Azt mondják, eldurvult a kampány, amin nem kellene senkinek sem csodálkoznia. A kampányok már csak ilyenek, mindig eldurvulnak ugyanis. Választások előtt nincs abban semmi meglepő, hogy röpködnek a leleplező videók és cikkek, melyek mindig a "másik oldal" képviselőiről, jelöltjeiről szólnak. Szerintem viszont nem ez a lényeg, amit keresztényként jó lenne észrevenni.
Mert valójában nem a kampány durva, egyáltalán nem. Valójában azok az emberek a durvák, akik ezeken a leleplező szexvideókon, kokainfogyasztó partikon, jachtokon dorbézoló bulikon részt vesznek. Nem a kampány mocskos, hanem azoknak az élete az, akik ezeket a mocskos dolgokat teszik. Ők a szennyesek, ők az elborzasztóak, vagyis a mi politikusaink, a megbízott képviselőink, vagy ha úgy tetszik, az ország elöljárói. Ne tévesszük el tehát a kategóriákat! Ha teszem azt egy papról kiderül, hogy pedofil, akkor nem az erről szóló híradásokat fogjuk durvának nevezni, hanem őt magát, nem a leleplező újságcikket tartjuk majd szörnyűnek, hanem a pedofil embert. Kár lenne ezt nem észrevenni, mert mintha most épp ez zajlana: a sok gusztustalanságot egyszerűen ráfogják "a kampányra". (Írom ezt úgy, hogy egyébként azokat is elítélem, akik obszcén felvételeket hoznak nyilvánosságra a felvételeken szereplő politikusokról.) Nem, a kampány azért mocskos, mert a szereplői azok. Egyszerű ez, mint a százas szög.
De van itt még valami, ami fáj.
Miközben a mocsok az minden formájában mocsok, az erkölcstelenség minden változatában erkölcstelenség, mégis egy fejjel kimagaslanak a szereplők közül azok, akik eközben egy "keresztény Magyarország" zászlaját is lobogtatják a kezükben. Például ez a Borkai, aki éppen most "elnézést kért". Ezek az emberek a széles nyilvánosság előtt állandóan arról beszélnek, és azt propagálják már évek óta, hogy ők keresztény országot építenek. Családcentrikusat, konzervatívat, hagyományosat. Olyat, ami a keresztény értékeken, a bibliai hiten és a jámbor vallásosságon alapszik. Keresztényként, számomra ez a legszörnyűbb. Nemcsak az, hogy miközben vizet prédikálnak, valójában bort isznak, borivás mellett pedig kurváznak, és dőzsölnek, hanem az is, hogy ezzel azokat is hiteltelenítik - akár saját soraik között -, akik talán még komolyan akarják venni ezeket az értékeket.
Valljuk be őszintén, talán még ez sem annyira meglepő: egy politikusról kiderült, hogy olyan, mint egy politikus. Jó, hát egy magát kereszténynek valló oldal embere, de sok éves tapasztalatból tudjuk, hogy a keresztény kifejezés az nagyon tág fogalom arrafelé.
Valljuk be őszintén, talán még ez sem annyira meglepő: egy politikusról kiderült, hogy olyan, mint egy politikus. Jó, hát egy magát kereszténynek valló oldal embere, de sok éves tapasztalatból tudjuk, hogy a keresztény kifejezés az nagyon tág fogalom arrafelé.
