2021. október 12., kedd

A szelektív toll és az erkölcsi tartás - válasz-szilánk Márkus Tamásnak

Nagyon hosszú cikket írt Márkus Tamás András az éppen zajló politika-közélet-kereszténység témakör kapcsán, melyben többek között engem is megemlít. Alapvetően nem velem vitatkozik, így én sem kívánom most ezt tenni, ám egyetlen ponton mégis jogosan tesz fel egy rólam szóló kérdést: miért fog szelektíven a tollam, amikor közéleti jelenségeket bírálok itt a blogban? Erre szeretnék most válaszolni elsősorban.

Tamás kérdését kissé precízebben megfogalmazva arról van szó, hogy láthatóan "megered" a billentyűzet a kezemben, amikor például a rasszizmusról vagy rendszerszintű korrupcióról kell írni, viszont az LMBTQ ideológiai hátterének folytonos taglalását és úgy általában a melegkérdés állandó porondon tartását fájlalom a keresztények részéről. Hát nem következetlenség ez? Ha egyik téma kapcsán kifejtek bizonyos kritikát, akkor úgy lenne tisztességes, ha a másik témát is hasonló arányban tenném nagyító alá - szól a logika, ami az én bizonyos tendenciózus hozzáállásomra kíván kicsikét rávilágítani.

Pedig a helyzet szerintem rém egyszerű és világos. Remélem a mostani bejegyzés végére kiderül, mi is ez pontosan. Lehet, hogy most merészebb leszek, de őszinte - néha eljön az a pont, hogy nem szabad másként tenni.

Nem szeretnék köntörfalazni, ezért egyenesen fogalmazok. Most Magyarországon olyan időket élünk, hogy a kereszténység divatszó lett az államnak köszönhetően. Viszont nem a keresztények kezdtek el jobban politizálni - habár részben ebben is lehet igazság -, hanem a politikusok kezdtek el jobban "kereszténykedni". Ha itt biblikus értelmű folyamatról, megtérésről és újjászületésről lenne szó, akkor még örülhetnénk is, de mindenki tudja hogy közel sem ez a helyzet. Nem reformációról, hanem inkább deformációról kell beszélnünk. Az istenhit a politikai befolyásnak köszönhetően láthatóan nem vált kívánatosabbá, mert olyan politikai attitűd társul mellé, ami inkább hitelteleníti a kereszténységet. Még mielőtt valaki félreérti, itt nem feltétlenül csak a Fideszre gondolok (habár regnáló hatalomként őket érzem a leginkább felelősnek), hanem akár baloldali ellenzéki, vagy jobboldali ellenzéki politikusokra is. Mondhatni, a politikai elit szívesen használja fel a kereszténységet arra, hogy bizonyos üzeneteket kommunikáljon vele vagy adott döntéseket alátámasszon a segítségével, miközben a legtöbbüknek fogalmuk sincs róla, egyáltalán mit jelent kereszténynek lenni. Ahogy a Szentírás mondja, a "kegyesség látszatát megőrzik, de annak az erejét megtagadják." (2Tim 3,5)

A probléma persze az, hogy miközben gyakran hallunk felszólítást a "keresztény értékek" megvédéséről, egyrészt nem világos konkrétan milyen értékeket ért ezalatt a politika, másrészt ha van is egy általános képzetünk ezekről az értékekről (például a Hegyi Beszéd kapcsán), az ilyen értékeket láthatóan két lábbal tiporja a hatalom, vagyis a legkisebb mértékben sem gondolja valóban fontosnak. A kereszténység itt inkább a nemzeti identitással együtt járó adalékot jelenti, illetve sokak fejében a pártszimpátia kötelező melléktünete - utóbbi nagyjából azt takarja, hogy "ha te keresztény vagy, akkor ehhez a párthoz kell tartoznod". A kereszténység emellett olyan, mint egy matrica, ami az egész politikai kultúra felszínére van ragasztva, mert lényeges hogy jól látható legyen, mi ugye keresztények vagyunk.

