2014. július 9., szerda

Csúcspontok a vallások etikai gondolkodásában

"A vallások nagyon hasonlítanak egymásra abban, hogy közös etikai alapelvekről szólnak" - hangzik a népszerű vélemény sokak szájából. Keresztény oldalon az ilyen kijelentések után azonnal érkezik a korrekció: "Ez nem igaz, a vallások alapvetően különböznek, a jézusi erkölcs az igazi, amit követni kell". Tényleg ugyanazt állítják a vallások az erkölcsről?

A válasz igen és nem, nem és igen. A vallások etikai gondolkodásában kétségkívül vannak hasonlóságok, és ugyanennyire állíthatjuk, hogy különbségek is. Azt azonban mégsem merném kijelenteni, hogy az etikai kérdések tekintetében a hasonlóságokat és a különbségeket összemérve egymással, pontosan középen, egyensúlyban állna a mérleg. Szerintem a vallások bizonyos etikai kérdésekben hasonló véleményen állnak, de etikai alapvetésük teljesen eltérő. Mindez pedig azért van, mert más és más található az etikai rendszerük centrumában.

Etikai rendszerekből nagyon sokféle létezik, ezek pedig együtt élnek velünk, egymás mellett léteznek és kölcsönhatásban is állnak egymással. Ahogy tapasztaltam, az emberek talán kevés dolgon tudnak annyira összeveszni egymással, mint amikor megpróbálják kifejezni, pontosan mit értenek jó és rossz alatt. Az ilyen viták pillanatok alatt kisiklanak, a felek pedig magukban előbb-utóbb eljutnak arra a pontra, hogy nem is lehet a kérdést eldönteni, mindenki másként látja mi lenne a jó és mi lenne a rossz, tehát az egész erkölcs teljesen szubjektív, relatív, változó. 

Félreértés ne essék: én sem kívánok egyfajta nagy kinyilatkoztatásba fogni, hogy a gordiuszi csomókat átvágva rendet tegyek az etikai kérdések terén uralkodó zűrzavarban. Egy ötletet azonban felvetek, mely egy fogalomhoz kapcsolódik. A fogalom a summum bonum latin kifejezés, melyet magyarul "legfőbb jó"-nak fordíthatunk. A summum bonum egy etikai gondolkodásmód csúcsértéke, mely az adott rendszer középpontjában áll. Úgy is mondhatom, ha valakinek van egy elképzelése jóról és rosszról, ezek a fogalmak is valamihez képest értendők, ez a valami pedig a legfőbb jó, a vaskályha, ahonnan az adott etikai paradigma kiindul, ami köré minden más etikai elve csoportosul. Mondok erre egy-két példát!

Gondoljunk a fasiszta ideológia etikai rendszerére! A nácik gondolkodásmódjában a legfőbb jó a német (árja) faj nemesítése volt. Minden más kulcspont az ideológiai elképzeléseikben ennek a szolgálatában állt. Az árja faj hatalomra juttatása, mint csúcsérték a fasiszták esetében azt jelentette, hogy minden etikus és jó, ami ennek a központi értéknek az erősödését elősegíti. Ezért lesz etikus kiirtani azokat, akik nem árják, és ezért lesz jó az, ha német leginkább csak némettel házasodik.

Másik példa az orvosi etika, melynek csúcsértékében az emberi élet megóvása és védelme áll - ahogy a hippokrátészi eskü szövege is kimondja. Az ilyen etikai rendszer számára nincs annál nagyobb etikai tett, mint emberek életét megmenteni, megóvni, fenntartani. Az orvosok summum bonumja ezért minden más erkölcsi kérdést ahhoz a legfőbb erkölcsi kiindulóponthoz mér, ami az emberi élet szentségével kapcsolatos. Ha megóvjuk egy ember életét, akkor tesszük a legfőbb jót, és minden jó, ami ezt a legfőbb jót szolgálja. Könnyen belátható, hogy aki komolyan veszi az orvosi etikát, az ütközni fog például az előbb leírt fasiszta etikával.

Valamiképpen a vallásoknál is ezt észlelem. Vannak persze olyan értékek - az emberi élet, a szegények segítése, a világbéke és ehhez hasonlók -, melyek a vallások nagyobb részében fontos etikai alapelveknek minősíthetők. Ezek az értékek azonban véleményem szerint az adott vallás etikai gondolkodásának peremén állnak. Meglehet, hogy némelyikük közelebb van a centrumhoz, míg más értékek kevésbé, de úgy látom, a vallások saját summum bonumja mégiscsak eltér egymástól. Egy kereszténynek valószínűleg az lesz a legfőbb jó, ha Jézus akaratát keresi és Jézus tanításai szerint él. Ez természetesen nem kompatibilis egy muzulmán elképzeléseivel, sem egy buddhistáéval: itt most nem csupán dogmatikai eltérésekről beszélek, hanem arról, hogy más és más áll a vallások etikai epicentrumában. Összefoghatok a Krisna-tudatú srácokkal abban, hogy együtt levest osszunk a hajléktalanoknak - van olyan pont az én hitemben is, ami örömét leli a rászorulók támogatásában. Ettől azonban az én hitem és az övék etikai szinten is eltér egymástól; pusztán a levesosztás olyan aktus volt, ami mindkét vallás etikai rendszerének peremén megtalálható. A perem azonban nem a lényeg - akkor sem, ha a posztmodern világban nem szívesen koncentrálunk a vallások etikai magjára, és inkább a közös pontokat hangsúlyozzuk. A legtöbben talán azt mondanák, a szeretet lehetne minden etikai rendszer summum bonumja - ám a vallások eltérően gondolkodnak a szeretetről is.

Félre ne értsen senki: nagy kedvvel és szívesen elbeszélgetnék élőszóban egy buddhista, hindu vagy muzulmán teológussal, sőt egész biztosan találnánk olyan etikai pontokat, melyekkel kapcsolatban mindannyian hevesen bólogatnánk. Néha vannak is ilyen vallásközi találkozók. Az átlagos nem hívő ember ezekből nagyjából annyit lát, hogy a vallások milyen aranyosan képesek szót érteni egymással: na ugye, hogy végülis ugyanazt állítják. A hívő ugyanezt a szituációt a gyanakvás szemszögéből értékeli, és máris szinkretizmustól, összemosástól tart. Egyik félnek sincs igaza. Amit ilyenkor látunk, az párbeszéd a peremkérdésekről. Az egyébként üdvözlendő békés eszmecseréket látva azonban tudni kell, hogy a vallások etikai gondolkodásának leglényegesebb pontjai nem azonosak. Ezt pedig nem tiszteletlenség hangsúlyozni, ha a másik felé mutatott tolerancia is ott van a mag közelében.

9 megjegyzés :

  1. Sok vallás eljutott arra az etikai eszenciára, hogy: Ne tégy olyat, amit nem szeretnéd, ha mások veled tennének! És megfordítva.
    Tehát minden társadalom rájön praktikusan, hogy nem lehet együtt élni a Ne ölj!, Ne lopj!, Ne hazudj!, Ne kívánd...! parancsolatok betartása nélkül.
    Van olyan régi indiai templom, ahol a falakat pornográf domborművek borítják. Nyilván ők nem tartották bűnnek a paráználkodást. És nyilván tapasztalatból jöttek rá, hogy ez így mégsem olyan frankó, hiszen megszűnt ez a fajta vallás. Tehát tapasztalat alapján ebben is rájöttek, hogy ez valamiért nem jó.
    A különbség ott van ezen vallások és a kereszténység között, hogy mi és persze a zsidók kijelentésből kaptuk. Más az alapja a kettőnek.

    VálaszTörlés
  2. Igazad van, hogy van egy nagyjából átfedésben lévő erkölcsi-etikai mező, az alapvetések viszont eltérőek. Azonban, ha megpróbálunk még mélyebbre tekinteni (bár elismerem, hogy ez elég bizonytalan terület), akkor megsejthetünk valamiféle közös alapot. Elképzelhetetlennek tartod, hogy - ha nem is egyforma módon - de végső soron minden vallás alapjaiban isteni eredetű?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Discipline, a korrekt válaszhoz két dolgot kellene pontosabban körülírni: 1) mit értesz "isteni eredetű" alatt? Milyen istenségre gondolsz? 2) mit jelent a "mélyebbre tekinteni"?

      Ahogy te is írod, ez elég bizonytalan ebben a formában. Személyes véleményem az, hogy a vallások alapjaikban eltérőek, noha számos paraméterükben hasonlítanak. A hasonlóságot többek között az is okozhatja, hogy minden vallás ehhez a valósághoz kötődik, ebből a létből építkezik, az emberi társadalmak és kultúrák többségében pedig lehet találni konszenzusos pontokat - például a világ legtöbb helyén az időseket tisztelni szokták, ezért azt várjuk, hogy ez a magatartás, mint erkölcsileg helyes tett megjelenik a világvallások etikájában.

