Mivel sok bibliaolvasó embert ismerek, többször is volt lehetőségem megfigyelni a jelenséget. Ha valaki a Biblia szövegét olvasva ellentmondásosnak tűnő részletekre bukkant, az esetek többségében tipikus utat járt be: először kényszeredetten és fogcsikorgatva keresett magyarázatokat, melyekkel feloldhatja az ellentmondásos szakaszt, majd néhány felesleges kör után azzal zárta a kérdést, hogy rámutatott, itt az emberi észt meghaladó dolgokról van szó. Pedig van más lehetőség is.
 |
| William Lane Craig |
Lee Strobel szerintem elképesztően jó könyvet írt A Jézus dosszié megalkotásával. Módszeresen végigjárta a különféle szakterületek prominens képviselőit, hogy Krisztus személyének és megváltásának témája kapcsán alapvető problémákra válaszokat keressen. Bár a szerző hangvétele - saját állítása ellenére is - szerintem inkább elfogadó volt, mintsem velejéig kitartóan szkeptikus, a könyvből mégis rengeteget lehetett tanulni. Strobel az egyik fejezetben a Jézus sírjáról és feltámadásáról szóló bibliai beszámolókkal foglalkozott. A témáról William Lane Craig-et kérdezte, aki egyébként a filozófia és teológia doktora is - leginkább azonban különféle apologetikai témájú írásokból és előadásokból lehet ismerős a számunkra.
Craig a vele készült érdekfeszítő beszélgetésben többféle apróságra is felhívta a figyelmet, ám engem leginkább a feltámadással és az üres sírral kapcsolatos ellentmondásosságra utaló megjegyzései ragadtak magukkal. A négy evangélium ugyanis bizonyos mértékben négyféle szemszögből számol be az eseményekről, melyek részleteikben csak kényszeredett magyarázkodásokkal hozhatók szinkronba egymással. A kérdés tehát úgy tűnik, adja magát: hogyan bízhatunk meg a biblia szövegében, sőt ezáltal az egész Bibliában, ha az a legapróbb részletekig nem mutat pontosságot?
Craig azonban, és egyébként jómagam sem vagyunk meggyőződve arról, hogy tényleg ez lenne a helyes kérdés. Vajon egy történelmi eseményhez - amilyen Jézus halála és feltámadása - a történésznek milyen módon kell viszonyulnia? Valóban az egyetlen értelmes reakció az, ha egy leírás másodlagos részletei közötti látszólagos ellentmondások miatt az egész leírást kidobjuk az ablakon? A válasz minden értelmes történész szerint azt hiszem egyértelműen a nem lenne. Még az egyébként szkeptikus Michael Grant is így fogalmaz: "Bár a négy evangélium eltérő módon adja elő az üres sír felfedezésének történetét, ha a többi ókori iratra alkalmazott kritériumok alapján vizsgáljuk őket, hiteles és megbízható forrásoknak bizonyulnak, és valószínűsítik azt a következtetést, hogy a sírt valóban üresen találták".
Craig ezen felül helyesen mutat rá, ha a négy evangélium minden részletre kiterjedő egyezést mutatna, az jogosan vetné fel a plágium gyanúját, azt a feltételezést erősítve, hogy a tanúk összejátszottak. Az elbeszélésben jelentkező egyenetlenségek éppen azt támasztják alá, hogy több, egymástól független tanúról beszélhetünk, akik lényegét tekintve ugyanarról az eseményről tudósítanak. Egy világi forrást említve, két elbeszélés maradt fenn arról, hogy Hannibál átkelt az Alpokon és megtámadta Rómát. A két beszámoló bizonyos pontokon összeférhetetlen egymással, mert kibékíthetetlen ellentmondásokat tartalmaz. Ettől függetlenül nincs olyan ókorkutató történész, aki kételkedne Hannibál hadjáratának történetiségében. A következetlenségek nem teszik semmissé az alapvető tényeket.
Nem Craig munkásságáról és Jézus üres sírjáról akartam írni, mindezt csupán példaként vetettem fel a bibliai ellentmondásoknak nevezett jelenséggel kapcsolatban. Tapasztalatom szerint az esetek többségében a felvetett nehézségek jól megmagyarázhatók, de valóban akadnak olyan textusok, melyek ellentmondásosnak tűnnek. Nem tartom megfelelőnek az ilyenkor bevetett erőltetett magyarázkodást. Szerintem a Biblia nem szorul ilyesféle kegyes védelemre.
A fontosabb üzenet azonban mindebből az, hogy az "ellentmondások" furcsa módon nem feltétlenül csökkentik, hanem akár növelhetik is egy irat megbízhatóságát. Egy kedves ismerősömmel, Jorsits Attilával beszélgettem ezekről a kérdésekről a közelmúltban. (Egyébként Attila blogját igencsak ajánlom azoknak, akik szeretik az exegézist!) A Lukács által írt Apostolok Cselekedetiben többször is olvashatjuk Pál apostol megtérésének és elhívásának történetét. A leírások nem egyeznek meg minden részletükben, ez már sokaknak feltűnt. De miért is gondoljuk, hogy ez csak nekünk szúrt szemet, ám egy olyan korrekt történész számára, mint Lukács, teljesen észrevétlen maradt? Lukács biztosan tudott róla, hogy a Pál megtéréstörténetét tartalmazó szakaszok nem fedik egymást száz százalékban. Ez a tény azonban láthatóan nem zavarta különösebben, noha ezzel mintegy tálcán kínálta fel a leírtakat a szkeptikusok kérdéseinek. Lukács megtehette volna, mégsem javította ki a szöveget, hanem meghagyta olyannak, ahogyan hozzá is eljutott. És éppen ez a korrektség az, amit egy hiteles szerzőtől és egy hiteles irattól elvárunk: egy olyan szövegtől, melynek tekintélyét nem feltétlenül a legapróbb részletekbe menő precizitás, hanem a szöveg tartalma és üzenete biztosítja. A hazugság éppen az lett volna, ha Lukács megmásítja a felhasznált forrásokat és más üzenetet hoz ki belőle, mint amiről az eredetileg szólni akart.
A "bibliai ellentmondások" gyakran félelmetesebb színben vannak feltüntetve, mint amilyenek valójában. Jelenlétük számomra egyértelműen utal a Szentírás emberi dimenziójára, mely akkor sem vált tökéletessé, ha Isten ihletését látom annak hátterében.
Mi a célod azzal, hogy a bejegyzésben az ellentmondások szót idézőjelbe írod, látszólagos ellentmondásoknak, ellentmondásosnak tűnőnek stb. nevezed?
VálaszTörlésAz a célom, hogy egy kettősségre rámutassak a kifejezés kapcsán. A Bibliában szereplő ellentmondásosság jó része csak első látásra ellentmondásos: a jelenségek többségére van magyarázat, amire nincs, az pedig maximum lezáratlan kérdés maradhat, de nem feltétlenül ellentmondás.
TörlésNéhol azonban olvashatók olyan apró részletek (mint az említett történet Pálról), melyek másodrangú részletekben eltéréseket tartalmazhatnak. Kérdés azonban, hogy ilyen esetekben jogos-e ezt a szót alkalmazni? Szigorú értelemben persze igen, ám valahol mégsem neveznénk Pál történetét zavarosnak és ellentmondásosnak ezek miatt.
Mondok egy hasonlatot. Olyan ez, mintha egy autóbalesetet kellene rekonstruálni a jelenlévő szemtanúk beszámolói alapján.
Az egyik szemtanú például arról számolna be, hogy amikor a teherautó frontálisan összeütközött a busszal, akkor előbbinek megrepedt a tartálya és a szállított folyadék az útra borult, amin egy arra sétáló kutya megcsúszott, míg a buszsofőr életét veszítette az ütközés erejétől: a busz vezetőfülkéje és egyik oldala megsérült, három utast kórházba kellett szállítani.
A másik szemtanú azt mondaná, hogy amikor a busz nekiment a teherautónak, akkor a teherautóból folyadék került az útra. A busz vezetője meghalt, a vezetőfülke megsérült és a busz mindkét oldala nagyon összepréselődött, négy utas kórházba is került.
A két beszámoló nem feltétlenül fedi egymást. Az egyikben a busznak csak az egyik, a másikban mindkét oldala nagyon megsérült. Az egyikben három, a másikban négy utas sérüléséről számol be a szemtanú. A második szemtanú pedig a kutyát teljesen kihagyja. Ha megpróbálod rekonstruálni mi történt, persze beleköthetsz a részletekbe. Most volt kutya vagy nem volt? Most három vagy négy utas sérült? Most a busz mindkét oldala benyomódott vagy sem?
A részleteken lehet vitatkozni. Természetesen módon az is lehet, hogy valamelyik tanú bizonyos apróságokra nem emlékszik pontosan: ilyenek vagyunk, elfelejtünk dolgokat, különösen ha valami sokkhatás alatt állunk.
Azt azonban egyetlen épeszű ítész sem merné mondani, hogy nem volt baleset és a tanúk vallomásait mindenestől hazugságnak, elvetendőnek és hamisnak kell tartani. Senki nem domborítaná ki, hogy milyen ellentmondásos a történet. Akkor azonban jogosan lehetne ellentmondásosságról beszélni, ha az egyik tanú személygépkocsiról és gyalogosokról, a másik teherautóról és buszról beszélne. Ebben az esetben jogosan merülhetne fel, hogy valaki nem az igazat mondja.
Visszatérve a témára: a Biblia nem jegyzőkönyv. Nem perdokumentum, ami egy bírósági tárgyalásra készült, gondosan fazonra igazítva - akkor sem, ha vannak egyértelmű törekvések erre is benne. Azon, hogy a Biblia nem a szó abszolút értelmében egzaktul precíz az utolsó pontosvesszőig, csak az háborodik fel, aki szigorú literalizmussal olvassa és értelmezi. Nagyon fontos, hogy a szerzők többségét nem izgatta, hogy ilyen szintű precizitással dolgozzanak (ami nem jelenti, hogy hanyagok voltak). Lukács mindkét verziót bemutatja: nem titkol el semmit, mert a lényeg nem a szigorú egyezés, hanem a leírtak üzenete.
A kimerítő válaszodat köszönöm.
TörlésKét dolgot jegyeznék meg:
- az ApCsel esetén Lukács szerzősége nem az egyetlen hipotézis;
- az üress sír és az ApCsel esetén sem szemtanúk beszámolóját olvashatjuk (kivétel talán János evangéliuma, de az meg a legkésőbbi). Legjobb esetben is másodkézből értesülünk az eseményekről.
Ezekben az esetekben, ahogy te is írod a történeti eltérések elfogadottak, sőt elvártak. Náluk sokkal komolyabb probléma merül föl, a történeti hitelesség kérdése. Különösen úgy, hogy a leírtakkal a szerzőnek üzenete van.
Norbi, én is reagálnék:
Törlés- Lukács szerzőségével kapcsolatban: ha teológiával foglalkozol megfigyelheted, hogy mindig mindenre fogsz találni néhány embert, akire hivatkozhatsz. Így természetesen Lukács szerzőségével kapcsolatban is biztosan találni olyan szakértőt, aki kétségbe vonja, ez azonban marginális jelenség. Katolikus forrásoktól a kisegyháziig elsöprő vélemény, hogy Lukács az Apostolok Cselekedetei szerzője, ami sokkal jobban indokolható, mint minden más elképzelés. Semmi okunk kétségbe vonni Lukács szerzőségét, ahogy a kutatók nem is teszik.
- az üres sír szemtanúk beszámolói alapján említett tény. Ezt még a legkorábban keletkezett Márk evangéliuma is tartalmazza (igen, a vitatott befejezés ellenére is!). Az asszonyok, akik a sírhoz mentek, bár valóban Jézus barátai voltak, ám ha ismered a nők helyzetét az I. sz.-i Palesztinában, akkor ez egy igen fontos momentummá válik. A nők vallomását ugyanis értéktelennek tekintették, hivatalosan nem is tanúskodhattak a bíróság előtt. Minden későbbi legenda férfi tanítványokkal "fedeztette volna fel" a sír ürességét. Ez a tény önmagában azt erősíti, hogy az evangélisták úgy írták le az eseményeket, ahogy azok megtörténtek, akkor is, ha ez ellenkezett a korabeli konvenciókkal. Semmiféle jele nincs legendás elemeknek.
Még néhány érdekesség:
- Az ősegyház egyik legkorábbi hitvallása (1Kor 15) tartalmazza az üres sír tényét. Ez egy nagyon régi himnusz.
- Jézus sírhelye mindenki előtt ismert volt: ha nem lett volna üres, abszurd és lehetetlen lett volna egy egész mozgalmat alapozni a feltámadásba vetett hitre pont abban a városban, ahol Jézust nyilvánosan kivégezték és eltemették.
- Márk (a legkorábbi evangélium) nyelvezete, stílusa arról árulkodik, hogy az üres sírról szóló elbeszéléshez korábbi forrást is felhasznált. Bizonyíték támasztja alá, hogy ez Kr.u.37 előtti, ami túl korai időpont, hogy legendaképződésről lehessen beszélni. (Ókortörténészek között megegyező álláspont, hogy a történelemben sehol nincs példa arra, hogy ilyen rövid idő alatt legenda keletkezett volna).
- Érdemes összevetni Márk szövegét az apokrif evangéliumokkal is: akkor egyértelműen láthatod, milyen az, amikor díszes elbeszélő elemekkel feldúsítva írnak le valamit, aminek nincs köze a szemtanúkhoz.
- A legelső zsidó vitairatok egyöntetűen feltételezik az üres sír történetiségét: senki nem akadt, a keresztények ellenfelei között sem, aki ezt kétségbe vonta volna. A kérdés az volt: mi történt a holttesttel? (Az egyik válasz, amit az evangélium is feljegyez: "mondjátok azt, hogy a saját tanítványai lopták el!").
Most mennem kell, kár, pedig kezdtem belejönni. :-P
- s
Szeretem, mikor belejössz. :P
TörlésAzthiszem ezzel eltérek a bejegyzés témájától, de azért megengedek magamnak válaszokat:
- felhívom a figyelmed arra, hogy most nem közvetlenül vitatom Jézus feltámadását, hanem azt próbálom bizonyítani, hogy a konkrét üres sír története csak később került a storihoz, hisz a feltámadás nem muszáj együttjárjon a test eltűnésével;
- mikor a nők vallomásáról beszélsz, figyelmen kívül hagyod, hogy Márk azt írja, hogy a nők az angyal utasítása ellenére nem mondtak semmit, mert megijedtek. Tehát szemtanú beszámolójából nem tudhatott Márk az üres sírról.
- az 1. Kor. 15:1-13-ban nem olvashatsz sehol arról, hogy valaki üresen találta Jézus sírját, és mivel ahogy mondod ez a hitvallás egy nagyon korai datab (talán Márkot is megelőzi), az én hipotézisemet támasztja alá;
- miből veszed, hogy Jézus sírhelye mindenki előtt ismert volt?
- Márk nem a szemtanúktól tudott az üres sírról, hisz saját vallomása szerint arról a nők hallgattak, de akkor honnan? Ez itt biza egy rejtett ellentmondás, amit úgy is fel lehet oldani, hogy feltételezzük Márk azon teológiai intencióját, hogy a feltámadás együtt jár a test eltűnésével. Ha ezt figyelembe vesszük, mindegy, hogy mikor írta;
- valóban sok elképzelés lehetséges a holtesttel kapcsolatban:
1. feltámadt és eközben eltűnt;
2. Jézus feltámadt, és a teste a sírban maradt;
3. Jézus feltámadt, és a sírban maradt testét közben ellopták;
4. Jézus nem támadt föl, a teste a sírban maradt;
5. Jéusus nem támadt föl, a testét pedig ellopták.
- a legelső zsidó vitairatok Márk előtről vagy utánról származnak? Mert ha utánról, akkor már kész volt az üres sít röténete akkor is, ha a valóságban nem volt üres.
Szia Norbi!
TörlésAhhoz, hogy kellő alapossággal válaszoljak az általad felvetett dolgokra, most olyan mélységben kellene nekiállnom könyveket lapozgatni, idézgetni, érvelni, amire nincs lehetőségem - és bevallom, kedvem sem. Ezért megpróbálom röviden összefoglalni, amit gondolok - kicsit sajnálva, hogy ez a bejegyzés a feltámadásról szóló apologetikai diskurzusba torkollik, mert az alaptémával kapcsolatban még kíváncsi lettem volna véleményekre.
Válasz 1:
A következő tényeket az evangélium tudomány kutatása alapvetően közös halmazként állítja:
1. az apostoli igehirdetés alapja Krisztus feltámadása volt. Erről beszélt Péter is (kiemelve, hogy Krisztus "nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást"). Pál ugyancsak megemlíti, hogy bár Jézust sírba tették, de Isten feltámasztotta a halálból - ebben is benne értendő, hogy a sír üres volt. Erőltetett azt állítani, hogy azért, mert betű szerint az "üres sír" kifejezés nem szerepel a szövegben, a sír nem volt üres.
2. Jézus ellenségei sem vitatták a sír ürességét - csupán nem tudták megmagyarázni. A számukra egyébként is ellenszenves és általuk hevesen üldözött új mozgalmat (a kereszténységet) a legegyszerűbben azzal tudták volna egy csapásra felszámolni, ha bemutatják Jézus holttestét. Ezt nem voltak képesek megtenni, mert a sír üres volt.
3. Az üres sír nem önmagában jelentős, hanem azzal a tanúvallomással együtt, hogy Jézus élőként megjelent sok száz embernek. Pál az 1Kor 15-ben szemtanúkra is hivatkozik, kiemelve a tényt, hogy ezek jó része "még mindig él" - utalva ezzel arra, hogy állítása ellenőrizhető, a tanúk megszólaltathatók. Pál biztos volt Jézus feltámadásában, és nem félt állítását mérlegre tenni.
Válasz2:
Törlés4. Egyes kutatók a Jézus sírjának megtalálásáról szóló beszámolót korábban gyakran késői hellenista legendának minősítették. Ezzel szemben komoly ellenérveket sorakoztattak fel (ha akarsz, olvass utána, bocs, de nem írom le ide őket), így ma már az üres sírról szóló igen korai elképzelésekben gondolkodik a mai kutatás, de semmiképpen nem legendán. A kutatók többsége osztja azt a véleményt, hogy aligha elképzelhető, hogy Jézus félős tanítványai kiállnak éppen Jeruzsálemben (Jézus nyilvános kivégzésének helyén) zsidók és mások elé egy halott feltámadásának történetével, ha Jézus sírjával kapcsolatban nem teljesül az az előfeltétel, hogy üres. A kérdés nem az volt, hogy üres vagy sem Jézus sírja, hanem az, hogy MIÉRT üres. Jézus követői szerint azért, mert Jézus feltámadt, Jézus ellenfelei szerint azért, mert a tanítványok ellopták a testet. Ahogy Pannenberg fogalmaz: "Hogy ez a tény (az üres sír) általánosan ismert volt, éppúgy egyértelmű a húsvétról szóló keresztény üzenet támogatói, mint ellenzői számára... Semmiféle nyoma nincs annak, hogy a keresztényekkel szemben felhozták volna, hogy hiszen Jézus holtteste még mindig a sírban nyugszik."
