Attila talpraállt? - beszélgetésem a Viszkissel

Kevesen vannak olyanok, akik szívesen beszélgetnek a múltjukról, főleg ha harminc bankot raboltak ki, és összesen 19 évet töltöttek a rácsok mögött. Ambrus Attila, vagyis a Viszkis viszont pont ilyen ember: na persze sokan úgy vélik, hogy neki érdeke beszélgetnie a múltjáról, hiszen valamiféle "betyár-sztár" lett belőle, aki jól megél a csibész bankrabló karakteréből. De tényleg ilyen egyszerű a helyzet? Ezt elmondta nekem ő maga.

Vannak dolgok, amelyeket tudunk az egykori Viszkis rablóról: például azt, hogy ügyesen hajtotta végre a bűncselekményeket, általában senkit nem bántott, és igazi akciófilmbe illő módon sikerült meglépnie, miután első alkalommal letartóztatták. Azt azonban sokan csak tudni vélik, hogy Ambrus Attila hogyan élhette meg a vele történteket, miként próbálkozott talpra állni vállalhatatlan múltjából, milyen súlyos családi háttérből jutott el oda, hogy sorozatos bűnelkövető legyen. És manapság  nem rejteget pénzt, nem maradt neki a zsákmányból, viszont céget alapított, kerámiakészítéssel próbál a felszínen maradni, kétkezi melós lett belőle, felesége és két gyereke van, igyekszik normális életet élni. Nem tagadja persze, hogy sokan csak azért vesznek tőle kerámiát, mert ő a Viszkis, a "sztárrabló", mindenki Rózsa Sándora, ez az imidzs pedig nagyon is támogatja anyagilag a keramikus oldalát. Ne gondolja azonban senki, hogy ez feltétlenül büszkeséggel tölti el! Sokszor inkább akadályozza abban, hogy lelki értelemben levegye a bankrabló karaktert és inkább jó keramikus mesterként vonuljon be az emlékezetbe.

Attila a műsoromban elmondta, hogy leginkább rajongói és utálói vannak, azaz megosztó figura, hiszen mindig is az volt. Akad, aki csak azért keresi a társaságát, mert "buli" vele együtt mutatkozni, valójában azonban nem kíváncsi arra, miket alkot manapság. Aztán akad olyan is, aki legszívesebben megütné, neheztel rá, szívből gyűlöli. Köztudott volt a Viszkisről, hogy a bankrablások során nem bántotta az embereket - ami persze némiképp túlzás, hiszen nem feltétlenül apró lelki megrázkódtatás, amikor pisztolyt fognak egy civilre és ordítozva fenyegetik. Az egyik hölgy, akit Attila belökött egy szekrénybe, némi fizikai inzultust is megélhetett. Szabadulása után a Viszkis többek között hozzá is elment bocsánatot kérni, de a hölgy évtizedes távlatban is dühös maradt: nemhogy nem bocsátott meg, de állítása szerint azért imádkozik, hogy Attila kerüljön a pokolba.

Most akkor jó dolog Viszkisnek lenni, mert népszerű vagy tőle, vagy inkább lelki teher, amin végre át kellene lépni? Egyáltalán hogyan kell talpra állni az ország talán legismertebb bűnözőjeként? Van-e szerepe a hitnek a megbocsátásban, és ha már itt tartunk, vajon Isten megbocsátott Ambrus Attilának vagy sem? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélgettünk.

Őszinte leszek: szimpatikus volt nekem Attila hozzáállása, vagánysága, néhol talán túlságosan is odamondós véleménye. Nem lett belőle gyakorló keresztény, teológiai kifejezéssel élve, Ambrus Attila "nem tért meg", ami számomra a megváltozás legfontosabb formája. Azonban nem mennyei ítélőszékben ültem, hanem műsorvezetőiben, így nem akartam vitatkozni vele (egy ízben mégis sikerült) - a bűnről, megbűnhődésről, újrakezdésről viszont olyan megélései vannak, amelyek érdekesek és tanulságosak. Az adást itt tudjátok megnézni: