2014. február 16., vasárnap

Ellentmondások a Bibliában: pánik helyett...

Mivel sok bibliaolvasó embert ismerek, többször is volt lehetőségem megfigyelni a jelenséget. Ha valaki a Biblia szövegét olvasva ellentmondásosnak tűnő részletekre bukkant, az esetek többségében tipikus utat járt be: először kényszeredetten és fogcsikorgatva keresett magyarázatokat, melyekkel feloldhatja az ellentmondásos szakaszt, majd néhány felesleges kör után azzal zárta a kérdést, hogy rámutatott, itt az emberi észt meghaladó dolgokról van szó. Pedig van más lehetőség is.

William Lane Craig
Lee Strobel szerintem elképesztően jó könyvet írt A Jézus dosszié megalkotásával. Módszeresen végigjárta a különféle szakterületek prominens képviselőit, hogy Krisztus személyének és megváltásának témája kapcsán alapvető problémákra válaszokat keressen. Bár a szerző hangvétele - saját állítása ellenére is - szerintem inkább elfogadó volt, mintsem velejéig kitartóan szkeptikus, a könyvből mégis rengeteget lehetett tanulni. Strobel az egyik fejezetben a Jézus sírjáról és feltámadásáról szóló bibliai beszámolókkal foglalkozott. A témáról William Lane Craig-et kérdezte, aki egyébként a filozófia és teológia doktora is - leginkább azonban különféle apologetikai témájú írásokból és előadásokból lehet ismerős a számunkra.

Craig a vele készült érdekfeszítő beszélgetésben többféle apróságra is felhívta a figyelmet, ám engem leginkább a feltámadással és az üres sírral kapcsolatos ellentmondásosságra utaló megjegyzései ragadtak magukkal. A négy evangélium ugyanis bizonyos mértékben négyféle szemszögből számol be az eseményekről, melyek részleteikben csak kényszeredett magyarázkodásokkal hozhatók szinkronba egymással. A kérdés tehát úgy tűnik, adja magát: hogyan bízhatunk meg a biblia szövegében, sőt ezáltal az egész Bibliában, ha az a legapróbb részletekig nem mutat pontosságot?

Craig azonban, és egyébként jómagam sem vagyunk meggyőződve arról, hogy tényleg ez lenne a helyes kérdés. Vajon egy történelmi eseményhez - amilyen Jézus halála és feltámadása - a történésznek milyen módon kell viszonyulnia? Valóban az egyetlen értelmes reakció az, ha egy leírás másodlagos részletei közötti látszólagos ellentmondások miatt az egész leírást kidobjuk az ablakon? A válasz minden értelmes történész szerint azt hiszem egyértelműen a nem lenne. Még az egyébként szkeptikus Michael Grant is így fogalmaz: "Bár a négy evangélium eltérő módon adja elő az üres sír felfedezésének történetét, ha a többi ókori iratra alkalmazott kritériumok alapján vizsgáljuk őket, hiteles és megbízható forrásoknak bizonyulnak, és valószínűsítik azt a következtetést, hogy a sírt valóban üresen találták".

Craig ezen felül helyesen mutat rá, ha a négy evangélium minden részletre kiterjedő egyezést mutatna, az jogosan vetné fel a plágium gyanúját, azt a feltételezést erősítve, hogy a tanúk összejátszottak. Az elbeszélésben jelentkező egyenetlenségek éppen azt támasztják alá, hogy több, egymástól független tanúról beszélhetünk, akik lényegét tekintve ugyanarról az eseményről tudósítanak. Egy világi forrást említve, két elbeszélés maradt fenn arról, hogy Hannibál átkelt az Alpokon és megtámadta Rómát. A két beszámoló bizonyos pontokon összeférhetetlen egymással, mert kibékíthetetlen ellentmondásokat tartalmaz. Ettől függetlenül nincs olyan ókorkutató történész, aki kételkedne Hannibál hadjáratának történetiségében. A következetlenségek nem teszik semmissé az alapvető tényeket.