Összegezve tehát az a kép tárul az ember szemei elé, hogy Magyarországon a kereszténység "matricája" alatt történnek a dolgok a politikai-közéleti térben. A kereszténységre hivatkozó állam működtet például egy olyan "közszolgálati" médiát, ami minden nap emberek százezreinek (vagy akár millióinak) az agyát mossa a központi propagandával. A kereszténységre hivatkozó állam küldi ki háztartások millióiba azokat a konzultációs íveket, melyek valójában direkt üzeneteket sulykolnak az állampolgárok fejébe, és persze egy óvodás gyermek is tudja, hogy semmi közük a valódi párbeszédhez. A kereszténység nevében zajlanak szinte felfoghatatlan pénzösszegekért sportberuházások, ingatlanfejlesztések, pályázati keretek között megvalósuló programok - baráti alapon, sokszor egyéni(!) kívánságokat is teljesítve. A példákat csaknem a végtelenségig lehetne sorolni. És nem, bizony itt nem arról van szó, hogy "egyik oldal sem jobb, mint a másik". Itt arról beszélünk, hogy az erkölcstelen és még a nem keresztény mércével mérve is elfogadhatatlan tettek folyton az én hitemre hivatkozva zajlanak, ezzel pedig állandóan rombolják a kereszténység amúgy is gyengülő tekintélyét.

Nos, egy ilyen politikai-spirituális helyzetképet látva az ember arra számítana, hogy azért akadnak itt-ott olyan egyházi portálok, blogok, források, melyeket azért zavar mindez a szentesített hitelrontás. Talán mégis léteznek olyanok, akik egyszerre élnek meg elkeseredést és felháborodást a történtek miatt. Végülis nem jó az nekünk hívőknek, ha a hitünket folyamatosan összekapcsolják a széles társadalmi nyilvánosság előtt ezekkel a dolgokkal. Ha valóban bibliai hitünk van, ha valóban fontosak nekünk a krisztusi normák, csak érzünk némi késztetést arra, hogy udvarias, de világos és félreérthetetlen kritikát fogalmazzunk meg... Vagy mégsem?

Hát nem! Egyáltalán nem ez a helyzet. Azt látom, a keresztények jó részének tökmindegy, hogy ipari méretben, napi szinten zajlik a hitük erodálása. Ehelyett a tűzerőt olyan célpontok felé fordítjuk, melyek erre bizonyos értelemben alig várnak: ilyenek például a melegek. Újra és újra és újra és újra leírjuk, elmondjuk, kinyilvánítjuk mennyire nem értünk egyet az LMBTQ-propagandával, a mesekönyvvel, a vonulással, a nemváltó műtétekkel - s ezzel jelentősen felerősítjük ennek a kisebbségnek a hangját, eladjuk a könyveiket, bebetonozzuk a társadalmi pozícióikat. Nem elég hangosak ők önmagukban itt és Európa minden táján, még hangszórót is tartunk eléjük - miközben az általam előbb említett ügyek sokkal szélesebb társadalmi kört érintenek közvetlenül, ráadásul napi szinten. Hogy érthetőbb legyek: elhitették Mari nénivel, aki Keserűszalmáson lakik a Petőfi utcában, hogy neki a nemváltó műtétektől félnie kell - miközben minden nap ömlik rá az állami propaganda, amikor nézi a tévét és hallgatja a rádiót. Mari néni pedig retteg az LMBTQ propagandától, ami sem eddig, s jó eséllyel soha az életben nem jelent majd neki közvetlenül semmit, az őt direkt módon érintő propagandát viszont észre sem veszi.

