2014. január 11., szombat

Péter írta avagy sem?

Mindenki tudja, hogy a teológusok vitatkozó népség. Talán éppen ezért meglepő, hogy a mai kutatók elsöprő többsége békés egyetértésben úgy gondolja, Péter második levelét nem Péter írta. Ritka pillanat az ilyen harmónia - ám legyek bármennyire ünneprontó, azt hiszem mégis érdemes kicsit vitába szállni vele - leginkább a tanulság kedvéért.

Tegyük egyértelművé: a levél belső bizonyítékai egyértelműen Péter apostolra mutatnak. Persze egy pszeudonim levéltől - ahogy az előző bejegyzésből is kiderülhetett - éppen azt várjuk, hogy így tegyen, és azt nevezze meg szerzőjének, aki tekintélyét felhasználja. A kutatók a szöveg állítása ellenére úgy gondolják, Péter nem írhatta a neki tulajdonított második levelet. Megpróbálom néhány pontban összefoglalni miért jutottak erre a következtetésre, egyben azt is megemlíteni, milyen válaszokat adtak erre azok, akik mégis kitartanak Péter szerzősége mellett. Azt hiszem mindebből kirajzolódik majd, mit jelent értelmesen és érvek mentén vitázni a teológiában - a másik személyének támadása és minősítése helyett.

1. A 2Péter görögsége (szókincse és stílusa) nagyban eltér az 1Péterétől, mitöbb nem hasonlít az Újszövetség egyik könyvéhez sem: 57 szó sehol máshol nem szerepel, 32 pedig még a Septuagintában sem fordul elő. A szöveg nyelvezete erősen hellenizált, és olyan szavakat használ mint az epignószisz, euszebeia, areté vagy epoptész. Ezen kívül hellenisztikus szemléletet tükröznek az olyan kifejezések, mint a részesedés az isteni természetben (2Pt 1,4), a világégés (2Pt3,7) vagy a Tartarosz (2Pt 2,4). Egyes teológusok minderre azzal válaszolnak, hogy Péter igenis megtanulhatta ilyen szinten a görög nyelvet a galileai hálók otthagyása és a levél megírása között eltelt harminc évben.

2. Péter első levelének tartalma arra utal, hogy Krisztus hamarosan visszajön (1Pt 4,7.17, 5,4), a második levél viszont éppen arról ír, hogy a visszajövetel késése miatt felmerült kételyekkel mihez érdemes kezdeni. A levél megírását kiváltó kérdések és gúnyolódások Krisztus második eljövetelének késése miatt a Péter halálát követő időszakban merültek fel. Erre a kritikára azzal szoktak válaszolni, hogy a 2Péter visszajövetellel kapcsolatos tanítása egybevág az Újszövetség általános tanításával: a hívők mindig legyen készen erre az eseményre (2Pt 3,8-12). Bevallom őszintén, ezt az ellenvetést elég gyengének érzem, a felvetés azonban, miszerint ez inkább második századi dilemma, bizony helyesnek tűnik.

3. Péter szerzőségét a korai egyházatyák közül is sokan kétségbe vonták. A Muratori-kánonban nincs benne a 2Péter, Origenész bár említi, de azt is hozzáteszi, jó néhányan kételkednek a hitelességében. Euszebiosz, korai egyháztörténész így fogalmaz: "Péternek egy levelét ismerik el eredetinek... A másodiknak nevezettről a hagyomány szerint azt tartjuk hogy nem kánoni ugyan, de mivel sokak számára hasznosnak tűnik, ezért a többi Írással együtt tanulmányozzák". Péter második levelére az ősegyházban nincs komoly utalás, Jeromos pedig Euszebiosszal ért egyet és kétségesnek nevezi a levelet. Ugyanakkor a 2Péter hatása számos második századi írónál kimutatható, az a tény pedig, hogy a Muratori kánonból kimaradt, valószínűleg a szöveg töredékességének köszönhető. Euszebiosz ráadásul azt is elárulja, a keresztények többsége elfogadta a levelet, még ha neki kétségei is vannak. Önmagában az a tény pedig, hogy végül Péter második levele a kánon részévé vált, feltételezi hogy az egyébként igen körültekintően döntést hozó keresztények kitartottak a levél mellett.

4. A 2Pt 3,4 arról beszél, hogy az atyák már rég elhunytak (vagyis az apostolok, akik az első keresztény nemzedéket jelentették), ez pedig arra vezethet bennünket, hogy a levél az apostolok kora után íródott. A teológusok egy része szerint azonban az atyák kifejezés nem feltétlenül az apostolokra vonatkozhat, hanem akár egy korábbi keresztény nemzedékre vagy a zsidók ősatyáira is (Ábrahámra, Izsákra és Jákobra).

