Gandhi a harmadosztályról

A kereszténység exkluzivitást hirdet: nincs rajta kívül semmiféle más út, ami az igazsághoz vezethet. Ha keresztény vagy, csak akkor haladsz a jó irányba, ellenkező esetben véged. Ez egy rendkívüli állítás, és mint tudjuk, a rendkívüli állítások rendkívüli bizonyítékot követelnek. Ezt a rendkívüli bizonyítékot azonban ma nem tudjuk felmutatni - az exkluzivitáshoz azonban továbbra is ugyanúgy ragaszkodunk.

"A keresztény emberek jámbor életében semmit sem találtam, amit ne lelhettem volna fel más hiten lévő emberek életében is. Más életekben is fölfedezhettem ugyanazt a megújulást, amiről a keresztények között hallottam beszélni. Filozófiai szempontból semmi rendkívüli nem volt a keresztény hitelvekben." - mondta annak idején Gandhi. Mindez nem csak az ő véleménye volt, és ahogy elnézem, az emberek tulajdonképpen ma sem értik, mi olyan fantasztikus a kereszténységben, hogy minden mást hátrahagyva csatlakozzanak hozzá. Gandhi nem utálta a keresztény hívőket, sőt kifejezetten szimpatizált Krisztussal. Szavait egyszerűen félretolhatjuk annyival, hogy ez csak egy emberséges hindu álláspontja, aki bár önfeláldozó lélek volt, nem értette a lényeget, ráadásul egy hamis vallás követőjeként lépett fel. Ám ahogy Philip Yancey írja, még ha nem is fogadjuk el, akkor sem tudjuk egykönnyen kiverni őt a fejünkből - túlságosan széles ecsetvonással jelölte meg a történelmet ahhoz, hogy ne vegyünk róla tudomást.

Gandhi szerint tehát nincs a keresztényekben semmi különös. Van valami sajátságosan szívbemarkoló abban, hogy mindezt pont egy hindu mondta. (Ha pontosabbak akarunk lenni, akkor Gandhi dzsainista volt, ami persze nem érintetlen a hinduizmustól). A hinduizmus alapelvei szerint nem térít úgy, ahogyan mi tesszük, hanem magába olvaszt: ez az egyik oka, hogy erősen szinkretista. Nem kell, hogy ez tetsszen nekünk, nyugodtan nevezhetjük elvtelen kompromisszumnak is, azt azonban meg kell látnunk, hogy egy ilyen rendszer nagyfokú toleranciára is hajlamos. Ha egy ostoba radikalista, ajkán csöpögő gyűlölettel mondja azt, hogy a kereszténység nem jobb más vallásoknál, akkor legyintünk és könnyedén rámutatunk: persze, hogy így beszél, nem is lehet másként. Gandhi azonban legtöbbünket megszégyenítő és toleráns ember volt, nem fékeveszett fanatikusként ejtette ki száján az idézett szavakat, csupán őszintén fogalmazott. Ezért fáj annyira, amit mondott. Nyitott gondolkodású, alaphangon konstruktív személyiségként is azt tapasztalta, hogy a kereszténységben láthatók nem különböznek a máshol láthatóktól, akkor pedig nem méltó az exkluzivitásra.

A keresztények nem tudják igazolni, hogy miért pont náluk pattog a labda, és úgy tesznek, mintha az elmúlt kétezer évben mindenki sötétben tapogatózott volna rajtuk kívül. Igazolás alatt természetesen nem teológiai eszmefuttatást, dogmatikai levezetéseket vagy a Szentírás bizonyos passzusainak idézését értem. Én ugyan igaznak tartom ezeket, de a hittudományi fejtegetések egy kívülálló számára nem relevánsak, esetleg nem is érti őket, meg egyébként nem is érdekli. Az kellene inkább, hogy az igazság kiüljön az arcunkra. Kibuggyanjon a szavainkból, láthatóvá váljon a tekintetünkből, tapinthatóvá legyen, ahogy a dolgunkat tesszük. Krisztusnál mindez csodálatosan működött, a követőinél szinte már az elején megfeneklett. Pedig a cselekedetekre váltott igazság rábeszélés nélkül is képes meggyőzni Krisztusról. Ahogy a Passióban vívódik Pilátus és azt kérdezi a feleségétől: "De hát mi az igazság?", a válasz mindent összefoglal: "Ha magadtól nem ismered fel, senki nem mondhatja azt el neked". Nos, ez a felismerés marad ma el, mert a kereszténységet elnézve nem tükröződik rajta vissza semmi olyan, amit fel lehetne ismerni a Mesteréből. Az a mindenről meggyőző hitelesség nem csillan vissza, ami ebben az ijesztően sovány indiai emberben megvolt.

Gandhi mindent megtett azért, hogy azonosuljon a szegényekkel. Egyetlen példaként érdemes megemlíteni, hogy kizárólag harmadosztályon volt hajlandó utazni, szorongva a mosdatlan parasztok és állataik között, zsúfoltságban és szennyben. Egyszer rákérdeztek, miért teszi ezt. "Mert negyedik osztály nem létezik" - jött a válasz. Szégyenkezve kell elismernem, Gandhi hinduként élt meg keresztény alapelveket úgy, hogy lehetségesen tudatában sem volt azoknak, és úgy, ahogy a keresztények többsége sosem volt képes. Minek tagadni, ebbe én is beletartozom.