2018. március 26., hétfő

Jézus és a székfoglalók... - út a Tóra lelkéhez (2)

Az Ó- és az Újszövetséget szeretjük szembeállítani egymással. Az egyikben egyesek szerint egy dühös és kemény, a másikban egy szerető és kegyelmes Isten van. Az egyik leginkább a zsidókról és a zsidóknak szól, a másik meg egyre jobban a többiekről és a többiekhez. Ezen a vonalon haladva kerül aztán elő a tipikus gondolat, hogy egy kereszténynek döntenie kell: a törvényt követi és akkor megreked az "ószövetségi szinten", vagy Jézust és "igazi újszövetségi hívő" lesz belőle.

Unalomig ismert tény, hogy Jézus milyen sokat ostorozta a farizeusokat és az írástudókat. Gyakorlatilag konstans volt a feszültség a két oldal között. De éppen ezért feltűnő, amikor Krisztus elejt egy pozitív megjegyzést velük kapcsolatban. A Máté 23,2-3-ban talán még több is  történik ennél: első megjegyzése szinte követendő példaként festi le a farizeusokat és írástudókat. Jézus szerint ezek az emberek ugyanis "Mózes székében" ülnek, s amit tanítanak, azt meg kell tenni.

Érdekes dolog ez a Mózes széke. Szó szerint katedráról van szó, amely a zsinagógában volt megtalálható, és ahol a rabbik az Írásokat felolvasták, valamint magyarázták. Egyébként késői szokás, hogy a rabbikat Mózesre hivatkozva olyan székekbe ültették, hogy a magasságuk miatt úgy tűnt, mintha állnának - miközben a lábuknál ülve hallgatták őket. Rabbi Acha Kr.u. 320-ból fennmaradt kéziratában még említi Mózes székét, aztán ez a hagyomány úgy tűnik kiveszett a zsidóságból.

Persze nem maga a szék itt a lényeg, hanem a tekintély és a perspektíva, amit képvisel: aki ebben a székben ül, az isteni hangsúlyokkal szólal meg, és úgy is hallgatják. Amikor Jézus rábólint erre, mintha implicit azt is kifejezné, nem a farizeusok tanításával és Tóra-magyarázataival van feltétlenül a problémája, hanem a tanítást követő gyakorlat elmaradásával. Ősi és mai dilemma is ez: vizet prédikálni, közben bort inni. Ám ismét vegyük észre, hogy alaphangon Jézusnak nem a törvénnyel van baja, hanem annak eltorzult használatával, vagy a használat elmaradásával, mivelhogy láthatóan azok se veszik komolyan, akik Mózes székében ülve tanítják. De minek kell a Tóra tanításait megtartani valakinek, aki Jézust követi?

Ha igaz, amit az előző bejegyzésben leírtam, hogy a Tóra célja nem az, hogy bosszantson bennünket a sokféle törvénnyel, hanem az, hogy végső soron rámutasson a Messiásra (vagyis Jézusra), akkor maga Jézus talán ezért kérte hallgatóitól, hogy kövessék a farizeusok tanítását. Tudta, ha az emberek Mózesre hallgatnak, akkor jó eséllyel hallgatni fognak az "új Mózesre", azaz Krisztusra is, aki betölti a törvényt. A törvény egy mai kereszténynek ehhez hasonlóan nem más, mint valami, ami elvezeti Jézushoz. Ebben a perspektívában szerintem egy keresztény nem egyfajta vallási to-do listát lát a törvényben, amit a legapróbb részletekig "meg kell csinálnia", hanem annál sokkal többet. Jól fogalmaz John Walton, amikor ezt mondja:
"A törvények leírják hogyan néz ki az igazság, az ember pedig tudni fogja és képes lesz felismerni azt, amikor találkozik vele."
Bár szimpatikus, én azért kicsit mégis pontosítanám Walton felvetését. Szerintem a törvény az igazság árnyképe, körvonala, ami előrevetíti az igazság formáját és valóban felismerhetővé teszi, amikor az megjelenik a maga realitásában. Egyszerűbben fogalmazva, a törvény az árnyék, Jézus meg annak realitása. És az a tény, hogy eljött a reális, még nem feltétlenül teszi minden porcikájában szükségtelenné az árnyékot sem: a kettő együtt létezik. Utóbbi révén előbbi sokkal érthetőbbé válik.