Mivel nem szeretném ezt a blogbejegyzést túl hosszúra nyújtani, nem idézem a többi érvet Péter második levelének pszeudonimitása mellett és ellen. A magam részéről nem zártam le ezt a kérdést, de a rendelkezésemre álló források eddigi áttanulmányozása alapján teljesen jogosnak tartom a felvetést és elképzelhetőnek gondolom a levél pszeudonimitását is. (Attól függetlenül, hogy a pszeudonim levelek kérdésében a korai egyház körültekintően járt el). A fenti négy pontban ismertetettek közül különösen a Krisztus eljövetelével kapcsolatos és a korai egyházatyák által megfogalmazott gondolatok azok, melyeket erősnek érzek - a rájuk adott válaszokat viszont meglehetősen gyengének.Ez azonban nem perdöntő és nem is tesz pontot a kutatás végére.

Nagy tragédiát okozna, ha kiderülne, hogy Péter második levele pszeudonim alkotás? A konzervatív teológia egyes képviselői közül néhányan egészen indulatosan válaszolnak erre a kérdésre, és azt mondják, a kritikusok "ostobán fecsegnek", hiszen egyértelműen "morális lehetetlenség" hogy egy csaló illető ilyen alkotást írjon. Azt hiszem nem kell rámutatnom az ilyen vélemények naivságára. Mindazonáltal a teológusok közti viták nem ilyen acsarkodások mentén zajlanak, s ez talán a fentiekből is kiderült az olvasó számára. Akár Péter, akár egy írnok, vagy éppen a tanítványi körhöz tartozók közül valaki írta ezt a levelet, teológiai szerepe szerintem nem vitatható, még ha szerzősége az is.

14 megjegyzés :

  1. Csá!

    Először is ajánlanék két tanulmányt, amelyek a 2Péter hitelességével foglalkoznak teológiailag konzervatív megközelítésben. Gondolom te ismered őket, de ez talán nem minden olvasóra igaz. Sajnos angolul vannak.

    Michael J. Kruger: The Authenticity of 2 Peter
    Szabados Ádám: The Authorship of 2 Peter and the Question of Honesty

    Megpróbálom logikusan és röviden leírni, hogy teológiailag konzervatív szempontból mi a probléma a bibliai pszeudonimitással. Az gondolatmenet a következő:

    aP1: Isten nem hazudik (4Móz 23:19, Titusz 1:2).
    aP2: A teljes Írás (a Biblia) Isten szava (2Tim 3:16).
    aK: Tehát a Biblia nem tartalmaz hazugságokat.

    bP1: A 2Péter 1:1 része a Bibliának.
    bP2: A 2Péter 1:1 szövegkörnyezete vagy műfaja nem ad okot arra, hogy az állításait máshogy értelmezzük, mint egyszerű kijelentéseket.
    bP3: A 2Péter 1:1 azt állítja, hogy a 2Pétert Péter írta.
    bK: A 2Pétert Péter írta.

    Á: A 2Pétert nem Péter írta.

    bK <-> Á.

    Azt hiszem, ez az alapvető érvelés. Egy kevésbé konzervatív teológus valószínűleg az aP2-t vagy annak az értelmezését támadná meg - akkor hosszú vita következne :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Ödönbéla!

      Tőled és minden kedves kommentelőtől szeretnék valamit kérni: ne ajánljatok ebben a blogban angol vagy más idegen nyelvű cikkeket, szövegeket, tanulmányokat. Nincs időm, kedvem és nem is lesz egyik sem ezekkel foglalkozni. Az itt felmerülő kérdések amúgy is komplexek, nehezen érthetők, utánajárást követelnek. Nem mindenki beszél idegen nyelveken, vagy éppen nincs energiája küzdeni a fordítással.

      Ha mindenképpen angol vagy más nyelvű forrásokra hivatkozol, akkor röviden foglald össze azok véleményét és írd le ide magyarul. Köszönöm!

      s

      Törlés
    2. Kedves Béla!

      Jól összefoglaltad a konzervatív teológusok némelyikének látásmódját. Noha érdemes hozzátenni, hogy a 2Péter szerzőségében szinte teljes az egyetértés, hogy nem Péter a szerző - ez pedig azt jelenti, hogy a konzervatív teológus jó része is ezt gondolja. (Ez egyébként engem is meglepett!) Kíváncsi lennék az ő érveikre...

