2011. november 29., kedd

Több, mint tanuló...

Ha utánaszámolok, egy év leforgása alatt rengeteg tanítást hallgatok végig, olvasok el, sőt esetenként magam is dolgozok ki ilyeneket. Néha úgy érzem, hogy a kereszténység körülöttem egyfajta szakrális iskolapad, ahol a fejtágítás és az ismeretszerzés a legfontosabb teendő. Jézus azonban arra kért bennünket, hogy tanítvánnyá tegyük az embereket, nem tanulóvá. Mi a különbség a kettő között?

A híres "missziós parancsot" Máté evangéliuma utolsó fejezetéből mindannyian ismerjük, de kevesebben gondolunk bele mélyebben, mit is jelenthetett ez a felszólítás az eredeti környezetében. Sokan reflexszerűen úgy gondolják, a tanítvány dolga az, hogy tanuljon: ismerje meg a Bibliát, magoljon minél több igeverset, legyen tisztában az alapismeretekkel. Semmi bajom a tanulással, sőt kifejezetten szeretek tanulni: talán eddigi írásaimból is kiderült, hogy igencsak örömömet lelem a Szentírás boncolgatásában. De mégis azt hiszem, elsősorban nem a tanulás meg a sok ismeret teszi a tanítványt tanítvánnyá. Ma nagyon sok tanuló ül a padokban, de szerintem jóval kevesebb kevesebb tanítvány.

Máté evangéliumában a tanítványság határozottan kiemelt téma a másik két szinoptikushoz képest: Márknál 46-szor, Lukácsnál 37-szer, Máté esetében viszont 73 alkalommal kerül elő a téma. A görög mathétész, azaz tanítvány kifejezés csak itt szerepel felszólító módban és az esetek többségében az akoloutheó (követni) igével van összekötve. Máté tehát úgy vélekedik, a tanítványság és a követés összetartozó fogalmak. De kit követ a tanítvány és miben különbözik a tanulótól?

Tudjuk, hogy Jézus korában tanítványnak az számított, aki egy írástudóhoz ment el tanulni. Míg egy mai tanuló arra törekszik, hogy ismeretet szerezzen egy bizonyos tárgykörben, a tanítvány olyan valaki, aki egy személy behatása előtt nyitja meg magát. Nem egy intézettel, hanem egy tanítómesterrel van dolga, aki számára feltétlen tekintély. A tanuló futólagosan érintkezik saját tanítójával vagy a vele foglalkozó intézménnyel, a tanítvány viszont sorsközösségben él mesterével, ráadásul arra törekszik, hogy egyre jobban hasonlítson rá. A tanuló tehát elsősorban tudni akar, a tanítvány pedig hasonlítani.

Valami ilyesmi lehetett Pál és Timóteus kapcsolata. Az öreg Pál maga mellé vette a fiatalembert, akivel számtalan misszióban és szolgálatban együtt voltak. Kezdetben "testvérünk és Isten szolgája" (1Thessz 3:2) számára Timóteus, aztán már "hű gyermekem az Úrban" (1Kor 4:17), később pedig azt írja róla, hogy úgy volt vele, "mint atyjával a gyermek" (Fil 2:19-22). Ebből nekem az látszik, hogy a fokozatosan mélyülő bizalmi légkör, a kölcsönös és tartós együttműködés, a gyakorlati teendők végzése és a mély, személyes kapcsolat igazán jellemezik a tanítványságot.

Ehhez képest én sokszor azt látom, az emberek egyfajta "szent képzést", bibliai tanfolyamot kapnak, amitől sokat fognak tudni (vagy éppen ellenkezőleg: rendszerezetlenül összekavarodnak bennük a dolgok), idézni képesek a Bibliából, de pusztán ettől nem válnak tanítványokká. A nagy kérdés persze az, milyen körülmények tehetnék lehetővé a mai világban, hogy egy érett, tapasztalt keresztény egyfajta mentorlás keretében szoros életközösségben éljen egy kezdő tanítvány-jelölttel? Kézenfekvőnek látszik, hogy azok a területek tartozhatnak ide, ahol az emberek eleve sok időt töltenek együtt.

Mi a véleményetek erről? Van-e jelene és jövője annak, hogy a szó biblikus értelmében mathétészeket képezzünk tanulók helyett?

18 megjegyzés :

  1. Szerintem csak ennek van jelene és jövője. Azt látjuk, milyen lehet az egyház, ha névleges keresztények élnek benne. Én azt is szeretném látni, milyen akkor, ha tanítványokból áll, akik követik Jézust, és engedelmeskednek neki.

    A jó tanítványképzéshez kell az ismeretszerzés is: megismerni a Biblia alaptanításait, megtanulni alapvető hitigazságokat, amit mindenkinek tudni kell(ene). De ez csak az első lépés, a következő az, hogy bevonom az életembe, és együtt csinálok vele dolgokat. Eközben olyan tapasztalatokat szerezhet (pl. a szolgálatban is), amit könyvekből sosem tanulna meg.

    VálaszTörlés
  2. Jézus az apostoloknak mondta, hogy tegyenek tanítványokká mindenkit.
    Azt se mondta mindenkinek hogy úgy kövesse hogy menjen vele mindenhová.
    Ezeket nem ártana előbb tisztázni, mielőtt a többi kérdés szóba kerül.

    VálaszTörlés
  3. Endi, én egyszer már felvetettem ezzel kapcsolatban valamit, de arra se reagáltál. Hogy akarsz így dolgokat tisztázni?

    VálaszTörlés
  4. "Azt se mondta mindenkinek hogy úgy kövesse hogy menjen vele mindenhová."

