Szájbarágós stílusban megfogalmazva a hitvallás a hit megvallásáról szól, azaz egyfajta képet mutat arról, kik vagyunk. Ugyanakkor, ha valaki magáénak érez egy hitvallást, azzal óhatatlanul el is határolódik olyanoktól, akik más hitet követnek. Valami ilyesmi történt az első négy egyetemes zsinaton is, mely egyszerre határozta meg a mai keresztények hitének néhány alapvető elemét, és zárt ki soraiból olyanokat, akik máshogyan gondolták.
Amikor még semmit nem tudtam az egyháztörténelemről, a zsinat szót hallva valami szörnyen unalmas és érdektelen vallási értekezletre gondoltam, ahol hosszú tárgyalóasztalok mellett terjengős megbeszélések zajlanak. Lehet, hogy ma ilyen egy zsinat, de az biztos, hogy az első négy nem ilyen volt: izgalomba hozta az üléstermeken kívüli, egyszerű embereket is, akiket adott esetben a hatóságoknak kellett visszafogniuk, amikor a szokásosnál erőteljesebben próbálták kifejezni a véleményüket. Nagyon fontos, hogy a zsinatokon szót kaptak és megvitatásra kerültek az egymással szemben álló nézetek, vagyis igazi vita zajlott. Ez is azt mutatja számomra, hogy az első keresztények nem egyik pillanatról a másikra döntöttek fontos kérdésekben, hanem megrágták, kiérlelték, ütköztették a dogmatikai alapokat.
A zsinatokat a szükségszerűség hívta életre, és olyan kérdésekkel foglalkoztak, melyek a keresztény hit alapjait érintik. (Itt és most csak az első négy egyetemes zsinatra gondolok - azaz Nicea (325), Konstantinápoly (381), Efézus (431) és Kalcedon (451) -, mert ezek tételeiben van leginkább egyetértés). Mindezt csak azért írom, mert divat úgy gondolni, hogy a zsinatok tulajdonképpen csak politikai és személyes érdekekről, bizonyos emberek "helyezkedéséről" és hatalmi játszmákról szóltak. A császárok és a gonosz egyházi vezetők pozíciót kívántak maguknak... Nos, nyilván nem lehetünk olyan naivak, hogy úgy teszünk, mintha ebben nem lenne semmi igazság, de azért nem kell feleslegesen ördögöket festeni a falakra. A tárgyalt kérdések a kereszténységre nézve tényleg lényegesnek számítottak. És valóban foglalkoztatták is a résztvevőket, a vitázó feleket és az embereket egyaránt. Krisztus, a Szentlélek és az Atya személye, és munkája ne lennének elsődlegesek egy hívőnek? Furcsa lenne.
Nincs most itt lehetőségem, hogy elkezdjem részletezni az első négy zsinat menetét, és a viták forgatókönyvét. Természetes, hogy egy ilyen hosszas és sok résztvevős eseménysorozaton számos pozitív és negatív, elítélhető és egyetértést kiváltó momentum történik. A zsinatok a Szentháromság tanát érlelték ki, azaz azt az alapvető állítást, mely az egy Istent az Atya-Fiú-Szentlélek relációban képzeli el. Ahogy Szalai András írja. "bár a püspökök időnként megfeledkeztek méltóságukról, ez is a viták tétjét mutatja: őrizni az evangéliumot, és általa minden mást".
A zsinatok menete az előbb már említett hit szabálya és a Szentírás alapján azt a kérdést kívánta tisztázni, milyen viszonyban áll Krisztus az Atyával, majd ugyanezt a kérdést a Szentlélek kapcsán is átgondolták. A Szentháromságról szóló tanítás ennek alapján (ismét Andrást idézve) a következő lett:
- a Szentírás szerint csak egyetlen Isten van.
- a Szentírás ugyanakkor három személyt nevez Istennek (Atya, Fiú, Szentlélek), csak róluk állítja, hogy olyanok, amilyen Isten lehet és olyasmit tesznek, amit csak Isten tehet.
