Az ismert vicc szerint az igencsak fejlesztésre szoruló magyar futball válogatottat összehívja az edző egy stadion pályájára, majd ujjával rámutat a fűben ácsorgó focilabdára: "Emberek! Kezdjük teljesen az elején! Ezt itt úgy hívják, hogy labda!" Nos, nem a fellengzősség miatt adtam ennek a bejegyzésnek a fenti címet, hanem azért, mert a keresztény szó annyira összegubancolódott a közéletünkben, és annyi minden rárakódott mára, hogy talán nekünk is ideje volna rámutatni a "saját labdánkra" - vagyis arra, valójában mitől kereszténység a kereszténység. Visszatalálhatunk még a szó eredeti jelentéséhez?
Jelentsük ki mindjárt az elején, hogy a kereszténység - rendkívül színes jelenség. Nincs az az LMBTQ-szivárványos zászló, ami fogható volna a kereszténység megannyi arcához. Többek között ezért is rizikós "a kereszténységről" bármit mondanunk. Mégis, legyen akármilyen széles a színskála, azért azt is érzékeljük, hogy nem minden tartozik a kereszténység zászlaja alá, amit manapság annak neveznek. Bár a Szentírás explicit definíciót nem ad a keresztény kifejezésre, azt egyértelműen megtudjuk belőle, hogy Antióchia volt az első hely a világon, ahol Jézus tanítványait ezen a néven szólították (ApCsel 11,26). A görög Χριστιανός (krisztianosz) kifejezésről még a legzöldfülűbb teológuspalánták is jól tudják, hogy nem a kereszt szóból, hanem a Krisztus névből származik. A keresztény kifejezést tehát egyszerűen olyan emberekre vonatkoztatták, akik Jézus Krisztus követői voltak és Rá hasonlítottak.
A keresztény ember első megközelítésben ezért az, aki követ. De mit jelent maga a követés? Aligha vitatható, hogy Jézus követése elsősorban azonosulást jelent azokkal az elvekkel, erkölcsiséggel, értékrenddel, melyek a jézusi életműből, a jézusi tanításokból és a Szentírás krisztológiájából következnek. Valamivel azonosulni viszont mindig egy belső folyamat, ami meggyőződésből fakad. Ha nincs meggyőződés odabent, nincs azonosulás sem, maximum csak utánzás. A minap hallottam egy népegyházi lelkipásztortól, hogy az egyik gyülekezetben kineveztek presbiternek egy olyan embert, aki valójában nem is hívő. Miért? Mert korábban az apja volt a presbiter, és már annak az apja is presbiter volt, így megbíztak a családban. Nos, ez semmi más, mint szent szemfényvesztés: nincs benne ugyanis igazi azonosulás, nincs benne követés - csupán mechanikus átvétel.
A követés kifejezés számomra önmagában dinamikát hordoz - hiszen ha valaki követ valakit, akkor a nyomában jár, vagyis mozgásban van az élete. Szerintem éppen ezért a keresztény hit nem egy passzív-statikus áthagyományozása régi elveknek ("apám is keresztény volt, én is annak születtem, és a gyerekeimnek is továbbadom"), hanem az embert belülről átható valóság, ami "lelki mozgásra" készteti. Egyébként a tanítvány szó is jól kifejezi mindezt: a tanítvány nem attól tanítvány, hogy vallási ismereteket tanul a Mesterétől, hanem inkább attól, hogy állandóan úgy formálódik, hogy az életvitelében hasonlítani akar a Mesteréhez. Másként fogalmazva folyton azt szemléli milyen a Mester, és ahhoz igazítja önmagát.