Nem Craig munkásságáról és Jézus üres sírjáról akartam írni, mindezt csupán példaként vetettem fel a bibliai ellentmondásoknak nevezett jelenséggel kapcsolatban. Tapasztalatom szerint az esetek többségében a felvetett nehézségek jól megmagyarázhatók, de valóban akadnak olyan textusok, melyek ellentmondásosnak tűnnek. Nem tartom megfelelőnek az ilyenkor bevetett erőltetett magyarázkodást. Szerintem a Biblia nem szorul ilyesféle kegyes védelemre.

A fontosabb üzenet azonban mindebből az, hogy az "ellentmondások" furcsa módon nem feltétlenül csökkentik, hanem akár növelhetik is egy irat megbízhatóságát. Egy kedves ismerősömmel, Jorsits Attilával beszélgettem ezekről a kérdésekről a közelmúltban. (Egyébként Attila blogját igencsak ajánlom azoknak, akik szeretik az exegézist!) A Lukács által írt Apostolok Cselekedetiben többször is olvashatjuk Pál apostol megtérésének és elhívásának történetét. A leírások nem egyeznek meg minden részletükben, ez már sokaknak feltűnt. De miért is gondoljuk, hogy ez csak nekünk szúrt szemet, ám egy olyan korrekt történész számára, mint Lukács, teljesen észrevétlen maradt? Lukács biztosan tudott róla, hogy a Pál megtéréstörténetét tartalmazó szakaszok nem fedik egymást száz százalékban. Ez a tény azonban láthatóan nem zavarta különösebben, noha ezzel mintegy tálcán kínálta fel a leírtakat a szkeptikusok kérdéseinek. Lukács megtehette volna, mégsem javította ki a szöveget, hanem meghagyta olyannak, ahogyan hozzá is eljutott. És éppen ez a korrektség az, amit egy hiteles szerzőtől és egy hiteles irattól elvárunk: egy olyan szövegtől, melynek tekintélyét nem feltétlenül a legapróbb részletekbe menő precizitás, hanem a szöveg tartalma és üzenete biztosítja. A hazugság éppen az lett volna, ha Lukács megmásítja a felhasznált forrásokat és más üzenetet hoz ki belőle, mint amiről az eredetileg szólni akart.

A "bibliai ellentmondások" gyakran félelmetesebb színben vannak feltüntetve, mint amilyenek valójában. Jelenlétük számomra egyértelműen utal a Szentírás emberi dimenziójára, mely akkor sem vált tökéletessé, ha Isten ihletését látom annak hátterében.

18 megjegyzés :

  1. Mi a célod azzal, hogy a bejegyzésben az ellentmondások szót idézőjelbe írod, látszólagos ellentmondásoknak, ellentmondásosnak tűnőnek stb. nevezed?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a célom, hogy egy kettősségre rámutassak a kifejezés kapcsán. A Bibliában szereplő ellentmondásosság jó része csak első látásra ellentmondásos: a jelenségek többségére van magyarázat, amire nincs, az pedig maximum lezáratlan kérdés maradhat, de nem feltétlenül ellentmondás.

      Néhol azonban olvashatók olyan apró részletek (mint az említett történet Pálról), melyek másodrangú részletekben eltéréseket tartalmazhatnak. Kérdés azonban, hogy ilyen esetekben jogos-e ezt a szót alkalmazni? Szigorú értelemben persze igen, ám valahol mégsem neveznénk Pál történetét zavarosnak és ellentmondásosnak ezek miatt.

      Mondok egy hasonlatot. Olyan ez, mintha egy autóbalesetet kellene rekonstruálni a jelenlévő szemtanúk beszámolói alapján.
      Az egyik szemtanú például arról számolna be, hogy amikor a teherautó frontálisan összeütközött a busszal, akkor előbbinek megrepedt a tartálya és a szállított folyadék az útra borult, amin egy arra sétáló kutya megcsúszott, míg a buszsofőr életét veszítette az ütközés erejétől: a busz vezetőfülkéje és egyik oldala megsérült, három utast kórházba kellett szállítani.
      A másik szemtanú azt mondaná, hogy amikor a busz nekiment a teherautónak, akkor a teherautóból folyadék került az útra. A busz vezetője meghalt, a vezetőfülke megsérült és a busz mindkét oldala nagyon összepréselődött, négy utas kórházba is került.

      A két beszámoló nem feltétlenül fedi egymást. Az egyikben a busznak csak az egyik, a másikban mindkét oldala nagyon megsérült. Az egyikben három, a másikban négy utas sérüléséről számol be a szemtanú. A második szemtanú pedig a kutyát teljesen kihagyja. Ha megpróbálod rekonstruálni mi történt, persze beleköthetsz a részletekbe. Most volt kutya vagy nem volt? Most három vagy négy utas sérült? Most a busz mindkét oldala benyomódott vagy sem?
      A részleteken lehet vitatkozni. Természetesen módon az is lehet, hogy valamelyik tanú bizonyos apróságokra nem emlékszik pontosan: ilyenek vagyunk, elfelejtünk dolgokat, különösen ha valami sokkhatás alatt állunk.
      Azt azonban egyetlen épeszű ítész sem merné mondani, hogy nem volt baleset és a tanúk vallomásait mindenestől hazugságnak, elvetendőnek és hamisnak kell tartani. Senki nem domborítaná ki, hogy milyen ellentmondásos a történet. Akkor azonban jogosan lehetne ellentmondásosságról beszélni, ha az egyik tanú személygépkocsiról és gyalogosokról, a másik teherautóról és buszról beszélne. Ebben az esetben jogosan merülhetne fel, hogy valaki nem az igazat mondja.

      Visszatérve a témára: a Biblia nem jegyzőkönyv. Nem perdokumentum, ami egy bírósági tárgyalásra készült, gondosan fazonra igazítva - akkor sem, ha vannak egyértelmű törekvések erre is benne. Azon, hogy a Biblia nem a szó abszolút értelmében egzaktul precíz az utolsó pontosvesszőig, csak az háborodik fel, aki szigorú literalizmussal olvassa és értelmezi. Nagyon fontos, hogy a szerzők többségét nem izgatta, hogy ilyen szintű precizitással dolgozzanak (ami nem jelenti, hogy hanyagok voltak). Lukács mindkét verziót bemutatja: nem titkol el semmit, mert a lényeg nem a szigorú egyezés, hanem a leírtak üzenete.

      Törlés
    2. A kimerítő válaszodat köszönöm.
      Két dolgot jegyeznék meg:
      - az ApCsel esetén Lukács szerzősége nem az egyetlen hipotézis;
      - az üress sír és az ApCsel esetén sem szemtanúk beszámolóját olvashatjuk (kivétel talán János evangéliuma, de az meg a legkésőbbi). Legjobb esetben is másodkézből értesülünk az eseményekről.
      Ezekben az esetekben, ahogy te is írod a történeti eltérések elfogadottak, sőt elvártak. Náluk sokkal komolyabb probléma merül föl, a történeti hitelesség kérdése. Különösen úgy, hogy a leírtakkal a szerzőnek üzenete van.

      Törlés
    3. Norbi, én is reagálnék:
      - Lukács szerzőségével kapcsolatban: ha teológiával foglalkozol megfigyelheted, hogy mindig mindenre fogsz találni néhány embert, akire hivatkozhatsz. Így természetesen Lukács szerzőségével kapcsolatban is biztosan találni olyan szakértőt, aki kétségbe vonja, ez azonban marginális jelenség. Katolikus forrásoktól a kisegyháziig elsöprő vélemény, hogy Lukács az Apostolok Cselekedetei szerzője, ami sokkal jobban indokolható, mint minden más elképzelés. Semmi okunk kétségbe vonni Lukács szerzőségét, ahogy a kutatók nem is teszik.