      Érvelésed egyik gyenge pontja - ahogy te magad is rámutattál - az aP2, illetve annak értelmezése. Vajon a Biblia (és benne a 2Péter) mitől Isten szava? A betű szerinti pontosságtól? Attól, hogy egyedi anyagot tartalmaz? A pszeudonimitás teljes mellőzésétől? Ezek önmagában fogós kérdések. Egy azonban biztos: a pszeudonimitás az Ószövetség és az Újszövetség idején is tipikus jelenség volt. (A leveleket illetően is). Vajon elképzelhetetlen, hogy egy ilyen gyakran előforduló jelenségtől teljesen érintetlen legyen a Biblia szövege? Valahol ez a kérdés képezi a vita magvát.

      A másik gyenge pont a bP2: noha valóban semmi nem mutat arra (sem a kontextus, sem a műfaj), hogy a 2Péter 1,1-t máshogy értelmezzük egyszerű megállapításnál, de nem is ez a kérdés a levelet illetően. A pszeudonimitás éppen arról szól, hogy az adott írásmű valakire szó szerint hivatkozik, ám valójában nem a hivatkozott alany a szerző. Amennyiben a 2Péter pszeudonim mű, éppen arra számítanánk, hogy Péterre hivatkozzon. Így tehát a bP3-ból a bk következtetése nem következik.

      Harmadik felvetésként talán az is elképzelhető, hogy Péter elég nagy mozgásteret adott az írnokának, akik kiválóan beszélt és írt görögül. Ezt azonban olyan anakronisztikus elemek, amelyek inkább a következő évszázadra utalnak, megint csak megkérdőjelezik.

      Kíváncsi vagyok Ádám mit fog írni (persze a többiek véleményére ugyancsak). :-)

      Törlés
    3. Szerintem a bP3-ból bK következik, ha elfogadjuk aK-t. Hacsak a pszeudonimitást nem valamiféle műfaji jellegzetességként kezeljük, és akkor a bP2-n kell még egy keveset beszélgetnünk.

      Az "Isten szava"-kérdésbe nem hiszem, hogy most érdemes lenne belemenni. Megpróbáltuk a blog előző "évadjában", és nem jutottunk messzire. Talán később, valamilyen kapcsolódóvitaindító cikk alatt, nagyon sok önfegyelemmel... :-)

      Az írod, hogy ma a konzervatív teológusok többsége is pszeudonimnek tartja a 2Pétert. Tudsz mondani pár nagy nevet?

      (Az idegen nyelvű linkek kapcsolatával kapcsolatos kérésedet tudomásul vettem.)

      Törlés
    4. Szia,


      A pszeudonimitás nem műfaj, hanem egyszerűen elfogadott gyakorlat volt az ókorban. Zsoltárnál, bölcsességirodalomnál, levélnél és más műfajoknál is alkalmazták. A pszeudonimitás akkor volt elutasított dolog, ha illegálisan élt vissza valaki nevével. Ha te például Pál egyik tanítványa lettél volna és írsz egy levelet Pál nevében, könnyen lehet hogy semmi gond nem lett volna belőle. De ha valaki olyan használja Pál nevét, aki nem az ő eszmei örököse, sőt vele ellentétes (pl. gnosztikus) teológiát használ, az már kizáró ok.

      Én legalábbis így értelmezem a pszeudonimitást.

      Igazad van, ne menjünk bele az "Isten szava" kérdésébe - bár ez egy neuralgikus pontja az érvelésednek. De a frissen indult blogot nem szeretném megint egy zsákutca felé terelni. :-)

      Csak azért írtam, hogy vélhetően a konzervatív teológusok jó része is ezt gondolhatja, mert nekem a szakirodalomból az jött le, hogy szinte teljes az egyetértés a kutatók között. Gondolom ez azt jelenti, hogy ebbe akkor mindenféle orientációjú teológus beletartozik.

      Törlés
    5. Azért kérdeztem, mert az általam ismert vezető amerikai konzervatív Újszövetség-tudósok a 2Pétert hitelesnek tartják (pl. Moo, Carson, Schreiner, Wallace, Kruger, asszem: Bruce, Poythress, Osborne).

      Törlés
    6. Ödönbéla: lehetséges, ennek ilyen mélyen nem néztem utána.

