2017. december 19., kedd

Jézus születése és a történeti problémák

Mindenki tudja, hogy az evangéliumi beszámolók szerint Jézus szűztől született - de nem mindenki gondolja, hogy ez a valóságban is így történt. A vitákat figyelve annyi kétségtelenül elmondható: a születéstörténetek legalábbis könnyebben kikezdhetőnek tűnnek, mint a Jézusról szóló leírások többi részei. De miért van ez így, és hogyan válaszolhatunk a kötekedésre? Karácsonyhoz illő téma következik...

Az Újszövetség négy evangéliumából csupán kettő, azaz Máté és Lukács foglalkozik Jézus születésének körülményeivel. Ám a legrégebbinek tartott Márk evangéliuma nem beszél erről, ahogy János sem foglalkozik a kérdéssel (a prológus ott inkább filozófiai jellegű felvezetés). Márk csendje sokak számára elegendő igazolás ahhoz, hogy Jézus születése köré utólag költöttek egy mesés történetet, ami később jutott el Mátéhoz és Lukácshoz. Természetesen mondhatnánk erre, hogy aki szkeptikusan áll az evangéliumi szövegekhez, szinte mindenbe beleköthet Jézussal kapcsolatban - miért pont a karácsonyi történetet kell akkor kiszemelnie erre? A Jézus születéséről szóló beszámoló mintha egy kicsivel jobban kínálná magát az ilyesmihez, mégpedig a következő jellegzetességek miatt:

(1) Ahogy fentebb említettem, a legkorábbi Márk evangéliuma hallgat róla.
(2) A történet - ellentétben az evangéliumok anyagának nagy részével - olyan epizódról szól, melyet az apostolok tanúként közvetlenül nem tapasztalhattak meg.
(3) A születéstörténet nagyon hasonlít Mózes születéstörténetére - mintha csak Máté és Lukács azt tartotta volna szem előtt, hogy Jézust teológiai koncepciók mentén valamilyennek bemutassa.

Szerintem annyit kétségtelenül kijelenthetünk, hogy a születéstörténetek mögött bizonyos szándékok munkálnak, melyeket talán leginkább abban a gondolatban lehetne összefoglalni, hogy a szerzők hitük fényében igazolni kívánták Jézus messiási mivoltát. Ugyanakkor kérdés, hogy egy ilyen szándék megléte elegendő alap-e ahhoz, hogy a történetiséget magától értetődően elvessük? Én úgy gondolom, nem. Tetszik, ahogy R.E. Brown fogalmaz: szerinte se tündérmesének ne tartsuk ezeket, se ne engedjük, hogy a történetiségre koncentráló túl szűk szemlélet vakká tegyen minket olyan értékekkel szemben, melyeket ezek a narratívák hordoznak. Az igazság az, hogy a történetiség kérdése - akárcsak más evangéliumi perikópáknál - szigorú értelemben véve eldönthetetlen. Ám annyit azért hozzátennék: szerintem maga a kérdésfelvetés is anakronisztikus. Abban egész biztos vagyok, hogy sem Mátéban, sem Lukácsban, sem senkiben, aki az első században élt, fel nem vetődött ez a kérdés úgy, ahogyan bennünk most felvetődik. Amikor arról faggatózunk, hogy "vajon ez így megtörtént-e vagy sem?", tipikusan egy felvilágosodás korára jellemző és stílusában is ahhoz passzoló kérdést teszünk fel. Ez pedig azt is jelenti, hogy nem volna fair egy modern kérdésre választ várni egy premodern korban keletkezett szövegtől!

Ettől függetlenül, a teljesség igénye nélkül, a fenti három pontban megfogalmazott kérdésekre, én a következő rövid válaszokat adnám:

(1) Való igaz, hogy a Jézus születéséről szóló történetek csak két evangéliumban olvashatók. Gyakori érv ez velük szemben - ám nevezhető ez érvnek? Ha ugyanis ezt tartjuk szem előtt, hasonlóan kellene eljárni minden olyan szakasz esetében, amelyek csak egy vagy két evangéliumban olvashatók. Ezen az alapon történetileg megalapozatlan például a könyörtelen szolgáról szóló példázat (Mt 18,23-35),  Krisztus megjelenése Heródes (Lk 23,6-16) vagy Annás (Jn 18,19-23) előtt. A kritikusok azonban ezekbe tipikusan nem szoktak így belekötni, noha ott is felemlegethetnének a forrás problémáját.

