyanis nem igaz. Már a kereszténység kezdete előtt száz évvel élt a meghaló Messiás kép a zsidó irodalomban. Így már Pál is jobban érthető számomra:-) Most már értem, hogy Pál miért hirdette a Messiást/a Krisztust halottnak és átkozottnak, (Pál nem Jézust hirdette a Krisztusnak, ezt bizonyítani tudom bárki számára:-) hiszen Pál írástudó és ismerő fejében is egy meghaló Krisztus/Messiás kép volt.
Nem megyek bele ezeknek a bizonyításába, a fenti linken bárki elolvashatja aki akarja a meghaló Messiásról szóló bizonyítást. A Talmudban is megjelenik a meghaló és szenvedő Messiás képe, senki se gondolja, hogy még ha KRu is írták, a kereszténységből vették át:-) Biztosan nem:-) Szanhedrin 93b és 98b.
A lényeg, hogy az Ézsaiás és a Dániel ide illő részei alapján egy meghaló Messiást követő hosszas jubileum után egy 'küldött', illetve egy 'herceg' az, aki ki fogja hirdetni "az Úr jókedvének esztendejét". Tehát nem a Messiás az (mert ő meghal), aki kihirdeti az üdvösséget, (és az Isten bosszúállását is amúgy), hanem egy 'küldött':-)
Szóval annak a kérdésnek a megfejtése, hogy "Miért nem Jézus volt a Messiás a korai zsidó írástudók számára?" megfejtése a következő: az írások szerinti, és az írástudói réteg nagy részében valószínűleg elfogadott (lásd Pál) meghaló Messiásképpel szemben Jézusról elkezdték hirdetni, hogy feltámadt. Ha pedig feltámadt, akkor el kellett volna hoznia a királyságot, amit ugye nem láttak, sőt maradt a római uralom, ergó Jézus nem lehetett a Messiás.
Azt azért nem mondanám, hogy a Zsidók nem ismerték fel a Messiást, hiszen az egész korai kereszténység egy zsidó messianisztikus mozgalom volt, aminek központjában Jeshua állt, aki a megígért Messiás. Visszamenőleg úgy tűnhet, hogy a zsidóság általában elutasította a Jézust, ami valóban igaz is abban az értelemben, hogy a nemzeti elit alapvetően így cselekedett, és végül ez határozta meg a zsidó identitást az elmúlt közel 2000 évben. Bár ez az esemény nem kell, hogy furcsa legyen, hiszen a keresztény teológia szerint ezt maga Isten rendelte így - már Ézsaiásnak Isten azt a feladatot adta, hogy kezdje el a népet kondicionálni, hogy "Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek" és "ne értsen szívével, hogy meg ne térjen" - ezt ugyan lehet úgy érteni, hogy ez arra vonatkozik, hogy Isten már eldöntötte a Babiloni fogságot, de érdekes módon az Evangélium tanúsága szerint több száz évvel később Jézus ezzel a még érvényben lévő isteni szándékkal magyarázza, hogy miért nem nyíltan, hanem gyakran nehezen érthető példázatokban tanít a népnek. Pál persze ezt az egész kérdést részletesen kifejti, elemezve, hogy miért volt szükség Izrael részleges megkeményedésére.
VálaszTörlésMaimonedes véleménye nem igazán mérvadó atekintetben, hogy a második templom korabeli zsidók csodatevő messiást várnak-e. A zsidók messiásképe messze nem volt egységes, egyesek egy, mások - pl. az esszénusok - kettő (papi és királyi), mások három messiást vártak (a három felkent hivatal szerint). Az újszövetség meg is említi, hogy az emberek azon gondolkodtak, hogy vajon nem Jézus-e a "Próféta", aki alatt minden bizonnyal ezt a harmadik, prófétai hivatalt elfoglaló messiást értették, akinek viszont a csodatevés egyértelmű ismertetőjele lett volna. Jézus természetesen "3 in 1" messiás, prófétaként is tevékenykedett, papi szolgálatot is végez, és király is (bár tény, hogy ennek politikai dimenziói majd a visszajövetelekor fognak megvalósulni a keresztény teológia szerint - legalábbis azon ága szerint, amely nem akarja teljesen spirituálisan értelmezni ezt és elfogadja a nemzeti Izraelre vonatkozó ígéreteket - én is ezen az állásponton vagyok).
Még annyit hozzátennék, hogy az ószövetségből a Messiás személye, szolgálata és tevékenysége szerintem is nehezen olvasható ki egyértelműen, az csak utólag világos - az is csak akkor, ha valakinek a szemét erre Isten felnyitja (a tanítványok természetfeletti inspiráció nélkül még úgy sem értették meg, hogy mi történik, hogy maga Jézus többször előre elmagyarázta, hogy mi fog történni vele). Ez véleményem szerint szándékos, és részben a fentebb említett érzéketlenséggel áll összefüggésben, részben pedig egyszerűen azzal, hogy hadititokról is szó van ("melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát"). Hozzá kell tennem, hogy a mostani zsidóság is ezerféleképpen gondolkodik a messiás kérdésben, és pontosan azért, mert a Tanakh alapján egyszerűen nem lehet világos képet alkotni (aztán persze a rabbinikus irodalom a maga kavalkádjával sem éppen egyszerűsítette a helyzetet).