- mégsem három Istenről olvasunk, hanem csak egyről, akiben három egylényegű személyes valóság él együtt.
Ezzel persze vitatkozhatunk. Azt azonban fontos látni, hogy mindezt nem a zsinatok találták ki, hanem a Szentírásból és a hit szabályából (az apostolok által továbbadott hitből) következett. Ezek a megállapítások szerintem a keresztény hit alapjaihoz tartoznak. Nem pusztán egy dogmát jelentenek ki, hanem Isten alapvető tulajdonságáról szólnak és messzemenő teológiai, etikai és más következményeik is vannak. (Csak gondolj bele, Krisztus istensége nem szimpla dogmatikai kérdés, hiszen az egész megváltás múlik rajta, ezáltal pedig a mi üdvösségünk is). Ha a mai egyház három "nagy tömbjét" (ortodox, katolikus, protestáns) tartom szem előtt, úgy látom mind egyetértenek ezekkel a döntésekkel, és vallják a Szentháromság valóságát.
Ez pedig azt jelenti, hogy mégiscsak van közös halmaz, ahol az első bejegyzésben említett folyók még nem szakadtak külön ágakra. Őszintén szólva, könnyedén tudok bármelyik felekezeten fogást találni. Végtelenül egyszerű rámutatni a katolikusok, reformátusok, ortodoxok vagy pünkösdiek botlásaira, dogmatikai, etikai vagy emberi tévedéseire, a közöttük lévő különbségekre, de én már kicsit belefáradtam ebbe. Inkább azt próbáltam vázlatosan átgondolni, vannak-e olyan témáink, melyekről jogosan gondolkodunk hasonlóan, melyek összeterelhetnek bennünket egy ernyő alá anélkül, hogy saját identitásunkat közben feladnánk. Nem az egység a legfontosabb, egyáltalán nem baj, ha nem értünk egyet részletkérdésekben, de az én naiv utópiám szerint egy olyan egyház, melynek felekezetei a tengernyi különbség ellenére is képesek lennének összekacsintani néhány pontban egymással, hitelesebb és megbámulni valóbb lehetne ebben a szétzilált poszmodern világban. De jó lenne, ha az állóvizet élővíz váltaná fel - ennek az összekacsintós egységnek pedig úgy tűnik, lehet is alapja...
Miért pont az első négy hitvallást tekinted közös alapnak?
VálaszTörlésAzért, mert az első négy zsinat (nem hitvallás) olyan dogmatikai alaptételeket tartalmaz, melyekkel a három nagy tömb (ortodox, katolikus, protestáns irányzatok) egyetértenek.
TörlésÉs miért pont ezen három tömb közös dogmatikai alapját keresed?
TörlésAzért, mert a kereszténység jelenleg erre a három tömbre oszlik. Ma a keresztények közös alapja nyilván e három körül keresendő.
TörlésLátod, hogy ez miért körkörös?
TörlésMire gondolsz?
TörlésAhhoz, hogy azt mondd, hogy a kereszténység három tömbre oszlik, meg kell határoznod, mi a kereszténység, pl. szerinted Jehova tanúi és az ókeleti ortodoxok nem azok. Ha őket elfogadnád, akkor a kereszténység öt tömbje között keresnéd a közös alapot.
TörlésViszont ők nem keresztények, mert nem fogadják el az első négy zsinat mindegyikét. De miért ez a kritérium? Mert minden keresztény elfogadja őket. De kik a keresztények? Azok, akik elfogadják őket...
Érthető a problémám?
Igen, persze hogy érthető, sejtettem hogy erre célzol. De én nem látom ezt a körkörösséget. Amikor ezek a zsinatok történtek, és a döntéseket meghozták, még nem volt "három tömb". A tömbök más okokból jöttek létre, de ezek a más okok nem érintették a "tömbökre szakadás" előtti alapokat.
Törlés"De miért ez a kritérium? Mert minden keresztény elfogadja őket."