      OFF: valamiért a kommentjeidet a rendszer rendre Spam-nek minősíti, mindig kézzel, utólag kell visszaraknom. Ez ne tartson vissza téged, kommentelj nyugodtan, csak gondoltam szólok, hátha látsz valamit, ami zavarhatja az adást. :-)

      Törlés
  2. Érdekes mindkét bejegyzésed, szeretem az ilyen elemző racionalitást! A 2Pt2 nagyon hasonlít a Júdás levelére. Van erről valami általánosan elfogadott vélemény?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Miklós, ahogy minden mást, ezt a kérdést is többféle szemszögből tárgyalják. A két levél közti hasonlóság kézenfekvő, ezért foglalkozni kell vele. Első átgondolásra négy út látszik járhatónak:

      - az egybeesés véletlen. Bármilyen furcsa, vannak olyan nagyon konzervatív teológusok, akik ezt gondolják. Éppen tegnap olvastam egy ilyen véleményt, mely szerint egyszerűen a Szent Szellem két alkalommal is szinte pontosan ugyanazt mondta. Persze csodák történhetnek, a magam részéről kizárom, hogy erről van szó.

      - Júdás másolta Péter szövegét. Ezt az elképzelést kezdetben az egyházatyák tartották (legalábbis többségük), ma inkább a konzervatív teológusok tartják, mondván nem mindig a rövidebb könyv a korábbi. Lehet, hogy Júdás ki akart emelni olyan dolgokat, melyek az adott helyzetére jellemzők voltak.

      - a ma legnépszerűbb megközelítés szerint Péter használta Júdás levelét, mivel az - a bejegyzésben említett okok miatt is - eleve később keletkezett Júdás művénél. Eszerint Péter ki akarta bővíteni Júdás mondanivalóját Általában ez az irány szokott érvényesülni.

      - van egy olyan teória is, miszerint Péter és Júdás egy közös, ismeretlen forrást használtak, ami időközben elveszett. Ez azonban nem magyaráz meg semmit, sőt egy ismeretlen változóval inkább bonyolítja a kérdést.

      Törlés
    2. Köszönöm Sytka! Én is úgy gondolom, van emberi szintű összefüggés...

      Törlés
  3. Jó cikk, Sytka.

    A 2 Péter valóban az ÚSZ-i kánon Achillesz-ina, és az is igaz, hogy az újszövetséges szakma nagy része eldöntött kérdésnek tekinti, hogy nem Péter apostol a levél szerzője. Pedig nem eldöntött kérdés, ahogy te is írod. Amikor a belinkelt tanulmányt írtam (örülök, hogy Ödönbéla megelőzött, mert így nem engem kellett elfenekelned), olvastam mindkét oldal érveit, és meglepett, az érvek mennyire egy súlycsoportban voltak. Szóval ez messze nem lefutott játszma. Igazából soha nem volt az, kivéve akkor, amikor a korai egyház végül is úgy látta, hogy ez a könyv Péteré, ezért kanonikus.

    Bár vannak furcsa liberális elhajlók (pl. A. T. Robinson), akik hitelesnek tartják a 2 Pétert, jellemzőbb, hogy konzervatívok (mint A. Schlatter és R. Bauckham) fogadják el a péteri szerzőséggel szembeni érveket, mint fordítva. Azért sok komoly konzervatív teológus érvel Péter szerzősége mellett (pl. D. Guthrie, M. Green, T. Schreiner, D. A. Carson, D. Moo, G. L. Green), sőt, merem azt mondani, hogy konzervatív teológusok között azért ez az általános.

    A 2 Péter a szerzőség szempontjából a leginkább problémás könyv, ha ezt az írást hitelesnek fogadjuk el, szinte gyerekjáték a többi (mondjuk Pál vitatott levelei) esetében ennek bizonyítása. Persze nyilván ez nem így működik. A belinkelt írásomban arra teszek kísérletet, hogy Péter szerzőségét védjem, szerintem erős érvek alapján. (Lehet, hogy egyszer lefordítom a tanulmányt magyarra is.)

    Mindjárt folytatom.

    VálaszTörlés
  4. Néhány kiegészítés és reakció a pontjaidhoz.

    1. Egyetértek, én sem látom erősnek a nyelvi és stilisztikai ellenérvet. Péter valóban megtanulhatta a görög nyelvet, ráadásul valószínűleg eleve beszélte halászként is. Miért ne csiszolhatta volna görög tudását a következő évtizedekben? Ez teljesen életszerű, sőt még az is, hogy megismerte a sztoikus filozófia nyelvkészletét és néhány szót ebből használt a leveleiben is. Igazolásul a saját példámat is hozhatnám: 18 évesen alig néhány szót tudtam angolul, ma viszont bizonyos témákban könnyebb angolul fogalmaznom, mint az anyanyelvemen. Nem látom be, miért ne történhetett volna hasonló Péterrel.