(2) Kétségtelen, hogy az evangéliumi szerzők szó szerint nem voltak ott Jézus születésénél. A kérdés azonban nem ez, hanem sokkal inkább az, megbízható-e ennek ellenére, amit a szerzők leírtak? Lukács például úgy fogalmaz, hogy olyanok forrásaira támaszkodik, akik "kezdettől fogva szemtanúi" voltak az eseményeknek. Egyébként pedig: mi sem voltunk ott a történelmi események jó részénél, mégis megbízunk a jó történészekben, akik hitelesen dokumentálták ezeket. Ha Máté és Lukács jó történészek, akkor plauzibilisnek tűnik megbíznunk bennük akkor is, amikor Jézus gyermekségtörténetéről írnak, ahol egyébként személyesen nem voltak jelen. (Ez azonban más téma, ami félrevinné ezt a bejegyzést...) A valós kérdés tehát nem a "jelen voltak-e" kezdetű, hanem a "megbízható történészek-e" kezdetű lenne.

(3) Nehéz lenne letagadni, hogy Jézus és Mózes születéstörténetében vannak párhuzamok (amiről már korábban is írtam a blogban), ez pedig nyilvánvalóan nem véletlen. Kimondhatjuk akkor egyértelműen, hogy Jézus születéstörténete csupán egy midrás (zsidó szövegértelmező magyarázat) lenne? Szerintem a hasonlóság ehhez még kevés. Azt lehet inkább mondani, hogy Jézus születéseseményét úgy mutatják be az evangéliumi szerzők, hogy Mózesére emlékeztessen, ahhoz hasonlítson. De a bemutatás módja még nem jelenti automatikusan, hogy a bemutatás nem történeti. Inkább arról lehetett szó, hogy a történeti eseményre - mintegy "ruhaként" - ráhúzták azt a teológiai koncepciót, hogy Jézusban az "új Mózes" jött el.

Összefoglalva tehát, a Jézus születése körüli kritikus eszmecserét perdöntő bizonyíték hiányában  leginkább az fogja eldönteni az érdeklődők számára, hogy ki milyen előfeltételekkel közelít hozzá. Így karácsony előtt pedig mi mást is kívánhatnék mindenkinek, mint korrekt előfeltétekeben gazdag ünneplést! :-)

15 megjegyzés :

  1. Kedves Sytka! Nem tudom mennyire ismered a mítikus érveket, de a Mózes párhuzam egy mítikus (vagyis Jézus csak egy mítosz) érv. Elnézést, hogy megint én kezdem a kommentek sorát, de amit írsz fontos, de nem azért amiért gondolod:-) Ugyanis nem a mítosz (szűztől születés) bizonyít egy történeti eseményt (Jézus születése), hanem maga a történeti személy.

    Mire gondolok? A szűztől születés egy későbbi keresztény legenda, nagyjából a második századtól válik dogmává, de ami a lényeg, hogy nem az embert fűzték a legenda köré, hanem pont fordítva: találtak egy hagyományt egy olyan emberről, akit régóta ismertek és beszéltek róla: vagyis nem kitalálták az embert. Ez hatalmas különbség. Egy Jézus nevű férfi valószínűleg létezett, és ismerünk néhány dolgot arról, amit mondott és tett. Késõbb legendák támadtak személyét illetően, mítoszokat fűztek köré, de el kell különíteni az embert a mítosztól, hiszen maga az ember valószínűleg nem mítosz.

    Neked is gazdag ünneplést!
    Balivi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "A szűztől születés egy későbbi keresztény legenda"

      Ezt a kijelentést mire alapozod?

      Törlés
    2. Több oka van. 1. Pálnál nem jelenik meg ez az elképzelés sehol, Pál nem beszél róla. 2. Ma már viszonylagos konszenzus van abban (tudomásom szerint), hogy Lukács evangéliumának az első két fejezete egy késői hozzáírás. 3. Márk nem említi. 4. János nem beszél róla, sőt kimondottan "József fiának" nevezi Jézust. 5. Máté kifejezetten az Ézsaiás próféciájához köti, ott viszont a 'szűz' illetve 'fiatal nő' közötti exegetikai problémák merülnek fel.

      Kapásból ennyi jutott eszemben, de valószínű, hogy a krisztológiai változások hozták el a szűztől születés elképzelését.

