2011. november 18., péntek

Nyáladdal szolgáld az Urat!

A minap hallottam a sztorit: egy keresztény üzletembert utolért a derék adóhatóság. Ez a tény már önmagában boldogtalanná teheti az embert, hát még akkor ha vaj van a füle mögött... Nos, hívő emberként olyan megoldást választott, amihez indokot a Bibliában keresett: megjátszotta az ostobát, hogy a hatóság ne büntesse meg - mondván, hogy Dávid király is hülyét csinált magából, ezzel mentve az életét. Jó indok a kamuzásra, ha a Szentírás mögé bújunk?


Dávid kétségtelenül az egyik legkedveltebb hős a Könyv szereplői közül, akár zsidó, akár keresztény olvasóról van szó. A Biblia "Isten szíve szerint való" embernek nevezi, ami persze nem jelenti azt, hogy Dávid abszolút értelemben tökéletes életet élt volna. Így például egyik alkalommal az őt üldöző Saul király elől egészen a zsidók ellenségeinek számító Ákishoz, Gát királyához menekült. Ott persze azonnal felismerték, sőt királynak nevezték (noha hivatalosan még az őt üldöző Saul volt a király), Dávid azonban megrémülve a helyzettől eldöntötte, hogy megjátssza a hülyét. A bibliai szöveg egész pontosan így ír:

"És félkegyelműnek tettette magát előttük, eszelősként viselkedett köztük, firkált az ajtószárnyakra, nyálát pedig a szakállára csurgatta. Akkor ezt mondta Ákis az udvari embereknek: Hát nem látjátok, hogy ez az ember bolond? Minek hoztátok ide? Nincs itt elég bolond, idehoztátok még ezt is, hogy a bolondját járja előttem? Egy ilyen kerüljön a házamba?" (1Sám 21:14-16)

Mondhatni, Dávidnak nem sok lehetősége volt: ha Saul elfogja, kivégzi. Arra számított, ha Izrael ellenségeihez menekül, oda talán nem mennek utána - viszont ha felismerik, akkor ott is meghal. Ezért adta az idiótát, amit olyan hitelesen játszott el, hogy Ákis és brigádja bevette a dolgot. Dávid megúszta a kalandot és két zsoltárt is írt: a 34. és 56. zsoltárokban Istennek ad hálát, aki átsegítette ezen a helyzeten.

Vajon ez a bibliai történet feljogosít bennünket arra, hogy adott szituációban színészkedjünk és például az adóhatóság felé eljátsszuk az ostobát?

Utánanéztem többféle kommentárban, hogy az igemagyarázók hogyan értékelik a fenti történetet. Többségük elfogadhatatlannak érezte Dávid viselkedését, még akkor is, ha azt ravaszságnak és a szorult helyzetből való frappáns kimenekülésnek mondanánk. H. Rossier szerint emberünk "természetes bölcsességének" engedett, és amikor azt gondolta, megmenekülhet Saul elől, csak az egyik ellenségét cserélte fel egy másikra. Ahogy DeRothschild megjegyzi, Dávid valószínűleg tisztában volt azzal, hogy az elmebetegeket akkoriban sérthetetlennek tekintették: úgy gondolták, ha már Isten lesújtott rájuk egy ilyen komoly betegséggel, akkor védelmet kell élvezzenek. Ezzel szemben egy kommentár úgy vélekedik, hogy bár a fenti sztori Dávid életének legmélyebb pontja, Isten adta neki az ötletet, hogy az őrülteknek kijáró védelem alá helyezze magát. Sőt ellenségei még azt is hirdették, hogy ő a király...

A kérdés természetesen etikai problémákat vet fel. Szabad hülyét csinálni magunkból, ha elég szorult a helyzet? Csorgassuk mi is a nyálunkat, firkálgassunk, színleljük a tompát? De mi számít "szorult helyzet"-nek? Amikor a zsidókat bújtatók ártatlan képpel hazudtak az őket faggató náci katonáknak, azt valószínűleg legtöbbünk valóban durva szituációnak tartja. De mi legyen az adóhatósággal? :-)

9 megjegyzés :

  1. A Bibliában sokszor narratívát olvasunk, az író tárgyilagosan elmeséli az eseményeket. Azt pedig ránk bízza, hogy értelmezzük helyesen, annak fényében, amit eddig Istenről megtudtunk. Persze ha valaki igazolást keres a tetteire, akkor nehezen fogja meglátni, hogyan is kellene bizonyos eseményeket értelmeznie. A következő lépés az lesz, hogy lefekszik egy férjes asszonnyal, és megöli a férjét?

    VálaszTörlés
  2. Igen, tökéletesen elmondtad, amit kifelejtettem a bejegyzésből. :-P

    Az elbeszélés, mint műfaj legjellemzőbb sajátossága, hogy alapvetően NEM tanításnak készült. Csak mesél és a konzekvencia levonását az olvasóra hagyja (legalábbis ez az általános). Sok történetnél ezért nem tudjuk meg, hogy ami történt, az jó vagy rossz - ezt ránk bízza a szöveg.

    Ettől függetlenül a kérdés kérdés marad: lehet-e / jó-e kamuzni szorult helyzetben? Függetlenül attól mit gondolunk Dávidról.

    VálaszTörlés
  3. Máshol viszont maga az Úr mondja hogy "más bűne nem volt Dávidnak" - persze biztos úgy érti hogy más nagyobb bűne nem volt. És szerintem nem is volt.
    Ez a bolondnak tettetés nem bűn. Biztos Isten majd a szorult helyzetben ezt a béna megoldást is büntetné? Ugyan... Már ha béna megoldás, lehet hogy nem is. :)

    Adó: adózni kell. Viszont a helyzet nem olyan egyértelmű, Jézus maga mondja hogy nem azért kell adózni mintha Isten fiainak mindenképpen kéne, hanem... a többit ismeritek.
    Az apostol se mondja egyértelműnek az adózás elkerülését, bár egyértelműbb mint Jézus.

    Mondom én ez úgy, hogy ismerek egy embert :) aki az évek során a nem tisztán kapott fizetése utáni adót később egyben eladakozta. Több millió Ft-ről van szó. Szóval senki se mondja ennek az embernek hogy menteni akarja az adóelkerülőket...

    VálaszTörlés
  4. Szerintem az se mindegy, hogy miért kerülök egy szorult helyzetbe. Ha a saját hibámból, akkor ott csak tetézem a bajt, ha "kamuzok". Ha nem a saját hibámból -- erre meg nehéz lenne sablont ráhúzni, mert olyan sokféle lehet az eset. Alapvetően szerintem az nem helyénvaló, ha hazugsággal próbálok megoldani egy rossz helyzetet, ahelyett, hogy Istenre bíznám, vagy épp vállalnám a rossz döntésem következményét (ami alól a "kamuzással" épp kibújni készülök).

    VálaszTörlés
  5. Hát szerintem aki Dávidot kritizálja ebben az ügyben, az olyan, mint Jób barátai...

    VálaszTörlés
  6. Endi,szerintem nem az a kérdés, hogy kritizálni kéne e Dávidot, hanem magunkat felmenthetjük e Dávidra hivatkozva, amikor tetetjük a hülyét?

    VálaszTörlés
  7. Sokaknak jó indok. Jó indok a koránégetőknek. Jó indok a kreacionistáknak. Jó indok az olajlobbinak Amerikában.Jó indok a tvprédikátornak aki üvegszemet tesz látóvá. Jó indok pár- és baráti kapcsolatok megszüntetésére. Sok jó indok van a biblia történetei mögé bújáshoz. Isten elég nagy ahhoz, hogy a felelősség terhét husss, levegye a válunkról...

    VálaszTörlés
  8. Mondjuk, ha már infa így szóba hozta: a "lefekszik egy férjes asszonnyal, és megöli a férjét" című fejezet eléggé wtf. :P

    És norbs is jól adja az ívet.

    VálaszTörlés
  9. Szvsz. (ideális esetben) a jó az lenne, hogy ha az alapvető életcélunkat vennénk vezérelvnek, és ennek rendelnénk alá a "nyálcsorgatós" menekülési helyzeteket.

    Az adóellenőrnek való hazugság azért gáz, mert a hazugság gáz, de különösen az olyan hazugság, amit fejben kell tartani: kinek mit hazudtam. És így igen hamar dugába dől a "nyálcsorgatás", vagy nem kívánt eredményt hozhat, pl. hatóságilag kirendelt gyámokat. :-)

    Nagykorúság Krisztusban?

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)