Putyin és a keresztény fasizmus

Azt hiszem Oroszországról sokunknak az a kép él a fejében a hit kapcsán, hogy egy teljesen ateista nemzetről van szó, amely még ma is a kommunizmus istentagadásának légkörében szervezi az életét. Nos, a minap olvastam egy meglehetősen érdekes okfejtést Putyin ideológiai nézőpontja kapcsán, ami alapján nekem úgy tűnik, nem egészen ateista irányban halad az orosz föderáció. Valami annál is rosszabbról van szó, és azt is elmondom, mi közünk nekünk ehhez.

Ivan Iljin

Valószínűnek tartom, hogy a legtöbben nem hallottuk még az orosz vallás- és politikafilozófus Ivan Iljin nevét, aki a 20. század első felében élt és alkotott Oroszországban. Iljin filozófiai nézeteihez egy olyan fogalom kapcsolódik, ami tipikusan kiérdemelné a "fából vaskarika" kifejezést: keresztény fasizmus. Ez két, egymással teljesen ellentétesnek tetsző fogalom, minthogy valóban egymást kizáróak, akárcsak ha "házas agglegényekről" beszélnénk. Legyen bármilyen furcsa is, Iljin filozófiai rendszerének egyik alapját mégis ez a mondvacsinált kifejezés képezi, ami természetesen egy nemzeti kereszténység ideológiáját takarja. Iljin egyébként Adolf Hitlert hősnek tartotta és fájlalta, hogy a világ ennyire félreértette a nemzetiszocializmus lényegét, ami a bolsevizmussal szemben kínált jogos védőgátakat. De mi köze mindennek Istenhez? Kérném az olvasóm türelmét a következő okfejtéshez, melyet igyekszek nagyon röviden összefoglalni, de mégis szükséges lesz a későbbiek megértése miatt.

Iljin filozófia látásmódja abban a kiindulópontban gyökerezik, hogy Isten totalitása a teremtéskor az egyetlen jó dolog volt a Világegyetemben. Mielőtt az emberi történelem "elkezdődött volna", Isten totalitása nem sérült, ám utána már más lett a helyzet. Iljin szerint "amikor Isten az empirikus létbe süllyedt, megfosztotta magát a harmonikus egységtől, a logikai ésszerűségtől és az organikus célirányosságtól." Másként fogalmazva Isten hibát követett el a teremtésben, amikor a teremtményében (az emberben) szabadon engedte az "érzékiség gonosz természetét". Az embert a vágyai (különösen a szexualitása) vezérli és ez felülírja a józan, racionális énjét. Az eredeti totalitás így elveszett, azonban arra kellene törekedni, hogy azt visszaállítsuk.

A harmonikus és szép totalitás visszaállításához pedig egyszerűen arra van szükség, hogy törekedjünk egy olyan állapotra, amelyben mindenki egyként gondolkodik és érez, azaz tulajdonképpen az egyén megszűnik egyéni lenni, és szépen beleolvad a közösségbe. A probléma mindig a jogokkal és az egyéni gondolkodással van. Iljin meglehetősen kendőzetlenül kijelenti:

"A gonosz ott kezdődik, ahol a személy kezdődik."

Érdekes, de nem meglepő módon Iljin tett egy kivételt, mégpedig éppen Oroszországgal kapcsolatban. Szerinte a saját országa is egy teremtmény, mégpedig egy tiszta és romlatlan entitás, "természet és lélek organizmusa", olyan mint egy Édenkertben élő állat. Amikor Isten megalkotta a világot, benne Oroszország valamiképpen megőrizte az ártatlanságát - a többi nemzet azonban támadja ebben az ártatlan állapotában, amit jogos önvédelem az oroszoknak megvédeni.

Nem folytatom tovább ezt az ostoba és minden porcikájában értelmetlen butaságot, mert azt hiszem már ennyiből is kirajzolódik ennek az igénytelen filozófiának a lényegi körvonala. Ha az egyéni vélemény, az egyénieskedés, a szubjektum káros, és a kollektivitásra, közösségre, sőt nemzeti összetartásra kell törekedni a totalitás visszaállításához, akkor értelemszerűen az ilyen látásmódnak minden olyan gondolat az ellensége lesz, ami a szabadságra és az önállóságra összpontosít. Ivan Iljin víziójának társadalmi következményét össze lehet foglalni abban a kijelentésben, hogy ez a keresztény fasizmus a teljes nyugati életforma ellentéte és ellensége. (Érdekességként még megemlítem, hogy Iljin előre látta a Szovjetunió szétesését is...)

Mindez azonban nem önmagában érdekes, hanem természetesen Putyin személye miatt, akinek egyik legmarkánsabb ideológiai támasztéka, meghatározó olvasmánya és forrása bevallottan Ivan Iljin. Természetesen nem lehet kijelenteni, hogy Putyin senki mástól nem olvas semmit, és nézeteit csak és kizáróan Iljinre alapozza. Mindazonáltal mégis ő volt, aki újra "felfedezte" Iljin munkásságát, rehabilitálta és központi figurává tette, és ha politikai döntéseit nézzük, akkor azok sokkal érthetőbbé is válnak ennek a filozófiának a fényében. Hozzá kell tenni azért, hogy Putyin részben át is formálta és továbbgondolta Iljin filozófiai nézeteit: például Iljin úgy vélekedett, hogy Oroszország ártatlan nemzet és a Szovjetunió, mint forma mindig is idegen volt tőle - ezzel szemben Putyin visszasírja az egykori Szovjetuniót, aminek megszűnése számára a mostani korszak legnagyobb tragédiája volt.

Ezek a szálak és a keresztény fasizmus maszlaga természetesen egyazon irányba mutatnak: egy totális állam létrehozását vázolják, ahol az egyéni értékek nem számítanak, sőt gátjai a nemzeti kereszténység megteremtésének. Persze egy ilyen országban is vannak például "demokratikus választások", melyek során úgy tűnik, mintha mégis csak lenne az egyénnek döntési szerepe bizonyos kérdésekben - ám valójában a választások sokkal inkább arról szólnak, hogy az egyén odajárulhat az urnákhoz és kifejezheti hűségét a rendszer irányába. Ehhez hasonlóan lehet komolyan venni a sajtószabadságot, az esélyegyenlőséget, a kisebbségek jogait, és minden más értéket, ami egy nyugati demokráciában számunkra valódi fontossággal bír. Ezek egy hamis demokráciában is mind jelen vannak, de természetesen a totális állam megvalósulásának alárendelt kirakatszerepeikben működnek. Emellett pedig ott van a permanens nyugatellenesség - például az állandó ideológiai szembenállás az európai demokráciákkal.

Mindezt csak azért említettem, mert mostanság úgy néz ki, jó barátságot ápolunk a putyini birodalommal. Azt nem állítanám, hogy ebből az következik, egy az egyben másoljuk az oroszokat, ami az ottani nemzeti kereszténységet illeti, de azért bizonyos vonások ugye meglehetősen ismerősek - még ha tendenciájukban nem is annyira erősek, mint Oroszországban. Nehéz megvonni a határokat, mert minden ország más és más múlttal és karakterrel rendelkezik, de azért a nemzeti büszkeség, a sajtó felé mutatott viszony, az Európai Unióval szembeni állandó balhék és a kereszténység, mint az államnak alárendelt, de társadalmat formáló erő ismerős motívumok errefelé is.

Vagy mindez csak összeesküvés elmélet, véletlen egybeesés, a dolgok szerencsétlen együttállása, amivel egy nem létező ördögöt festünk a falra?