Nem, rossz a jó kérdésedre a válasz. Miért ez a kritérium? Mert ez egyenesen következik a Bibliából és az apostoli hagyományból. Tehát nincs kör. Ami fontos ebben a kérdésben, hogy a zsinatok által deklaráltak visszavezethetők bibliai alapokra, illetve az apostolok hagyományára. Ha az egyház utána nem három, hanem huszonhárom tömbre szakadt volna, akkor most huszonhárom tömbben látnék. :-)
Köszönöm a türelmedet, de az elképzeléseidet továbbra sem látom koherensnek :-).
TörlésAzt írod, hogy az első négy zsinat idején ez a három "tömb" még egyben volt, még nem váltak szét. Két probléma:
1) Ezt az egy korai tömböt a kereszténységgel azonosítani, majd az ő zsinataik alapján a keresztény közös nevezőt keresni még mindig tautologikus, hiszen az ő korukban is voltak olyanok, akik másban hittek, de kereszténynek nevezték magukat.
2) Miért nem az első kettő zsinatot nézed (és akkor az ókeleti egyházakat is beveheted, de lejjebb kell adnod a krisztológiából), vagy az első hetet (amikoris a protestánsok egy részétől el kell búcsúznod, de vannak döntéseid az ikonokról)?
Mégegyszer ideidézném egy pár cikkel korábbi alá írott kommentedet:
"Ha valaki dönt Krisztus mellett, akkor ezt a[z egyetemes hitvallásokban megfogalmazott] hitet választja. Ha másban hisz, akkor nem keresztény és pont."
Ez alapján, ha jól értelek, az első négy zsinat doktrinális tartalma nem csak egy hasznos konvenció egy fogalom ("kereszténység") definiálására, hanem a Krisztus melletti döntés része. Akkor viszont szerintem nem lehet elsiklani az ellenvetéseim fölött.
Van egy második érved is: a zsinatok tartalma egyértelműen visszavezethető a Bibliára. Ellenvetések:
1) Reductio: A muszlimok monoteisták. A monoteizmust egyértelműen tanítja a Biblia. Ezért a muszlimok keresztények. Ha ezzel azért nem értesz egyet, mert a muszlimoknak vannak a Bibliával ellentétes tanításaik, emlékeztetnélek, hogy ez valószínűleg minden keresztény felekezetre igaz.
Tehát a tanok biblikussága nem elég: igazolnod kell azt is, hogy ezek a tanok mind szükségesek, mind elégségesek a kereszténység definiálásához.
2) Reductio: A reformátorok tanainak alapjai is egyenesen következnek a Bibliából (beleérve azokat, amelyekben eltértek koruk katolicizmusától és ortodoxiájától). Tehát a protestánsok (és csak ők) a keresztények. Hogy nem ért egyet mindenki azzal, hogy a protestantizmus biblikus? Hát, ők nem keresztények. Tudod, tautologikus definíció...
Ha az ünnepek alatt esetleg nem akarsz kötözködő internetes kommentelőkkel nyűglődni, megértelek :-)
Áldott ünnepeket!
Felmerült bennem, hogy kereszténynek számítanak-e azok, akik a zsinatok előtt tartották magukat kereszténynek, hiszen akkor még nem voltak hivatalosan megfogalmazott dogmák, és a gyülekezetekben hallott tanítás a felhasznált iratok nagy változatossága miatt helyenként változó volt
TörlésRemélem a beszélgetésnek ez a vonala folytatódni fog. Érdekelne, hogy hogyan tekintsük azokat az egyházakat amelyek kalhedoni zsinat döntésével nem értettek egyet
TörlésÉn még itt vagyok és figyelek.
TörlésÉn is :)
TörlésSzámomra a közös alap a Lélek vezetése, aki egységre, párbeszédre, a másik szempontjainak megismerésére hív és elűzi a félelem lelkét. Testvérek között gyakran találkozom vele, akármilyen felekezethez tartozzanak is!