Ettől függetlenül igazat adok a korábban már emlegetett David Boschnak is, aki szerint Jézus háromféle módon viszonyult a törvényekhez. Az egyik az előbb már emlegetett iszonyodása volt a képmutatástól, mely a Mózes székében ülve magyarázgat, de gyakorlatilag nem csinál semmit. A másik a törvény radikalizálása, amire főként a Hegyi Beszédben látni példákat. A harmadik azonban a törvény bizonyos részeinek felbontása vagy meghaladása, amit úgy tűnik maga Jézus lazán megtett.

Ez az egész eszmefuttatás azonban nem mondott semmit arról, hogyan viszonyuljunk a konkrét parancsolatokhoz. Most mit kezdjen egy keresztény például azzal, hogy kétféle szövésű ruhát ne vegyen fel? Mi a csodának van szükségünk ilyeneket olvasni a felvilágosult 21. században? Legközelebb ezzel szeretnék foglalkozni, most csupán rögzíteni akartam egy véleményem szerint helyes attitűdöt, miszerint a törvény árnyék számunkra, mely elvezet a reálishoz, azaz Krisztushoz.

12 megjegyzés :

  1. Szia Sytka! Az írás első felével egyetértek, nem is vitázni szeretnék, inkább csak kiegészíteni néhány gondolattal. Valóban, Jézusnak nem volt olyan fajta viszolygása a törvénytől, mint a mai kereszténységnek. A gazdag ifjú története is bizonyítja ezt. Ugye ismerjük Jézus válaszát arra a kérdésre, hogy "Mit kell tennem, hogy elnyerjem az életet?". "Tartsd meg a parancsolatokat!" A különbség az általad idézett történet és a gazdag ifjú története között az, hogy Jézus megkedvelte a gazdag ifjút, míg a farizeusokat nem, és pont azért amit írtál: a gazdag ifjú mindezt gyermekkora óta megcselekedte.

    Hillélről fennmaradt egy történet, miszerint felkereste egy pogány, és azt mondta neki, hogy áttér a júdaizmusra, ha Hillél félrábra állva elmondja neki az egész Tórát. Hillél válasza a következő volt: "Ami gyűlölködő, nem teszed a felebarátoddal. Ez az egész Tóra, míg a többi kommentár. Menj és tanuld meg!"

    A Tóra lelke tehát az Aranyszabály (Máté 7:12). "Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal;" Ami viszont érdekes, hogy Jézus nem a Tízparancsolatban olvasható tagadó formulából indul ki, ahogyan pl Hillél is. Máté Jézusa nem azt mondja, hogy ne tedd azt, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek, vagy ne azért ne tedd ezt meg ezt, mert ez van leírva, hanem azt mondja, hogy amit akarsz, hogy veled is tegyenek, azt cselekedjed. Azt nyilván senki nem akarja, hogy megöljék, ezért ezt ne tedd. Nyilván nem akarod, hogy tőled lopjanak, ezért ne tedd, stb. Ez más, ez több. Ez kiszolgáltatottá tesz. Mert egyáltalán nem biztos, hogy azt fogod visszakapni amit tettél.

    Nem értek egyet viszont az írásod azon részével, hogy a törvény "a Krisztushoz vezérlő mester". Ez megintcsak egy páli tanítás. Konkoly a búza között. Ha ez igaz lenne, akkor a gazdag ifjú, aki megcselekedte a törvényt, Jézus követőjévé kellett volna válnia, de tudjuk, hogy nem vált azzá. Véleményem szerint a hit az ami a reális/valós/igazi Jézushoz vezet és nem a törvény. Ezután már a törvény a szabadság tökéletes törvényévé válik.

    Elnézést ha hosszú voltam. Üdv: Balivi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Balivi,
      Úgy vagyok a kommenteddel, ahogyan te az írásommal: az első felével egyetértek. :-) A Hilléles történet különösen is idevágó, köszönöm a megemlítését. Jézus a nagy parancsolattal - amit tényleg átfordít pozitív értelmezésűvé - vallástörténetileg nem hozott egyébként túl nagy újdonságot. Szokás emlegetni, hogy már előtt Konfuciusz is beszélt hasonlóról, de talán pontosabb azt mondani, hogy a világvallások nagy alakjai maguktól is ráébredtek az alapelvre, miszerint azt jó tenni másokkal, amit viszonzásul elvárunk tőlük.

      Pál kapcsán viszont sejtettem, hogy megint gondjaid lesznek. ;-) Szerintem igaza van Pálnak, hogy a törvény arra is jó, hogy elvezessen bennünket Krisztushoz - hiszen Ő töltötte be a törvényt. A bejegyzés lényege is tulajdonképpen ez: a törvény nem a törvényekre akarja felhívni a figyelmet, hanem a Messiásra. Tehát amikor Pál arról ír, hogy a törvény elvisz minket Jézushoz, akkor éppen ennek megfelelően gondolkodik.

