Még mindig sokat gondolkodok az egyik korábbi bejegyzésemben már említett Joseph Klausner által írt könyvön. Klausner filológus, történész, valláskutató és legfőképpen zsidó hitű ember volt, aki Jézusról egy meglehetősen szókimondó kötetet alkotott. A könyvből többek között kiderül egy olyan érv is, amit keresztények minden bizonnyal nem sokat hallanak: hogy Jézus nem tanított semmi különöset.
"Ez valami buta vicc! Még hogy pont Jézus ne tanított volna különös dolgokat?" - horkanhatna fel bárki. Ha van valami, amit Jézusban a legtöbben nagyra becsülnek (s ez talán még a nem keresztények jó részére is igaz), hogy a korát messze megelőző dolgokról beszélt és olyan tanításokat mondott el, melyeket még ma is milliók tekintenek irányadónak. Ráadásul Jézus úgy tanított, hogy azzal önmagában túlszárnyalta a farizeusokat és írástudókat. Hogyan állíthatja akkor bárki, hogy Jézusban, mint tanítóban nem volt szinte semmi új?
Klausner pedig bizony valahol ezt mondja - mégpedig a zsidó ember szemszögéből. A következő kijelentést teszi:
"Megállapíthatjuk azonban Geigerrel és Graetzcel, elfogultság és zsidó hitvédő célzatosság nélkül, hogy az evangéliumokban nincsen egyetlen olyan erkölcsi tanítás, melynek ne találnók meg a párhuzamát a zsidó Szentírásban, az apokrif és pszeudoepigrafikus, talmudi és midrasi irodalomban. Még az olyan misnai, talmudi és midrasi kijelentések is, amelyeket Jézus után jegyeztek fel, de az ő szavaihoz hasonlóak, minden bizonnyal évtizedekkel régebben ismeretesek lehettek a nép ajkán. Mindenesetre teljességgel lehetetlen, hogy az evangéliumok bármilyen hatást gyakoroltak volna a Talmudra vagy Midrasra."
Kemény szavak ezek egy keresztény fül számára. Oly sokféle érvvel lehet találkozni, melyekkel Jézust "hatástalanítani" kívánják manapság - például hogy nem is tartotta Istennek magát, nem is támadt fel, nem is tett csodákat -, de azért a legvehemensebb ellenzők is annyit el szoktak ismerni, hogy Jézus páratlan dolgokat tanított és nagy bölcs, gigantikus hatású erkölcstanító volt. Ha valahol nehéz "fogást találni" rajta, akkor ezen a területen biztosan.
Klausner persze példákat is hoz, példáiból pedig én is említek egyet-egyet. Megemlíti, hogy a szálkáról és gerendáról szóló hasonlat előfordul R. Tarfonnak "minden eretnek-irat ellenségének" kijelentései között: "Ha valaki mást figyelmeztetve így szól: Vedd ki a szálkát szemedből, válaszoljon neki így: Inkább te vedd ki a gerendát a tiedből." Ehhez hasonlóan az "elég, hogy minden napnak meglegyen a maga baja" - jellegzetes talmudi kifejezés. Ahogy a Talmud persze azt is írja, ha valaki házasságtörő kívánsággal asszonyra néz, az olyan, mintha valóban házasságot tört volna. És ami talán a legfájóbb pont: a Miatyánk, minden ima prototípusa is elszórva megtalálható a Jézusnál jóval korábbi irodalomban.
Klausner nem tagadja, hogy persze Krisztus egyedi, csak rá jellemző mondásokat (logionokat) és tanításokat is elmondott, mégis úgy néz ki, jó részüknek megvan a zsidó párhuzama a talmudi vagy midrási irodalomban A szerző összegzése szerint a "hasonlóság... oly nagy, hogy néha úgy tűnik, mintha az evangéliumok a Talmud és a Midras könyveiben meglévő anyagból születtek volna."
Valljuk be, ez azért meglepően hangzik.
Persze a tájékozottabbak rögtön rávághatják, hogy némileg azért furcsa kijelenteni, hogy szinte minden jézusi tanítás a Talmud közeléből érkezett és maga Jézus is - mivel jó zsidó rabbi volt - pusztán átvette ezeket, hiszen a Talmudot azért Jézus kora után zárták le. Azt viszont kétségkívül látjuk ezekből a párhuzamokból, hogy Jézus minden porcikájában zsidó volt, zsidó rabbiként tanított, ismerte a zsidó tanításokat és ha igaza van Klausnernek, jelentős mennyiségben fel is használta ezeket. Az újdonság, amit Jézus jelentett és amiért kiemelkedett követői számára, az a Messiási mivoltjának és önértelmezésének köszönhető. Persze mondani sem kell, Klausner ezt is megkísérli megtorpedózni.