Ha a követés egy folyamat, akkor viszont van itt még valami, amit véleményem szerint fontos tisztázni. Minden folyamatnak, így a követésnek is létezik egy első lépése, egy kiindulópontja. Egy út általában elindul valahonnan. Ezt az evangéliumi kereszténység hagyományosan megtérésnek nevezi. Nyilvánvaló, hogy csak azok tudnak Jézus után menni, azok képesek az Ő követői lenni, akik előbb felismerésre jutottak Jézussal kapcsolatban, vagyis egyáltalán rátették erre az útra a lábukat. Szakrálisabban kifejezve: megtértek. Ezért én úgy látom, az a kereszténység, amiről a Biblia beszél, a megtéréssel veszi kezdetét és egy ebből a pontból kiinduló mozgás, amelyben az ember egyfolytában úgy változik, hogy egyre jobban hasonlít Krisztusra. Az ilyen embert jogosan lehet kereszténynek, azaz krisztusinak nevezni még akkor is, ha elbotlik néha ebben a követési folyamatban és nem úgy viselkedik, mint ahogy kellene. A kereszténység bibliai értelemben tehát nagyon röviden ez:
megtérés + állandó formálódás Krisztushoz hasonlóvá
Nos, mindezt csak azért hordtam itt össze ilyen mennyiségben, hogy világossá tegyem mit értünk az igazi kereszténység alatt. Nem nehéz belátni, amit manapság Magyarországon kereszténységnek neveznek, az javarészt nem a fenti logika szerint működik. Tulajdonképpen nem szól semmit a megtérés szükségességéről, és a középpontjában sem az a mozgás áll, amelynek során az emberek egyre jobban Krisztusra hasonlítanak. Az a kereszténység, amiről a politikában és a közügyekben szó esik, egy szociális-társadalmi-politikai program része csupán, amelyben bizonyos hagyományos elveket akarnak érvényre juttatni - ehhez pedig a kereszténység egyes részei építőkockaként jól jöhetnek. A közbeszédben használt kereszténység nem azt akarja, hogy az emberek megtérjenek és Krisztust kövessék - sokkal inkább azt, hogy bizonyos politikai felfogást kövessenek, akár megtérés nélkül is. Sokáig lehetne még ragozni, de a különbség talán ennyiből is látszik. A mi labdánk nem ugyanaz a labda, mint amivel egy egészen más pályán és mások akarnak focizni. Úgyhogy talán jobb is, ha a bibliai kereszténység nem megy bele abba a játékba.
ha jól értettem népegyházi presbiter..
VálaszTörlésazaz református, vagy evangélikus
presbiter csak akkor lehet, ha meg van keresztelve és konfirmált.
akkor miért ne lenne hívő?????
vagy csak az lehet hívő,aki nem népegyházi felekezethez tartozik, vagy ezen emberek szemszögéből megfelelő erkölcsi életet él?
Véleményem szerint,aki a keresztségbem részesült (történjen az bmikor), az apostoli hitvallást hiszi és vallja az keresztény.
Mindenki között van erkölcsi különbség, de nem ettől hívő vki...szerintem.
Kedves Kárvin!
TörlésAz illetőt nem ismerem, így a részleteket sem tudom. Nagyegyházi testvérek mesélték el ezt nekem, akik személyesen ismerik.
"presbiter csak akkor lehet, ha meg van keresztelve és konfirmált.
akkor miért ne lenne hívő?????"
Nem attól lesz valaki hívő, hogy megkeresztelik csecsemőként, sőt még attól sem, hogy konfirmál. Hanem attól, ahogyan él, gondolkodik, cselekszik. Egyértelmű a kérdéses személy esetében, hogy csupán azért lett presbiter, mert az édesapja is az volt, akinek az édesapja is az volt.
Nem attól lesz valaki hívő, hogy megkeresztelik csecsemőként, sőt még attól sem, hogy konfirmál:
VálaszTörlés???
1. a szövetségi teológia és 2. a konfirmáció alapján igen
már bocs, de vennéd a fáradtságot és megnéznél egy konfirmációs anyagot,felkészítőt és liturgiát?? természetesen nem olyan szimpla, mint az a bibliátlan gyakorlat, hogy hívjad a szívedbe Jézust...
Akkor Gandhi keresztény volt? Mert ahogy élt, gondolkozott, cselekedett közelebb áll a krisztusi képhez. mint akár a mai kisegyházas vezetők..Nem?
Timóteus azért lett keresztêny, mert anya,meg mama is hívő volt?
Sytka itt nem arra gondolt mitől lesz valaki vallási gyülekezet tagja, hanem arra hogy mitől lesz valaki hívő.
