A kereszténység kétezer éves vallás, melynek születésnapját sokan pünkösd eseményéhez kötik. A Szentlélek jött, látott, győzött és kiáradt: ahogy egy igehirdetésben hallottam, mindez a legszélesebb nyilvánosság előtt történt. Talán bele sem gondolunk, pedig ez az aprócska megjegyzés szerintem vízválasztó a keresztény hitre nézve!
Kiállni mások elé és közszemlére tenni valamit nem pusztán az extrovertált emberek magamutogatási kényszere. Azt is jelenti, hogy az egyén gondolatai, tettei és ezáltal valamennyire személyisége is nyilvánvalóvá és megmérhetővé válnak a nyilvánosság fényében. Nem véletlenül hangzanak ősidők óta fenyegetően a mondatok, amikor korrupciós ügyekről vagy más bűncselekményekről van szó, és "napvilágra kerülésről", "a történtek nyilvánosságra hozataláról" beszélnek. Maga a nyilvánosság, a publicitás - azon túl, hogy értékes terepet nyújt önmagunk megosztására - mindig is rendelkezett és rendelkezni is fog egy bizonyos kontrollfunkcióval. Ami közszemlére kerül, az közüggyé válik, elbírálható és transzparens lesz, vagy legalábbis nehezebben tagadható.
Nos, a bibliai narratívából nemcsak az derül ki, hogy a pünkösdi események széles nyilvánosság előtt történtek, de a nyelveken szólás kapcsán még az emberek reakcióiról is olvashatunk. Miért fontos ez? Szerintem azért, mert megmutat számunkra valami olyasmit, ami a legtöbb vallást nem jellemzi, mégpedig egy kifejezetten hangsúlyos ponton, azaz saját születésük történelmi pillanataiban.
Nézzük csak meg a népszerű vallásokat és hidelemrendszereket, és azt fogjuk találni, hogy alapítóik magányos farkasok voltak, akik ellenőrizhetetlen körülmények között, a nyilvánosság kizárásával éltek át valamit, ami bizonyos értelemben alapot nyújtott a későbbi kibontakozásukhoz. Az olyan vallásoknál pedig, ahol nem tudunk egyértelmű alapítót megnevezni (például a hinduizmusban vagy a taoizmusban), távoli ködbe vesző hagyományokat és mítoszrendszereket látunk. Mindkét esetben ugyanaz lesz a konklúziónk: a vallások megszületése ellenőrizhetetlen körülmények között történt. Azok az események, melyek históriájuk kezdőpontjában zajlottak, zárt ajtók mögött történtek. Buddhát egy fa alatt érte utol a megvilágosodás. Senki nem volt a közelében, amikor ez történt vele, noha éppen megvilágosodásélménye volt az, ami kiindulópontját képezte eszméi teljes kibomlásának. Mohamed egyedül volt, amikor Hírá barlangjában Gíbráil arkangyal meglátogatta és közölte vele a Korán részleteit. Mindent, ami vele történt abban a barlangban, csak az ő leírásából ismerünk. Joseph Smith aranylemezeit, melyeket állítása szerint egy angyal adott neki, és a Mormon könyve alapjait képezték, soha, senki nem látta, egy másodpercre sem: felesége sem lépett be Smith elfüggönyözött szobájába, ahol írta a szöveget. Még a veszélyesen idióta szcientológia kapcsán is csak annyit tudunk, Ron Hubbard egyszemélyes ötlete volt a dianetika, melyből kinőtte magát az egyház minden tanítása.
A különféle vallások és hitrendszerek, ősiek és modernek tehát meglehetősen introvertált módon viselkedtek, ami létrejöttük körülményeit illeti. Szándékosan vagy sem, mindenesetre elkerülték a kíváncsi tekintetek és a kritikus kérdések próbáját.