5. Ha Jézus sírja nem volt üres, a tanítványok mégis a feltámadáson alapuló evangéliumot hirdettek, az teljesen értelmetlen és érthetetlen fordulat lenne: a zsidók eszkatologiájában a feltámadás mindig testi értelemben értendő, nem elvont szellemi fogalomként. Miért beszéltek volna a tanítványok Jézus feltámadásáról, ha tudták, hogy a teste még a sírban van? És miért nem állították le őket ellenfeleik?
6. Pál említést tesz Jézus temetéséről (1Kor 15,4), s noha nem szól direkt módon az üres sírról, de ez nem jelenti, hogy nem is tudott róla. Levelének érvelése szempontjából teljesen reális feltételezés, hogy Jézus haláláról és feltámadásáról beszélve magától értetődőnek tartotta, hogy a sír üres volt.
7. Még egy apróság: az evangéliumok szövege egyértelműen történeti jellegű leírás. A szöveg stílusa Jézus kereszthalála után sem változik meg, nem vált át sci-fi-be vagy legendába, hanem pontosan ugyanolyan műfajú marad, mint előtte volt. Ez is azt erősíti meg, hogy a leírtakat a szerzők komolyan gondolták, nem mítoszként vagy legendaként.
8. A Jézus feltámadásáról szóló alternatív "magyarázatok" még akkor is tele vannak ellentmondással és nagyon gyenge lábakon állnak, ha itt a posztmodern világban nagyon nehezünkre esik elhinni, hogy valaki feltámadhat a halálból. Ahogy Craig fogalmaz: többi teória kiagyalója ehhez hasonlóan érvel: ""Igen, a magyarázataink valóban eléggé valószínűtlenek, de annál az elgondolásnál semmi sem valószínűtlenebb, mint hogy ez a látványos csoda tényleg megtörtént". És innentől kezdve már nem történelmi tényekről beszélnek, hanem filozófiai kérdésről, hogy lehetségesek-e a csodák." Pedig egy teisztikus Világegyetemben sokkal valószínűbb, hogy Isten képes valakit feltámasztani a halálból, mintsem azt feltételezni, hogy Jézus feltámadása természetes jelenség volt, és spontán visszatért az életbe.
Na, röviden és hirtelen most ennyi. :-)
Majd egyszer élőben folytathatjuk! :)
TörlésBenne vagyok, jön Ádám is, én meg majd moderálok. :-)
TörlésMárcius eleje? ;)
TörlésMárcius eleje? Ember, hol élsz te? :-)
TörlésÁdámról pláne nem tudok nyilatkozni, szerintem ő nagyon zsúfolt. :-)
Hogy érted, hogy hol élek?
TörlésÁdám majd nyilatkozik magáról. Neked jó?
Péntek délelőtt 10-12-ig szeretettel várlak benneteket a veszprémi Hangvilla kávézójában.
TörlésVeszprémben? Pénteken délelőtt? Ember, hol élsz te? :-)
TörlésAkkor azt hiszem, ezt majd később megbeszéljük.
(Nekem júniusig nem igazán jó).
Izgalmas téma, jó kifejtéssel, köszi. Az Evangéliumokban leírtak hitelessége mellett megemlítik még, hogy több olyan részlet szerepel bennük, ami ciki az érintettekre nézve, pl. Péter tagadása és Pál részvétele kövezésben, stb. Ha valaki költ, magára nézve kedvező változatot szokott tálalni, lásd: Iliász, Odüsszeia, ahol hübrisz van, cikiség nincs.
VálaszTörlésAz evangéliumi ellentmondások másik változata a célközönséggel vagy a kontextussal magyarázható: a gazdag ifjú ossza szét a vagyonát, de a vagyonkezelő kamatoztassa a tálentumot. Vagy 7x77-szer bocsáss meg annak, aki vétkezik ellened, de ha háromszor figyelmeztetted, és nem tér eszére, közösítsd ki. Vagy mindenedet oszd meg embertársaiddal, de a balga szüzek nem kapnak olajat, és ez így van jól. Ezek az ellentmondások feloldhatók azzal, hogy másokhoz, más összefüggésben szól a példázat. Komplex elemzéssel már nincs ellentmondás.