      Törlés
    3. Kedves Balivi, köszönöm a rövid választ! :-)
      1. Az, hogy valami valakinél nem jelenik meg, nem feltétlen érv (ld. a bejegyzésben!)
      2. Én nem tudok ilyen konszenzusról Lukácsot illetően, mitöbb ennek mindenhol az ellenkezőjét olvasom: hogy Lukács milyen alapos volt. Lehet, hogy más forrásokat böngészünk te meg én. :-)
      3. Jánosnál a "József fia" valóban érdekes, habár szerintem nem kizáró szóhasználat. Egyébként pont János evangéliuma a későbbi, időben is Krisztustól messzebb lévő hagyomány.
      4. A 'szűz' (almah) szó héberül valóban 'fiatal nőt' jelent, de ismerve az első századi zsidó erkölcsiséget - mely nagyban különbözik a maitól - egy fiatal nő tipikusan szűz is volt a házasságáig.

      Törlés
    4. Akkor lehet félreértően fogalmaztam, mert nem az a baj, hogy Pál nem beszél róla, nem jelenik meg nála, hanem az, hogy nem ezt mondja:-) Azt, hogy Jézus Máriától született nem Pál mondta először, hanem az evangéliumok, majd Pál után 60 évvel Antiochiai Ignác a Trallianshoz írt levélben. Mert Ignác már ismer(het)te az evangéliumok szövegét.

      Pál utal Jézus születésére több helyen is:
      "...Dávid spermájából származik..." (genomenou ek spermatos David, Róm 1: 3;
      és "...aki asszonytól lett..." (Pál azt mondta, hogy Jézus "lett" "ginomai", és nem azt, hogy "született" (gennaô):-) Gal4:4

      Ezek alapján egyértelmű (sztem:-) hogy itt nem Máriáról beszél Pál, hanem valszeg Betsabéról:-) vagy egyesek szerint allegórikusan Hágárról.

      Ha az ALMAH szó az Ézsaiásban fiatal nőt jelent, és Ézsaiás ezt (ALMAH), és nem a BETHULAH (szűz) szót használja, akkor a görög PARTHENOS rossz fordítás, vagy belemagyarázás.

      Törlés
    5. Javítom: Pál Jézus 'származására' utal több helyen is, a születésére sosem.

      Törlés
    6. "...ismerve az első századi zsidó erkölcsiséget - mely nagyban különbözik a maitól - egy fiatal nő tipikusan szűz is volt a házasságáig." 12-14 éves koráig:-) Számodra ez erkölcsös? Meg vagyok lepve:-) Gondolom a mai iszlám gyakorlattal sincs semmi problémád ugye? :-) Szavaid után csak bízok benne, hogy mégis...

      Törlés
    7. "12-14 éves koráig:-) Számodra ez erkölcsös? Meg vagyok lepve:-)"

      Nem tudom mi a meglepődés oka, hiszen bár 12-14 éves korában már eljegyezhettek egy lányt, a nászéjszakát még nem hálhatták el. Tehát a tényleges szexualitás később kezdődött.

      Törlés
    8. Legyen így! A szűztől születés késői hagyományát leginkább maga Márk bizonyítja. Nem tagadom, hogy ez Ehrman érve:-) de jogos. A Márkban ugyanis Mária a saját fiát tartja őrültnek, szó szerint ez van írva (Márk 3). Ha Máriának angyalok jelentik be a fogantatást, akkor talán nem gondolta volna Jézusról, hogy őrült. Mária talán tudott volna a fia isteni származásáról, és nem az őrültséggel magyarázta volna Jézus viselkedését. Márk a legkorábbinak tartott evangélium.

      Törlés
  2. Judaista elképzelés szerint a Messiás úgy származik Dávid házából, hogy közben váratlanul is érkezik, senki sem tudja, honnan. Mint amikor a szél egyszer csak fújni kezd, és érzed, hogy eddig nem volt szél, most meg van. Az emberek kérdezgetik egymást, hogy honnan jött, de senki sem tudja a választ. Így kell érkeznie a Messiásnak.

    Ha belegondoltok, Jézus esetében ilyesmi történt. A születése és gyermekkora körüli váratlan fordulatok megfelelnek a judaista messiási elképzeléseknek.

    Erre utal Márk 6:3 – „'Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? S ugye, nővérei is itt élnek közöttünk?' És megbotránkoztak rajta.”

    Az igazi Messiásnak nem lehet teljesen ismert a családi háttere; akinek feltérképezhető a háttere, az máris nem Messiás – mondják a korabeli judaisták.