A kereszténység mindezekkel szemben már megszületése pillanatában átesett egy nyilvános megmérettetésen. Sőt, nem túlzás azt mondani, hogy világra jövetele nyilvános esemény volt, és azonnal szembe találta magát az ezzel járó kontroll kihívásaival. A keresztény egyház a Szentlélek eljövetelével kezdődött, és nem egy barlangban, elfüggönyözött szobában vagy elbújva a kíváncsi tekintetek elől, hanem Jeruzsálemben, az ottaniak rosszallását kiváltva, akik részegnek nézték az új mozgalom tagjait. Természetesen a leírt narratíva történeti hitelességén lehet vitatkozni, az mindenesetre önmagában érdekes tény, hogy a nagy világvallásokkal szemben a keresztény hit nemhogy nem kívánta elkerülni a nyilvánosság fényét, hanem igényelte is a maga számára, hogy minél többen csatlakozhassanak hozzá. Nem volt mitől félnie, nem volt mit takargatnia.
Gondolom, még mindig a szcientizmus járt a fejedben, de itt nyilván szcientológiát akartál írni! :)
VálaszTörlésÉs hogy neked mennyire igazad van! :-D Köszönöm szépen, már javítottam is.
TörlésEgyébként azt még hozzá akartam tenni a bejegyzéshez, hogy ez a gondolatsor némi választ adhat arra a kérdésre, amit gyakran szoktak a keresztények fejéhez vágni: "annyi vallás van, miért pont a tiétek lenne igaz?". Nem mondom, hogy _csak ezért_, de legalábbis érvnek válaszolható erre, hogy a kereszténység születése pillanatától kontroll alatt állt.
Kedves Sytka,
VálaszTörlésa "széles nyilvánosság", azaz a világ kontrollja valóban számítana? Azé a világé, amely egyébként az elhívottakat nem érti és nem is tudja, mi történik velük?
Keresztény hívőnek szerintem az a legjobb gyakorlat, ha teljesen átadja magát saját vallásának, de közben elismeri más vallások hívőinek igazságát is, és szeretettel fogadja őket. Nem tér le a saját útjáról, mert az a kedves neki, de közben azért átpillanthat a többi úton haladókra is.
Nem hiszem, hogy szükséges másoknak bizonygatni egy vallás igazságát vagy létjogosultságát, ezeket az energiákat szerintem inkább belülre, a saját közösségekbe érdemes fordítani, és az egyes hívők hitét erősíteni. Például ehhez biztos te is hozzájárulsz az igehirdetéseiddel.
Nem tudom, szoktatok-e ilyesmit csinálni, de például érdekes lehetne egy olyan közvélemény-kutatás keresztény körökben, akár csak egy gyülekezetben, ami névtelenül zajlana, és mindenki feltehetné a számára legfontosabb, bizonytalanságot okozó kérdéseket, amiket név szerint nem merne feltenni, és aztán ezeket lehetne elemezni.
/ez nem okoskodás akar lenni, csak valahogy azt érzem, mintha lenne egy ilyen bizonytalanság a háttérben, ami abból adódik, hogy a hívők valamiféle kontroll alatt érzik magukat saját gondolataikat és kérdéseiket illetően - és nem merik kimondani ezeket. Ez pedig azért lenne fontos, hogy a belső feszültségeket is át lehessen világítani, fel lehessen tárni./
Kedves Gondoknő, most nincs időm részletesen válaszolni (később megteszem), de félreérted a nyilvánosság kontrollját. Itt arra gondolok, amiről később Pál is ír: hogy nem valami kis zugban, tehát rejtetten, titokban történtek a dolgok, hanem mindenki szeme láttára. Aztán hogy a nyilvánosság mihez kezd ezzel, az egy más kérdés. Jézus is érvelt ezzel, amikor vádlóinak azt mondta, ő nyilvánosan tanított, mindenki halhatta, láthatta. Míg a többi vallás indulásánál azt látjuk, hogy az egész hitrendszer szempontjából lényeges kiindulópontról senki nem képes meggyőződni, hogyan is történt tulajdonképpen (vajon tényleg Gibráil látogatta meg Mohamedet, vagy csak hallucinált?), addig a feltámadt Jézussal százak találkoztak, a pünkösdi eseményeknek is voltak szem- és fültanúi. Ez szerintem igenis kardinális kérdés és nagyon fontos, a kereszténység pedig "beelőzi" a többi hitvilágot ebben a tekintetben.
