2018. április 2., hétfő

A feltámadt egyház

Jézus feltámadása nélkül nincs kereszténység, avagy másként fogalmazva: kereszténység azért van, mert Jézus feltámadt. A kérdés már csak az, szellemi értelemben mi mikor követjük a saját Mesterünk példáját? Ráférne az egyházra a feltámadás, ám azt hiszem egy feltámadt egyház sokak számára nem lenne kívánatos.

"Feltámadunk!" - ez van kiírva a legtöbb temető bejárata fölé. Lehet, hogy jó lenne, ha ezt a feliratot nemcsak a temetők, hanem a templomok, a gyülekezetek, az imaházak ajtaja fölé is kiírhatnánk, ráadásul múltidőben. Egy feltámadt Mesterhez nem egy kókadozó, hanem egy feltámadt egyház illik.  Olyan, amilyenen meglátszik, hogy nem lehet megállítani.

Egy ilyen egyház nem ácsingózna hatalomért, hiszen olyan hatalommal rendelkezik, amit egyetlen politikai erő sem képes megadni neki. Nem szorulna gyógyulásra, hanem másokat gyógyítana. Nem papolna, inkább prédikálna, és nem erkölcsi problémákkal küszködne, hanem kívánatos és vonzó lenne egy erkölcsileg szennyes világban.

Persze mindannyian tudjuk, hogy az ilyen ábrándozásból fel kell ébredni. Tény, hogy az egyház sosem volt olyan, mint Mestere. Idealizáljuk bármennyire az első keresztényeket és az első gyülekezeteket, a kristálytiszta igazság az, hogy a hívők csaknem a kezdet kezdetétől messze elmaradtak a Példaképüktől. Divatos dolog manapság vadászni a Biblián belüli ellentmondásokra, holott a legnagyobb ellentmondás nem a Bibliában, hanem Jézus és az egyház között van. Míg Jézus idejében az emberek ránéztek Jézusra és látták az Atyát, addig ma hiába néznek az egyházra, nem látják a Fiút.

De lehet ez másként? "Megjavulhat" az egyház? 

Attól függ minek tekintjük. Ha az egyház egy társadalmi erőtényező, ami a hatalommal együtt építi a saját elképzelései szerint a birodalmát, akkor az egyház akár "sikeres" is lehet. Ennek záloga, hogy minél többet fel kell adnia az elveiből, hogy az erőforrások közelében maradhasson. Volt ilyen korszak az emberiség történelmében, amikor ezt magas szinten művelte az egyház: úgy nevezték, sötét középkor. Akkor az egyház csaknem végképp eltakarta Krisztust, akihez hasonlítania kellett volna, cserébe viszont helyet kapott az irányítópultnál.

Ha az egyházat Jézus tanítványi körének, az Őt követők összességének tartjuk, akkor szerintem lehet és kell is abban reménykedni, hogy átjárja a feltámadás ereje. Ilyen dolgok történtek már sokfelé a világ különféle tájain a nagy ébredések idején. Szögezzük le persze, hogy a feltámadt egyház sem lesz tökéletes, ahogy Lázár feltámasztása sem vezetett ahhoz, hogy Lázár megistenült volna. A halandóság és esendőség itt és most kikerülhetetlenül a sajátunk marad. Noha a feltámadt egyház nem hibátlan, mégis hiteles. Hibái ellenére is látszani fog rajta, hogy a Mester arcvonásait viseli. A feltámadt egyház keresztényei egyeseket mágnesként vonzanak magukhoz, miközben mások rettenetesen utálják őket. Így volt ez mindig az igazi kereszténységgel, bármit is értsünk e fogalom mögött, és így lenne ez rendjén egy szellemi értelemben jól működő egyházban manapság. Az egyház sikere az, amikor úgy bánnak vele, ahogy a Mesterével - mert ebben is hasonlítania kell Hozzá.

Szóval, amikor az egyház feltámadására várunk, jó tudni milyen egyház lesz a feltámadt egyház, amennyiben ez egyáltalán bekövetkezik. Azt tapasztalom, a keresztények jó része ezt félreérti. Az ébredést, a feltámadt és erőre kapott egyházat valahogy úgy képzelik el, hogy tömegével áradnak bele a kiegyensúlyozott, középosztálybeli polgári családok, és hirtelen nagyobb házakat kell majd vásárolni a gyülekezeteknek. Szerintem ez mese habbal. Nem erről szól a feltámadt egyház. Nem arról szól, hogy végre emelkednek a lelkészi fizetések, mert sokkal többen adakoznak. Nem arról, hogy mostantól nem alszol el a vasárnapi prédikáció alatt, mert tehetségesebb emberek beszélnek és jobb a zene is. Arról sem, hogy evolúció helyett teremtést tanítanak a gyerekeknek biológiából, így "kiszorul az ördög", a rádióban meg dicsőítő zene szól. Szerintem ez nem egy feltámadt egyház, hanem egy fantomegyház képe.

Ha lesz feltámadt egyház, akkor az sok áldozatot és kínlódást követel majd a benne lévőktől. Igaz, ez ma is így van, ha az európai kereszténység helyzetére gondolunk. De egy feltámadt egyházért a benne lévők azt fogják érezni, megéri érte áldozatot hozni. Mert működik.

15 megjegyzés :

  1. "Szóval, amikor az egyház feltámadására várunk, jó tudni milyen egyház lesz a feltámadt egyház, amennyiben ez egyáltalán bekövetkezik."
    Igazából nem értem, miért vársz erre. Véleményem szerint az egyház, éppúgy, mint a társadalom, egyénekből áll össze. Ha az egyházban lévő egyének nincsenek "feltámadva", akkor az egyház sem lesz(kivéve, ha Isten közbeavatkozik a maga rejtélyes módján). Valószínű, hogy az a fajta egyház domináns már évszázadok óta, ami inkább társadalmi tényező, benne számolatlanul sok olyan hívővel, akikben a valódi átalakulás nem tud megtörténni, mert a civilizációs elkényelmesedés könnyebbik útja az, hogy inkább átveszik a hagyományokat, szokásokat, ideákat, amiket a legkevésbé sem alkalmaznak a saját életükben. Ugyanakkor valószínű, hogy ebben a térben találhatóak a "másik" egyház tagjai, ezért lehetséges, hogy vannak élő, és növekvő gyülekezetek a strukturált egyházon belül, meg olyanok, amik nem. Magyarán, az-az egyház, amire vársz, a benne lévők személyes átalakulásán múlik, így szerintem nincs mire várni. Mint minden szellemi dologban, egyetlen dolgot lehet tenni, engedni Istent, hogy minket átalakítson, és ez lesz hatással a későbbiekben. Persze, ez csak vélemény. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Igazából nem értem, miért vársz erre. Véleményem szerint az egyház, éppúgy, mint a társadalom, egyénekből áll össze."

      Én pedig a kommentet nem értem. :-) Szerintem minden keresztény arra vár, hogy "történjen valami" az egyházzal, és persze vannak olyanok is, akik tenni is hajlandóak ezért. Igazad van, hogy az egyház egyénekből áll, és elsősorban nekik kellene "feltámadni", de ez miben és miért zárja ki, amit én írtam? Tudunk számos nagy ébredésről, amikor komplett országokon, sőt nagyobb területeken söpört végig egy szellemi megújulási hullám - valami ilyesmi jót tenne az európai kereszténységnek. Hogy ez csak ábrándozás vagy lehet akár valóság is, majd kiderül...