Legközelebb erről szeretnék írni, addig lebegtetem a most feldobott labdát, várva az olvasóim reakcióit.
„a Talmud persze azt is írja, ha valaki házasságtörő kívánsággal asszonyra néz, az olyan, mintha valóban házasságot tört volna”
VálaszTörlés– Nagyszerű téma, izgalmas írás. Ezt a mondatot csak azért emeltem ki, mert ha így lenne, akkor a judaizmus szerint a férfi is tudna házasságot törni. Márpedig a judaizmus szerint a férfi csak MÁS ZSIDÓ FÉRFI FELESÉGÉT (azaz tulajdonát) elkívánva tud házasságot törni, egyébként kedve szerint csalhatja a feleségét, az implicit többnejűségre törekvés. Ellenben a férjezett zsidó nő nem csalhatja a férjét, mert az minden esetben házasságtörés (és nem implicit többférjűségre törekvés). A szerzett házasságok kultúrájában nem ritka a kikacsintgatás, hiszen vonzalom eleve nem is volt, csak családi érdek.
Máris itt áll előttünk két Jézushoz kötődő lényegi új tanítás:
1. A nő és a férfi azonos mércével mérendő, a kereszténységben már 2000 éve érvényes a nemek közötti egyenlőség elve.
2. A nő és a férfi szerelemből házasodik, és heteró monogámiában él. A kereszténység a világ egyetlen kultúrája, amelyben egyszerre igaz, hogy csak szerelemből lehet házasodni, hogy csak heteró alapon, és hogy a monogámia az elvárás.
"Ezt a mondatot csak azért emeltem ki, mert ha így lenne, akkor a judaizmus szerint a férfi is tudna házasságot törni. "
TörlésEz nem így lenne, hanem így van leírva a Talmudban. A "kedve szerint csalhatja a feleségét" szerintem erős megfogalmazás: de valóban arról van szó, ha hajadon a lány, akkor feleségül kell vennie. És abban is igazad van (amit Klausner nem akar meglátni érzésem szerint), hogy Jézus új alapokra helyezte a hölgyekkel való bánásmódot. Mondjuk a szerelemből való házasságot illetően nem vagyok biztos, hogy Jézus újat hozott volna. Szerintem neki nem volt baja azzal, hogy nem szerelemből házasodnak.
"Ha valaki azért néz egy asszonyra, hogy megkívánja..." egészen pontosan így szól a jézusi mondás és ezért van egy kicsit más éle ennek, mert így nem is annyira a házasságtörésre van kihegyezve. Jézus (Hillélhez hasonló) humanitása jelenik meg ebben a mondásban sztem. Én azt gondolom hogy Jézus nem a házasságot, hanem az asszonyokat akarta védeni ezzel a mondással.
VálaszTörlésHa a fennálló társadalmi és vallási közegében értelmezzük a verset, akkor tudhatjuk, hogy az az asszony akit házasságtörésen értek, minden következmény nélkül elbocsátható volt, senki az égvilágon nem gondoskodott többet róla, a Tórában sem volt erre vonatkozóan utasítás. Akkor nem tudta magát eltartani egy nő, nem volt gyár meg ilyesmi, ahová el tudott volna menni dolgozni. Vagyis ha az asszony munka és gondoskodás nélkül maradt, akkor vagy prostituáltnak kellett állnia, vagy más lakóhelyet kellett keresnie. Véleményem szerint ez a praktikus, a törvény rossz értelmezéséből fakadó gyakorlat elleni felszólalás volt ez Jézus részéről.
Egyébként a törvény nem mondja, hogy el kell bocsátani az asszonyt:-) Csak lehetőséget ad rá. Ahogyan a megbocsátásra is.
Balivi
Szerintem meg az a lényeg, hogy a judaizmusban a nő férfi magántulajdona, és az elbirtoklása nem romantikus ügy, hanem lopás, és mint ilyen büntetendő. A férfi viszont NEM a nő magántulajdona a judaizmusban, az elbirtoklása nem büntetendő.
TörlésJézus ezt a ma már őskövületnek tűnő felfogást modernizálja a nemek egyenlősége jegyében. Ha valaki NEM a rokonság preferenciái, hanem a saját egyéni vonzalma szerint házasodik, sokkal nagyobb az esély a kölcsönös kizárólagosság betartására. Nem kényszerből, hanem mert szerelemből házasodtak. Logikus, hogy a szerzett házasságok esetén a megcsalás veszélye nagyobb, mint a szerelmi házasságok esetében. Szerintem óriási reform a szerelmi házasság és az egyén kiemelése a rokoni preferenciákból – ez az óriási reform Jézusnak köszönhető.