TörlésHa az, hogy sokan átélnek valamit bizonyíték, akkor azt hiszem a Szűzanya szólni kíván hozzátok, protestánsokhoz...
VálaszTörlésValóban? Tudsz olyan Szűzanya megjelenésről, ahol több ezer szkeptikus jelen volt és közül háromezren azonnal csatlakoztak is egy éppen induló, új valláshoz?
TörlésFátima 1917. október 13. 30-70 000 ember. Gondolom olyan szkeptikusok voltak ezek is, mint az ünnepre utazó tömeg.
TörlésMiért feltételezed, hogy azok között az emberek között, akik vallási céllal felutaznak egy vallási ünnepre egy vallási központba nem találsz kb. 3 000-et aki hajlandó bevenni valami nyelveken szólós történetet? Sajnos arról nem szól a fáma, hogy hányan gondolták úgy, hogy az egész egy nagy lószar, de gondolom te ezt jobban meg tudod saccolni abból, hogy hányan mentek fel ünnepelni ilyenkor (ha tudsz ilyen adatot).
De nem kell olyan messzire visszamenni, ha csodákra vágysz, amit ezrek igazolnak vissza. California, Fresno, napjainkban. A város egyik utcáján ott áll egy mirtuszfa, ami a Szűzanya könnyeit hullatja és tömegesen zarándokolnak oda a hívek. Nem csak keresztények, vannak köztük mindenféle szerzetek, New Age-esek, ufóhívők is.
Ha egy kicsit beletúrsz a fa lombkoronájába hamar kiderül, hogy amit Mária könnyének hittél valójában levéltetű kakija...
Leírom kicsit máshogy: az, hogy sokan átélnek valamit, nem bizonyítja, hogy a dolog az, aminek a tömeg mondja.
Norbi. értettem amit írtál (sokan átélik = nem bizonyíték), mondjuk egy elkötelezett ateistának semmi nem bizonyíték... Gondolod, hogy azok akik vallási ünnepre mentek fel Jeruzsálemre, a Szentlélek eljövetelére mentek fel? Vajon azért gúnyolódtak, mert nyitottak voltak erre a lehetőségre? Láttak-hallottak valamit, ami után Péter igehirdetése meggyőzte őket. Fogalmuk sem volt kereszténységről, Szentlélekről, semmiről.
TörlésHa nem nyilvános lett volna, akkor az lenne a bajotok, hogy senki nem látta, nem hallotta, nem tud róla. Ha nyilvános, akkor meg az a baj, hiszen sokan átéltek már mindenfélét... Tehát a szemtanúk beszámolói sem érnek semmit sem...
Még mindig nem érted mi a különbség a könnyező szűzanya jelenség és pünkösd között, főleg hogy ott van természetes magyarázat is... Ráadásul olyanok mennek oda, akik elve _ezért_ mennek, hogy lássák könnyezni a Szűzanyát. Jeruzsálembe nem ilyen céllal érkeztek a zarándokok, sőt még Jézus tanítványai sem tudták mire számítsanak ha eljön a Szentlélek.
"mondjuk egy elkötelezett ateistának semmi nem bizonyíték" - az attól függ. Én evidencialista ateista vagyok. Engem meggyőzhetsz a pünkösd igazságáról, de ahhoz a tied kell legyen a legjobb magyarázat a legjobb ismert bizonyítékkal. Egyelőre vannak sokkal egyszerűbb magyarázataim a pünksödi történetre. Olyanok, amik sokkal egyszerűbb bizonyítékokat követelnek meg.
Törlés"Gondolod, hogy azok akik vallási ünnepre mentek fel Jeruzsálemre, a Szentlélek eljövetelére mentek fel?" - lehet hogy volt ilyen a nagy tömegben, de nem valószínű.
"Vajon azért gúnyolódtak, mert nyitottak voltak erre a lehetőségre?" - ha a történetet igaznak gondoljuk, akkor kb 3 000 ember nyitott volt a lehetőségre. Ők valószínűleg nem gúnyolódtak. Vagy te úgy képzeled el, hogy a jelenséget csak 3 000 látták, ők gúnyolódtak de utána megtértek?