      Törlés
    2. Én pl. nem várok arra, hogy történjen valami az egyházzal. Hajlandó vagyok tenni, és teszek is, de az sem ebben a reményben fogan, legalábbis bennem. És megteszem(vagyis igyekszem benne :) ), ami tőlem telik, vagyis hagyni, hogy Isten szeretete átformáljon. Nem várok ébredésre, csak a sajátomra, a többi szerintem Istenen múlik, legalábbis, ha pl. az általad említett ébredési hullám támasztaná fel az egyházat. Szerintem talán fontosabb a jelenben megélni, és megtapasztalni Istent, mint várni azt, hogy valamikor a jövőben átformál, feltámaszt, főleg, hogy azt is mindig a jelenben teszi. :)
      Vagyis, számomra a valami olyasmire várakozás, amihez elviekben(és ezt teológiailag is le lehetne vezetni) bármikor hozzá lehetne férni, kissé haszontalannak tűnik, már bocsánat. És persze ismétlem, nem ide tartozik az a fajta változás, amit Isten idéz elő, pl. egy ébredési hullámban.

      Törlés
    3. Persze én sem gondolom, hogy az ébredést valahogyan "megcsinálhatnánk". Csak azt mondom, szerintem ráférne az európai kereszténységre. Lehet, hogy ez naiv hozzáállás részemről, de én reménykedem abban, hogy egyszer talán "ráunnak" az emberek erre a fene nagy materializmusra és üres céltalanságra, és újra a hit felé fordulnak. Az egyháztörténelem tapasztalatai azt mutatják, ilyesmi hullámokban történik.

      De azt elismerem, hogy ennek nincsenek most előjelei, sőt!

      "Szerintem talán fontosabb a jelenben megélni, és megtapasztalni Istent, mint várni azt, hogy valamikor a jövőben átformál, feltámaszt, főleg, hogy azt is mindig a jelenben teszi. :) "

      Nem tagadom, de szerintem egyik nem zárja ki a másikat. Ha szabad egy giccses mondatot ideszúrni a Gladiátor c. film elejéről: amit a jelenben teszünk, az az örökkévalóságban visszhangzik. Vagyis persze, hogy a jelenben kell megélni a hitet, de az kihathat a jövőre.

      Törlés
    4. "De azt elismerem, hogy ennek nincsenek most előjelei, sőt!"

      Pedig dehogyisnincs:-)

      http://www.olyanvagymintjezus.hu/

      Üdv.: balivi

      Törlés
    5. " egyetlen dolgot lehet tenni, engedni Istent, hogy minket átalakítson, és ez lesz hatással a későbbiekben"
      "Vagyis persze, hogy a jelenben kell megélni a hitet, de az kihathat a jövőre."
      Látod, végül ugyanoda lyukadunk ki. :)
      A különbséget abban látom, amit Te is említesz: " Lehet, hogy ez naiv hozzáállás részemről". Bár nem látok kivetnivalót ebben, sőt(!), szerintem a naivság egyik oka az ideologikus gondolkodásmód. Annak pedig alappillére a felhalmozott tudás. Ennek a tudásnak (akár helyes, helytelen, mindegy) köszönhető, hogy keletkezik az emberben egy ideálkép, hogy milyennek(ésatöbbi) is kéne "lennie" valaminek. Ez már alapból nagyon nehézzé teszi a valósággal való találkozást. És ehhez társul a várakozás, hogy a körülmények, az idő, és egyebek mind a megfelelő módon, helyen egyezzenek, hogy az elképzelt kép megvalósulhasson. Én eddig nem olyan Istent ismertem meg, aki nem haladta volna meg ezeket, megdöbbentő módon. Így bennem a várakozást felcserélte a kíváncsiság, a megdöbbenés pedig arra tanít, hogy engedjek el elképzeléseket, és a figyelmem összpontosuljon arra, ami épp van. Persze, ezek az én tapasztalásaim, ki tudja, kiben hogyan dolgozik Isten. :)

      Törlés
  2. Rakjuk össze a kirakóst: Jézus idejében (és ma is) a zsidók egy világelnököt vártak Messiásként; ehelyett kaptak egy bűnözőként kivégzett tanítót. Ha „csórikám” meghal és kampec, akkor game over. Fogta magát és feltámadt! Ez bizonyítja, hogy mégis Messiás, a maga alternatív módján. Annyira alternatív, hogy az összes zsidó tanítványát hosszasan kellett győzködnie, hogy tényleg Messiás, és ez nem vicc, nem átverés, hanem tényhelyzet.