De miért is vagyunk keresztényként ennyire szelektívek? Miért zavar minket, hogy a bűneiben veszteglő világ bűnös dolgokat tesz, miközben az nem zavar igazán, hogy a mi nevünkben sokkal nagyobb léptékben még súlyosabb dolgokat követnek el? Erre szerintem alapvetően két magyarázat van. Az egyik az, hogy valaki hívőként annyira szimpatizál a kereszténység hitelét rontó politikai formációkkal, hogy egyszerűen nem vesz tudomást minderről. Esetleg úgy gondolja, még az ilyen állandó hitelrontással együtt is jobb választás ez a csomag, mint egy másik a politikai palettán. A másik válasz nem az egyéni döntéseket, hanem a szervezeteket, intézményeket, társaságokat érinti, ez pedig a nem meglepően felmerülő szervilizmus. Ha valaki - főként anyagilag - függ bizonyos forrásoktól, nagyon nagy bátorság és lélekjelenlét kell ahhoz, hogy őszinte kritikai reflexiókat fogalmazzon meg az őt tápláló fenntartói felé. Nyilvánvaló, hogy ezzel önnön fennmaradását kockáztatja. A szervilizmus egyfajta kikényszerített szimbiózis, ahol az egyik fél mindig küldi a pénzt, a másik fél cserében csendben marad és befogja a száját. Ugyanakkor keresztényként itt kell kitenni szerintem egy nagy felkiáltójelet: mert sokkal erőteljesebb erkölcsi kérdés, hogy egy hívő alárendeli-e magát, az életét, a gerincét ennek a helyzetnek, minthogy mihez kezdjen a nyugati miliő általános dekadenciájával.

Összefoglalva ezt a szabad gondolatsort, azt mondom neked kedves Márkus Tamás, hogy a tollam valóban szelektív. Érzékenyebben érint engem, amikor az én hitemmel játszanak a nyilvánosság előtt, mint amikor nem hívő emberek vagy csoportok nem hívő dolgokért lobbiznak és nem hívő módon élnek. Erkölcsileg nagyobb dilemmaként élem meg, hogy az én kereszténységemre hivatkozva sorozatos visszaélések, és a keresztény értékrend torzítása zajlik, minthogy a nem keresztény értékrendet követők éppen mit csinálnak. Ezért fog így a toll a kezemben. Mi a helyzet a te tolladdal?

6 megjegyzés :

  1. "miközben gyakran hallunk felszólítást a "keresztény értékek" megvédéséről, egyrészt nem világos konkrétan milyen értékeket ért ezalatt a politika, másrészt ha van is egy általános képzetünk ezekről az értékekről (például a Hegyi Beszéd kapcsán), az ilyen értékeket láthatóan két lábbal tiporja a hatalom"
    - Lábbal tiprásnak pl. azt nevezed, hogy mindenki közelébe munkahelyet visznek, és ott dolgoznia kellene, elvárás szerint? Szemben azzal, hogy mindenkihez segélyt visznek, nehogy dolgoznia kelljen szegény mélyszegénynek (csak szavazzon a segélynyújtóra)? Amihez persze hitel és eladósodottság, a pénzügyi szuverenitás teljes elvesztése is társul - azaz nem fenntartható, és még Pálnak is ellentmond.
    A társadalom döntő többsége nem tekinti lábbal tiprásnak a munkalehetőséget.
    Egyébként, úgy látod, hogy az ellenzék jobban képviselné a hegyi beszédet? Attól tartok, ezzel a meglátással is kisebbségben maradsz. Az kb. világos, mit ellenzel. Az már nem, hogy pontosan miért, és hogy mit igenelsz, milyen tények alapján.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, lábbal tiprásnak azt tartom, hogy a jézusi etikát (kb = Hegyi Beszéd) egyáltalán nem tartják be. Csak egy példa: "szered ellenségedet!". Azt látod, hogy az a kormány, ami a keresztény értékeket hangsúlyozza, szereti az ellenségeit?

      Az ellenzék egy szikrányival sem képviselné jobban a Hegyi Beszédet. Viszont ott nem is hivatkoznak erre, sem kereszténységre, sem hitre, sem Istenre. Csak ennyivel vannak beljebb, szakmailag és erkölcsileg semmiképpen sem.