"Fogalmuk sem volt kereszténységről, Szentlélekről, semmiről." Ezt mondjuk nem tudhatjuk. Azt te is tudod, hogy a kereszténység nem volt egyedi abban a században a maga nemében. A legtöbb tanítása nagyon hasonlított más, a környéken már korábban megjelent tanításhoz. A jelelnevők közül sokan ismerhették már ezeket az ideológiákat. Lehet, hogy ezért szimpatizáltak az elhangozttakkal és a jelenséggel. Ehhez most ott volt egy "csoda" is, ami elkápráztatta az embereket.
"Tehát a szemtanúk beszámolói sem érnek semmit sem... " Mielőtt durcás kisfiúvá változnál, azért tisztázzuk, hogy én egy szóval sem mondtam mostanában olyat, hogy a szemtanúk beszámolója ér valamit is. Ráadásul itt nem is a szemtanúk beszámolójáról beszélünk, hanem egy szövegről, ami arról ír, hogy voltak szemtanúk és azok hogyan nyilvánultak meg. Volt aki pozitívan és volt aki negatívan.
"főleg hogy ott van természetes magyarázat is" mind a két esetben van természetes magyarázat is. De egy kétezer évvel ezelőtti átlagember nem a természetes magyarázatra gondol először, de még másodszor sem, főleg, ha azért megy fel Jeruzsálembe, hogy spirituális élményben legyen része.
"Engem meggyőzhetsz a pünkösd igazságáról, de ahhoz a tied kell legyen a legjobb magyarázat a legjobb ismert bizonyítékkal."
TörlésA legjobb magyarázat és a legtermészetesebb, hogy a szemtanúknak igazuk van. Ezt a bizalmat nincs okunk megvonni tőlük, ameddig nincs bizonyítékunk az ellenkezőjére.
" ha a történetet igaznak gondoljuk, akkor kb 3 000 ember nyitott volt a lehetőségre. Ők valószínűleg nem gúnyolódtak."
Nem, nem ezt írja a szöveg. Sokezer ember volt ott, és nem olvasunk arról, hogy bárki is kifejezetten nyitott lett volna közöttük, amikor a jelenségeket látták. Egyesek csodálkoztak, mások gúnyolódtak, de ami jellemezte az eseményeket, az a zavar volt, mivel senki sem tudta mi történik. Ezután állt előre Péter, aki beszélt a tömeghez, és a tömegből háromezer fő volt, aki hitt neki. Nyitottá váltak Péter beszédének hatására, de nem azok voltak - a szövegből ez jön át.
"Ezt mondjuk nem tudhatjuk. Azt te is tudod, hogy a kereszténység nem volt egyedi abban a században a maga nemében. A legtöbb tanítása nagyon hasonlított más, a környéken már korábban megjelent tanításhoz."
Már hogyne tudhatnánk, hiszen sem a tanítványoknak, pláne nem a más országokból, idegen népekből érkezőknek fogalmuk sem volt arról kicsoda a Szentlélek és pontosan mit is jelent az, hogy eljön. Mivel ilyen tapasztalatuk korábban nem volt, a tanítványok az eseményekből felismerték, hogy ez történt pünkösdkor - a kívülállók pedig semmit sem ismertek fel, hanem gyanakodtak és gúnyolódtak. A szöveg ezt félreérthetetlenül közli.
"Ráadásul itt nem is a szemtanúk beszámolójáról beszélünk, hanem egy szövegről, ami arról ír, hogy voltak szemtanúk és azok hogyan nyilvánultak meg."
Lukács, az Apostolok Cselekedetei szerzője azért nem nevezhető kívülállónak, sőt több helyen írja is a szövegben, hogy jelen volt.
" De egy kétezer évvel ezelőtti átlagember nem a természetes magyarázatra gondol először, de még másodszor sem, főleg, ha azért megy fel Jeruzsálembe, hogy spirituális élményben legyen része."
