A protestáns gyülekezetekben (főleg a kisebbekben) ha valaki azt mondja, hogy "jó volt az istentisztelet", az többnyire azt jelenti, hogy tetszett neki az igehirdetés. A többségnek pedig akkor tetszik egy igehirdetés, ha az rövid, érthető és gyakorlatias, miközben kellemes hallgatni. Ezek valóban fontos paraméterek lehetnek, de a lényeg mintha megint elsikkadna mellettük.
Jézusról tudjuk, hogy sokfelé prédikált, de igehirdetései közül az evangélium mégis pont azt az epizódot említi részletesebben, ami bizonyos értelemben botrányba fulladt. Jézus ekkor saját szülőföldje egyik zsinagógájában kapott szót, és amit mondott, olyan elementárisnak bizonyult, hogy az istentisztelet majdnem gyilkosságba fordult a végén! Azt hiszem bizonyos értelemben ezt igazán eredményes prédikációnak lehet nevezni: míg manapság az emberek sokszor az előttük ülő kockás ingének mintázatába feledkezve unatkoznak, hogy elviseljék a beszélni sem tudó prédikátorok hangos filozofálását, addig Krisztus szavai túlságosan is célba találtak, és alaposan felkorbácsolták az indulatokat.
A heves reakció ráadásul azért is érdekes, mert amikor Jézus nekifogott a prédikálásnak, még éppen simogató beszédét dicsérték. Ahogy az egyik bibliafordítás fogalmaz, az emberek csodálkoztak Jézus szavain, melyek "kedvesen ömlöttek a szájából" - aztán egy ponton elszakadt a cérna és "esztelen haragra gerjedtek". Hogyan lett ebből a nyájaskodó légkörből egy csapásra erőszakos durvaság? Ha egyetlen szóban kellene összefoglalnom, akkor azt mondanám, a történet szerint Krisztus szembesítette az embereket saját magukkal. Ez az, amit mindenki utál.
Elviselhetetlen az embereknek, amikor önmagukkal igazán találkoznak. A legtöbb igehirdető fél is a népharagtól, kerüli a szókimondós és rizikós-szembesítős témákat, inkább népszerű akar lenni a hallgatósága körében, egyenes beszéd helyett ezért cukorkákat dobál a tömegbe, amire ámeneket és hallelujákat vár viszonzásként. A másik oldalon pedig az emberek ki nem állhatják a szembesítős prédikációkat, minden idegszálukkal tiltakoznak az ilyesmi ellen és mélyen utálják az ezt bevállaló prédikátorokat is. Így aztán a kereslet-kínálat kikerülhetetlen piaci törvényei szerint, valamint a "hagyjuk egymást békén" elve mentén zajlanak a mai prédikációk. Mivel a prédikátor az esetek jó részében a fizetését is a gyülekezettől kapja, létrejön egy hallgatólagos szerződés a két oldal között: "te nem bántasz minket és szépen beszélsz, mi pedig honoráljuk mindezt némi pénzzel."
Jézus azonban bevállalós igehirdető volt. A mai olvasó számára persze nem tűnik durvának, amit akkor és ott elmondott, ám egy korabeli zsidó ember - aki a harcos forradalmár Messiást várta - nagyon kiakadhatott azon, hogy egy magát Messiásnak tartó fiatal srác (akit ráadásul mindenki ismer a faluból, hiszen "József fia") nemhogy nem veszi magára ezt a szerepet, de még hibáztatja is a hallgatóit, akik gátját képezik az Ő igazi kibontakozásának, a valódi messiási program elindulásának.
Krisztus szókimondó üzenetének egyik kétségtelen tanulsága az, hogy a jó igehirdetés egyik kulcsa a szembesítés. És részben ezért is unalmasak ma sokszor a prédikációk, ezért nem reagál senki rájuk - mert régóta nem szembesülünk semmivel sem. Félreértések elkerülése végett, a szembesítés nem egyenlő a letolással. Az nem szembesítés szerintem, ha egy kénköves szidalomhalmaz a prédikáció, amiben az igehirdető a jelen állapotok miatti keserűségét ráborítja a gyülekezetre. Az csak egy másik véglet. Ha meg kellene határoznom mi a szembesítő igehirdetés lényege, akkor valami olyasmit mondanék, ami kihívást és feladatot ad a hallgatójának. Szerintem a jó igehirdető határokat feszeget, kimond dolgokat, akár arra is rámutat milyen vagyok én ott a padban, milyen lehetnék, és hogyan mozdulhatok el utóbbi irányában. Lehet persze, hogy az ilyen prédikátorra dühös leszek emiatt. Néha talán azt is érzem majd, hogy legszívesebben lelökném egy szikláról. De ez mégis sokkal-sokkal több, mint langyosan elnyúlni a padban, gumicukrot szopogatva. Ma a prédikációk jó része vagy történelemóra bibliai korszakokról, vagy pszichológiai tanácsadás a pozitív gondolkodásról.
