2014. május 11., vasárnap

Mitől lesznek motiváltak a keresztények a gyülekezetekben?

Hiába élünk a nagy magyar búskomorság és cinizmus földjén, mifelénk is szeretik az emberek motiváltnak érezni magukat. Ám nem teljesen egyértelmű milyen módon lehet a keresztényeket motiválni a gyülekezetekben. Talán azzal, ha megdicsérjük őket, nyilvánosan elismerjük, imádkozunk értük vagy fizetünk nekik némi készpénzt? A mai vezetéstudományi elképzelések szerint van ezeknél sokkal jobb megoldás is.

Ahogy Izsák Norbert írja a Pünkösd.Ma legfrissebb számának egyik kiváló tanulmányában, alapvető megfigyelés, hogy egy cégnél a túlfizetett alkalmazottak is sokszor utálják a munkájukat. Megbecsült szolgálók, egyébként tehetséges gyülekezeti munkások is tele vannak elégedetlenséggel, mitöbb közönybe süllyednek. A szokásos sztenderd válaszokon túl - bűn/démon van az illető életében, keveset olvas Bibliát és nem sokat imádkozik - kutatásokon alapuló feleleteket is találunk.

Harry Harlow pszichológiaprofesszor mintegy fél évszázaddal ezelőtt majmokkal kísérletezve rájött arra, hogy az állatok jutalmazás nélkül is képesek megoldani játékos feladatokat. Ennek oka, hogy bizonyos tevékenységek végigvitele belső jutalmazással társul, azaz a majmok egyszerűen élvezettel merültek el a játékban és nem kellett motiválni őket. Ez talán még nem lep meg senkit - eddig is sejtettük, ha valaki valamit szeret csinálni, akkor akár jutalmazás nélkül is megteszi. Ami Harlow-t csodálkozásra késztette, amikor külső jutalmazással próbálta javítani az állatok teljesítményét - például mazsolafalatkákat adott nekik. A majmok a külső jutalmazás hatására egyre többet hibáztak, határozottan romlott a teljesítményük. Később egy Edward Decinek nevű pszichológusprofesszor más körülmények között emberekkel is végzett motivációs kísérleteket és ebből bizonyította, hogy a külső motiváció jelentősen rontja a belső motiváció erejét: 
"Amikor egy bizonyos tevékenység esetén a pénzt használják a külső jutalmazás eszközeként, akkor az alanyok elveszítik belső érdeklődésüket a tevékenység iránt."
Ha fizetnek valakinek a korábban ingyen, örömből végzett munkájáért, egy ideig javulni fog a teljesítménye. Ám abban a pillanatban, amikor a csapokat elzárják, durván, még a korábbinál is jóval alacsonyabb szintre csökken a lelkesedése és ezáltal munkája nívója is.

Szerintem gyülekezeti kontextusban nagyon is érdemes belegondolni a fentiekbe. A vezetéstudományi szakirodalom ismeri a jutalmazás-büntetés paradigmáját. Ennek értelmében ha a menedzser, vagy éppen a lelkész hatékonyan szolgáló és dolgozó tagokat akar látni a gyülekezetében, akkor a közösség szempontjából jónak számító magatartást jutalmazza, ellenkező esetben a rossz viselkedést bünteti. Ez persze kicsit olyan, mintha a gyülekezet tagjait csak egy jobban fejlett patkánynak tartaná - a módszer mégis tudott működni és sok közösségben sajnos ma is működik. Aki Isten személyét tekintve csakis a "megjutalmaz / megbüntet" dichotómiájában gondolkodik, az különösen hajlik arra, hogy az emberekkel is ennek megfelelően bánjon. Ha az ember befizeti a tizedet, jól viselkedik és sokat imádkozik, szépen tesz bizonyságot az istentiszteleten, Isten és a gyülekezet "rámosolyog", szereti és jutalmazza. Ellenkező esetben viszont lesújt rá a Mindenható keze és valószínűleg a közösségben is csökken a szellemi árfolyama.

A fentebb már említett kutatási eredmények alapján azonban létezik jobb megoldás is. Nem kell kívülről motiválni, adott esetben jutalmazni és büntetni az istenadta népet. Nem az a gyülekezeti vezető feladata, hogy fenyegesse vagy vállon veregesse az embereket, hanem olyan körülményeket teremtsen a közösségen belül, amelyek között a tagok a lehető legnagyobb örömet találják szolgálataikban. Ha leszokunk a kockacukor, korbács kettőséről, és arról hogy minden áron kívülről motiváljunk (ami valójában sok esetben irányítani, navigálni, bizonyos sínekre felfektetni akar és nem segíteni), akkor van esély arra, hogy a gyülibe járók belső motivációt találnak maguknak és lelkesedéssel fognak tevékenykedni. Szerintem egy vezető egyik legmarkánsabb szerepe, hogy ebben segítse az elbizonytalanodó vagy kereső tagokat.

