A Jelenések Könyve "a legjobb hermeneutikai kiképzőtér" - fogalmazta meg éleslátóan a gondolatot Gerhard Maier, utalva arra a tényre, hogy az Újszövetség talán legvitatottabb művét nem szokták egységes módon megközelíteni. Kiknek van igazuk? Vajon mögöttünk vagy előttünk állnak azok az események, melyeket a könyv tartalmaz? És egyáltalán, valós eseményekről van szó?
Pedig első pillanatban pofonegyszerűnek tűnik a válasz: a világvége előttünk van, tehát a Jelenések Könyve, ami láthatóan a világ végéről szól - a jövőről kell szóljon. A helyzet mégsem ennyire szimpla, amit az a tény is mutat, hogy a könyv értelmezését tekintve alapvetően négyféle iskola hermeneutikája terjedt el:
A préterista szemléletmód szerint a Jelenések szimbólumrendszere - benne a pecsétekkel, trombitákkal, poharakkal és a többivel - csupán saját korára vonatkozik. A könyv szerzője saját korára gondolt, és arra számított, a világvége az ő idejében érkezik el. Nem kell tehát a posztmodern korban jeleket látni, melyek a vég bekövetkezésére mutatnak. Ez az elképzelés tehát múlt időben beszél az eszkatológiáról.
Az idealista gondolat annyira dominánsnak tartja a Jelenések könyve szimbólumait, hogy annak teljes tartalmát csak jelképnek tekinti. Az idealisták szerint nem történelmi kijelentésről van szó, felesleges azon szőrözni, hogy a szimbólumokat a valós világ tényeinek megfeleltessük, mert a textus a jó és a rossz, a kereszténység-pogányság küzdelmét mutatja be, és etikai-lelki üzenete van.
A történelmi iskola követői ezzel szemben úgy vélik, a szöveg pünkösdtől Jézus visszajöveteléig mindent magában foglal: a pecsétek például a Római Birodalom felbomlását, a sáskák alvilági eljövetele a muzulmán támadások képét jelölik. Ez a szemlélet tehát megpróbál minden szimbólumra valamilyen historikus eseményt keresni, hogy az eszkatologikus eseményeket kézzelfoghatóvá tegye.
Végül a futurista hermeneutika szószólói szerint az első három fejezetet leszámítva a Jelenések eszkatologikus epizódjai a "nagy nyomorúság" időszakában fognak majd beteljesedni a jövőben. A szöveget annyira szó szerint értelmezik, amennyire csak lehet, és a mai kor szempontjából teljesen jövőbelinek látják.
Nos, ennyi az alapvető kínálat a Jelenések interpretációjának piacán, s bár nem végeztem elmélyült és hosszan tartó eszkatológiai kutatómunkát, saját véleményem jelenlegi tudásom alapján az, hogy a látásmódok egyike sem nevezhető igazán kielégítőnek. Valahol mindenképpen billeg a létra, a magam részéről azonban nem hiszem, hogy mindegyik felfogásban ugyanannyira. Szubjektív véleményemet megpróbáltam egy hevenyészett ábrán lerajzolni, ahol a legnagyobb kör a számomra legelfogadhatóbb, a legkisebb kör a kevésbé elfogadható válaszokat adja:
A legnagyobb gömböt a préterista, a legkisebbet az idealista kapta. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy véglegesen rögzült az álláspontom, és a préterizmusban csak jót, az idealizmusban csak rosszat látnék. A préteristák hajlamosak elfeledkezni arról, hogy a történet vége mindenképpen a jövőbe nyúlik (lásd a Jelenések záró fejezeteit), az idealisták ugyanakkor helyesen irányítják a figyelmet erkölcsi kérdésekre.
Amiért a préterizmus leginkább megnyerte tetszésemet, az egy alapvető bibliaértelmezési szemlélethez köthető. Trivialitás, hogy az újszövetségi iratokat nem nekünk írták, hanem eredeti címzetteiknek. Amikor a szerző vagy írnoka tintába mártotta tollát, elsősorban az adott helyzetből indult ki és az adott helyzetben élőkre is gondolt, mondanivalóját pedig az adottságoknak megfelelően fogalmazta meg. Ez teljesen logikus, elvégre amikor ezt a blogot írom, akkor sem azon jár az eszem, vajon kik és hogyan fogják a bejegyzéseket olvasni évezredek múlva. Semmi okunk arra gondolni, hogy János másként járt el: még látomásai szimbolikája is saját korára jellemző elemeket hoz, a szöveg mondanivalóját és rejtélyesnek tűnő részeit - például a hatszázhatvanhatos számot - pedig meg lehet feleltetni a kornak megfelelő személyekkel, eseményekkel, dolgokkal is. Mindehhez hozzátehetjük, hogy Jézus közeli visszajövetelének várása tipikus jellemzője volt az első egyháznak: a parúziát küszöbön álló eseménynek vélték. Ez pedig azt mutatja, a bibliai szerzők eleve nem is tekintettek a távoli jövőbe, mert arra számítottak, Krisztus visszajön és a történelem lezárul. Mindez persze nem zárja ki, hogy eltekintve János szemléletmódjától, megpróbáljuk a Jelenések mondanivalóját a mi jelenünkből kiindulva a jövőbe kitolni, hiszen a vég nem következett be az első század végén.
Azonban, ha valaki ezt az utat is választja, ami a futurizmusra jellemző, annak is érdemes a préterista alapokat áttekintenie. A préterizmust azért tartom jó kiindulópontnak, mert azt gondolom a helyes értelmezésnek - legyen bármelyik a fenti négy közül - mindig a kortörténetre kell épülnie. A szöveget nem szakíthatjuk el saját idejétől, hogy "belefantáziáljunk" különféle elemeket a mai korból. Természetesen a futurista és a történelmi látásmód is hoz meggondolásra érdemes elképzeléseket, de ezeknek a préterista által hangsúlyozott kontextusban kell nyugodnia.
Végkicsengés (3): tiszteletben tartva mindenki álláspontját úgy vélem, járjunk bármelyik paradigma útján, az alapokat a kortörténeti ismeretekre, a szöveg eredeti kontextusára kell alapoznunk. Ezzel leginkább a préterizmus foglalkozik, melynek - ha nem is értünk egyet minden felvetésével - kortörténethez való ragaszkodását szem előtt kell tartanunk az utolsó idők bogózgatása során.
én is a preterista magyarázatot tartom valószínűnek. János ezzel kezdi a könyvet:
VálaszTörlés"Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet azért adott neki az Isten, hogy szolgáinak megmutasson mindent, aminek csakhamar be kell következnie."
Terhát szerinte a most leírt dolgok a leírás után csakhamar bekövetkeznek.
Aztán így folytatja:
"Boldog, aki olvassa és aki hallgatja ezeket a prófétai szavakat, és meg is tartja, ami bennük meg van írva, mert az idő közel van. "
Csakhamar... az idő közel van...
Most vagy már beteljesedett, vagy Jézus Krisztus csak áltat
Elszállt a kommentem, s vele a kedvem.
VálaszTörlésÉn inkább futurista vagyok, ha ebből kell választani. Csak nem teszem konkrét időbe.
Igen valami baj van a koment motorral. Én is csak úgy tudok, kommentelni, hogy el kell menteni a kommentet, mert elsőre kitörli
TörlésSajnálom ezt a kommentmotor dolgot, mert kíváncsi vagyok a véleményekre. Tényleg érdemes legalább vágólapra tenni elküldés előtt a beírásaitokat.
TörlésSfi: nem kell feltétlenül választani a négy paradigma közül, az általam felvázolt gömbök sem azt jelentik, hogy a préteristán kívül kiselejtezem a többit, csak kisebb hangsúlyt helyezek rájuk. Azt azonban tényleg szilárdan hiszem, hogy minden exegézisnek, ami a Jelenések szövegét akarja interpretálni - akármelyik korban - a kortörténetből kell indulnia. A futurista szemlélet is akkor lehet értékelhető, ha erről az alapról indul.
Szerintem írhatnál egy levelet a szolgáltatónak. Nemcsak nálad van így, hanem minden blogspotos blogon. Lehet, hogy csak azoknál akik a google fiókjukkal jelentkeznek be mint én is. Már rájöttem, hogy a kommentablak alatti "profil kijelölése" nem jelöli ki a profilt, ha rákattintok, hanem csupán a szolgáltatót(google) aztán kitöröl mindent, és szerintem utána csatlakozik. Tehát mire megtalálja a profilt, elveszíti a kommentet. Ahol bizonyítani kell, hogy nem vagyok robot, ott még rosszabb a helyzet(NaZo, Brátán J) Tehát csakis a komment elmentése után lehet elküldeni a kommentet. Hiába írja meg valaki máshol , és másolja be, akkor sincs előrrébb, mert utána még egyszer be kell másolnia.
TörlésSzámomra a Jelenések könyve minden fontosságát elveszítette. kicsit sajnálom, és őszintén bevallom, hogy nagy fájdalom volt ezt bevallanom magamnak, mert Isten Szavához tartozó könyvnek tekintettem, és tekintem ma is. Viszont egy percet sem áldozok arra, hogy a benne lévő üzenetet megértsem.
TörlésNem tartom magam hibásnak ebben. Azt látom, hogy a jelenések könyve körül akkora zűrzavar van, ami egyetlen bibliai könyv körül sincs. Az értelmezések olyan széles skálán mozognak, hogy azok bejárása, átlátása, és önmagam számára érthetővé tétele megoldhatatlan feladatot jelent számomra. Egy időben sokat foglalkoztam a jelenések könyvével, megírása körülményeivel, értelmezésével, de áthatolhatatlan dzsungelbe tévedtem.
Néha már oda is eljutottam, mint Luther, aki szerint csak tévedésből került bele az újszövetségbe ez a könyv, aminek semmi haszna.
Sefa, érzelmileg könnyen tudok azonosulni azzal, amit írsz, hiszen éppen itt a blogban írtam le saját élményeimet. Hosszú ideig nem olvastam a Jelenések könyvét, mert a textusokról azonnal eszembe jutott a rengeteg hülyeség, ami ezt a könyvet körülveszi. Ugyanakkor azt sem tartom jónak, ha az eszkatológiát kidobjuk az ablakon: a Szentírásban ha nem is ez a legfontosabb, azért ott van a markáns témák között. Sokan foglalkoznak vele rosszul, de én nem elfelejteni szeretném, hanem jól foglalkozni vele. Most ezen küzdök, ezért írom ezt az egyébként meglehetősen egyszerű, áttekinthető sorozatomat. Nem akarok "mindent megmagyarázni" vele, csupán vázlatosan képet adni arról, hova jutottam.
TörlésÉn sem merem kidobni az ablakon, de nem is tudok vele mihez kezdeni. Azok, akik a jelenések könyvét megpróbálták értelmezni, sokszor csupán önmaguk igazolására tették ezt. (Ellen White, J.F. Rutherford stb) Mivel semmilyen kapaszkodót nem találok a könyvben, ezért félek minden magyarázattól, mivel eddigi tapasztalataim szerint önkényes és kizárólagosságot követel.
TörlésAz igazság az, hogy Istent sem értem, hogy ezt a könyvet miért iratta le. Egyrészt nincs semmilyen üzenete, ami pedig mégis hasznos benne, az megvan máshol is. Szerintem egyszerűbben is lehetett volna próféciákat iratni
"Mivel semmilyen kapaszkodót nem találok a könyvben, ezért félek minden magyarázattól, mivel eddigi tapasztalataim szerint önkényes és kizárólagosságot követel. "
TörlésMegértem a félelmedet, de szerintem nem muszáj neked is önkényes és kizárólagos módon magyarázni a Jelenések könyvét. Mások magyarázatait pedig lehet szelektálni.
"Egyrészt nincs semmilyen üzenete, ami pedig mégis hasznos benne, az megvan máshol is"
Szerintem egyetlen könyv sem ok nélkül került a Szentírásba, a Jelenések kapcsán például egy kiragadott részt, az első három fejezetet ajánlom, ahol Jézus beszél a különféle gyülekezetekhez. Szerintem ehhez hasonló máshol nincs sehol az Újszövetségben, és igen sokat lehet tanulni belőle.
Node nem akarlak győzködni, tégy belátásod szerint.
Amikor azt mondtam, hogy nincs semmilyen üzenete, akkor a sok jelképre gondoltam, ami a hét gyülekezetnek írt rész után van.
TörlésIgazán kiváncsi vagyok, hogy a többi rész mi célt szolgál. Biztos vagyok benne, hogy egyszer kiderül :)
A jelenések könyve kapcsán két fontos dolgot érdemes leszögezni: 1. a jelek szerint nem János írta, hanem valaki, aki János tekintélyét szerette volna felhasználni; 2. mivel viszonylag régóta nem következtek be a "csakhamarra" jövendöltek, érdemes szélesebb értelmezési keretet választani.
VálaszTörlésA legkézenfekvőbb keret, hogy Jézus nem feltétlenül "Igazságokat" tanított, hanem funkcionális igazságokat. A funkcionális igazság az, ami tényszerűen nem igaz, de a beszélő szándéka szerinti cselekvésre késztet. A hangsúly nem az információtartalmon, hanem a cselekvésen van.
Példa: a Matrix című filmben Neo megkérdezi az Orákulumtól, hogy ő-e a Kiválasztott. A válasz: nem. Az nem igaz, viszont ezt kell Neonak tudnia ahhoz, hogy megtegye, amit Kiválasztottként meg kell tennie. Az Orákulum nemleges válasza a felszínen hazugság vagy füllentés, magasabb szinten viszont funkcionális igazság, amely eléri a kívánt hatást.
Jézus valószínűleg ezért beszélt a közelgő végről és ítéletről a világ felett. Tanítványai ennek tudatában csinálták azt, amit csinálniuk kellett. A jelenések könyve hasonló célt szolgálhat. A végső igazságok nem nálunk vannak, a funkcionális igazságokkal kiváltani szándékolt cselekvés letéteményesei ellenben nagyon is mi vagyunk.
Laci, egy kicsit finomítanám amit leírtál: a biblikus egy része szerint nem János írta a Jelenések Könyvét (hanem a jánosi iskolához tartozó, annak nevét felhasználó pszeudonim alkotásról van szó, ami az apokaliptikus műfajú iratokra amúgy is igen jellemző húzás), más részük úgy gondolja, nem az evangélium szerzője ez a bizonyos János, harmadrészük meg úgy, hogy valóban az evangélium szerzője, János apostol áll a szöveg mögött. Vagyis korántsincs egyetértés ebben, perdöntő bizonyíték pedig nem létezik, ezért nem érdemes rövidre zárni a kérdést.
TörlésA "funkcionális igazság" tetszetősnek tűnhet, mint elmélet, mert magyarázatot ad a tanítványok kezdeti hatalmas, eszkatologikus aktivitására. Ám felmerül a kérdés, hogy akkor hogyan lehet a hazugságot a "funkcionális igazságtól" megkülönböztetni? Ugyanis bármilyen tévedésre, hazugságra rámondhatjuk, hogy az funkcionális igazság, csak még nem érte el a kívánt hatást... Egy ilyen világban könnyen felmorzsolódik a jó és a rossz közti erkölcsi határvonal, hiszen nagyon relatív lesz a kettő közti döntés.
Nekem úgy tűnik, Jézus nyíltan beszélt az igazságról, legfeljebb félreértették vagy nem értették meg. De nehezen tudom funkcionális igazságnak tartani, amiket mondott.
"Ugyanis bármilyen tévedésre, hazugságra rámondhatjuk, hogy az funkcionális igazság, csak még nem érte el a kívánt hatást... Egy ilyen világban könnyen felmorzsolódik a jó és a rossz közti erkölcsi határvonal, hiszen nagyon relatív lesz a kettő közti döntés."
TörlésEz messziről így tűnhet, de nincs így. Macchiavelli pl. nem funkcionális igazságokról beszél, hanem arról, hogy a hatalomért bármiféle gazságot el lehet követni, mert a hatalom az ő értelmezésében a legfőbb jó.
Mi mást tartunk a legfőbb jónak (az emberiség általános földi javát és örök üdvösségét), így aztán semmiféle funkcionális igazságunk nem veszélyes embertársainkra nézve. Világos követelmények határozhatók meg arra nézve, hogy mi működik és mi nem, mi tisztességes és mi nem.
Ha ragaszkodunk az állítások felszíni "igazság"tartalmához, akkor csak kóválygunk a világban, és az senkinek sem jó. Sem nekünk, sem az emberiségnek.