„Egyébként a törvény nem mondja, hogy el kell bocsátani az asszonyt”
– Jézus elé nem azzal a kérdéssel hozzák a házasságtörő asszonyt, hogy vajon el kell-e bocsátani, hanem hogy ugye, meg kell kövezni. Ez egy egésze más, sokkal húsbavágóbb kérdés, és a vádlók a Tórára hivatkoznak.
Kedves Balivi,
TörlésAbban szerintem igazad van, hogy Jézus a hölgyeket is védeni akarta. Valóban, egy magára maradt nő pestiesen szólva "megnézhette magát", és valószínűleg nem boldogult egyedül. Ám ez miért zárja ki, hogy Jézus a házasságtörés ellen emeli fel a szavát?
Sziasztok! Sytka azért, amit László is mondott, abban a korban a házasság még nem szentség volt (a házasság szentsége kizárólagosan keresztény hagyomány), hanem sok esetben érdekszövetség, ahogyan ez egyébként ma is így van sok esetben. Sztem Jézusnak az ember fontosabb volt mindenféle szövetségnél, érdeknél, atyai hagyománynál, törvénynél. Ez nem azt jelenti, hogy Jézus törvényellenes lett volna, hanem azt, amit felismert (én ebben látom Jézus újítását egyébként)és hangoztatott is: "A szombat van az emberért, és nem az ember a szombatért."
TörlésA másik pedig az, hogy Jézus születési körülményei is hát elég érdekesek voltak. Most ebbe nem megyek bele.
László. A házasságtörő asszony esete irodalom, az eredeti evangélium meg amúgy sem tartalmazta.
"Nem kényszerből, hanem mert szerelemből házasodtak." László és mi van a szexualitással? Ha a hagyomány, vagy egy vallási ellentét nem engedi a házasságot, de fennáll a kölcsönös vonzalom, szerelem, akkor mit tegyen a fiatal pár? Ha nem házasodhat, akkor nem is szerelmeskedhet? Hiába szeretik egymást? A hagyományhoz és törvényértelmezéshez kapcsolódó elképzeléseket próbálta Jézus megújítani.
TörlésÉrdekes epizódja a Márk evangéliumnak, amikor Jézus szír területen járva betér egy házba:-) Nyilván ha betért, akkor ott ismerősök, talán rokonai voltak? Nem tudhatjuk, de nem zárható ki egyik lehetőség sem. Mi van akkor, ha Jézusnak rokonsága volt nem Júdeai területen? Sztem érthetőbbé teszi Jézus evangéliumokban olvasható hozzáállását a Tórához. Ezt csak halkan és zárójelben jegyeztem meg:-)
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésHa már szóba kerültek ezek a dolgok, házasság, házasságtörés stb. Gondolkodtatok már azon, hogy Jézust az írástudói réteg, de még a tanítványai sem tudták szinte haláláig azonosítani a Messiással? Gondolkodtatok azon, hogy az állítólagos csodák ellenére sem fogadták el Messiásnak, és miért? Miért? Mi lehetett ennek az oka?
TörlésMiért tiltakoztak a zsidó vezetők akkor, amikor Pilátus azt íratta a bitófára, hogy INRI? Miért nem akarták hogy Jézus feje fölött az álljon, hogy a zsidók királya? Nyilván mert nem tartották annak. Na de miért? Ha már a házasságtörésről van szó. Sztem nem bonyolult, van rá racionális válasz is, ami persze megint csak valószínűsítés, de legalább nem spekuláció:-)
"Gondolkodtatok azon, hogy az állítólagos csodák ellenére sem fogadták el Messiásnak, és miért? Miért? Mi lehetett ennek az oka? Ha már a házasságtörésről van szó. Sztem nem bonyolult, van rá racionális válasz is, ami persze megint csak valószínűsítés, de legalább nem spekuláció:-)"
TörlésKedves Balivi, erről fog szólni a következő bejegyzés. Én mostanában rendszeresen ezen gondolkodom és válaszokat keresek. Mivel a keresés fázisában az embernek még nincsenek kimunkált válaszai, nyugvópontjai, ezért amit megosztok, az is ideiglenes lesz.
Kedves Sytka! Nagy érdeklődéssel várom mire jutottál.
TörlésNe várj sokat, de az étel máris tálalva... :-) (Elég elfoglalt vagyok, nem biztos, hogy tudok majd hirtelenjében reagálni!)
Törlés:-) köszi, olvasom
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés