Elfogultak voltak? Elfogultak vagyunk?

Nem sokszor, hanem állandóan utoléri a keresztényeket az a vád, hogy magához Jézushoz elfogultan közelítenek. Ugyanez a bírálat az évtizedek során nemcsak az egyházra, hanem az evangéliumok leírt szövegére is vonatkozott. Ez azt jelenti, hogy a szkeptikusok szerint a Jézusról szóló beszámolók nem hitelesek, mert elfogult emberek munkái, akik részrehajlóan ítélték meg Krisztus személyét. A rajongók szavai pedig nem számítanak.

Vermes Géza, aki szkeptikusan tekint a "hit Krisztusára", a világsikert aratott könyv, "A zsidó Jézus" bevezetőjében a következőket írja:

"Beismerjük-e vagy nem, legtöbben bizonyos előítéletekkel közeledünk az evangéliumokhoz. A keresztények hitük megvilágításában, a zsidók évszázados gyanakvástól áthatva, a nem hívők felháborodásra készen, az Újszövetséggel foglalkozó kutatók pedig hivatásuk szemellenzőjét viselve olvassák őket. A művelt embernek azonban nem okozhat semmiféle nehézséget, hogy leüljön, és előítéleteit félretéve vegye kézbe Márk, Máté és Lukács evangéliumait, mintha először olvasná őket."

Ha óvatosan akarnék fogalmazni, mint aki elismeri Vermes professzor kutatói érdemeit (különösen a Holt-tengeri tekercseket illetően), még akkor is azt mondanám, bődületes marhaság, amit az utolsó mondatban olvasunk. Vermes hibátlanul leírja a tényt, amit a Jézussal szembeni elfogultság kapcsán mindannyiunknak látni kell: tulajdonképpen mindenki elfogult, ha Jézusról van szó. Ezt a bélyeget a hívőkre sütögetők akár magukra is égethetnék. Jól látja a szerző, hogy még a kutatók sem mentesek az elfogultságtól - s mégis képes arra a konklúzióra jutni, hogy a műveltség simán elég az ilyen alapállás leküzdéséhez. Ez hatalmas tévedés: az elfogultság ugyanis általában érzelmi alapállás és nem a műveltség mértéke határozza meg. Sőt, én úgy látom, a műveltség minden oldalon sokszor inkább abban segít. hogy mélyebb indokokat nyújtson a már megcsontosodott és elfogult álláspontok védelmezéséhez.

Eltekintve Vermes véleményének utolsó mondatától, fontos kimondani, hogy az elfogultság létező jelenség az evangéliumok szerzőinél és nálunk, olvasóknál is. Ezt a tényt nem kell szégyenkezve takargatnunk, sem büszkén mutogatnunk: emberek vagyunk, Jézus pedig eredeti szándékai szerint is azt akarta, hogy ne legyünk Vele kapcsolatban elfogulatlanok. "Kinek tartasz engem? Hiszel bennem? Követsz engem?" - az ilyen kérdések eleve nagyon nehézzé teszik a semlegességet. Krisztus követőjének lenni vagy ellenségének, ezek becsületesen felvállalható álláspontok. A hidegen szemlélődés és távolságtartás ebben a kérdésben nehezen elképzelhető, és láthatóan Jézus sem ezt preferálta.

Az evangéliumi szerzők tehát valóban elfogultak voltak. Két hibát követhetünk el, ha ezt a tényt megpróbáljuk átgondolni: alábecsüljük elfogultságukat, mint akik szikár és jegyzőkönyv-szerű történetírásban lettek volna érdekeltek, amikor az evangéliumok szövegeit megalkották, illetve túlbecsüljük ezt az elfogultságot, mintha minden hamis és kitalált lenne, amit az evangélisták papiruszra vetettek. Mondani sem kell, az elsőt inkább a hívők, a másodikat az ateisták szokták gyakorolni.