    Nem tudom, ez alatt mit értesz, de a tanítványoknak magától értetődő volt, hogy egészen konkrétan mindenhová kövessék. Jézusnak külön hangsúlyozni kellett, hogy 'ahova most megy", oda nem követhetik, hanem majd csak később.

    VálaszTörlés
  5. Endi, a misszióparancsban szerinted mi a jelentősége ezeknek a szavaknak: "mindazt", "nektek"?

    VálaszTörlés
  6. Én azt látom, hogy Timóteus is tanítvány volt (legalábbis annak megfelelően viselkedett), noha nem volt tagja a 12-nek. Valahogy ez egy természetes folyamat, hogy aki tanítvány, az lehet hogy tanítványoz is. Nem, nem "térítget", megdumál, rábeszél, hanem tanítvánnyá tesz.
    Az első keresztények világában az egyfajta közös életmód ráadásul adott volt (más kérdés, hogy ez gyorsan változott).

    VálaszTörlés
  7. Sytka, Infa: Nem azt írtam, hogy csak az 12 apostol legyen evangélista. Továbbá nem csak a 12 apostol volt apostol.

    Sfi, arra céloztam hogy nem ment mindenki konkrétan vele, aki megtért. Vagy szerinted aki megtért azoknak mind konkrétan vele kellett volna mennie?

    Egyébként szerintem teljesen tudjátok hogy miről beszélek...

    VálaszTörlés
  8. Véleményem szerint a modern gondolkodásmód szétszakította a két dolgot: a "tudni"-t és a "tenni"-t. Ez nem csak a kereszténységben történt így (különvált a teológia, mint elméleti okosság), de a filozófiában is. Akkoriban az volt a bölcs ember, aki nem csak tudta, hanem úgy is élt...

    VálaszTörlés
  9. Endi, még mindig nem tudom, mire gondolsz. Aki megtért és követte Jézust, az tanítvány volt. Aki nem követte, az nem lett tanítvány. Az egy más kérdés, hogy amíg itt volt emberként, addig a fizikai értelemben vett követés volt a tanítványság egyik fontos jele. Miután elment, s elküldte maga helyett a Szellemet, azóta nincs értelme fizikai követésről beszélni.

    Az apostolságról, meg hogy nem mindenki apostol stb. ezt értem, és osztom. Nem is ezen értetlenkedem.

    VálaszTörlés
  10. sfi, de akkor aki megtért és nem követte az nem igazi hívő?
    tehát aki megtér annak követnie kell? akkor fizikailag is, most pedig az evangelizálásban is?

    VálaszTörlés
  11. De. Igaz hívő, s a maga korában neki ennyi elég is volt. De Jézus parancsa mégis csaj az volt, hogy tanítvánnyá tegyék az embereket. Ez mindenképpen több, mint amit most igaz hívőnek fogalmaztál meg. Természetesen nem mindenki evangelistának van elhívva, de feladata a testben biztos van, vagy lenne.

    VálaszTörlés
  12. Igen, én azzal vitázom hogy mindenki evangélistának van elhívva. Mert hogy bizony Sytka is erről ír itt. Ahogy pl egyes gyülekezetekben nagyon erőteljesen tanítják is ezt.
    De még mindig bennem van a félsz, hogy te is valójában így gondolod.

    VálaszTörlés
  13. "De még mindig bennem van a félsz, hogy te is valójában így gondolod."

    Azt biztos, hogy nem gondolom, hogy evangelistának kellene lenni mindenkinek. Azt viszont igen, hogy mindenkinek van/lenne szerepe az egyházban, a gyülekezeti közösségekben. Azaz ne csak fogyasztóként legyen jelen, és legfeljebb a külvilág felé "szolgáljon", hanem a közösség alakító tagja legyen valamilyen formában.

    Lehet, hogy figyelmetlenül olvastam, de Sytka hol ír itt arról, hogy mindenki evangelistának van elhívva?

    VálaszTörlés
  14. Index fórumról egy hozzászólás részlete:

    "Ennek okáért azt gondolom, hogy nem azok vétkeivel kellene foglalkozni, akik már meg ismerték Jézust, hanem dolgoznotok kellene azokért, akik még nem ismerik Őt, mert elsősorban ez lenne a feladatunk, az evangélium hirdetése és az örömhír közlése. Jézus sem, azért jött elsősorban, hogy azokkal törődjön, akik már megismerték Őt!"

    No komment! Bizony ez az ember profin és egyenesen megfogalmazta azt a tévtanítást, ami sok mai keresztényt és gyülekezetet ural!

    VálaszTörlés
  15. És még egy, ez innen: http://mindennapi.hu/cikk/blogok/a-hit-gyulekezete-revbe-ert/2011-07-21/5298

    "Tegyetek tanítványokká minden népeket. Tehát igenis van mércéje legalább is részlegesen a keresztények teljesítményének. Aki több embert vezet az Úrhoz, az tetszik, nem tetszik hatékonyabb keresztény, mint aki keveset, vagy senkit. Ezt a fajta teljesítményt tisztelni kellene és nem fanyalogni rajta."

    Iszonyatos... (Ismerem az íróját személyesen is.)

    VálaszTörlés
  16. Csodás írás Endi.... :S :D

    VálaszTörlés
  17. "A tanuló tehát elsősorban tudni akar, a tanítvány pedig hasonlítani."

    Nagyon vonzó tud lenni egy igazi mesterben, hogy nincs szüksége "külső mesterre", hanem a "belső mesterre" hagyatkozik és képes másokkal is megismertetni a sajátjukat.
    /"Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám."/

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)