Amit még a magam részéről fontosnak érzek, hogy a gyülekezetben nem egészséges, ha mindig ugyanaz az ember kap szót. Tudni kell, hogy Jézus idejében a zsinagógai istentiszteleten nem egy konkrét rabbi-lelkipásztor állt ki hétről-hétre, hogy okítsa a közösséget. Tulajdonképpen felszólíthattak bárkit a jelen lévő férfiemberek közül, hogy hirdesse az igét. És mivel bárkit felszólíthattak, jól tették a férfiak, ha minden héten úgy érkeztek meg, hogy készek voltak szolgálni. Kritika alá vonhatjuk ezt a gyakorlatot, mindazonáltal annyi előnye mindenképpen volt, hogy nem egyetlen dedikált embert hallgatott a gyülekezet, hanem sokféle hang, ezáltal sokféle nézőpont, temperamentum, szemléletmód megjelent a közösség terében.
Nyilvánvaló, hogy az istentiszteleti igehirdetésről számos egyéb dolgot is el lehetne mondani, de most ezeket éreztem a legfontosabbnak. A feladatot és kihívást jelentő szembesítés a jó igehirdetés egyik kulcsa számomra. A kérdés azonban, hogyan forgassuk jól ezt a kulcsot, hiszen ahol ilyen igehirdetés zajlik, ott valószínűleg nincsenek tele a templomok és gyülekezetek emberekkel...
Kedves Sytka! Nagyon igazat írsz, de a végével nem értek egyet pl David Willkerson gyülekezete úgy tudom mindig tele volt, pedig a testvér nem kímélte a hallgatóságot. De az egyháztörténelem minden korszakából lehetne jó példát hozni. Szerintem a kulcs: a hitelesség, a kenet és a nagyfokú szeretet.Üdv.Kovács József
VálaszTörlésKedves József, elfogadom amit leírsz Wilkerson gyülekezetéről. Természetesen mindenre lehet néhány példát találni, de ezek szerintem csak kivételként erősítik a szabályt. Nekem eddig az volt a tapasztalatom, hogy a keresztények jó része sok kérdésben nehezen fordul az igazság felé - holott azt állítja magáról, hogy az igazságot keresi.
TörlésValójában addig keressük az igazságot, míg az alátámasztja a meglévő nézeteinket, de semmi szükségünk rá, ha újragondolásra késztet, vagy ha kényelmetlen érzéseket ébreszt bennünk.
Én azt látom, hogy a tömeg főként oda gyűlik, ahol jól érzi magát, vagyis ahol klassz a zene, tehetséges a szpíker, rövid az istentisztelet, stb... Elsősorban az érzések a fontosak, a benyomások, melyek kialakulnak bennünk, és nem igazán a tartalom, főként nem az igazság. Ezt csak nagyon lassan lehet megváltoztatni, ráadásul kell hozzá az is, hogy az ember egy kognitív szintre eljusson, néhány kemény pofont kapjon, hogy képes legyen dolgok és tények előtt meghajolni és valóban az igazság felé fordulni, sőt ha ehhez az kell, önmagával is szembefordulni. Az igazi prédikációk szerintem ezt a folyamatot építik az emberben és nem pusztán jó tippeket akarnak adni az önfejlesztéshez, vagy bibliai történelemórát tartani.
A legfontosabb, ki "hogyan veszi" Krisztust. Akinek a megtérésében az igazság és a kegyelem megfelelő arányban van, az később is így fog élni. A mai trend sajnos nem ez, sokszor nem Istenhez térnek az emberek, hanem agyülekezethez.
TörlésEz a lelkész vajon mivel szembesíti a közönségét?
