Fake News vagy Good News?

Az álhírterjesztés lassan már mesterséggé válik, amit egyesek nagyon magas szinten művelnek, és remekül meg is élnek belőle. Semmiképpen nem lehet ezt elfogadni, ám még furcsább ennél, amikor keresztényként terjesztünk valótlanságokat - pedig az igazság adott esetben csak karnyújtásnyira van tőlünk...

Biztosan mindenki emlékszik még arra a 2014-es tragédiára, amikor Ukrajna felett - ma már nagyon jól tudjuk, hogy Oroszország által támogatott terroristák - tévedésből lelőttek egy utasszállító repülőgépet. A balesetben több száz ártatlan civil vesztette életét, gyermekek, nők és családapák. Rövid ideig az elkövetők a füstölgő roncsról készült fotókat is feltették az internetre, büszkélkedve a "trófeával". Amikor előttük is nyilvánvalóvá vált, hogy nem katonai, hanem polgári repülőgépet semmisítettek meg, ezeket a képeket persze azonnal törölték.

Az érdekes, ámbár egyáltalán nem meglepő fordulat ezután következett: az orosz média elkezdett sorozatban álhíreket gyártani a történtekről. Volt olyan forgatókönyv, hogy ukrán légvédelmi rakétát lőttek ki a szerencsétlen repülőre, volt olyan, hogy eleve holttestek utaztak a távolról irányított gépen, és volt olyan is, hogy ukrán csatarepülőgép lőtte le gépfegyverrel a célpontot. Utóbbi kapcsán az az érdekes, hogy mint kiderült, az ukránok által használt katonai repülőgépek fizikailag képtelenek olyan magasra emelkedni, ahol az utasszállító gép repült. De semmi probléma: az oroszok átírták még a WikiPedia-t is az érintett vadászgép-típusnál a repülési magasság tekintetében, így ha egy laikus érdeklődő utánanézett, hamis adatok alapján vonhatott le hamis következtetéseket.

Hogy a média hazudik nekünk és torzít, abban persze semmi újdonság nincs. Ami ennél érdekesebb, hogy legalábbis az orosz média ezeket a fenti forgatókönyveket egyszerre dobta piacra. Az emberek egyszerre olvashattak, hallhattak, gondolkodhattak földi rakétákról, holttestekkel megrakott repülőgépről és nem létező vadászgépekről is. Miért volt erre szükség? A válasz egyszerű. Az orosz koncepció a médiatájékoztatásban nem az, hogy meggyőzze az embereket valamiről, hanem az, hogy összezavarja őket. Nem az az elsődlegesen fontos, hogy az orosz olvasó-hallgató-néző bizalmat szavazzon az általa fogyasztott médiacsatornának, hanem hogy bizalmatlan legyen a nyugatiakkal szemben. Ha sikerül összezavarodnia, akkor kifárad, és ha kifáradt, akkor nem fogja érdekelni az igazság. "Ugyan, ki tudja mi az igazság? Mindenki beszél itt már mindent!" - az ilyen és hasonló mondatok jelentik az igazi sikert az ilyesféle tömegtájékoztatás számára. Egyben remek táptalajt képeznek a konteok szárba szökkenésének is, melyek csak tovább növelik az összezavarodást.

Nos, mindezt a hosszas felvezetést csak azért engedtem meg magamnak, mert az elmúlt hetekben számos fake newst, hamis hírt, uszító és félelemkeltő, másokat besározó megosztást láttam keresztények részéről. Ezek a hírek persze nem olyan horderejűek voltak, mint a bevezetésben említett, nemzetközi felháborodást is kiváltó repülőgép sztorija, de ettől még a jelenség ugyanaz. Keresztények terjesztik százával, hogy Ferenc pápa nyíltan támogatja a homoszexualitást, keresztények osztották meg velem, hogy az ENSZ egységes világkormányt épít. Hívő emberektől tudtam meg, hogy "meghalt" Terence Hill (gyermekkorom egyik kedvenc színésze, aki szerencsére nem halt meg), hogy a Balaton a cionista zsidók kezében van, ezért olyan drágák az árak. Azt is keresztényektől tudtam meg, hogy beindult az antiszemita kampány egy hírportálon, mert a zsidók nagy orráról cikkeznek. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy tényleg született egy ilyen cikk - ami pontosan arról szól, hogy a zsidó emberek nagy orra egy toposz és az antiszemitizmus ostobaság.

Azért különösen szomorú, amikor Fake News-t éppen keresztények osztanak meg és terjesztenek, mert mi hívők különösen is fel vagyunk szólítva Jézus révén az igazság keresésére. Sőt, valahol a keresztény lét alapélménye az állandó keresés. Nem mondom, ennek a folyamatnak akár többször is része lehet, hogy bizonyos kérdésekben valóban összezavarodik az ember. De nem mindegy, hogy ez a zavartság azért történik, mert az igazság nem látható mindig teljes formájában, vagy azért, mert saját magunk nem vagyunk kíváncsiak rá és elhiszünk minden ócskaságot, amit elénk raknak. Ráadásul a Fake News kifejezetten dehonesztáló és romboló: általában valamit vagy valakit rossz hírbe akar hozni, félelmet és gyanakvást ébreszt, negatív érzéseket gerjeszt az emberben. Nem arról szól, hogy jól értesültek legyünk az igazságról, hanem pontosan olyan, mint az orosz propaganda: bizalmatlanságot, hidegséget, felháborodást kelt bennünk.

A Fake News helyett van nekünk jobb is: úgy hívják Good News. A Fake News mindig rossz hír, a Good News mindig jó. Az álhírek beteggé tesznek, az evangélium viszont lázba hoz. A hamis hírek befeketítenek embereket, a Jó Hír viszont a megtisztulás lehetőségét tartogatja. Sokat vitatkozhatunk Lukács alaposságáról és megbízhatóságáról, de benne kétségtelenül ott volt a szándék, hogy utánajárjon a Jézusról keringő sokféle hírek között annak, mi a valóság. Saját evangéliumát azzal kezdi, hogy ezt félreérthetetlenül olvasója tudomására hozza. Neki nem volt mindegy, mit írhat le és mit oszthat meg másokkal. Nekünk miért az?