TörlésÉs ez az egész írás alapja. És itt különbözik el a hit és a vallás.
A hitet az életünkben is meg kell élnünk, cselekednük attól követés és nem csak a vallási közegben "vallanunk vállalnunk".
Sok mindenki gondolkodott keresztyénként, legalábbis lénye egy része. A keresztyénség viszont arról szól hogy tudatosan csak is Krisztust próbálom követni.
Timóteus azért lett Keresztyén mert hitt a megváltóban és azt is elhitte hogy Jézus az. Mint ahogy mindenki más akik a tanítványoknak hittek. Mint ahogy mi is elhisszük nekik, hogy amit leírtak az igaz, és Jézustól származó és mi is igyekezzük meg élni ezen tanításokat.
kedves Fény,
Törlésegy zenei aláfestéssel érzelmi ráhatások közepette elmondatott 1.5 perces ima a megtérés?
A Ref.Egyház konfirmációs felkészítője és vizsgája liturgiája meg a pokolba visz?
Ember tévelyegsz!!!!
Inkább az első metódus a megtévesztés!!!
Kedves Kárvin!
TörlésMiért kell ezt a dolgot két szélsőértékre kihegyezve tálalni? Tényleg csak az a két forgatókönyv rajzolódhat ki, hogy 1) zenei aláfestéses érzelmi megtérés, 2) vallásos keresztség és őszintétlenül végigcsinált konfirmáció.
Hát nem érződik, hogy a Szentírás szemlélete egyiket sem támogatja? Ha jól értem a megtérést, a Bibliában az a gondolkodásmód megváltozását jelenti (gör. metanoia), vagyis egy belső folyamat. Ezt a belső folyamatot lehet sokféleképpen ritualizálni. Rítus a keresztség és a konfirmáció is, de rítus lehet az érzelmek kifejezése. A lényeg nem ezeken van, hanem magán a belső folyamaton, kissé "kenetteljesebben" megfogalmazva a szív állapotán. Ha ott nem történik valódi megtérés, a gondolkodásmód valódi megváltozása, kérdés mennyire tekinthető kereszténynek az, aki annak tartja magát. Én erről beszéltem eddig - a belső folyamatról, miközben azt érzem, te kissé leragadtál két külső folyamatnál.
Sytka,
Törlésnem baj, ha nem értek egyet veled?
1. a keresztség - szövetségbe lépés
2. a konfirmáció, ha átolvasod megnézed a konfirmációs anyagokat, az sem egy rítus, formális dolog.
Engem csak az zavar, hogy exluzívként van beállítva a kisegyházi megtérés.. Pl. Péter mikortól tekinthető megtértnek? 1.amikor mindemt otthagyva követni kezdte? 2. amikor kijelentette a Lélek által, hogy kicsoda a Krisztus? 3. Amikor árulása után az Úr megkérdezi, háromszor, hogy szereti-e? 4. amikor megkeresztelkedett János keresztséggel v. a Mt28as formulával (bár ezekről hallgat az Úsz) 5. vagy pünkösdkor?
Kérlek fogadd el, hogy a konfirmációs felkészítő és vizsga és vallástétel nem juttat a pokolra.
Csakis Isten tudja ki hova kerül, és úgy vélem ő azért Isten, mert ő tudja egyedül, hogy ki az igazán megtért. Isten szava alapján viszont itélhetünk, mert akkor nem mi itélkezünk hanem maga az Úr.De a vallásosság nem fog közelebb vinni hozzá, mint ahogy a farizeusokat sem vitte. Csupán belépőt ad, arra hogy megéljük olyan közösségben Istent, akik felé fordultak, vagy még nem mondtak le teljesen róla. Mert ott se mindenki hívő, sokan még keresők.
TörlésA szívbe hívásról pedig annyit hogy Máté 6,21. A szív a kiinduló pont nem az ész. Érzésből van megtérés és nem tudományból.
TörlésKedves Fény!
Törléshol az üdvbizonyosság?Ld. kálvinista káték
Fény egy zsidó fil. irányzatot ne hasonlítsál egy keresztény egyházhoz.
A megtérésben nem kell sok érzelem, hanem metanoia gondolkozás megváltoztatás.
