Az egyház legnagyobb problémája

Feltenném a kérdést, ha volna értelme: mi az egyház legnagyobb problémája manapság? Mi foglalkoztatja igazából, mi ég a körmére, mi okozza az igazi kihívást? Ám ilyeneket inkább mégsem kérdezek, hiszen a válasz túlontúl egyértelmű ahhoz, hogy érdemes legyen a kérdést megfogalmazni. Csak azért írom le mégis, hogy a maradék kétséget is eloszlassam.

Az egyház legnagyobb problémája ma az, hogy mi van a melegekkel. 

Egy kedves ismerősöm azt mondta nekem, hogy a nyugati kereszténység számára ez most az igazi kérdés. Igaza van, tényleg így látszik, valóban ez érzékelhető. A melegkérdés foglalkoztatja az egyházat most leginkább. Fontos dolog ez, hiszen napi szintű elakadásokhoz vezet az emberek életében, akik maguk is azon dilemmáznak, vajon kés alá feküdjenek-e egy nemváltó műtét kedvéért, avagy színes legyen a stadion oldala vagy sem? Égető kérdések persze ezen túl is vannak. Vajon ebben a melegben vonuljanak-e a melegek? Vajon mit csinál, mi érdekében szólal meg éppen most az LMBTQ mozgalom? Vajon hol bukkan fel ismét valamilyen formában a szivárvány motívum? Vajon örökbefogadhatnak-e homoszexuális párok gyerekeket vagy sem?

Ez az intenzív érdeklődés a téma iránt nem meglepő, amióta például Magyarországon is nagyon elfogadó az állam a homoszexualitással kapcsolatban. Szó se róla, ha ez ember alaposan körbehordozza a tekintetét az egyházban, kristálytisztán az látszik, hogy az egyház nagyjából letudta minden más problémáját, megoldotta az igazi nehézségeit, és a szerepeinek megfelelően funkcionál a társadalomban. A kereszténység vonzó alternatíva a világ szemében, úgy kell visszafogni az embereket a templomajtóban, hogy többen már ne jöjjenek be. Túljelentkezés van a papi pályára, a rádiókban többnyire keresztény zene szól, a harangzúgás lett a legnépszerűbb csengőhang, a könyvesboltokban pedig bibliahiánnyal küszködnek.

Ilyen helyzetben nincs mit tenni, a kereszténységnek most már ideje azzal az egy kérdéssel foglalkoznia, ami témaként még megmaradt neki: jöjjenek a buzik. Merüljünk el a világ bűneiben, most hogy a saját házunk táját már fényesre sepertük. És hát amúgy is, a Szentírás tanítása alapján tiszta és világos, hogy az egyháznak az a szerepe a társadalmi valóságban, hogy tiltakozzon a világ bűnei miatt, kiexponálva ezek közül is a melegséget. Ezt tette Jézus, ezt tették az apostolok, ahogy azt olvassuk a Szentírásban. Állandóan a szexuális elhajlásokkal foglalkoztak, más nem is érdekelte őket, ez kötötte le az energiáikat, Jézus tanításai is e téma köré szerveződtek. Mentek egyik városból a másikba, és hangosan kifejezték a nemtetszésüket a férfiszeplősítők, a prostitúció, a pederasztia miatt - másról alig ejtettek szót. Pál a leveleiben is - ha helyesen értelmezzük - többnyire a melegkérdés körüli kérdéseket taglalja, tulajdonképpen mindig is a homokosok ellen beszélt. Ez a küldetése az egyháznak, hogy ostorozza a világot, mert olyan, mint a világ, úgy beszél, mint a világ, úgy viselkedik, mint a világ. Ráadásul kétségtelen, hogy ez a társadalom számára is a legnagyobb bűn: a korrupt politikusok, milliárdokat meglovasító oligarchák, akik mások hátán élősködnek nüansznyi kérdést jelentenek például - a lényeg az, hogy kapható-e meleg mesekönyv a boltban.

Úgyhogy elnézést kérek mindenkitől, de én nem dőlök be olyan ostobaságoknak, hogy az egyháznak inkább más dolgokkal kellene foglalkoznia, meg hogy súlyos válságban van saját maga miatt, nem is beszélve arról, hogy teljesen elveszítette a lényegi kapcsolatát a társadalmi többséggel. Ez hazugság a rosszabb fajtából, amit csak a Sátán sugall így, hogy eltántorítsa az egyházat a szent ekézés kötelességétől. Ám aki az eke szarvára tette a kezét, jobb ha nem néz hátra: így tovább tehát előre, hevesen tiltakozva a melegek ellen, betöltve ezzel legfontosabb küldetésünket.