      Törlés
    2. Kedves Sytka! Igen valóban, már Jézus előtt is megjelent hasonló moralitás. "Ne tegyétek másokkal, amit nem akarnátok, hogy mások is tegyenek veletek." (Konfúciusz)
      Hérodotosz egyik karaktere pedig ezt mondja: "Én magam nem teszem azt, amit a szomszédomban hibásnak tartok"
      Csakhogy itt is a tagadó formulát használják, csak arra akartam utalni, hogy sztem Jézus ezt is sikeresen megújította.

      Hát igen, megint visszakerültünk a kályhához Pállal kapcsolatosan. Pál szerint a törvényt nem lehet betölteni, hanem a KrisztusBAN ér véget. Na persze nem úgy, ahogyan ezt ma a keresztények képzelik:-) Pál nem azt írja, hogy a törvény elvisz minket Jézushoz, ez teljesen nonszensz lenne Páltól, hanem azt, hogy a "törvény vége Krisztus." A törvény vége pedig a 10. parancsolat:-)))

      Üdv: balivi

      Törlés
    3. Még egy megjegyzés. Pál törvényértelmezése abban merült ki, hogy a "Ne kívánd!" parancsolat ölte meg. A 10. parancsolat, vagyis a törvény vége (node kit vajon? a látható, vagy a láthatatlan emberét?:-). Ez az, ami Pál szerint felszítja a kívánságot, a bűnnek erőt ad. Tehát Pál szerint a szent törvény (a végével együtt) igaz és jó, hiszen aki a Krisztusban van arra már nincs hatással a törvény átka:-) Pál tulajdonképpen megerősítette a törvényt a hit által, hogy a törvény elérhesse a "neki szánt szerepet", és a bűn ismeretére eljuttathasson. (Róma3)

      Az igazság persze az, hogy Jézus sosem értelmezte így a törvényt, nem tartotta önmagára mutató eszköznek. Jézus törvényértelmezése merőben eltért Pálétól.
      balivi

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. „Jézus szerint ezek az emberek ugyanis "Mózes székében" ülnek, s amit tanítanak, azt meg kell tenni.”

    – A messiási világban nincs Tóra. Csak az a kérdés, melyik pillanatban kezdődik a messiási világ. A jelek szerint a feltámadással. Addig volt Tóra, azóta meg nincs (mármint hatályban).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Laci, alapvetően szerintem sincs egy keresztény számára hatályban a Tóra. Kérdés azonban, hogy akkor egy az egyben el kell-e vetnünk a Tórát, esetleg csak mint "kortörténeti érdekességet" olvassuk.... úgy egyáltalán mihez kezdjünk vele?

      Ezt a sorozatot részben azért is írom, mert magam is keresem a válaszokat. Szerintem a Tóra nem haszontalan nekünk keresztényeknek, csak "másként hasznos", mint a zsidóknak. Ezt próbálom (lehet kissé ügyetlenül) kifejezni.

      Törlés
    2. Nagyon hasznos és tanulságos a kísérleted. Nem a te logikáddal látok problémát, hanem úgy általában a keresztényekével, legalábbis ebben a témában.

      Miért ne lehetne tanulmányozni egy Kr.u. 33 táján hatályát vesztett jogszabályt olyan alapon, hogy a jogalanyok 0,6%-a szerint még hatályos és globálisan irányadó?

      Törlés
    3. Nem, engem az abszolút nem izgatna, hogy egy "hatályát veszített" jogszabályt a jogalanyok 0,6%-a hogyan tart meg. Ez legyen az ő dolguk. Én annak próbálok utánagondolni, hogy nekünk keresztényként mi tanulnivalónk van a törvényből. Eddig csak azt láttam, hogy a törvény olyan, mint egy árnyék, ami körvonalazza az igazságot (vagyis Jézust). Magyarul jobban értjük mit tett Jézus, ha jobban értjük a törvényt.

      De szerintem ezen túl is van még haszna, erről fogok írni.

      Törlés
  4. Szia Sytka! "Én annak próbálok utánagondolni, hogy nekünk keresztényként mi tanulnivalónk van a törvényből."