Van egy olyan gyanúm, hogy sokan érzik az ösztönök szintjén: a belső motiváció megtalálásának paradigmája lenne a helyes irányvonal. Megvalósításához azonban rengeteg gyülekezetben az alapokat érintő felforgatásra lenne szükség, mert annyira mélyen gyökereznek a jutalmazó-büntető és kontrollálni akaró képzetek. Képesek leszünk feltűrni az ingujjunkat és nekilátni kigazolni az egyház kertjében burjánzó szellemi gyomokat? Milyen lenne egy olyan gyülekezet, ahova csupa belső motivációtól hajtott ember jár?

14 megjegyzés :

  1. "Milyen lenne egy olyan gyülekezet, ahova csupa belső motivációtól hajtott ember jár?"

    Édeni. Mellesleg: a belső motiváción kívül mi hajthat még egy embert a gyülekezetbe? Jó csajok/pasik, sör, üzleti lehetőségek? Nálatok vannak ilyenek? Ez esetben add meg gyorsan a címet. :)

    Azt hiszem, a legtöbb ember nem sértődik meg vészesen attól, hogy jutalmazzák a kellemes tevékenységért: ha mondjuk, jó filmeket nézhetek a moziban, és fizetnek érte, én bizony nem vesztem el a lelkesedésem. :)

    A közösségen belüli egyensúlyt javíthatja, ha kockacukor-adagolás helyett ki-ki a saját igényei szerint érzi elismertnek magát, Maslow szükséglet-hierarchiájának a számára fontos szintjén: http://hu.wikipedia.org/wiki/Maslow-piramis

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Laci, éppen amit írsz, az a példa arra, hogy az emberek miért mennek egy gyülekezetbe - ha nincs belső motivációjuk. Például azért, mert a teljesítményüket jutalmazzák. Nem azt írtam, hogy baj volna, ha valakinek jutalmazzák a teljesítményét: azt írtam, ennél van jobb is, amikor valaki belső motivációból teljesít. Ez még akkor is jobban működik, ha nincs külső jutalmazás, hiszen az ilyen munkában önmagára talál, mondhatni önmagát jutalmazza az ember.

      Aztán az is lehet, hogy valaki megszokásból, tradícióból jár egy gyülekezetbe, esetleg attól való félelmében, mit szólnak ha ezt nem teszi. Számos faktor motiválhatja az embert, de a belső motivációnál nincs jobb - egy mondatban így lehetne mindezt összefoglalni.

      Törlés
    2. "a belső motivációnál nincs jobb"

      Teljesen egyetértek.

      Törlés
    3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  2. "....mert annyira mélyen gyökereznek a jutalmazó-büntető és kontrollálni akaró képzetek."-konkréten mit jelent ez a gondolat gyakorlati szinten?Egy kis megjegyzés:ha a motiválásról beszélünk akkor illene a demotivlásról is szólni mert mint átlaghívő azt látom,hogy a gyülekezetekben inkább demotiválás folyik motiválás helyett.És ami motiválás alatt folyik az is inkább pótcselekvés és szalmaláng.A poszt jó,kicsit értelmiségi beütésű,én mint aki a gyakorlati keresztyénséget részesítem előnyben egy-két gyülekezeti képpel illusztráltam volna a posztot.Van erről szó a posztban,de egy kicsit elvont módon.Ha nem volna ennyire elméleti a poszt,ha egy kicsit emberibb,életízűbb lett volna annak jobban örültem volna.Így is tetszik a poszt mert fontos dolgot hangsúlyoz (motiváció)de van egy kis hiányérzetem...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Arpicus, a blogban alapvetően elméletek vannak, néha még gyakorlat is. :-) Az értelmiségi beütést ugyancsak vállalom.

      "konkréten mit jelent ez a gondolat gyakorlati szinten?"

      Ez azt jelenti, hogy egy közösségbe, amely alapvetően a jutalmazás-büntetés kontextusában szemléli a tagjait, aki konform lesz (vagyis az elvárásoknak megfelelően viselkedik), azt jutalmazzák, aki nem, azt valamiképpen büntetik, hátrányban részesítik Erre írtam konkrét példát a bejegyzésben.

      Mindez oda vezet, ha valaki boldogulni akar egy ilyen társaságban, nem azt tartja majd szem előtt, hogy mit csinálna szívesen, mihez van tehetsége, kedve, miben leli örömét, hanem azt, mivel simulhat bele a legjobban a közösség terébe. Tehát saját, belső motivációi elsikkadnak és a kívülről jövő ösztönzéseknek engedelmeskedik.

      Törlés
    2. Kedves Sytka,köszönöm a választ,a kiegészítést!Így már sokkal érthetőbb a poszt alapgondolata.Azt hiszem érdemes lenne folytatni a posztot,főleg azon az alapon amelyről a válaszod utolsó bekezdésében szóltál.Miért alakult ki ez a megfelelési kényszer...?
      Shalom

      Törlés
    3. Jó kérdés, gondolkodni fogok róla. Nem ígérem, hogy ez lesz a következő bejegyzés, de megrágom. Első blikkre talán azt mondanám, hogy az emberben alapvető ösztön, hogy szeretne megfelelni egy társaságnak, és mindig keresi a legkönnyebb utat, amellyel a legkisebb súrlódás jár együtt. A jutalom/büntetés - főleg ha valaki tudja, milyen tettéért melyik jár - kiszámíthatóvá tesz egy gyülekezetet, tehát könnyű idomulni hozzá.