Gyakran találkozom azzal a liberális érvvel, hogy az Újszövetséget nem lehet egységes tanításnak tekinteni, mert ellentmondó részletek vannak benne, ám ha ezeket feloldjuk, attól továbbra sem érdekes a tanítás, hiszen ki-ki maga dönt, mit tart felőle. Itt az "ellentmondás" csak svájcisapka érv.
Sytka, tetszik a fenti kommentben használt buszos hasonlatod, jobban megvilágítja a cikkedet is. Az ellentmondások kapcsán két dolog jutott még eszembe. Az egyik az, hogy a pirosnak nem a zöld az ellentéte, hanem a nem-piros. A másik, hogy az élet egyéb területein is rengeteg példát ismerünk látszólagos ellentmondásokra (paradoxonokra), melyek egyáltalán nem feloldhatatlanok. A történeti hűség esetében pedig teljesen igazad van: a beszámolók egymással feszültségben álló részei azt valószínűsítik, hogy külön forrásokról van szó, ami a történeti megbízhatóság melletti érvek egyik fontos támasza.
VálaszTörlésSytka, köszönöm azt a bizonyos beszélgetést, amire a cikkben hivatkozol, mindig örülök egy jó kis teologizálásnak. (Már csak néhány sör hiányzott.)
VálaszTörlésA témához kapcsolódva számos alkalommal tapasztalom, hogy sok magyarázót egyfajta egyengetési kényszer hajt. Addig nem nyugszanak, amíg a szövegben talált egyenetlenségeket vagy a fentihez hasonló ellentmondásokat ki nem vasalják. Ehhez sokszor meglehetősen bonyolult rendszereket hoznak létre, ami persze még több ellentmondást szül. (Pl. a fenti példára, hogy Jézus Pálnak kétszer is megjelent...)
A fő problémát abban érzem, hogy saját előfeltételezéseinket akarjuk a szövegbe kényszeríteni. Saját gondolkodásunkhoz idomítjuk a szöveget, pedig a szövegnek kellene engedni, hogy változtasson a mi gondolkodásunkon, szemléletünkön.
Tehát, aki eleve azzal a prekoncepcióval ront neki a szövegnek, hogy itt aztán egyetlen történeti ellentmondás, pontatlanság sem lehet, az igencsak rögös útra lép.
Attila, egyetértek veled. Magam is ilyen "úthenger keresztény" voltam, aki szíve szerint simára vasalta volna a Biblia szövegét. Természetesen nem adtam fel az igényt, hogy a paradoxnak tűnő szakaszokra magyarázatot találjak, de ezt nem mindig lehet és nem is mindig kell megtenni.
TörlésVolt egy ismerősöm, akinek azt hiszem Josh McDowell egyik könyvét odaadtam, ami a "bibliai ellentmondások" megmagyarázásáról szól. A könyv kb. felét olvasta el, aztán visszaadta szegény azzal, hogy inkább abbahagyja, mert csak még jobban összezavarodott a "válaszoktól". :-)
Szia! Az ellentmondások nem feltétlenül jelentik azt, hogy a biblia nem ihletett, ellentmondásokkal együtt is lehet ihletett, ebben igazad van. A kérdés viszont az, hogy az ellentmondás emberi tényező, vagy isteni tényező, vagy értelmezési tényező. Megmagyarázom.