VálaszTörlésSzia Zsófi, örülök hogy a doktori képzésen túl itt is összefutunk! :-)
TörlésNyilván, a közös alapot még sokféle dologgal lehetne kiegészíteni. Azért törekedtem erre a kissé talán száraznak tűnő, dogmatörténeti kitekintésre, mert az évszámokhoz kötött zsinatok talán jobban megragadhatók, mint a sokszor "túlmisztifikált" Lélek vezetése. De ettől még természetesen igaz, amit írtál.
Őszintén bevallom, hogy ezt az állítást sosem értettem:
VálaszTörlés"Krisztus istensége nem szimpla dogmatikai kérdés, hiszen az egész megváltás múlik rajta, ezáltal pedig a mi üdvösségünk is"
Én sehol nem találkoztam a Bibliában azzal a gondolattal, hogy Krisztus isteni voltától függene a megváltás és az üdvösség. Krisztus istenségéről alig találunk valami konkrétat a Bibliában.
Sefa, Krisztus istensége nagyon mélyen van "behuzalozva" az Újszövetségbe. Csak gondolj például arra, hogy Krisztus elvárta, hogy Istenként imádják (az ilyen imádatot nem utasította vissza), sőt ez volt az, amivel vádolták is ("te ember létedre Istenné teszed magad"). Ha Krisztus csak ember volt, ám mégis Istennek tartotta magát, akkor alkalmatlan a megváltásra. Egy bolond, egy hazug, vagy valaki aki saját magával sincs tisztában, hogyan lehetne a világ megváltója?
Törlés(És ez csak egyetlen példa...)
Félre ne érts, nem Krisztus istenségét akarom kétségbevonni. Azt már lenyeltem, pedig nagy falat volt. De azt nem látom igazolva, hogy a megváltás kifejezetten az isteni voltának lenne köszönhető. Szerintem Krisztust senki sem tartja "csak egy embernek". Szerintem az unitáriusok is olvasnak Bibliát, és tudják, hogy Jézus születése magasabbrendű, mint egy átlag emberé, és azt is tudják, hogy "királyok királya és Uraknak ura" stb.Szerintem tudják, hogy a születése előtt már Ábrahám előtt is létezett, és "kezdetben" az Atyánál volt, halála után pedig az atyja jobbjára ült. Nem szeretnék a nevükben nyilatkozni, mert az unitáriusok pontos Jézusképét nem ismerem. De Jehova Tanúiét igen. És bár a háromságot, mint dogmát nem fogadják el, a Jézus hitük valójában nem sokban tér el a háromsághívőkétől.
Törlés"És bár a háromságot, mint dogmát nem fogadják el, a Jézus hitük valójában nem sokban tér el a háromsághívőkétől."
TörlésOké, de le tudod nekem írni röviden miben? Amit én állítok, hogy csak egy Isten van, de Krisztus egyenlő Istennel. Miben más ehhez képest mondjuk Jehova Tanúi felfogása?
Holnap leirom. Már lefeküdtem, és mobilon hosszú lenne.
TörlésTegnap megígértem, hogy ma írok Jehova Tanúi Jézusképéről, valamint a háromsághoz való hozzáállásukról. Este még gondolkoztam ezen, valamint ma reggel is ezen járt az agyam, és rájöttem, hogy a tiszta kép továbbadása nem is olyan egyszerű.
TörlésJehova Tanúinak teológiája, gondolkodásmódja teljesen más rendszerű, és épp ezért nehezen megvilágítható egy kívülálló számára. Először is arról írnák, amit mindenki tud, hogy Jehova Tanúi háromságtagadók. De az igazság az, hogy ez így ebben a formában nem igaz, ugyanis Jehova Tanúinak fogalma sincs, hogy mi is a háromság, és éppen ezért soha egyetlen kiadványukban sem tagadták, vagy támadták a háromságot. Ami ellen küzdenek, amit cáfolnak az olyan minden egyház számára eretnek tanításnak számító nézet, mint a modalizmus, vagy a triteizmus. Minden háromság ellenes érvelésük ezek ellen van megfogalmazva. A hivatalos szentháromság tanítása ellen soha nem irtak egy sort sem, ugyanis fogalmuk sincs, hogy mi az. Mi, akik elhagytuk ezt az egyházat, és megismerkedtünk a háromsággal, mind csodálkoztunk, hogy valójában nem is tudtuk, hogy mi a háromság.