      Ezzel szemben felépíteni egy olyan környezetet, melyben mindenki megtalálja a maga belső motivációból fakadó szolgálatát, az sokkal nehezebb.

      Törlés
  3. Egyfelől tisztázni kellene, mit értesz pontosan belső motiváción. Hívőként számomra evidencia, hogy a gyülekezeti részvételhez a belső motiváció valóban belülről, azaz hitből jön. A hit mint az Istennel való közvetlen kapocs (bonding) motiváció és cél is egyben. Ez nem játék a szavakkal. Hitből veszek részt, hogy újra és újra átéljem a kapcsolatot.

    Harlow egy másik kísérlete is választ adhat a belső motivációra. A szőranyán nevelkedett majmok, azután, hogy a fémanyától enni „kaptak”, minden idejüket a szőranyába csimpaszkodva töltik. Valójában e nélkül a testmeleg nélkül elpusztulnának. Ez az emlősökre jellemző kötődési (attachment), azaz a proximitás, más szóval testközelség utáni vágy, az ember esetében kötelék (bonding – azaz kétirányú kapcsolat, mint amilyen az istenhit) utáni vággyal is párosul. Ez bizony belső motiváció a javából, és egy bonding típusú kapcsolatban az ember sok mindent képes túlélni.
    Nem lehetséges, hogy a kérdés inkább az, hogy mivel lehetne motiválni valakit hitre?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves György, értettem az első kommentedet is! :-)

      Motiváció alatt egyszerűen azt értem, hogy az embereket ösztönözzük a cselekvésre, munkára, szolgálatra. Egy gyülekezeti vezető szerintem abban felelős, hogy megválogassa azokat az eszközöket, melyeket felhasznál az emberek motiválására. Kétségtelen, hogy a jutalmazás / büntetés kettősével is lehet elérni sikereket. Amire próbáltam rávilágítani, hogy ennél hatékonyabb, ha olyan kontextust hoz létre egy vezető, amiben az emberek felszabadulnak és megtalálják azt, ami őket belülről motiválja.

      Ha a bejegyzésben említett kísérlet jobban érdekel, javaslom elolvasásra Daniel H. Pink: Motiváció 3.0 című könyvét.

      Törlés
    2. Kedves Sytka! Én is úgy gondolom, hogy a gyülekezetvezetőnek képesnek kell(ene) lennie inspirálni (talán ez lenne egy pontosabb szó) a tagokat. Ami engem illet, még nem érzékeltem a gyülekezetünkben a jutalmazást/büntetést mint külső motivációs tényezőt, de ha van is ilyen, engem elkerült.

      Amit írsz, szerintem felveti a gyülekezetvezető (lelkész, pap) karizmáját, és egyéb tulajdonságát - illetve ezek nemlétét -, amely képessé teszi őt az inspirálásra. Nagyon jó, ha ilyen egy gyülekezetvezető, de nem minden vezető rendelkezik ilyen tulajdonságokkal. A hívek bölcsességére is szükség van: valójában nem a vezető miatt érdemes/kell részt venni a hitéletben, hanem a saját hitünk által indítva.

      Törlés
  4. Ja, kösz a könyvcímet, érdekel a kérdés.

    VálaszTörlés
  5. Milyen lenne egy olyan gyülekezet, ahova csupa belső motivációtól hajtott ember jár? Elképzeltem, és beleborzongtam a lelkesítő érzésbe. Azt hiszem, nagy csodát él meg, akinek megadatik - legalább néhány percre - egy ilyen gyülekezeti tagság. A csodák nagyon ritkák, de nem lehetetlenek. :-)

    VálaszTörlés
  6. Szerintem nem a gyülekezeteteket kell jutalmazni vagy épen megrovásba részesíteni ,de egyáltalán hibáztatni mert minden gyülekezetnek olyan lelkésze van milyent megérdemel. A régi mondás az tartja alapnak, amilyen a lelkész vagy a családfő életvitele hite tisztessége közösség család szeretete olyan gyülekezete családja vagy nemzete a hal is a fejétől büdösödik, elnézést tisztelet a kivétel. De nem a család nem a gyülekezet és nem a nemzet a hibás hanem a vezetők családfők a lelkészeket kellene megvizsgálni cselekedeteik stb. szerin ??. Jó lenne ha megfontolnák az illetékesek azt a tényt, hogy Isten, a gyülekezeteket bünteti nem a vezetőket erre ki figyel. Sajnos sok esetben Isten, szeretete és békességé leple alatt lehetetlen cselekedetek zajlanak ha a cinkben jutalmat és büntetést elhangzott igen legtöbb esetben pénz a pénz és ne feledjük nem a gyülekezet van jutalmazva hanem a lelkész. Ítélkezés jóga egyedül Istené, és a fenntartó gyülekezeté lehet gondolkodni.

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)