Kárvin,
TörlésReformátusként nem tudom, hogy mi az általános helyzet az evangélikusoknál, de látok-hallok hasonló tapasztalatokat, mint amit nálunk érzékelek. Azt látom, hogy a gyermekkeresztség nagyon ritkán identitásképző (pedig lehet az!), a konfirmáció pedig inkább kötelező nyűg, amit le kell tudni a család kedvéért. A felnőtt konfirmáció sokszor ennél több, de az is lehet őszintétlen. Pont tegnap beszéltem egy, a vallását nem gyakorló reformátussal, aki tipikusan "kikonfirmált" az egyházból - az eszmét szépnek tartja, de Jézus létezésében is kételkedik, a hite pedig egy monista, minden az isten hit, pedig járt felkészítőre. Nincs mágikus módszer, vagy liturgia, vagy felkészítő, ami hitet adna, ezek akkor telnek meg tartalommal, ha egy már meglévő hitre válaszként adjuk őket. És igen, a hitnek a lépése lehet egy megtérő-ima elmondása, még ha ennek a teológiai alátámasztása gyenge lábakon is áll, és a hitnek a lépése lehet az is, ha az ember konfirmál. Amire Sytka gondol, az az, hogy hit nélkül ezeket a lépéseket megtenni hiábavalóság. Sehol nem állította, hogy a konfirmáció a pokolba visz, ahogy azt sem, hogy a megtérő ima mindig a mennybe. Hit nélkül az is halott. Ami pedig az egésznek a lényege: a hitnek gyümölcsei vannak. Nem statikus, hanem dinamikus. Jézus azt mondja, hogy akik szeretnek engem, megtartják parancsolataimat. Ez is a hit válasza - aki pedig ezt próbálta már, az tudja, hogy nem olyan egyszerű a keresztyén élet, hogy megtanultam egy konfirmációs anyagot, vagy elmondtam egy imát egyszer, és aztán megvan a jegyem a mennybe. Hit által van üdvösség, de az örök élet már itt elkezdődik, és ha nincs a hitnek következménye az életvitelemre, ha nem indít imádságra, Isten akaratának a keresésére, Vele való aktív kapcsolatra, akkor nem lett életté a hitem. Akkor nem vagyok Krisztus követője, csak hallgatója. Ez a veszély fenyeget rendes, konfirmált népegyházi tagokat, de kisegyházi, megtérő imát elmondó embereket is.
"Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat." Jakab 1:22
Milyen értelemben használta Jézus a "hit" szót az evangéliumi történetek szerint? Zsidó kortársaitól két dologban várt hitet: 1. Jahve tökéletes földi aranykort ígért, amit az általa küldött Messiás megvalósít; 2. Jehosua ez a Messiás. Semmi másban nem kellett hinni, "csak" ennyiben. Nem merült fel, hogy van-e Jahve, hogy Jézus történelmi személy-e, hogy az aranykor tényleg földi lesz-e. Ezek mind evidenciák voltak a korabeli zsidók számára. Kétség csak a második témában merült fel, vagyis hogy Jehosua KONKRÉT FÖLDI aranykort hoz-e, azaz ószövetségi értelemben véve Messiás-e.
TörlésFigyeljük meg, hogy az évszázadok során mennyire átalakult (elferdült) ez a nézőpont, egészen mást értünk ma hit alatt - pedig az ószövetségi háttérbe illeszkedő evangélium az irányadó, nem a mai fantáziánk.
"Aztán ezt kérdezte tőlük: „Hol van a ti hitetek?” Ők pedig megrettenve és csodálkozva így szóltak egymáshoz: „Hát ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?”
Törlés"De Jézus észrevette, és így szólt hozzájuk: "Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek?"
"Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony, mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben."
"Ő pedig ezt mondta neki: "Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges."
"Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!" És meggyógyult a leánya még abban az órában."
"És ezt mondta az Úr: "Kelj fel, menj el, hited megtartott téged."
"A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés... Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik."