      A vallások azonban nem egyformák. Ugyanakkor nem hiszek abban sem, hogy a kereszténység Jézusa kirekesztő lenne: én úgy gondolom, nem ítéli el azokat, akiknek nem volt lehetőségük hallani róla, mert esetleg olyan közegben nőttek fel, ahol erre semmi esélyük sem volt, vagy olyan korban, amikor ugyancsak nem kapták meg a lehetőséget.

      Törlés
    2. A mélyebbre tekintésnek van egy időbeli vetülete, tehát az idők mélyére, az írott történelem előttre tekinteni, illetve van egy olyan vetülete, hogy a vallások mélyére, a nyilvánvalónak látszó dolgok mögé is tekinteni. Az isteni eredet alatt pedig valamiféle kinyilatkoztatást, vagy ihletettséget értek, amilyen értelemben például a Biblia szerzőségét Istennek tulajdonítják. Úgy gondolom, más vallások alapítói, formálói is kaphattak ilyen ihletettséget. Ezt persze bizonyítani nem tudom, ez inkább egyfajta megérzés. Úgy tűnik ésszerűnek, hogy valamikor, valamilyen formában minden kultúra kapott valamilyen kinyilatkoztatást. Isten hagyná, hogy az emberek nagy része totális tévúton járjon?
      Azt is tudom ugyanakkor, hogy amit én itt ésszerűnek és jónak látok, az nem biztos, hogy más szempontból is az. Isten útjai kifürkészhetetlenek.

      Törlés
    3. Az a baj ezzel az "idők mélyével" meg "valamiféle kinyilatkoztatással", hogy teljesen a levegőben lóg, és gyakorlatilag parttalan spekulációkra ad alapot. Ennél én szilárdabb talajnak érzem, hogy Isten önközlését a Szentírásban olvashatom - mármint hitem szerint a Bibliában, és nem a Koránban vagy a Bhagavad-Gítában, esetleg más vallás irataiban. Ahogy én látom, a vallások alapjaikban térnek el egymástól - ha pedig így van, akkor semmilyen "mély szinten" sem mondhatjuk, hogy egyeznek.

      "Isten hagyná, hogy az emberek nagy része totális tévúton járjon?"

      Szerintem hagyná - az emberek többsége dönt így a saját életéről. Akik pedig valami oknál fogva önhibájukon kívül rossz döntést hoztak vagy nem tudtak döntést hozni, azokról is gondoskodik, legalábbis a Szentírásból én ezt látom. Ez persze nem jelenti azt, hogy az emberek mindenben tévúton járnak, és ne lennének olyan területek, melyekben felismernek dolgokat, legyen azok erkölcsi, társadalmi vagy más kérdések.

      Törlés
    4. Kedves Sytka!
      Nem szeretnék tovább vitatkozni, mert ebben a témában nincsenek racionális érveim, csak érzéseim. A vallások részletes tanulmányozása sem biztos, hogy előrébb visz a kérdésben.
      Örülök, hogy az írtad, Isten végül is mindenkiről gondoskodik!

      Törlés
    5. Tetszik, ahogy tartalomfeladás nélkül a középutat keresed.

      Minden vallás mechanikusan értéknek tekinti saját magát: egy keresztény számára érték Jézust követni, egy muszlim számára Mohamedet, egy buddhista számára Buddhát. De ha rákérdezünk, kiderül, hogy nem a személyről van szó, hanem az emberek javáról. Jézust nem önmagáért, hanem az emberiség javáért követjük, Mohamedet/Buddhát szintén.

      Még bonyolultabb, hiszen, Jézuson keresztül valójában Isten akaratát keressük, aki viszont az emberiség javát akarja, azaz a kereszténység csak az emberiség javát szolgáló változataiban érték (hiába hivatkozik magasztos személyekre).

      Amennyiben így fogalmazzuk meg a kereszténységünket, automatikusan fölénybe kerülünk minden más felfogással szemben. Azok ugyanis nem tudják levezetni, hogy magasztos személyeik követése pontosan hogyan szolgálja az emberek és az emberiség javát.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)