Azért azt érdemes kiemelni, hogy Jeruzsálemben zsidók tartózkodtak, amikor "perzsákról, elimitákról, médek" stb... olvasol, azok is zsidók voltak, mégpedig a diaszpórából. Mondhatni, ez egy nemzetközi, vallásos zsidókból álló sokaság lehetett, akik részeseivé váltak az eseményeknek. Ha ismered a zsidók saját vallásukhoz való hozzáállását, akkor ez a háromezer fő zavarba ejtően furcsa - márminthogy ilyen gyorsan megtértek és megváltoztatták az álláspontjukat.
Egy részük zavarba jött, mert láthatóan (az akcentusuk alapján) galileai embereket hallottak beszélni, mégis mindenki a saját nyelvén értette az elhangzottakat. A zavarodottság csapott át gúnyolódásba sokaknál, hogy itt egészen biztosan részegekről van szó - vagyis ezek a nagyon vallásos emberek éppenhogy természetes magyarázatot kerestek a jelenségre. Ezt Péter tette helyre, amikor azt mondta nekik, nem reális arra gondolni, hogy reggel 9 órakor részeg lenne valaki, különösen ilyen tömegben. Itt egészen másról van szó. Péter szavai pedig meggyőzték a fentebb említett háromezer embert és megalakult a világ első keresztény gyülekezete. :-)
Sytka,
VálaszTörlésmi a kiindulópont, mit veszünk annak? Miért éppen ezt a pünkösdi eseményt?
Vehetjük akár azt is, amikor Máriának megjelent az angyal, és bejelentette Jézus születését, ami szintén nem "ellenőrizhető".
De teljesen elfogadom, hogy keresztényként véded a kereszténységet.
Viszont érdekes tapasztalat lehetne akár neked is hosszabb időt eltölteni egy más vallású közösségben. Nekem volt rá alkalmam, és olyan lelkesedést, odaadást láttam, amiben semmi hamisságot nem tudtam felfedezni, sőt, szinte érezni lehetett a Lélek jelenlétét. Személyesen tapasztalva ilyesmit az ember fogalmai utakról és tévutakról átértékelődnek.
Te egyébként reális lehetőségnek tartod azt, hogy a világban mindenki keresztény legyen - ez a cél, ami felé törekedni kéne?
Újabban hallok olyan hangokat, hogy a Jézustól való elfordulás a sátán munkája. Csakhogy soha nem volt a történelem folyamán globális kereszténység, tehát nem egy új keletű probléma az, hogy Istent nem mindenki Jézuson keresztül éri el. És mindig voltak olyanok is, akik egyáltalán nem is keresték Istent. Tehát a spirituális paletta a sátán munkája nélkül is mindig nagyon színes volt.
Jézus szerintem abban volt egyedülálló, hogy a szeretetet emelte mindenek fölé, és azt tette meg a világ alapjának, illetve hogy saját magára való tekintet nélkül állt ki mindezért. És hogy az élete során egy percre sem feledkezett meg az Atyjáról. Számomra ebben jelent többet a kereszténység más vallásoknál, de mint máshol említettem, bizonyos gyakorlataival nem tudok azonosulni - tehát a saját kereszténységemet nem "névleg", és nem közösségben élem meg.
Pedig szívesen tartoznék ilyen szempontból közösséghez, viszont tudom, hogy az elképzeléseim semmilyen jelenlegi keresztény felekezet számára nem elfogadhatóak, hazudni meg soha nem tudtam, tehát elhallgatni sem nagyon tudnám ezeket.
"mi a kiindulópont, mit veszünk annak? Miért éppen ezt a pünkösdi eseményt? Vehetjük akár azt is, amikor Máriának megjelent az angyal, és bejelentette Jézus születését, ami szintén nem "ellenőrizhető"."
TörlésAzért azt vettem alapul, mert a Szentlélek eljövetelével alakult meg az első keresztény gyülekezet és itt indul el igazán a kereszténység története. Jézus születését egyáltalán nem nevezhetjük ilyen eseménynek.
"Te egyébként reális lehetőségnek tartod azt, hogy a világban mindenki keresztény legyen - ez a cél, ami felé törekedni kéne?"