      - az üres sír szemtanúk beszámolói alapján említett tény. Ezt még a legkorábban keletkezett Márk evangéliuma is tartalmazza (igen, a vitatott befejezés ellenére is!). Az asszonyok, akik a sírhoz mentek, bár valóban Jézus barátai voltak, ám ha ismered a nők helyzetét az I. sz.-i Palesztinában, akkor ez egy igen fontos momentummá válik. A nők vallomását ugyanis értéktelennek tekintették, hivatalosan nem is tanúskodhattak a bíróság előtt. Minden későbbi legenda férfi tanítványokkal "fedeztette volna fel" a sír ürességét. Ez a tény önmagában azt erősíti, hogy az evangélisták úgy írták le az eseményeket, ahogy azok megtörténtek, akkor is, ha ez ellenkezett a korabeli konvenciókkal. Semmiféle jele nincs legendás elemeknek.
      Még néhány érdekesség:
      - Az ősegyház egyik legkorábbi hitvallása (1Kor 15) tartalmazza az üres sír tényét. Ez egy nagyon régi himnusz.
      - Jézus sírhelye mindenki előtt ismert volt: ha nem lett volna üres, abszurd és lehetetlen lett volna egy egész mozgalmat alapozni a feltámadásba vetett hitre pont abban a városban, ahol Jézust nyilvánosan kivégezték és eltemették.
      - Márk (a legkorábbi evangélium) nyelvezete, stílusa arról árulkodik, hogy az üres sírról szóló elbeszéléshez korábbi forrást is felhasznált. Bizonyíték támasztja alá, hogy ez Kr.u.37 előtti, ami túl korai időpont, hogy legendaképződésről lehessen beszélni. (Ókortörténészek között megegyező álláspont, hogy a történelemben sehol nincs példa arra, hogy ilyen rövid idő alatt legenda keletkezett volna).
      - Érdemes összevetni Márk szövegét az apokrif evangéliumokkal is: akkor egyértelműen láthatod, milyen az, amikor díszes elbeszélő elemekkel feldúsítva írnak le valamit, aminek nincs köze a szemtanúkhoz.
      - A legelső zsidó vitairatok egyöntetűen feltételezik az üres sír történetiségét: senki nem akadt, a keresztények ellenfelei között sem, aki ezt kétségbe vonta volna. A kérdés az volt: mi történt a holttesttel? (Az egyik válasz, amit az evangélium is feljegyez: "mondjátok azt, hogy a saját tanítványai lopták el!").

      Most mennem kell, kár, pedig kezdtem belejönni. :-P
      - s

      Törlés
    4. Szeretem, mikor belejössz. :P
      Azthiszem ezzel eltérek a bejegyzés témájától, de azért megengedek magamnak válaszokat:
      - felhívom a figyelmed arra, hogy most nem közvetlenül vitatom Jézus feltámadását, hanem azt próbálom bizonyítani, hogy a konkrét üres sír története csak később került a storihoz, hisz a feltámadás nem muszáj együttjárjon a test eltűnésével;
      - mikor a nők vallomásáról beszélsz, figyelmen kívül hagyod, hogy Márk azt írja, hogy a nők az angyal utasítása ellenére nem mondtak semmit, mert megijedtek. Tehát szemtanú beszámolójából nem tudhatott Márk az üres sírról.
      - az 1. Kor. 15:1-13-ban nem olvashatsz sehol arról, hogy valaki üresen találta Jézus sírját, és mivel ahogy mondod ez a hitvallás egy nagyon korai datab (talán Márkot is megelőzi), az én hipotézisemet támasztja alá;
      - miből veszed, hogy Jézus sírhelye mindenki előtt ismert volt?
      - Márk nem a szemtanúktól tudott az üres sírról, hisz saját vallomása szerint arról a nők hallgattak, de akkor honnan? Ez itt biza egy rejtett ellentmondás, amit úgy is fel lehet oldani, hogy feltételezzük Márk azon teológiai intencióját, hogy a feltámadás együtt jár a test eltűnésével. Ha ezt figyelembe vesszük, mindegy, hogy mikor írta;
      - valóban sok elképzelés lehetséges a holtesttel kapcsolatban:
      1. feltámadt és eközben eltűnt;
      2. Jézus feltámadt, és a teste a sírban maradt;
      3. Jézus feltámadt, és a sírban maradt testét közben ellopták;
      4. Jézus nem támadt föl, a teste a sírban maradt;
      5. Jéusus nem támadt föl, a testét pedig ellopták.
      - a legelső zsidó vitairatok Márk előtről vagy utánról származnak? Mert ha utánról, akkor már kész volt az üres sít röténete akkor is, ha a valóságban nem volt üres.

      Törlés
    5. Szia Norbi!

      Ahhoz, hogy kellő alapossággal válaszoljak az általad felvetett dolgokra, most olyan mélységben kellene nekiállnom könyveket lapozgatni, idézgetni, érvelni, amire nincs lehetőségem - és bevallom, kedvem sem. Ezért megpróbálom röviden összefoglalni, amit gondolok - kicsit sajnálva, hogy ez a bejegyzés a feltámadásról szóló apologetikai diskurzusba torkollik, mert az alaptémával kapcsolatban még kíváncsi lettem volna véleményekre.

      Válasz 1:
      A következő tényeket az evangélium tudomány kutatása alapvetően közös halmazként állítja:
      1. az apostoli igehirdetés alapja Krisztus feltámadása volt. Erről beszélt Péter is (kiemelve, hogy Krisztus "nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást"). Pál ugyancsak megemlíti, hogy bár Jézust sírba tették, de Isten feltámasztotta a halálból - ebben is benne értendő, hogy a sír üres volt. Erőltetett azt állítani, hogy azért, mert betű szerint az "üres sír" kifejezés nem szerepel a szövegben, a sír nem volt üres.

      2. Jézus ellenségei sem vitatták a sír ürességét - csupán nem tudták megmagyarázni. A számukra egyébként is ellenszenves és általuk hevesen üldözött új mozgalmat (a kereszténységet) a legegyszerűbben azzal tudták volna egy csapásra felszámolni, ha bemutatják Jézus holttestét. Ezt nem voltak képesek megtenni, mert a sír üres volt.

      3. Az üres sír nem önmagában jelentős, hanem azzal a tanúvallomással együtt, hogy Jézus élőként megjelent sok száz embernek. Pál az 1Kor 15-ben szemtanúkra is hivatkozik, kiemelve a tényt, hogy ezek jó része "még mindig él" - utalva ezzel arra, hogy állítása ellenőrizhető, a tanúk megszólaltathatók. Pál biztos volt Jézus feltámadásában, és nem félt állítását mérlegre tenni.

      Törlés
    6. Válasz2:
      4. Egyes kutatók a Jézus sírjának megtalálásáról szóló beszámolót korábban gyakran késői hellenista legendának minősítették. Ezzel szemben komoly ellenérveket sorakoztattak fel (ha akarsz, olvass utána, bocs, de nem írom le ide őket), így ma már az üres sírról szóló igen korai elképzelésekben gondolkodik a mai kutatás, de semmiképpen nem legendán. A kutatók többsége osztja azt a véleményt, hogy aligha elképzelhető, hogy Jézus félős tanítványai kiállnak éppen Jeruzsálemben (Jézus nyilvános kivégzésének helyén) zsidók és mások elé egy halott feltámadásának történetével, ha Jézus sírjával kapcsolatban nem teljesül az az előfeltétel, hogy üres. A kérdés nem az volt, hogy üres vagy sem Jézus sírja, hanem az, hogy MIÉRT üres. Jézus követői szerint azért, mert Jézus feltámadt, Jézus ellenfelei szerint azért, mert a tanítványok ellopták a testet. Ahogy Pannenberg fogalmaz: "Hogy ez a tény (az üres sír) általánosan ismert volt, éppúgy egyértelmű a húsvétról szóló keresztény üzenet támogatói, mint ellenzői számára... Semmiféle nyoma nincs annak, hogy a keresztényekkel szemben felhozták volna, hogy hiszen Jézus holtteste még mindig a sírban nyugszik."