VálaszTörléshttps://mandiner.hu/cikk/20190731_chris_buskirk_inti_kesz
Politikával, ahol vállonveregeti minden igazi kritikai nélkül a jobboldalt. Remélem a gyülekezetében nem ezt csinálja a szószékről, mert akkor semmi keresnivalója ott.
TörlésTe pl. valószínűleg nem járnál a gyülekezetébe, nem szavaznál neki fizetést?
TörlésSzerintem arra mutat rá a más nézőpontból megfogalmazott kritikája/szembesítése, hogy az alapvető intuícióinkból nem akarunk kilépni, csak az olyan "kritikára" vagyunk nyitottak, ami alapvetően egyezik a meglátásainkkal. Lám, te sem vagy nyitott az alapvető intuícióiddal ellenkező szembesítésre.
Azt kellene felismerni felvilágosodásunk érdekében, hogy a világ végéig legalább 2 markánsan elütő látásmód lesz, evidensen a közéletben, de még a szószéken is, és ezek együttélésére célszerű lélekben megnyílni. Az egyszerűség kedvéért nevezhetjük ezt Demokrata vs. Republikánus kettősségnek, vagy kereshetünk rá a nézőpontunkból jobban passzoló szavakat, de a lényeg, hogy ne gyártsunk álságos elméleteket arra, hogy az egyik miért (kozmikusan, objektíve, stb. blablabla) eltűrhetetlen/betiltandó, hanem szokjunk hozzá mindkettő folyamatos jelenlétéhez. Aki ezt megérti és elfogadja, az felvilágosodik, a többiek maradnak az öncsalásuk ketrecében.
Ezzel teljesen egyetértek: szerintem is a világnak legalább ez a két markánsan eltérő látásmódja létezik a közéletben - és hiba volna az egyiket démonizálva kiszorítani.
TörlésCsakhogy ennek nincs köze a sorozatomhoz, az istentisztelethez. Ha én elmennék egy istentiszteletre, ahol nyíltan kampányolnának a baloldal/jobboldal mellett, akkor asszem nem hallgatnám végig. Én nem ezért megyek gyülekezetbe.
De ez a téma itt totálisan félreviszi ennek a sorozatnak a célját: nem erről írok, nem ezért írok most.
Bocs - a félrevitel mértékéig -, a "szembesítés" nálad nem kódol aktuálpolitizálást?
TörlésEgyébként mivel lehet eredményesen szembesíteni az átlaghívőt? Hogy tegnap este nem mosott fogat? Azt meg honnan tudja a pásztor?
Az egy remek kérdés, hogy mivel lehet szembesíteni az átlaghívőt. Szinte mindennel, az átlaghívő ugyanis nem ismeri a Bibliáját. Vannak részek, amiket soha el nem olvas belőle. Fogalma sincs olyan alapvető fogalmak jelentéséről, mint megigazulás, üdvösség, vagy áldozat. Talán nem hiszed el, de teológiai képzésben magam láttam olyat, hogy a vizsgázó nem tudta elmagyarázni a "szent" szó alapvető jelentéseit.
TörlésNos, ha ez a szint, ha ott tartunk, hogy még a hívőknek sincs fogalmunk arról a forrásról, ami elvileg az egész hitüket alapvetően meghatározza, amiből elvileg az erkölcseiket merítik, ahonnan Jézus szavait elvileg ismerik, akkor azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy a hitbeli kérdéseket illetően szinte bármivel bárkit lehet szembesíteni.
Felvilágosítani természetesen nagyon sok mindenről lehet az átlaghívőt, engem is. Szembesíteni már nehezebb olyasmivel, ami nem aktuálpolitika, ezért a szembesítőnek sem árt szembenéznie a kimondatlan, mély szándékaival. Megjegyzem, semmi gondom a szószékről folytatott aktuálpolitizálással, ha az a közjóra hivatkozó útmutatásként fogalmazódik meg, tudatosító jelleggel.
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésAzt gondolom, az istentiszteletnek, benne az igehirdetésnek a legfőbb célja, hogy az embereket a kegyelem trónjáig elvezesse, ahol kettesben maradnak a Főpappal, aki áthatolt az egeken, aki megért és megszabadít, mert képes és kész rá.
VálaszTörlésÉn a magam részéről örülök, hogy ilyen gyülekezethez tartozhatok.
Az írásodból kitűnik, hogy te nem ilyen gyülekezetbe jársz. Együttérzek veled.