Nem tartom reálisnak, sőt azt tartom inkább reálisnak, hogy sokan el fognak pártolni a hittől és megtagadják eddigi meggyőződésüket. Ez az a forgatókönyv, amit a Szentírás félreérthetetlenül előrevetít.
"Tehát a spirituális paletta a sátán munkája nélkül is mindig nagyon színes volt."
Teljesen egyetértek veled. Az emberi gondolkodás - beleértve az ember vallási gondolkodását - mindig is rendkívül színes képet mutatott. Nem indokolt az ördögöt a falra festeni. :-)
Sytka, az Egyház születésnapja kapcsán - meg az ünnep kapcsán - triviális, hogy a pünkösdi eseményt választottad ki, de ne felejtsd el, hogy a "vallás alapítása" és egy másik kulcsfontosságú esemény épp nem a nyilvánosság kontrollja mentén történt; ez csak azoknak a vélt vagy valós eseményeknek a nagy nyilvánosság előtti "megvallása" volt. Nem alapítás.
VálaszTörlésSzerintem, ha Jézus vallást alapított, akkor azt a Titkos Vacsorán (nyugatos szóhasználat szerint: Utolsó Vacsorán) tette, az Eucharisztia szereztetése a szűk, beavatott tanítványi kör előtt történt.
Ezzel párhuzamosan, a természetfeletti eseménynek, Jézus Krisztus feltámadásának (nem az utána való megjelenésnek, hanem a feltámadásnak) nincsenek emberi tanúi.
Semmit mondó véleményem szerint a kereszténységre bizonyos értelemben ugyanaz a jellemző, amit a más vallásokkal kapcsolatban állítasz.
János, az a tény, hogy magának a feltámadásnak nem volt közvetlen tanúja annak a fényében semmit nem számít, hogy a feltámadt Jézust százak látták...
TörlésÉn nem hiszem, hogy Jézus vallást alapított volna az utolsó vacsorán, ilyen szándékáról sem olvasunk, és szerintem nem ez volt a célja sem. Továbbra is azt gondolom, hogy a Szentlélek eljövetele tartható a leginkább az egyház születésnapjának, amit az a tény is igazol, hogy ekkor alakult meg az első keresztény gyülekezet.
"az Eucharisztia szereztetése a szűk, beavatott tanítványi kör előtt történt."
TörlésMég ehhez: valóban így történt, de az Utolsó Vacsorán nem is zajlott olyan esemény, ami kiáltott volna a nyilvánosság egyfajta kontrollja után. Ellenben a többi egyház, felekezet, mozgalom kezdőpillanatai arra tartanak igényt, hogy természetfeletti jelenségeket, mint reális történelmi eseményeket társítsunk hozzájuk: eszerint tényleg Gibráil jelent meg Mohamednek, tényleg adott egy angyal aranylemezeket Joseph Smithnek, tényleg történt valami spirituális megvilágosodás Buddhával... De mindez úgy, hogy senki sem látta, senki sem tudja "visszaigazolni". Ellenben pünkösdkor, az egyház kezdőpillanatában az események "az utcára kerültek", olyanok elé, akik szkeptikusan álltak hozzá, és ennek hangot is adtak. Nem azt mondom, hogy ez mindenre érv és mindenre magyarázat, de legalábbis elgondolkodtató, hogy más vallásokhoz képest mekkora a kontraszt ezen a területen...
A Jn 13,34-35-öt helyezd a 2Móz 20 zsidó értelmezési kontextusába. :-P
Törlés"Nem tartom reálisnak, sőt azt tartom inkább reálisnak, hogy sokan el fognak pártolni a hittől és megtagadják eddigi meggyőződésüket."
VálaszTörlésTe mint teológus biztosan tudod - én nem -, hogy a kereszténység híveinek száma folyamatosan nőtt-e a történelem folyamán, vagy voltak esetleg nagyobb válságok, visszaesések?
Az a hitelhagyás, amiről írsz, megtörtént-e szerinted más korokban is, vagy csak most várható, és ez lenne a legnagyobb érvágás a kereszténységen?