      5. Ha Jézus sírja nem volt üres, a tanítványok mégis a feltámadáson alapuló evangéliumot hirdettek, az teljesen értelmetlen és érthetetlen fordulat lenne: a zsidók eszkatologiájában a feltámadás mindig testi értelemben értendő, nem elvont szellemi fogalomként. Miért beszéltek volna a tanítványok Jézus feltámadásáról, ha tudták, hogy a teste még a sírban van? És miért nem állították le őket ellenfeleik?

      6. Pál említést tesz Jézus temetéséről (1Kor 15,4), s noha nem szól direkt módon az üres sírról, de ez nem jelenti, hogy nem is tudott róla. Levelének érvelése szempontjából teljesen reális feltételezés, hogy Jézus haláláról és feltámadásáról beszélve magától értetődőnek tartotta, hogy a sír üres volt.

      7. Még egy apróság: az evangéliumok szövege egyértelműen történeti jellegű leírás. A szöveg stílusa Jézus kereszthalála után sem változik meg, nem vált át sci-fi-be vagy legendába, hanem pontosan ugyanolyan műfajú marad, mint előtte volt. Ez is azt erősíti meg, hogy a leírtakat a szerzők komolyan gondolták, nem mítoszként vagy legendaként.

      8. A Jézus feltámadásáról szóló alternatív "magyarázatok" még akkor is tele vannak ellentmondással és nagyon gyenge lábakon állnak, ha itt a posztmodern világban nagyon nehezünkre esik elhinni, hogy valaki feltámadhat a halálból. Ahogy Craig fogalmaz: többi teória kiagyalója ehhez hasonlóan érvel: ""Igen, a magyarázataink valóban eléggé valószínűtlenek, de annál az elgondolásnál semmi sem valószínűtlenebb, mint hogy ez a látványos csoda tényleg megtörtént". És innentől kezdve már nem történelmi tényekről beszélnek, hanem filozófiai kérdésről, hogy lehetségesek-e a csodák." Pedig egy teisztikus Világegyetemben sokkal valószínűbb, hogy Isten képes valakit feltámasztani a halálból, mintsem azt feltételezni, hogy Jézus feltámadása természetes jelenség volt, és spontán visszatért az életbe.

      Na, röviden és hirtelen most ennyi. :-)

      Törlés
    7. Majd egyszer élőben folytathatjuk! :)

      Törlés
    8. Benne vagyok, jön Ádám is, én meg majd moderálok. :-)

      Törlés
    9. Március eleje? Ember, hol élsz te? :-)

      Ádámról pláne nem tudok nyilatkozni, szerintem ő nagyon zsúfolt. :-)

      Törlés
    10. Hogy érted, hogy hol élek?
      Ádám majd nyilatkozik magáról. Neked jó?

      Törlés
    11. Péntek délelőtt 10-12-ig szeretettel várlak benneteket a veszprémi Hangvilla kávézójában.

      Törlés
    12. Veszprémben? Pénteken délelőtt? Ember, hol élsz te? :-)

      Akkor azt hiszem, ezt majd később megbeszéljük.
      (Nekem júniusig nem igazán jó).

      Törlés
  2. Izgalmas téma, jó kifejtéssel, köszi. Az Evangéliumokban leírtak hitelessége mellett megemlítik még, hogy több olyan részlet szerepel bennük, ami ciki az érintettekre nézve, pl. Péter tagadása és Pál részvétele kövezésben, stb. Ha valaki költ, magára nézve kedvező változatot szokott tálalni, lásd: Iliász, Odüsszeia, ahol hübrisz van, cikiség nincs.