Jehova Tanúi teljesen más rendszerben gondolkodnak, amely nem hasonlít egyáltalán más keresztény egyházak teológusainak rendszeréhez. Ennek rengeteg előnye van, de ugyanennyi hátránya is. Először is Jehova Tanúinak nincsenek teológusaik. A mély Bibliaismeret nem jellemzi a legfelsőbb vezetőket sem. Fundamentalista vallásként nem foglalkoznak a Bibliakritikával és semmilyen tudományos felfedezéssel, ami a biblia körül van. Csakis a biblia és annak szószerinti értelmezése jellemző rájuk. (egy két kivételtől eltekintve) Gyakorlatilag azt hiszik, hogy a Bibliát az emberek készen kapták az első század végén Istentől. Ezt persze így nem írják le, de fogalmuk sincs a kanonizációról. Számomra például fájdalmas felismerés volt a kanonizáció folyamata, amiről korábban nem is hallottam 20 évnyi Tanú lét alatt. A filozófiát mélyen elítélik, és ezért a teológiájukban nem jelennek meg a filozófia vívmányai, főleg az ókori filozófusokkal van bajuk. (kol 2:8)
Jehova Tanúi racionális vallásnak számít. A teológiájuk le van csupaszítva minden misztikumtól. (persze a hívek máshol pótolják a misztikum iránti igényüket, de ez nem hivatalos) Tehát a háromsággal kapcsolatos teológiájuk nem alapul máson,mint színtiszta jézusi kijelentéseken. Ettől ez még nem jó, mert figyelmen kívűl hagynak rengeteg információt, ami a háromságban való hithez szükséges. Például Jehova Tanúi, a háromsághívő adventistákhoz hasonlóan nem ismerik Isten tér és időnkívüliségét. Az advik szerint Isten a világegyetem lakója, és az Orion-köd az otthona. Jehova Tanúi nem határoznak meg helyet Istennek, de ismeretlen számukra az időn és téren kívüli isteni létmód. Úgy gondolják,hogy az emberek számára készített világegyetemnek vége van, és ott kezdődik egy másik(Dávid szerint egeknek egei, Pál szerint harmadik ég, stb) A lényeg, hogy Jehova Tanúi nem tudnak kilépni a materialista szemléletből, és a szellemi létet pontosan olyannak képzelik, mint a fizikait. Tehát az istenképük teljesen antropomorf, így semmit nem tudnak elképzelni ami ezen túlmutat
folyt. köv.
Most a Jézus képükről.
TörlésJézust elsősorban a saját kijelentései alapján határozzák meg. Dea Jézus képük alakulásában természetesen szerepet játszik az apostoli levelekben található információ. Az Őszinteséghez hozzátartozik, hogy a Jézusról kapott információink néhol ellentmondásosak. Ezeket az ellentmondásokat ki így, ki úgy próbálja feloldani, attól függően, hogy a rendszer, amelyben gondolkodik mit kíván, vagy mit enged meg. Én személy szerint azért nem tudok azonosulni a hivatalos háromsággal, mert értem az áriánus nézet logikáját is, és igazat kell nekik adnom bizonyos kérdésekben. Magyarán a személyes hitem mindkét oldal nézeteit tartalmazza.
Jehova Tanúi nézeténél fontos megérteni, hogy a teológiai magyarázatuk biblián alapul, és csupán a bibliaversek között lavírozó szöveg más, mint egy háromsághívőé, és a a szöveg máshová helyezi a hangsúlyokat, mint a háromsághívő. Magyarán ugyanazt csinálja mindkét oldal, csak máshonnan közelíti meg, más logika alapján fűzi össze a gondolatait. (hozzátenném, hogy szerintem egyiknek sincs igaza) Megpróbálom pontokba szedni:
1. Jézus teremtmény. Tudom, hogy a háromsághívők ezt nem vallják, de kénytelenek vagyunk elismerni, hogy Jézus önmagát, Isten teremtésének kezdeteként határozza meg (jel 3:14). A kolossé 1:15 az egész teremtés elsőszülöttjének nevezi őt. Magyarán ez azt jelenti, hogy a teremtmények születési (életrekelési) folyamata Jézussal kezdődött. Egy antropomorf nézettel rendelkező hívő számára ezek a szavak azt jelentik, hogy Jézus égi élete egyszer elkezdődött. Megjegyzem, hogy szerintem is, függetlenül attól, hogy az isteni létmódban valószínüleg mást jelent ez, de az Atyáról sehol nem olvassuk, hogy született.