    Alternatívan azonban kötelező neki világelnöknek is lennie, az eredeti elvárás szerint. A történelemben végig tudták ezt világszerte, ezért beszéltek dicsőséges királyról, világuralkodóról, Krisztosz Pantokrátorról.

    Szerintem a mai kor betegesen túlhangsúlyozza a kereszthalált (a világ tökéletessé tételének tárgyi eszközét), és alulhangsúlyozza a Messiás összes többi vonását (uralkodik a messiási korba lépett világon, dicsőségben, igazságosságban, jólétben, a történelem végéig, minden ember javára).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oké, de ez hogyan kapcsolódik a témához? :-)

      Törlés
    2. „Ha lesz feltámadt egyház, akkor az sok áldozatot és kínlódást követel majd a benne lévőktől.”

      – Pl. ezen a ponton kapcsolódik: sz'tem a Jézus által tökéletessé tett világ ma nem követel áldozatot és kínlódást senkitől.

      Törlés
    3. A Lacit sosem zavarja, ha nem a témához szól hozzá. Neki bőven elég, ha a saját mantráit hajtogathatja :D

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez érdekes volt (a négyféle hatalom), köszi a kommentet! Valahol a keresztények is a Király hatalmában hisznek, csak ez nem az állam vezetőjét takarja számukra, hanem magasabb szintet. :-)

      Törlés
  4. "Egy ilyen egyház nem ácsingózna hatalomért, hiszen olyan hatalommal rendelkezik, amit egyetlen politikai erő sem képes megadni neki."

    'Keleti tanításra rímel ez, miszerint négyféle hatalom létezik: a gyermek hatalma, az asszony hatalma, a király hatalma és az önmegvalósított hatalma - így, ebben a növekvő nagyságrendi sorrendben.
    A ma oly hőn áhított társadalmi/politikai hatalom talán a valaha értelmezhető "király hatalma" táján található, az anyagi jellegű potenciál területén.

    Az önmegvalósított "fölötte állása" éppen abból adódik, hogy soha nem akarja aprópénzre váltani, gyakran megmutatni sem hatalmát, ami mégis minden létező jelenség mélyén ott nyugszik, s abban csak a róla tudó osztozik - tudása mértékéig.

    (bocsánat, kis javítással ismét)

    VálaszTörlés
  5. Én a feltámadás egy merőben új értelmezésére próbálnék rávilágítani néhány kérdéssel. A válaszok keresését mindenkire személyesen bízom:-)

    1. Amennyiben Márk evangéliuma az első leírt és legrégebbi evangélium, miért kellett úgy kezdődnie, ahogyan ma olvassuk, vagyis: "A Jézus Krisztus, az Isten Fia evangyéliomának KEZDETE..."? Miért tartotta ezt valaki fontosnak, (akár a Márknak nevezett evangélistának) beleírni? Miért nem volt egyértelmű, miért kellett utalást tenni erre a rögtön a szöveg kezdetén?

    2. Miért ijedtek és rémültek meg az üres sírt felfedező asszonyok, ha Jézus többször is előre megjövendölte a feltámadását?

    3. A fehér ruhás ifjú szerint a feltámadt Jézus a tanítványok előtt ment Galileába, ahová követniük kellett őt. Hol találunk a galileai események kezdetére a Márk evangéliumon belül?

    4. Miért nincs egyetlen egy utalás sem a hiteles páli levelekben arra, hogy Pál látta és hallotta a feltámadt Jézust?

    Üdv.: Balivi

    VálaszTörlés
  6. Nem hiszek abban, hogy a hagyományos értelemben vett egyházak valaha is pozitív irányba fognak változni. Abban sem hiszek, hogy ezeknek az egyházaknak bármi közük lenne Istenhez, vagy Jézushoz. Azt is megkérdőjelezem, hogy egyáltalán szükség van-e rájuk. Isten se nagyon erőlteti magát, hogy bizonyítsa ennek az ellenkezőjét

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)