Ami azonban a hab a tortán, az megint a lebukást követő reakciókban van. Ezek mindig nagyon tanulságosak, ha az ember odafigyel rájuk. Amikor ugyanis egy valóban keresztény ember vagy keresztény körhöz tartozó személy ilyesmiket tesz úgy, hogy közben felelős pozícióban áll közszereplőként, az átlagosnál is fontosabb hogyan reagál. A minimum következmény a lemondás és aztán egy durva szálú zsákruha felöltése volna, harmincnapos böjttel, hamut szórva a fejre és bűnbánattal imádkozva, mellet döngetve, porig hajolva a Jóisten szent színe előtt. Ez lenne az a pillanat, amikor kiderülhetne, valójában hol van a kereszténység a politikának azon a térfelén, ami lépten-nyomon arra hivatkozik. Ám mindannyian tudjuk, igazi megbánásról, rendezésről, összetörésről soha nem beszélhetünk ezeknél az embereknél - inkább magyarázkodás, mosakodás, félrebeszélés van. Ezért nem is az erkölcsi kihágás az igazi bűn, nem is a mocskos tettek, melyek örökre megmaradnak a videofelvételeken - noha persze azok is súlyosak -, hanem a napvilágra került bűn leplezése és kimosdatása az. A helyzet ahhoz hasonló, mintha a példázatbeli tékozló fiú miután felismerte szorult helyzetét, azért menne haza, hogy közölje az apjával, a moslék egész ehető, a rá bízott pénz meg amit prostikra költött, hát arra nem büszke ugyan, de olyan nagy baj azért nincs is vele.
Nos, igazából ez az üzenet: ha csinálsz is valamit, ami nem szalonképes, ami szögesen ellentétes azzal a kereszténynek nevezett vízióval és értékrenddel, aminek te is a részese vagy, és aztán mégis lebuksz, nem számít. Ez egy következmények nélküli ország.
Sytka, osztom nézeteidet. Ez sajnos az egész hazai politikai palettára igaz. A politikusok kiűzték maguk közül a tisztességeseket. Már a politikus egyenlővé vált a gátlástalansággal és a korrupcióval.
VálaszTörlésIgen, a teljes palettára igaz, nyugodtan kiemelhettem volna a baloldalról is hasonlóan korrupt, kábítószerező, erkölcstelen politikusokat, akikről hasonló felvételek terjengenek. A konzervatív jobboldali politikusok számomra egy fokkal vérlázítóbbak amiatt, hogy ők állandóan használják a keresztény jelzőt: ma már sokszor magyarázkodnom kell, ha valaki megtudja hogy én hívő ember vagyok, hogy én más értelemben használom a keresztény szót, mint ahogy a közbeszéd. Ez a szomorú.
TörlésValóban, túl sokan emlegetik, hogy "ez egy keresztény ország" . Elsősorban katolikusok használják ezt a hamis kifejezést. Ennek történelmi oka van: "Mária országa", "Szent István országa", "Szent Korona országa" néven is emlegetik hazánkat. A népegyházi hívek jelentős része nincs tisztában azzal, hogy a keresztény csakis személy lehet, aki tékozló fiúként, vagy bűnös nőként, bűnbánattal tért meg a Krisztusban felismert Istenhez, és onnantól kezdve Krisztust követi. Tehát, aki nem ilyen módon keresztény, az legfeljebb azt mondhatja magáról, hogy a keresztény értékek tisztelője, követője. Azt kellene tudatosítani mindenkiben, hogy Magyarország egy keresztény kultúrát megörökölt ország, ahol a hatalom nem az egyházak kezében van. Azt viszont természetesnek tartom, ha kormánytagok vagy képviselők a magánéletükben hívőként, vagy ateistaként élnek és hivatásuk gyakorlása során ez a világnézetük is érvényesül. Ettől azonban még nem beszélhetünk keresztény, vagy ateista kormányzatról.
VálaszTörlésA kulcs szerintem is a kétféle használat miatt van, noha a Szentírás meggyőződésem szerint soha nem beszélt kétféle kereszténységről. A következő bejegyzést azt hiszem ennek szentelem majd.
TörlésAz, hogy az adott politikus magánéletében milyen hitet követ vagy nem követ, engem őszintén szólva nem érdekel. A legtisztább az volna, ha nem kevernénk bele vallási maszlagot a kormányzási módszerekbe.
A posztod mintha arról szólna, hogy nagyon is érdekel, ki milyen hitet követ vagy nem követ a magánéletében. Ha tényleg nem érdekelne, nem háborognál. A lelkünk nincs hatalmi ágak szerint lehatárolva, elméleti álsemlegesség helyett vállaljuk inkább azt, amit a magatartásunk mutat rólunk: beavatkozó, beleszóló, másoknak is szabályt alkotó, azaz másokkal törődő élőlények vagyunk. (V.ö.: embertársadat, mint önmagadat)
Törlés"Ha tényleg nem érdekelne, nem háborognál."
TörlésHa te azt a következtetést vontad le a posztból, hogy engem Borkai magánélete foglalkoztat, akkor azt kell mondjam, nem értetted meg a posztomat.
Kedves Sytka, mit értettem ezen félre?
Törlés"Valójában azok az emberek a durvák, akik ezeken a leleplező szexvideókon, kokainfogyasztó partikon, jachtokon dorbézoló bulikon részt vesznek. Nem a kampány mocskos, hanem azoknak az élete az, akik ezeket a mocskos dolgokat teszik."
– Nekem ebből az jön le, hogy az illetők magánélete téged felháborít. Hangsúlyozom, hogy szerintem ez ésszerű és helyes reakció – és nyugodtan vállalható, mert ez az őszinte és hiteles, nem az objektiválási kísérlet. Felteszem, van egy elméleted, ami szerint a magánéletbe nem szólunk bele. Meg van egy gyakorlat, ami szerint beleszólunk, háborgunk rajta.
Nota bene, ha tényleg nem szólnánk bele mások magánéletébe, hogyan akarhatnánk őket úgy szeretni, mint önmagunkat? Önmagunk magánéletébe ugyanis beleszólunk, nagy szeretettel, és ezt kellene valahogy konstruktívan lekövetni másokkal bánva...
Értem, amit írsz, de akkor próbálok másként fogalmazni: engem Borkai magánélete nem önmagában háborít fel. Legyünk őszinték, mindenki úgy él, ahogyan akar, úgy csalja meg a feleségét, ahogy akarja - engem ez nem érdekel. (Az más kérdés, hogy etikai szempontból milyennek tartom az ilyesmit, de senki kulcslyukán nem kívánok leselkedni.)
TörlésÁm az már más tészta, ha valaki óriásplakátokon, hirdetéseken, széles nyilvánosság előtt a családjával fotóztatja magát, a családszeretetről beszél, keresztény Magyarországot akar építeni - miközben yachtkirándulásokat szervez (még az is kiderülhet, hogy közpénzből), ahol orgiákat rendez, gyökeresen a saját maga által hirdetett elvekkel szemben viselkedik, kábítószerezik, stb... És amiben érintett vagyok, hogy ebbe bele van (megint) kutyulva a kereszténység is. Én ezt tartom gyomorforgatónak, az ilyesféle képmutatástól viszolygok, ami az egyik arcán a jámbor keresztény, hazafi, derék családapát mutatja, a másikon meg a saját családját és választóit becsapó, saját értékrendjét szembeköpő emberét. Nincs ezt hova magyarázni szerintem.
Ha Borkai egy féktelen liberális lenne a politikai térben, aki határtalan szabadelvűségről papolna, miközben csalja az asszonyt - nos, akkor legalább összhangban lenne, akkor nem mondanám rá, hogy direkt megvezeti azokat, akik benne bíznak, hogy hazudik a nyilvánosságnak. De pont az a helyzet, hogy nincs összhangban a saját maga által hirdetett elvekkel.
"Legyünk őszinték, mindenki úgy él, ahogyan akar, úgy csalja meg a feleségét, ahogy akarja - engem ez nem érdekel."
Törlés– Ez akkor lenne korrekt, ha minden következményével együtt (ideértve a közéletieket is) el tudnád fogadni. El tudod?
Szerintem logikus, hogy a magánélet áthat a közéletre, ezért valójában nem lehatárolható. A magukat kereszténynek tartóknál ez világos, hiszen ők elismerik a közjó fogalmát és jogosultságát, tehát azt is, hogy magántetteik vizsgálhatók ebből a szempontból. A liberálisok nem tartják ugyan létjogosultnak a közjó fogalmát, de skizofréniáról árulkodik, hogy a "botrányos" szexen kapott liberális is magyarázkodik, holott saját elvei szerint nem is kellene, neki ez nem botrány, így valamilyen szinten elismeri a közjó mint olyan relevanciáját, legalábbis a népszerűsége, a választási esélyei szempontjából.
Keresztényként ki mered jelenteni, hogy jó lenne, ha mindenki monogám heteró keretben szexelne? Vagy megelégszel annyival, hogy ki-ki a felfogása szerint szexeljen, a keresztény keresztényi módon, a liberális liberálisan?
Tesztkérdés: ki merjük jelenteni, hogy senki se szemeteljen, vagy félénken megelégszünk azzal, hogy a környezetvédő ne tegyen ilyet, mindenki más meg ahogy neki tetszik? Milyen eredményhez vezet ez?
"Keresztényként ki mered jelenteni, hogy jó lenne, ha mindenki monogám heteró keretben szexelne? Vagy megelégszel annyival, hogy ki-ki a felfogása szerint szexeljen, a keresztény keresztényi módon, a liberális liberálisan?"
TörlésKeresztényként ki merem jelenteni, hogy személyes hitbeli meggyőződésem szerint az lenne a jó, ha az emberek elkötelezett, hűségen alapuló, boldog hetero házasságban élnének Magyarországon. Ugyanakkor a dolgom ezzel a kijelentéssel nagyjából véget is ért: nem az a feladat ugyanis, hogy ezt ráhúzzam valahogy a többiekre, esetleg számonkérjem tőlük, miért nem így élnek - hanem hogy népszerűsítsem ezt a modellt.
Egyébként Borkai ügye olyan, amit áttekintve egy lektűríró mind a tíz ujját megnyalná. Van itt minden: rendszerszintű korrupció, eltüntetett felvételek, kábítószer, prostik, vallás... Mint egy igazi krimiben. :-D
"nem az a feladat ugyanis, hogy ezt ráhúzzam valahogy a többiekre, esetleg számonkérjem tőlük, miért nem így élnek - hanem hogy népszerűsítsem ezt a modellt"
Törlés- Ebben elvi különbség van közöttünk. Ha a feladat, hogy a biciklizés elterjedjen világszerte, akkor nem elég azt mondanod, hogy ki-ki biciklizzék a saját kertjében. Közterületen is biciklizni kell, és másokat is erre biztatni, a feladat csak így valósítható meg. A kemény határ szerintem nem a magánkerted kerítése, hanem hogy senkit nem kényszerítünk biciklire, akinek nem tetszik a folyamatosan előtérben tartott elképzelés.
A gyakorlatban meg nem irigylem a győrieket, akik egy eredményes magánéleti csődtömeg és egy-két eredménytelen alternatív csődtömeg között választhatnak.
Szerintem nem árt az, ha néha kihull a férgese. Egy ilyen oda-vissza "durvuló" kampány megrostálja a mezőnyt, a maradék majd jobban vigyáz... a látszatra. :)
VálaszTörlésEgyetértek veled, hogy egy állítólag keresztény fickónak sokkal többet árt a "keresztényietlen" szex, mint annak, aki a korlátlan szabadságban hisz. De helyes következtetés lenne, hogy jobb nekünk egy önmagát adó liberális, mint egy stikában liberalizálgató keresztény?
Hol fektetnéd be a pénzed: ahol őszintén 0,1% kamatot ígérnek, és tényleg annyit kapsz, vagy ott, ahol nagy hangon 3%-ot ígérnek, és lesz belőle 0,2%? (Én valószínűleg váltogatnám a két helyet, ösztönözve mindkettőt a fejlődésre, mivel a hitelesség is fontos, meg a hozam is, és mérges vagyok, ha egyszerre csak az egyiket választhatom.)