    Gondoljuk végig ennek fényében újra a Szentlélektől fogantatást: szükségszerű következménye a judaista elvárásnak.

    VálaszTörlés
  3. A legkorábbi időktől fogva létezett a szűztől születés kritikája - már a II. századi Kelszosznál (nem 'parthenosz' = szűz, hanem egy Panthera nevű katona nemzette).
    Persze ugyanez elmondható számos más keresztény "mitologémáról" is (feltámadás, csodák). Az embereknek régen is volt elképzelésük arról, hogy "mi fér bele" a dolgokról alkotott általános képbe, és köztük is voltak hitre hajlamosabbak és szkeptikusabbak. Nehéz elképzelni, hogy mi milyenek lettünk volna ott és akkor.
    Azért az számomra megejtő, hogy amint komolyabb keresztény értelmiségiek is színre léptek (kb. a III. sz.-tól), az allegorikus értelmezés milyen általános és nagy ívű karrierbe kezdett, annak dacára, hogy a szó szerinti értelmet katolikus egyházatyák sosem kérdőjelezték meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "az allegorikus értelmezés milyen általános és nagy ívű karrierbe kezdett, annak dacára, hogy a szó szerinti értelmet katolikus egyházatyák sosem kérdőjelezték meg"

      Az allegorikus értelmezés szárba szökkenését sokszor az a szándék is motiválta, hogy az Ószövetséget összekössék az Újszövetséggel: ilyen pl. amikor Szent Ágoston a Noé özönvíztörténetét összekapcsolja Krisztus kereszthalálával. Attól eltekintve, hogy a párhuzamok sokszor erőltetettnek tűnnek, a szándék legalább nem volt rosszindulatú. :-)

      Törlés
  4. Mennyivel hihetetlenebb a szűzen foganás, mint az, hogy Isten egy töpszli és elzárkózó népen keresztül küldi el a földre az örök igazságosságot hozó, világbirodalmon uralkodó, halhatatlan Felkent Királyt?

    Aki az egyikre nyitott, nem ésszerű, hogy a másikra szkeptikus legyen. Dupla vagy semmi!

    VálaszTörlés
  5. Kedves Sytka.
    Furcsa mód nem említetted a gyerekségtörténetekkel kapcsolatos legfőbb problémát: azt hogy ellentmondanak egymásnak.
    1. A Lukácsnál említett Quirinus 6-ban lett Szíria helytartója, Heródes i.e. 4-ben halt meg. A két történet között tehát 10 év különbség van.
    2. Máténál - bár ezt explicit nem mondja ki - József és Mária eleve Betlehemben lakik, az egyiptomi menekülésből visszatérve azért Galileában telepednek le, mert félnek Heródes fiától, Arkhelaosztól, aki Júdeában uralkodik. (Ez utal implicit arra, hogy eredetileg is Júdeában laktak.)
    Lukácsnál József és Mária eredetileg is Názáretben laknak, itt történik az angyali üdvözlet is, csak a népszámlálás miatt látogatnal el Betlehembe, Jézus születése és az elsőszülött templomi megváltása után nem Egyiptomba menekülnek (ekkor Heródes már 10 éve halott), hanem visszatérnek Názáretbe.

    Erre a különbségre, ellentmondásra, mindkét történet, de különösen Máté elbeszélésének igen nagyszámú mesés-mitologikus részletére számomra a legjobb magyarázat a következő.

    Márk evangéliumát mind Máté, mind tőle függetlenül Lukács hasznosnak, de kiegészítésre szorulónak ítélte.
    Ilyen kiegészítésre szoruló részlet az, hogy Márk nem hangsúlyozta sem azt, hogy Jézus nem Józsefnek volt a fia, hanem Istentől, a Szentlélektől születetett, sem arról nem beszélt, hogy a közismerten galileai Jézus Júdeában született.
    Ez a két teológiai tétel - úgy tűnik - fontos volt a Márk utáni generáció számára, és Márk átdolgozói, Máté és Lukács mindketten beillesztettek egy olyan történetet saját evangéliumukba, amelyek ezt a két teológiai tézist hivatottak igazolni.
    Mivel azonban nem léteztek ezzel kapcsolatosan hiteles hagyományok, maguknak kellett hihetőnek tűnő történetet kitalálniuk. (Vagy a keresztény közösségben Máté és Lukács előtt egymástól a részleteket tekintve teljesen különböző magyarázó történetek alakultak ki, amelyeket Máté illetve Lukács felhasznált).
    Ez magyarázza, hogy a két történet ugyanazt a két említett teológiai tételt igazolja, részleteiket tekintve viszont SEMMI KÖZÖS nincs bennük.