    2. Ezt az érvet sem tartom erősnek Péter szerzősége ellen, sőt, könnyen a visszájára is fordítható. A parúzia várása adta a gúnyolódók alá a lovat, viszont a második században (amikorra a 2 Péter megírását sokan teszik), ez a várakozás alábbhagyott. Ez nyilvánvaló a 2. sz.-i apologétákat olvasva. Ahogy az 1 Péter, úgy a 2 Péter valószínűbb kontextusa is tehát az első század, amikor ez a reménység még nagy lánggal égett.

    3. Tetszik ez a pontod is. A kánonba való bekerülés erős érv a péteri szerzőség mellett, főleg ha arra gondolunk, hogy Péter evangéliuma és Péter apokalipszise viszont kimaradtak, és az előbbi ellen az volt az egyik érv, hogy tudvalevően nem Péter írta. Egyébként éppen a két másik írás is tehette különösen óvatossá a korai keresztényeket ezzel a levéllel szemben. Viszont még így is korai és fontos források utalnak rá, Alexandriai Kelemen (2. sz.) például kommentárt írt a levélről! Sőt, az is elképzelhető, hogy a Muratori kánon is utal a 2 Péterre, erre a lehetőségre kitérek a tanulmányban.

    4. Ezzel a pontoddal is egyetértek.

    Ahogy említetted, vannak más érvek is a szerzőség ellen, de vannak további érvek mellette is. Számomra az egyik legerősebb érv a péteri szerzőség mellett az, ahogy a korai egyház az álneves írásokkal bánt. Tertullianus elvetette a Pál és Tekla c. írást, mert a könyv nyilvánvalóan nem az apostoli hagyományt képviselte, ahhoz túl késői (!) volt (ráadásul Tertullianus ismerte a szerzőjét). Sarapion azért vetette el Péter evangéliumát, mert kiderült számára, hogy nem lehetett Péter írása, és azt mondta: „elvetjük az apostolok nevében írt pszeudoepigráf könyveket” . Hasonlóképpen járt el Jeruzsálemi Kürillosz az apostolok nevében írt evangéliumokkal. Az integritás kérdése fontos volt nekik. És ez alól úgy tűnik, nincs kivétel. Ha tudták, hogy valaki más írt egy könyvet apostol nevében, zsigerből utasították el. Hamisítvány nem kerülhetett a kánonba, és a más nevében írt dokumentumokra hamisítványként tekintettek. Ahogy egyébként a rómaiak, görögök és zsidók is.

    Richard Bauckham megpróbálkozik egy érdekes felvetéssel: mi van akkor, ha a 2 Péter egy külön műfaj, az ún. „testimonium” műfaj képviselője? Ebben az esetben nem sérül a könyv integritása akkor sem, ha nem Péter írta. Bár izgalmas Bauckham felvetése, engem nem győztek meg az érvei. Erről is írok a tanulmányban.

    Még egyszer, köszi a két cikket, Sytka, ahogy látod, mindkettő felcsigázott. Remélem, nem dominálom túlságosan a blogodat.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ádám, nyugodtan dominálhatsz, a lényeg nem az, hogy ki dominál, hanem hogy építő legyen ami itt történik! :-)

      Számomra sem lefutott a 2Péter téma, noha - ahogy írtam fentebb - én attól sem szaladok falnak, ha tényleg pszeudonim a levél. Viszont mérlegre téve a pro/kontra érveket, nálam ez a kérdés nem dőlt el.

      Az viszont biztosan Péter szerzősége mellett szól, hogy végül egy olyan egyház kanonizálta, ami széles választékkal rendelkezett a Péterhez köthető hamis iratok tekintetében. (Mondjuk Carson és Moo csak idézi Green-t - persze ettől még azonos oldalon állnak, de új érvet nem tesznek a vitához).

      Mindenesetre nyitva tartjuk a szemünket - annak meg örülök, hogy ilyen kultúrvita zajlott itt. Ne vegyétek a kommentemet lezárásként, ha valaki szeretne, nyugodtan hozzátehet még gondolatokat.

      Törlés
    2. Carson és Moo bevezetéstani könyve Michael Green zseniális tanulmányához (2 Peter Reconsidered) annyit tesz hozzá, hogy középpontba állítja a pszeudonimitás etikai vetületét. Beemeli a vitába például L. R. Donelson a pszeudoepigráfia és a korai egyház kapcsolatáról szóló monográfiájának (Pseudepigraphy and Ethical Argument in the Pastoral Epistles) konklúzióit. A pszeudonimitás etikai megítélését én is a kérdés szívének tartom. Aki még alapos munkát végzett a 2 Péter szerzősége kapcsán, az Donald Guthrie. Meglepett, mennyivel alaposabb, mint pl. Kümmel bevezetéstani munkája.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)