További megjegyzésem, hogy a messiás kérdés a második templomkorabeli zsidók szempontjából eszkatológia volt. Az, hogy még az események sűrűjében levő korabeli zsidók sem értették, hogy mi történik, erős figyelmeztetés nekünk is - ugyan sok keresztény úgy gondolja, hogy már mindent kitalált és szuper menetrenddel rendelkezik az utolsó idők tekintetében (ez különösen jellemző ránk, fundamentalista keresztényekre, akik kb. a "Left Behind" regénysorozat szintjén gondolkodnak a kérdésről), de én attól tartok, hogy a helyzet kb. ugyanolyan velünk, mint a Jézus korabeli zsidókkal - csak az a biztos, hogy nagyon nem az lesz, amire számítunk... :)
"Azt azért nem mondanám, hogy a Zsidók nem ismerték fel a Messiást, hiszen az egész korai kereszténység egy zsidó messianisztikus mozgalom volt, aminek központjában Jeshua állt, aki a megígért Messiás."
TörlésKedves Steve! Amit mondasz az nélkülözi a történelmi és az újszövetségből is kiolvasható tényeket. Abban igazad van, hogy a korai kereszténység egy zsidó messianisztikus mozgalom volt, de abban már nincs, hogy egységes lett volna, és hogy minden részében Jeshua állt a megígért Messiásként. Egységes kereszténység a korai időkben sem létezett, "kereszténységek" jelentek meg a kezdetektől fogva.
A "kereszténységek" közötti különbség az, hogy a páli tanítás mentén a Jeshua személyéről levált univerzális krisztushit/messiáshit kezdett dominálni, míg egy másik vonalon megmaradt a Jeshua kizárólag földi szolgálatát figyelembe vevő messiáshit, mozgalom.
A két elképzelés közötti ellentétet Pál levelei szinte minden tekintetben megvilágítják.
Balivi
Még annyit, hogy véleményem szerint a két különböző és szétváló elképzelésnek az egyik megtestesülése a keleti és nyugati ortodoxia és a protestantizmus, a másik pedig az iszlám. Nyilván mindkettő az eredeti elképzelésekhez képest óriási torzulások és téves eszmék birtokosai.
TörlésTényleg jöhetne már valaki, aki rendet tesz a fejekben, de én is attól tartok, hogy a történések még érdekes fordulatokat fognak venni:-)
Balivi
Nos, nem is kellett sokat várni a fordulatokra, hiszen azzal, hogy Tramp hivatalosan is elismerte (elsőként asszem) Jeruzsálemet Izrael fővárosának, máris elindított egy izgalmas folyamatot:-) Várjuk a folytatást...
TörlésBalivi
Ja és ne felejtsük el, hogy Tramp keresztény:-) Még ha ez sok kereszténynek nem is tetszik (alaphittételek tekintetében ugyanazt vallja:-). Láttam amikor tanácsadói körében állva 'felkenték' a hivatalba lépése előtt, és az bizony egy keresztény ima volt.
TörlésKedves Balivi!
TörlésHa valaki keresztény imával "felkennek", akkor az garantálja, hogy az illető keresztény? Főleg, hogy egy köztudomásosan romlott életű emberről van szó? Nem lehet, hogy ez inkább egy politikai fogás?
Különben is: politikusban akkor szabad megbízni, amikor ló legel a sírján. :-)
Kedves Sytka! Nem a felkenés garantálja, hanem azok a hittételek, amelyeket vall, és amik a "felkenésre" is feljogosították. Különben is mit számít, ha romlott életű, a bűnei úgyis megbocsáttattak oda vissza, ha hisz:-)
Törlés"Különben is: politikusban akkor szabad megbízni, amikor ló legel a sírján. :-)" Respect:-) de azért ne általánosítsunk...
Sytka, nagyszerű lendületben vagy, csak így tovább!
VálaszTörlésTény, hogy ha Jézus feltámadásáról nem bizonyosodik meg a tizenegy tanítvány, akkor a tanítást soha le sem írják, sem görögül, sem más nyelven. Ez esetben a többi zsidót sem vegzálják, és nem dobják ki őket a zsinagógákból. Nem átkozzák ki őket. Nem szakad ketté a zsidóság. Minden zsidó nagy egyetértésben várná a Messiást, szemben azzal, hogy a zsidók egy része a kereszténység keretei között hirdeti az elérkezett Messiást.
Tény, hogy amikor „kereszténység”-ről beszélünk, akkor a görög krisztosz (felkent, messiás) szó magyarosított változatát használjuk, amit nem tehetnénk meg a görög nyelvű Újszövetség és a görögül teologizáló Pál írásai nélkül. Ha a 11 tanítvány nem teszi fel az életét a megtapasztalt feltámadásra, akkor ma nem használnánk a „keresztény” szót, sőt semmilyen szót erre az irányzatra, mert az nem létezne.