2. Jézus kapcsolata az Atyával. Jehova Tanúi Jézust tekintik az Atya egyszülött(vagy egyetlen nemzett) fiának, aki különleges kapcsolatban van az Atyával, és különleges státuszban is van, ami megkülönbözteti őt minden más értelemmel rendelkező teremtménytől. Jézus részt vett a teremtésben, mint alkotó, és ezért minden teremtmény ő általa is jött létre. (Kolossé 1:16)
3. Jézus angyal. Nincs mit szépíteni a dolgon, A Biblia több helyen nevezi Jézust angyalnak. (Galata 4:14), Arkangyal hangja van (1thessz 4:16).Egy angyal vezette ki izraelt egyiptomból(ez most nem ugrik be hogy hol van) Itt ebben az esetben az angyal szó jelentésén lehetne vitatkozni, mert nem feltétlenül jelenti az Isten égi teremtményeit (2Sámuel 19:27)
4. Jézus Isten. Jehova Tanúi istennek tekintik Jézust. Pontosan tisztában vannak azzal, hogy a Biblia több helyen is ezt írja róla, de azt is tudják, hogy az isten szó, vagy rang a Bibliában sok más személyre is jellemző. Sátánra (2kor 4:4) Emberekre (Zsolt 82:6) és egy csomó mindenkire (1kor 8:5)
5. Jézus megváltó. Ehhez sok hozzáfűzni valóm nincs. Jehova Tanúi őt tekintikmegváltónak, a báránynak aki elveszi a világ bűneit, Isten fiának, aki az életét adta az emberiségért
6. Jézus viszonya az Atyával. Maga Jézus állította, hogy az atyja nagyobb mint ő (János 14:28) Jézus azt is mondta,hogy ő csak egy küldött, aki az elküldője akaratát cselekszi, hogy a kedvére legyen (János 8:26-29) Krisztus égi dicsőségében aláveti magát az Atyjának (1kor 15:20-28
Hát ennyit szedtem össze hirtelenjében. Ami fontos, hogy azt kell figyelembe venni, hogy teljesen más rendszerben gondolkodnak, ami nem rossz, csak más. Pontosan annyi létjogosultsága van ennek a rendszernek a kereszténység berkein belül, mint az összes többinek. Az egész nem más, mint képzettség előfeltételezés, logika kérdése. Épp ezért nem értek egyet azzal a megállapítással,ami a posztban van:
Törlés"Ezzel persze vitatkozhatunk. Azt azonban fontos látni, hogy mindezt nem a zsinatok találták ki, hanem a Szentírásból és a hit szabályából (az apostolok által továbbadott hitből) következett. Ezek a megállapítások szerintem a keresztény hit alapjaihoz tartoznak. Nem pusztán egy dogmát jelentenek ki, hanem Isten alapvető tulajdonságáról szólnak és messzemenő teológiai, etikai és más következményeik is vannak."
Minden Biblia utáni meghatározásnak pontosan ugyanolyan létjogosultsága van, mint minden más biblia utáni meghatározásnak.
A háromság nem bibliai meghatározás. Arról soha senki nem beszélt, senki nem írt róla, és a kutyát sem érdekelte. A háromság dogmája önfényező, keresztényi jellemtől, viselkedéstől mentes, gyilkosságokkal és más szemétségekkel teletűzdelt korszakban jött létre, amelyben a politikának és a személyes becsvágynak több szerep jutott, mint Jézusnak