Kemény hitehagyás talán a felvilágosodás korában történt meg, de a szekularizmus, ami azóta tart, folyamatosan bontja le a dolgokat. Szerintem ilyen mértékben csak most várható ez az aposztázia. Bizonyos értelemben érvágás, bizonyos értelemben megtisztulási folyamat is, hiszen csak olyanok maradnak Jézus mellett, akik valóban követni is akarják.
TörlésÚgy vélem, ez a folyamat erősödni fog a jövőben, és egyre több és több hívő fordul majd szembe materialista alapon a hitével, tagadja meg Jézust és mond nemet mindarra, aminek addig bizalmat szavazott. Ezek az emberek először felszabadulást élnek meg, de évek múltán szerintem átfordul ez olyan tendenciákba, amivel maguknak ártanak... A materializmus ugyanis reménytelenségbe, sötétségbe és céltalanságba taszítja az embereket. Ha a mélyére nézel, ez nem is lehet másként, hiszen egy determinált gépvilágban nincs értelme sem reményről, sem célokról, sem erkölcsről, sem semmi olyanról beszélni, amitől az emberi élet nemes és megélhető lesz. Ha valaki következetesen megtagadja Istent és materialistává válik, ez előbb-utóbb természetszerűen magával von egyfajta belső leépülést és szorongást. Szerintem ilyesfajta hitehagyással eddig nem kellett ilyen mértékben szembenéznie az egyháznak.
Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a felvilágosodás volt a töréspont a hitehagyásban. A felvilágosodás korabeli filozófusokat olvasva inkább azon a véleményen vagyok, hogy ők teljesen jogos kritikákat fogalmaztak meg a kereszténységgel szemben. Bár nem mindenben értek egyet Voltaire-rel, Kanttal, vagy Diderottal az egyház és a vallásos ember ellen megfogalmazott kritikáik mind a mai napig megállják a helyüket. Az akkor leírt gondolataik ma is segíthetnének a keresztény embernek abban, hogy szembenézzen a kereszténység hibáival és súlyos bűneivel, ami valljuk be még nem igazán sikerült. Tény, hogy az ateizmus a felvilágosodás kora után, annak egyik következményeként jelent meg, de ebben az egyház szerintem nagyobb ludas, mint az ateisták. A legtöbb ateista nem a tudomány előrehaladásának köszönheti Istentagadását, hanem az egyházak istentagadásának köszönheti az ateizmusát.
TörlésÉn hiszek Istenben. Elképzelhetetlennek tartom, hogy az élet Isten nélkül jött létre. De nem tartom rossznak. Sőt NAGYON jónak tartom, ha egy hívő materialista alapon állva vizsgállja meg a hitét. Én materialista vagyok. Nem a szó ateista értelmében, hanem mint egy olyan ember aki Isten materiálissá teremtett világában éli az életét. És bevallom őszintén, hogy a túlzott idealizmust ugyanolyan veszélyesnek tekintem, mint az elvakult istentagadó materializmust. Tudom, hogy ez most nem fog tetszeni sokaknak, de például Bonhoeffer számomra egy ilyen veszélyes idealista.
Teljesen egyetértek a materializmussal kapcsolatban.
VálaszTörlésHogy érted, hogy felszabadulást éreznek? Mi alól?
Sefatiasnal olvastam egy írást arról, mit érzett, miután kilépett. De ő a szervezet nyomása alól szabadult fel, nem pedig a tágabb hittől.
"Hogy érted, hogy felszabadulást éreznek? Mi alól?"
TörlésÚgy érzik, hogy felszabadulnak a vallás által okozott elvárások alól, esetleg a gyülekezetbejárással együtt járó, például egy közösség által támasztott elvárások alól is. Ez a felszabadulás-érzés kezdetben eufóriát okozhat egyeseknél, pont úgy, mint amit egy megtérő ember érez. Azután ez az érzés elmúlik, és jöhet a düh, a harag a vallásokkal szemben, de ami a lényeges, hogy az egész mélyén ott lesz egy mély hiábavalóság-tudat, amit a materializmus okoz a maga ürességével. Komplex téma, ennél sokkal jobb kifejtést érdemelne, mint ahogy most leírtam, elnagyolva, elkapkodva.