Annyi világos, hogy a végig sőt azután is értetlenkedő/kételkedő tanítványai és a még néhány zsidó ember (őskeresztény) számára Jézus ATTÓL lett Messiás, hogy teljes bizonyossággal feltámadt. A többi zsidó számára meg attól sem lett az – nem volt messiási feltétel feltámadni. Persze egy álmessiás, aki feltámadt... nos, az azért nehezen hagyható figyelmen kívül.
Én azt tippelem, hogy a Messiásról rébuszokban volt megírva, hogy milyen lesz. Jézus úgy lett Messiás, hogy közben egy pillanatra sem volt nyilvánvaló a messiássága, miközben a rébuszok egyik lehetséges értelmezésének megfelelt. A kulcsszó: lélekben. Ma ezt virtuálisnak mondjuk. A virtuális nem fizikai, de attól még visszahat a fizikai valóságra. Rajtunk keresztül.
Kíváncsian várom a sorozat folytatását.
László!"Tény, hogy amikor „kereszténység”-ről beszélünk, akkor a görög krisztosz (felkent, messiás) szó magyarosított változatát használjuk, amit nem tehetnénk meg a görög nyelvű Újszövetség és a görögül teologizáló Pál írásai nélkül."
TörlésIgazad van, ez tény:-) Ezt már régen felismertem, és ma már egyre nyilvánvalóbb számomra, hogy a "kereszténység" az nem Jézus, hanem Pál tanításán alapul.
"...tanítványai és a még néhány zsidó ember (őskeresztény) számára Jézus ATTÓL lett Messiás, hogy teljes bizonyossággal feltámadt." A kérdés az, hogy Jézus tanította-e azt, hogy a halottak feltámadnak. Tanította? A tanítványai pedig nagyon jól tudták, hogy mit tanított Jézus és emlékeztek rá, mert aztán az egyik közösségből leírásra került, hogy: "Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem." Meg Jézus arról is beszélt, hogy majd konkoly lesz vetve a búza közé és hagyni kell együtt nőni a búzával:-)
Balivi
"Én azt tippelem, hogy a Messiásról rébuszokban volt megírva, hogy milyen lesz. Jézus úgy lett Messiás, hogy közben egy pillanatra sem volt nyilvánvaló a messiássága, miközben a rébuszok egyik lehetséges értelmezésének megfelelt."
TörlésNem tudom, hogy itt a rébusz megfelelő kifejezés-e, de kétségkívül nem volt egyértelmű miféle Messiást is várt a zsidóság. Az számomra egyre tisztább, hogy leginkább egy politikai forradalmárt (legalábbis a forradalmár versus békés Messiás kettőséből ez lehetett a népszerűbb figura), Jézus pedig nem ilyen akart lenni.
Kedves Balivi!
"Ezt már régen felismertem, és ma már egyre nyilvánvalóbb számomra, hogy a "kereszténység" az nem Jézus, hanem Pál tanításán alapul."
Keresztény szemszögből nézve majdnem teljesen mindegy, hiszen a kereszténység az Újszövetség egészét Istentől ihletett iratnak tartja - a szövegekben Isten üzenete, akarata, szándékai tükröződnek. Hogy éppen Jézuson, Pálon, Péteren vagy KovácsJóskán keresztül, az tökmindegy. :-)
„Nem tudom, hogy itt a rébusz megfelelő kifejezés-e”
Törlés– Lehet, hogy van ennél jobb szó is rá, minden esetre: lelkiségi próbatételt jelentő kétértelműség. Aki Ábrahámhoz hasonló lelkületű, az a Jézus messiásságát erősítő vonásokat látja a kétértelmű szövegekben, aki meg nem olyan lelkületű, az csak egy álmessiást lát, aki nem teljesíti a feltételeket. Ezzel önmaga (ábrahámi lelkület: igen/nem) felett mond ítéletet.
Ugyanakkor: ez nem game over, a Messiást el nem fogadó rész határozott történelmi szerepet visz. Nagyon is elképzelhető, hogy ez a reagálás a konstruktív Nagy Terv része, a mi feladatunk pedig együttműködni a konstruktív Nagy Tervvel.
Kedves Sytka! Ha neked tök mindegy, akkor rendben van:-) de engedd meg, hogy én ne így gondoljam. Veled ellentétben (nem teológusként ugyan) de Pannenberg értelmezésével értek egyet, aki szerint Isten ön-kinyilatkoztatása se nem közvetlenül (misztikus kinyilatkoztatáson, Pálon vagy KovácsJóskán keresztül) ér el hozzánk, se pedig különleges üdvtörténeten (a Biblia kijelentésén) keresztül, hanem közvetett, indirekt formában, a történelem eseményeiben tükröződve. Mivel a történelem válik a kinyilatkoztatás helyévé, a kinyilatkoztatás bizonyítható a történetkritika módszereivel. S ha a kinyilatkoztatott történelem az értelem által megismerhető, akkor a hit nem megteremti, hanem inkább feltételezi a racionális tudást. A hit viszont nem a múlt történelem eseményeinek legbelső lényegét nyújtja, hanem a jövőre, az általános történelemnek a Krisztus-eseményben elővételezett végső idejére irányuló bizalommá válhat.
Törlés