"Egyetértek veled, hogy egy állítólag keresztény fickónak sokkal többet árt a "keresztényietlen" szex, mint annak, aki a korlátlan szabadságban hisz. De helyes következtetés lenne, hogy jobb nekünk egy önmagát adó liberális, mint egy stikában liberalizálgató keresztény?"
TörlésNem, nem a "keresztény fickónak" árt többet amit ilyenkor művel, hanem a kereszténységnek. Mivel a kormányoldallal sok ember fejében össze lett kapcsolva a keresztény jelző, így logikusan a Borkai-féle mocsokkal a kereszténységet is összemossák. Az "önmagát adó liberális" akkor és csak akkor jobb az én szememben, ha nem lobogtatja a hitemet önmaga adása mellé.
És bár szmájlizva írtad, de ettől még anélkül is igaz: nem a férgese hullik ki ilyenkor, hanem csak az, aki éppen lebukott. A többiek meg jobban ügyelnek majd a látszatra, de ettől nem kevésbé korruptak és mocskosak, csak az ő hiteltelenségük még nem lett nyilvánvalóvá.
Igaza van Puzsérnak, amikor azt mondja, Magyarországon az emberek a "kisebbik rossz" logikája mentén szavaznak. Általában arra húzzák be az ikszet, akit valamivel kevésbé tartanak vállalhatatlannak. Csakhogy ha emiatt nyer egy párt vagy politikus, onnantól ő lesz a nagyobbik rossz, akit leváltott az pedig átveszi a kisebbik rossz szerepét. Így aztán legközelebb megint az utóbbit szavazzák majd meg - és ez a mókuskerék megy kb. 30 éve, mintha nem tudnánk, hogy a rendszer maga a rossz.
Szerintem a rendszer maga nem rossz – illetve még nem találtak ki nála jobbat (mondta valami Churchill). Meg aztán, a francia rádióban hallottam egyszer, egy idealistának címezve: "vedd tudomásul, hogy anyád és apád szeretkeztek, úgy fogantál". Szóval, a világ eléggé tele van szexszel, ez önmagában még nem botrányos, nem indokolja, hogy jöjjön az angyalok serege, és tisztítsa meg a sok "mocsoktól". Szex lesz a jövőben is, a világ ilyen marad. Legalább tízmilliárd felvételre alkalmas bigyó van a világban, így a szex egy részét fel is fogják venni, és pillanatnyi érdektől függően a felvételeket be is fogják mutatni. Ezt nem tekinteném mocsoklavinának, árnyaltabb hozzáállást kellene kidolgozni.
TörlésAmi változhat, az a választó IQ-ja. Ne törődjünk bele, hogy minden párt 100-as IQ-jú félsüsüként modellezi a masszát, mutassuk meg, hogy több itt a gógyi. Miért ne lehetne négyévente, nevelő jelleggel, megfordítani a szavazásunk irányát? Praktikusan: 2022-ben lenne erre szükség, mert félciklusban keresztbe szavazni az önkormányzatokat inkább lábonlövés (költséges pedagógia), mint 130-as IQ-ra valló ötlet.
Borkai monnyon le!
VálaszTörlés(te tényleg!)
Kiváló, ezt a 6 szót nem bírtam hibátlanul leírni. :) Azt hiszem, mennem kellene aludni. Amit akartam írni: de tényleg!
TörlésNa jó, nem 6 szó, hanem 5 szó volt. Matekból is egyes, nem csak nyelvtanból. Kész kabaré amit művelek, sorry! :)
Törlés(Sytka, remélem értékelted ezt a kis humor szekciót, amit előadtam itt az oldaladon...)
TörlésSteve, abszolút! :-) Semmi bajom azzal, ha valaki ilyen jól elbeszélget magával a nyilvánosság előtt. :-)
Törlés