      Törlés
    2. "az erkölcstelen és még a nem keresztény mércével mérve is elfogadhatatlan tettek folyton az én hitemre hivatkozva zajlanak, ezzel pedig állandóan rombolják a kereszténység amúgy is gyengülő tekintélyét"
      - A nem éppen mintakeresztények senkinek nem veszik el a kedvét azok közül, akiknek van. Megannyi farkas ravaszkodik, hogy milyen legyen az igazi bárány.
      Két racionális opciód van: 1. biztatni a "keresztényeket", hogy kerüljenek közelebb az ideálhoz, ha már a kereszténységre hivatkoznak, noha tényszerűen így is sokkal közelebb vannak hozzá, mint a konkurencia; 2. biztatni mindenki mást, hogy vegye észre a keresztény táborban lévő rengeteg jó szándékú és hiteles embert is, mert ez a jellemző, és nem a vadhajtás.
      Te valami fura, kevéssé átgondolt koncepcióval próbálkozol, szerintem is aszimmetrikusan szelektálva, hogy merre taposol, és merre nyalsz.

      Törlés
    3. Az utolsó mondat szerencsétlenre sikeredett, elnézést kérek, nem sérteni akarlak, hanem:
      Tegyük fel, a Mercedes dolgozója vagy, és úgy látod, hogy a márka messze nem tökéletes. (Tényleg.) Az alternatíva a Trabant. Kényes kötéltánc, hogy ha túlszidod a Mercit, akkor kinyomja a Trabi, és kinek lesz az jó? (Tényleg.) Ha viszont nem szidod eléggé a Mercit, akkor semmi változás nem lesz, és marad a tökéleteshez képesti elmaradás, ami szintén nem jó. (Tényleg.) Ilyen megfontolásból okosan kell pofoznod hol erre, hol arra. Ha asszimetrikusan és/vagy aránytalanul pofozkodsz, hiteltelenné válsz, és se itt, se ott nem érsz el semmit.
      Ha tárgyilagos szakpolitikai/stratégiai összehasonlító táblázatot készítenénk a "nem igazi" oldal és az ellenoldal érdemeiről, az bizony Merci-Trabi arányt mutatna.

      Törlés
    4. A hasonlatod rossz: ami most van, az messze nem nevezhető Mercedesnek - inkább egy roncsautónak, és az alternatíva is egy roncsautó sajnos. Ez most Magyarország. A két roncsautó között lehet ugyan különbségeket tenni, de minek, amikor haladni egyikkel se tudunk? Az egyik roncsautó keresztény szempontból annyival rosszabb, hogy arra keresztet rajzoltak és állandóan azt mondják róla, hogy az maga a kereszténység.

      Törlés
    5. A tárgyilagos összehasonlítás szerintem mást mutat: az öntevékeny emberek soha ilyen lehetőséget nem kaptak a fejlődésre, a többiek pedig soha ennyi bátorítást az öntevékennyé válásra - az öntevékenység a boldog nemzetek sikerének záloga. Soha ilyen gazdaságfejlesztés és vidékfejlesztés nem volt Magyarországon, soha ennyi munkahely nem nyílt a dolgozni vágyók számára. Most, hogy az infláció főleg COVID okból viszonylag "magas", most akkora, mint a baloldal kormányzása alatt az "alacsony" infláció. Ez nem egy roncsautó mérlege, nem kettő roncs mérkőzik egymással. De nyilván jogod van bármit figyelmen kívül hagyni.
      Abban egyetértek veled, hogy a címkék hitelessége nagyon fontos, a "keresztény" címke ne értéktelenedjen el!
      Esetleg posztolhatnál egyet a belső keresztény Utópiádról, megmérettethetnéd az ideálodat, amihez képest kritizálsz viszonylag sikeres politikai alakulatokat. Hátha tudsz valami nagyszerűt, lenyűgözőt, pragmatikusan is "igazi" keresztény kormányzást, amiből tanulni lehet.
      Az a gyanúm, hogy mély felháborodásod lényege, hogy szerinted egyáltalán nem lehetséges keresztény(demokrata) kormányzás, tehát önmagában a jelző használata hoz ki a sodrodból, és ennyi a megfejtés. A többi praktikus részlet már mellékessé válik, mint kivert biztosíték esetén, hogy melyik izzó lenne energiatakarékosabb.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)