"Boldogok, akik nem látnak, és hisznek"
Nekem ez nem ilyen letisztult, talán majd egyszer. Amit látok, az az, hogy az ószövetségi háttérbe a zsidókhoz írt levél szerzője simán beleír olyat, hogy aki Isten elé járul, annak hinnie kell, hogy ő létezik... Ha a korabeli ószövetségi hátteret nálunk sokkal jobban átlátó zsidóknak ezt érdemes volt leírni, akkor nem látom, hogy miért lenne gond ma Jehosua létezésében való hitről, vagy Jahve létezésébe vetett hitről beszélni, mint ami releváns a kereszténységre nézve. Beszél erről a levél is.
Más részről, egy motívumot látok még, amiről beszélnek az evangéliumok: hit abban, hogy Jézus az, akinek mondja magát. Igen, ő hozza el Isten országát, aminek az előíze a személyes gyógyulás (a hited megtartott téged), a vihar lecsendesítése (kicsinyhitű, miért kételkedtél?), a kenyér szaporítása, kvázi az aranykor kóstolgatása, és igen, a keresztények küldetése ennek az uralomnak a továbbvitele az egész világra. Azt is mondja ugyanakkor, hogy Isten országa bennetek van. Jakab beszél Isten előtti tiszta kegyességről, ami nem a szociális rendszerre támaszkodik, hanem Isten munkájára az életünkben. Belülről mozgat, személyesen. Hit a nem láthatók létéről való meggyőződés, és az erre ráállított élet (ld. hithősök). A hitnek nem csak tárgya van (jön az aranykor), hanem következménye is: ennek megfelelően is élek. Én legalábbis itt tartok.
egy zsidó filozófiai irányzat sem különbözik a egy másik vallási irányzattól, ha vallásról beszélünk és nem hitünk megéléséről. Akkor csak egy csoport lesz, amely betart a maga kompetenciájába tartozó szabályokat.
TörlésHa megtérésben nem kéne érzelem, akkor a világi emberek nem feszengenének tőle, ha feljön a keresztény vagy a krisztus szó... és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ha Jézus követéséről beszélünk. Rengeteg érzelmet kell legyőzniük amikor eldöntik utána pedig még többet a megszentelődés folyamatában. Legjobban pedig a gondolkodást kell legyőzni, de inkább úgy mondonám túlgondolást. Időnként mi is beleesünk ebbe a hiábába.
Attila nagyon jól kifejtette, és azt kell mondjam, hogy én is ismerek ilyen embereket sajnos...
Attila:
Törlés- Részben egyetértek veled, a zsidó kortársaknak egy 3. dolgot is el kellett volna hinniük: azt, hogy a Jahve által küldött Messiás természetfeletti módszertant is használ, hogy megvalósuljon Isten földi országa. Nem egyszerűen ihletett reálpolitikus, mint Dávid vagy Salamon, hanem értékközpontú világfejlesztő, aki nem köt értékrendi kompromisszumot, és hosszú távon éri el a földi eredményt, követői által. Van rá ideje.
Sytka többnyire azt szokta felpanaszolni, hogy a világi hatalomra jutó "keresztény" formációk túl könnyen és túl nagy mértékben kötnek értékrendi kompromisszumokat, ami által elveszhet a lényeg. Ezzel egyet is értek, de nem következik belőle, hogy ne legyenek keresztény formációk. Arra kell törekedni, hogy a lehető legkevesebb értékrendi kompromisszummal érjünk el földi eredményeket.
kedves Fény,
Törlésaz érzelmek becsapnak nagyon sokszor,az érzelmi alapú megtérés nem fog hosszú távon működni.. ha majd nem süt a nap, nem úgy alakulnak a dolgok, majd rögtön úgy érzi, hogy Isten már nem szereti?
Fény te vmilyen gnosztikus felekezethez tartozol? A farizeusok zsidók, a reformátusok pedig evangéliumi keresztények.