    Erre a kérdésedre lehet megtaláltam a választ:-) Eddig nem tudtam, de a tízparancsolat legrégebbi ismert kőtábláján, egy különleges régészeti leleten csak kilenc parancs olvasható. "A különleges leletet 1913-ben az izraeli Javnéban egy vasútállomás alapozásánál találták. David Michaels, a Heritage Auctions aukciósház antikvitásokért felelős igazgatója szerint a tábla vélhetően egy zsinagóga bejáratát díszítette, melyet vagy időszámításunk szerint 400 és 600 között, vagy egy 11. századi keresztes hadjáratban leromboltak.
    A mintegy 50 kilogramm súlyú, 62 centiméter magas márványtáblára több mint húsz sort véstek a héber és arámi nyelvből származó szamaritánus nyelven valamikor a 3. és az 5. század között. A négyszögletű táblán egy bevezető ajánlás után a Bibliából ismert tíz parancsolat közül kilenc olvasható. A tizedik parancsolat helyén egy utalás látható egy Garizim-hegyen építendő templomra." (forrás: mult-kor.hu)
    "I. e. 722-ben, miután az asszírok elfoglalták az északi királyságot (Izraelt), lakosainak jelentős részét fogságba hurcolták, majd az asszír királyok a birodalom keleti feléből telepítettek lakosokat az Izraeli Királyságba. Utóbb a betelepített lakosokat az ott maradt zsidókkal együtt szamaritánusoknak nevezték.
    A szamaritániusok több természeti csapás után arra kérték Asszíria uralkodóját, hogy küldjön vissza néhány zsidó papot, akik megtanítják őket az igaz isten tiszteletére. Az uralkodó teljesítette kívánságukat, így ők is az Ószövetség istenét fogadták el. Amikor a babiloni fogságból visszaköltözött zsidók hozzákezdtek a jeruzsálemi templom felépítéséhez, a szamaritánusok felajánlották segítségüket, cserébe a templom közös használatát kérték, de a zsidók elutasították a segítséget, hogy ők már vallásilag és etnikailag nem tiszták. Ezért a szamaritánusok panaszt tettek a perzsa királynál, aki egy időre be is tiltotta az építkezést. Ezután a szamaritánusok saját templomot építettek a Garizim hegyén, de a zsidókkal szemben megmaradt az ellenséges érzés. Kr. e. 128-ban Johannesz Hürkánosz leromboltatta a templomukat, de később újraépült.
    Az Újszövetség szerint Jézus többször megfordult a szamaritánusok földjén (Ján4:20) és a júdeai zsidók őt is szamaritánusnak tekintették.(8:48) Jézus egyik példázatában az eretnek csoportnak tekintett szamaritánusokról beszélt, szembeállítva a képmutató papokkal és hívőkkel. (Luk10:30)" (forrás:Wikipédia)

    Tehát neked mint kereszténynek, vagy inkább nevén nevezve krisztushívőnek egy tudnivalód van a törvényből, mégpedig a Pál szerint törvény végét jelentő 10. parancsolat. Ez vezérel ugyanis téged a Krisztushoz. Már ha hiszel Pálnak:-)

    Üdv: Balivi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nem teljesen értem miért mérvadó a samaritánus verzió: samaritánus Pentateuchus is létezik (gondolom tudod, hogy ez a nép bár elfogadta Jahvet, azért a hitük mégis megtartott számos vonást, melyet egy zsidó elutasított, valamint a Szentírásból is csak a Tórát ismerték el).

      A törvényről úgy általában írja Pál, hogy a lábunkat Krisztushoz vezeti (mint egy paedagogos, azaz "pedagógus"). Ez az egyik haszna: hogy rámutasson arra, Krisztus nélkül elveszettek vagyunk, hiszen Ő töltötte be a törvényt. Azt gondolom, hogy emellett is van azért még a törvénynek mondanivalója - hamarosan felteszem a sorozat harmadik részét!

      Törlés
    2. Szia!
      "A törvényről úgy általában írja Pál, hogy a lábunkat Krisztushoz vezeti..." Igen is meg nem is:-) A törvény VÉGE (10. parancsolat) a Krisztus, maga a törvény a pejdagógosz, ami Krisztushoz vezérel. Már említettem, hogyha igaz lenne az, hogy a törvény a lábunkat Jézushoz vezérli, akkor a gazdag ifjúnak, aki gyerekkorától kezdve megtartotta a parancsolatokat, törvényszerűen Jézus követőjévé kellett volna válnia, de nem vált azzá. Pál sem arról beszél, hogy a törvény elvezet Jézushoz. Ezt fontos lenne megérteni.

      Üdv.: balivi

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)