    A két történet között (legalább) 10 év különbség van.
    Máté azt magyarázza, hogy került a betlehemi József-Mária házaspár Názáretbe.
    Lukács azt magyarázza, miért utazott el a názáreti József-Mária házaspár Betlehembe annak ellenére, hogy Mária bármikor megszülhette első gyermekét, ami alapján jobb lett volna otthon maradnia és nem többszáz kilométert utaznia szamárháton (vagy pláne gyalog).

    A napkeleti bölcsek története igazi lebilincselő mese, de teljesen hihetetlen. Nincs olyan csillag, amely a zsidók királyának megszületését hirdetné. Különben is a zsidóknak ekkor van királyuk, Heródes, Jézus pedig nem volt soha a zsidók királya, még ha ez is volt a vád ellene, ami alapján Pilátus halálraítélte.
    Természetesen nincs olyan csillag, amely Jeruzsálemből Betlehembe vezetné a bölcseket, és amely megáll afölött a ház fölött, amelyben a csillag által hírüladott zsidók királya tartózkodik.

    Lukács - kevésbé mesés - történetének pedig az egyébként zseniális ötlet alapján kiválasztott népszámlálás a gyengéje. A népszámlálásnak az a célja, hogy képet kapjon arról, mennyi adót lehet beszedni. (A zsidóknak nem kellett katonai szolgálatot teljesíteniük a római hadseregben, ezért a fegyverre fogható népesség összeírása itt nem volt cél.)
    Mi értelme lett volna annak, hogy az adóalanyt nem a lakhelyén, hanem 1000 évvel korábban élt őse lakhelyén írják össze, amikor az adót a lakhelyén, és nem 1000 évvel korábban élt őse lakhelyén fizeti.
    Nem is tud a történelemtudomány egy olyan népszámlálásról sem, ahol az embereknek el kell hagyniuk lakhelyüket és az ország egy másik részébe kell menniük, ráadásul családostul.

    Mindez azonban könnyen magyarázható azzal, hogy ez egy (ügyesen) történetinek beállított teológiai célú elbeszélés, és e mozzanat célja az, hogy a názáreti József-Mária házaspárt betlehemi útra kötelezze.

    brabant89

    VálaszTörlés
  6. Máté elbeszélésének teológiai konstrukció voltát bizonyítják a (nagyon nyögvenyelős) próféciák. Az Izajás próféciával nem csak az a baj, hogy a héber "fiatal nő" helyett a félrefordított görög "szűz" szót idézi, hanem az is, hogy az Izajás jövendölés egyértelműen egy 700 évvel Jézus születése előtti történelmi helyzetre utal, amikor Izrael és Damaszkusz háborút indít Júda ellen, mivel Júda nem volt hajlandó csatlakozni Asszíria elleni szövetségükhöz.
    Az egyiptomi tartózkodás valódiságának megerősítésére idézett Hóseás "prófécia" pedig nem is prófécia, hanem történeti visszatekintés, Isten "Egyiptomból hívott fia" maga Hóseás szerint a zsidó nép, nem a jövőbeli Messiás.

    Máté és Lukács története különbözőségének, ellentmondásaiknak legjobb magyarázata az, hogy ezek utólagos teológiai konstrukciók, amelyek célja 2 teológiai tétel illusztrációja.

    Minden olyan magyarázatnak, amely legalább az egyiket (vagy pláne, ha mind a kettőt) történetileg hitelesnek fogadja el, kismillió részletre kell(ene) kielégítő magyarázatot találnia.

    Occam borotvája alapján egyértelműen a két történet teológiai tanmeseként való értelmezése a helyes.

    Ez viszont a bibliát hitelesnek tartó keresztényeket, különösen a sola scriptura elvet valló protestánsokat azzal a problémával szembesíti, hogy két evangélium kapcsán is nyilvánvalóan látható, hogy az evangéliumok tartalmaznak minden valóságalapot nélkülöző, teológiai célokból konstruált történeteket. Ekkor bár nem kell próbálkozni a két gyerekségtörténet ellentmondásainak összeegyeztetésével, felmerül a kérdés, hogy más történetek esetén, elsősorban János evangéliuma történetei kapcsán, de horribile dictu a feltámadásról szóló beszámolók esetében is nem teológiai konstrukciókkal van-e dolgunk.

    brabant89

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)