László:
TörlésElveszett a kommentem, de azért igyekszem összefoglalni. Szociálpszichológiai értelemben, a Jézusi prototípus jó, és jó lenne, ha a keresztény formációkról ez jutna az emberek eszébe (nem így van). A baj, hogy a prototípus mindig a kontextusnak megfelelően változik, hogy a más csoportoktól való különbözőség a lehető legnagyobb legyen (ld. metakontraszt). Ezért igaz is, meg nem is, hogy mást jelentett kereszténynek lenni az első században, mást Theodosius után, és megint mást a XXI. században. A gond akkor van, amikor a csoportok nem a jézusi prototípussal azonosulnak, hanem az eggyel korábbi formációval - jó esetben ők ugyan a jézusi prototípus alapján akartak választ adni a saját kontextusuk kérdéseire, de ezek már lehet, hogy nem az itt és most kérdései. Ha több ilyen iteráció is van, akkor könnyen lehet, hogy a keresztény címke végül teljesen mást fog jelenteni, mint ami a jézusi prototipikalitásból fakadna, amire utalsz is, értékvesztéssel járhat. Ami a mindenkori csoportok feladata, az az, hogy tisztelettel adózva, ha kell, merítve az előző "generációk" életéből (nem feltétlenül korcsoportokra gondolok), de nem velük, hanem Jézussal azonosulva keressék a saját kontextusukra adható válaszokat. Minél nagyobb és idősebb egy csoport, annál könnyebben veszi át a Krisztus követés helyét a csoportértékekkel való azonosulás - ha életöltők telnek el, akkor pedig a keresztény címke egy idő után jelenthet bármit, és annak az ellenkezőjét is. Visszatérni a jézusi prototípushoz, felvállalni, hogy az itt és mostban keresem Isten akaratát, ez lenne minden új keresztény formáció feladata. Hogy ez mennyire megvalósítható egy politikai struktúrában, arról nekem is kétségeim vannak, de hát a hit a remélt dolgok valósága :). Abban mindenesetre nagyjából biztos vagyok, hogy Jézus, amikor hitről beszélt, NEM erre gondolt.
Attila:
TörlésHa megnézzük az általad gyűjtött hit-szakaszokat, mindre ráillik, hogy "hiszed-e, hogy Isten elképesztő dolgokra képes a Messiás által, aki én vagyok?" Ebben kellett akkor hinni, és ma is.
Bevallom, a gondolatmeneted jelentős részét nem értem, de a két fő parancs, felteszem, számodra is irányadó, és ennyi a lényeg.
Kárvin,
TörlésÉrtelek, igen vannak dolgok amikor az érzelem és a gondolkodás elkülönődik összefonódik... viszont amiről te beszélsz az már nem a megtérés hanem a megszentelődés. És igen amikor azt teszed ahogy nem gondolkozol, akkor az érzelmeiddel ellentétes. és ebben van Krisztus igazi követése, amikor nem az eszedre hallgatsz, hanem Krisztusra, mert ő már látja azt amit te még nem.
kicsit rosszul fogalmaztam meg, szélsőségesen. Attól hogy egy vallási csoport tagja valaki, SAJNOS nem feltétlen hívő. Tehát attól hogy valaki betart egy csoporton belül bizonyos szabályokat, de azt a való életbe nem éli meg, akkor csak egy csoporttag, és nem hitekövető, legyen az bármilyen hit. Számomra ezért Úr Jézus, mert ő olyan fajta hitet követel, amit nem tehetsz be a paplan alá senki előtt, amit fel kell vállalnod, minden napjaidban, és azon mérce alapján meghozni a döntéseket. Baptista légkörben találtam meg Jézus nyújtó kezét, de az nem jelenti azt számomra, hogy más máshol nem tudja meg találni, és azt sem, hogy itt is mindenki megtudja találni.
Én vitatom, hogy Jézus szó szerinti ill. mechanikus követése kereszt(y)én(y)ség lenne ma, amikor már nem a messiási kor elején, hanem jócskán benne vagyunk. Pl. miért kellene egyenként jótékonykodni, ha ez intézményesült a szociális ellátó rendszerben? Miért kellene rituális önáldozatot bemutatni, mikor csak egyetlen Messiás kellett, és annyi is van, Jézus személyében? A kereszténység a messiási világ valóra váltására, a két fő parancs betartására törekvést jelent, beleállást a nagy messiási tervbe – ami közöttünk, emberi kapcsolataink etikájában valósulhat meg.
VálaszTörlés