    Az evangéliumi ellentmondások másik változata a célközönséggel vagy a kontextussal magyarázható: a gazdag ifjú ossza szét a vagyonát, de a vagyonkezelő kamatoztassa a tálentumot. Vagy 7x77-szer bocsáss meg annak, aki vétkezik ellened, de ha háromszor figyelmeztetted, és nem tér eszére, közösítsd ki. Vagy mindenedet oszd meg embertársaiddal, de a balga szüzek nem kapnak olajat, és ez így van jól. Ezek az ellentmondások feloldhatók azzal, hogy másokhoz, más összefüggésben szól a példázat. Komplex elemzéssel már nincs ellentmondás.

    Gyakran találkozom azzal a liberális érvvel, hogy az Újszövetséget nem lehet egységes tanításnak tekinteni, mert ellentmondó részletek vannak benne, ám ha ezeket feloldjuk, attól továbbra sem érdekes a tanítás, hiszen ki-ki maga dönt, mit tart felőle. Itt az "ellentmondás" csak svájcisapka érv.

    VálaszTörlés
  3. Sytka, tetszik a fenti kommentben használt buszos hasonlatod, jobban megvilágítja a cikkedet is. Az ellentmondások kapcsán két dolog jutott még eszembe. Az egyik az, hogy a pirosnak nem a zöld az ellentéte, hanem a nem-piros. A másik, hogy az élet egyéb területein is rengeteg példát ismerünk látszólagos ellentmondásokra (paradoxonokra), melyek egyáltalán nem feloldhatatlanok. A történeti hűség esetében pedig teljesen igazad van: a beszámolók egymással feszültségben álló részei azt valószínűsítik, hogy külön forrásokról van szó, ami a történeti megbízhatóság melletti érvek egyik fontos támasza.

    VálaszTörlés
  4. Sytka, köszönöm azt a bizonyos beszélgetést, amire a cikkben hivatkozol, mindig örülök egy jó kis teologizálásnak. (Már csak néhány sör hiányzott.)

    A témához kapcsolódva számos alkalommal tapasztalom, hogy sok magyarázót egyfajta egyengetési kényszer hajt. Addig nem nyugszanak, amíg a szövegben talált egyenetlenségeket vagy a fentihez hasonló ellentmondásokat ki nem vasalják. Ehhez sokszor meglehetősen bonyolult rendszereket hoznak létre, ami persze még több ellentmondást szül. (Pl. a fenti példára, hogy Jézus Pálnak kétszer is megjelent...)

    A fő problémát abban érzem, hogy saját előfeltételezéseinket akarjuk a szövegbe kényszeríteni. Saját gondolkodásunkhoz idomítjuk a szöveget, pedig a szövegnek kellene engedni, hogy változtasson a mi gondolkodásunkon, szemléletünkön.

    Tehát, aki eleve azzal a prekoncepcióval ront neki a szövegnek, hogy itt aztán egyetlen történeti ellentmondás, pontatlanság sem lehet, az igencsak rögös útra lép.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Attila, egyetértek veled. Magam is ilyen "úthenger keresztény" voltam, aki szíve szerint simára vasalta volna a Biblia szövegét. Természetesen nem adtam fel az igényt, hogy a paradoxnak tűnő szakaszokra magyarázatot találjak, de ezt nem mindig lehet és nem is mindig kell megtenni.

      Volt egy ismerősöm, akinek azt hiszem Josh McDowell egyik könyvét odaadtam, ami a "bibliai ellentmondások" megmagyarázásáról szól. A könyv kb. felét olvasta el, aztán visszaadta szegény azzal, hogy inkább abbahagyja, mert csak még jobban összezavarodott a "válaszoktól". :-)

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)