VálaszTörlésAbban a pillanatban amikor idézőjelbe teszed az ellentmondás szót, akkor azzal azt is mondod, hogy tulajdonképpen nincsenek TUDOMÁNYOS HIBÁK a bibliában (a földet tényleg hat nap alatt teremtették meg: Ádám és Éva valóban történelmi alakok voltak, Isten valóban megállította a Napot Józsué idejében, és így tovább); nincsenek TÖRTÉNELMI HIBÁK sem (tényleg volt egy babiloni torony, Mózes sok ezer izraelita embert vezetett ki Egyiptomból, valójában az egész római világ népszámlálása megtörtént, amelyre mindenkinek az ősök otthonában kellett regisztrálnia Caesar Augustus Rómájában és Quirinius Szíriájában stb.) - tehát tulajdonképpen a történelmi, és a tudományos ellentmondások csak az emberi tényezők.
De mi van akkor, ha Isten inspirálta az ellentmondásokat (ahogyan Origenész is gondolta:-), és nem emberi tényezők okozták? Mondjuk Isten helyezte el az ellentmondásokat a szövegben, hogy ezáltal mondjuk egy szimbolikus olvasásra ösztönözze az olvasót, vagy próbára tegye a hitét, és minden egyes ellentmondás kizárólag Istenen múlt, mert felülírta az emberi tényezőt? Ez Ehrman hasonlatával élve olyan lenne, mintha azt mondanánk, hogy Isten szándékosan helyezte a dinoszaurusz-fosszíliákat a sziklákba, hogy megvizsgálja a hitünket, hogy megláthassa, vajon bízunk-e benne, vagy a szava helyett a geológiai rekordokat részesítjük-e előnybe. Valóban? Ez lehetséges?
Az ellentmondások tehát csak valaminek a kezdete. Kezdete egy nagyobb dolognak, mégpedig annak, hogy hogyan ÉRTELMEZZÜK a bibliai szövegeket. Teljesen mindegy, hogy emberi tényezőnek, vagy isteni tényezőnek gondoljuk az ellentmondásokat, az igazság az ÉRTELMEZÉSEN múlik. Az ellentmondásokról ugyanis kiderülhet, hogy se nem isteni, se nem emberi tényezők, vagy akár az is, hogy mindkettő, mindez nem fogja érinteni a helyes értelmezésünket. Ezek a szempontok lényegtelenné válnak akkor, amikor megértjük, hogy miért tartalmaz valójában és igazából ellentmondásokat a bibliai szöveg: különböző teológiákat/krisztológiákat tartalmaz, aminek aztán alárendelték a szerzők a saját szövegeiket, más valamit akartak kifejezni a szöveggel. És erre még ott vannak a szövegvariánsok is, amikkel együtt tudható, hogy Pálnak más volt a teológiája, mint Jánosnak, a késői egyháznak mint a korai egyháznak. Így megmarad a személyes oldala a biblia olvasásának, mégpedig az, hogy az értelmezésen túl, kinek hiszünk? Mely szerzőt fogadjuk el hitelesnek, mely szerző az, aki a történelembe ágyazottan és hitelesen nyújt képet a hit tárgyáról.
Üdv.: Balivi
Egyébként meg ha a Biblia ellentmondásos, akkor hogyan lehet hiteles?
TörlésIdézem Ehrmant, mert igaza van:
Törlés"Nem úgy van (a hitelesség kérdése) inkább, hogy TE választod meg milyen ÉRTELEMBEN hiteles a szöveg? Nem TE vagy az, aki gyakorolod a hatalmat a hitelességet illetően, amikor eldöntöd, hogy mely részeket tartod meg, és mely részeket kell újraértelmezni, hogy elmondhasd magadnak, hogy nincs is probléma, nincs is ellentmondás? Tehát ki a végső bíró? Ha te vagy az, akkor miért állítod, hogy ez a szöveg?"
Szóval az én értelmezésem szerint a szöveg rámutat a TE lelkiségedre, a TE erkölcsiségedre, arra aki TE vagy, és a szöveg a saját értelmezésed által leplezi le azt, hogy te mit is gondolsza világról, Istenről, Jézusról.
A szöveg csak egy szög, amivel a fényképedet a templom falára függesztheted, és nem a kalapács, amivel bevered a szöget a falba. A kalapács te magad vagy. Capis? Nem hiszem, de jó volt leírni:-)
Üdv: balivi