Ahogy James Dunn írja, nagyon kevés olyan történelmi forrást lehet találni, amelyek múltbeli személyeket vagy eseményeket teljes objektivitással és elfogulatlansággal ábrázolnak. A történészek jól tudják ezt és nem zavarja őket: ez a történetírás készségének alapvető velejárója. Az újszövetségi könyvek ráadásul láthatóan nem a szó mai értelmében vett életrajzok vagy történelmi krónikák (ami nem azt jelenti, hogy nem történtek meg a bennük foglaltak), hanem hitvalló iratok, melyek abból a célból íródtak, hogy hirdessék Krisztus nagyságát. A kérdés persze máris felmerül, ha ezek hitre buzdító szövegek, vagyis egyfajta módon propagandák Jézus mellett, nem válnak ezzel máris megbízhatatlanná? 

Szerintem az igazi kérdés nem ez. Van ebben valami, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni: az a szenvedélyes elkötelezettség, ami árad a leírásokból, nem ok nélkül hatotta át a szerzőket. A valódi kérdés az, miért váltak a Jézus körüli emberek ilyen szenvedélyessé? Ha a "hit Krisztusa" csak egy kitalált réteg, amit utólag "raktak rá" az igazi, történelmi Jézusra, akkor mi váltotta ki azt a szenvedélyt, ami egyáltalán megteremtette ezt a réteget? Nyilvánvaló, hogy Jézus olyan dolgokat mondott és tett, melyek elképesztő vehemenciával hatottak az emberekre és megváltoztatták a körülötte élők magatartását. De ha ez így történt, akkor a leírások szenvedélyességének magától értetődőnek kellene lennie - sőt, épp az volna a gyanús, ha nem lennének szenvedélyesek. Egy kissé suta hasonlattal, vajon mennyire tartanánk hitelesnek, ha valaki hazatérne egy fergeteges színházi előadás után és ahelyett, hogy élesen gesztikulálva és hadarva elkezdené mesélni az élményeit, rezignáltan felsorolná a darab szereplőit, elmondaná a díszlettervező, a jelmeztervező, a rendező nevét, és tömör mondatokban leírná a darab menetrendjét? Nyilván, utóbbi is a valóságról szólna, de mégis, a pontról-pontra adott információzuhatag komoly űrt hagyna maga után. Egy szenvedélyes szemtanú, azaz színházlátogató - még ha szubjektív is amit elmesél - sokkal természetesebb és életszerűbb egy ilyen helyzetben, mert az látszik rajta, átélt valamit, ami számára valóságosnak tűnik.

Jézus szemtanúi pontosan szubjektív szemüvegük és "szenvedélyes hadarásuk" miatt hitelesek. A hidegen precíz, végletekig sterilizált beszámolók azonban módfelett gyanúsak lehetnének egy olyan személy kapcsán, aki csodákat tesz, elementáris tanításokat mond és feltámad a halálból - ám követőiből nem képes igazi, sodró lendületű reakciókat kiváltani.

Összegezve a fentieket, én a következő konklúziókra jutottam:

(1) Az evangéliumok szerzői és értelmezői - beleértve a hívőket és szkeptikusokat - egyaránt elfogultak. 

(2) Jézushoz csaknem lehetetlen elfogulatlanul közelíteni, és ezt Ő maga is így akarta.

(3) A történelmi források alapvető jellemzője, hogy nem elfogulatlanok, ez azonban se nem meglepő, se nem új. Fontos azonban, hogy lehetőség szerint ne becsüljük sem alul, sem túl a szövegek elfogultságát.

(4) Az evangéliumok nem is titkolják elfogultságukat, hiszen nem életrajznak vagy jegyzőkönyvnek készültek, hanem hitvalló iratoknak Jézus Krisztusról. A szemtanúk és szerzők elfogultságának azonban oka van, szenvedélyességük pedig hiteles, ha Jézus tényleg az volt, akinek mondta magát.

A következő szakaszban azzal a kérdéssel szeretnék foglalkozni, vajon mennyire megbízható a Jézusról szóló beszámoló, ha az kezdetben szájról-szájra terjedt és nem írásban. Ha nem is az elfogultság miatt, de kerülhettek bele hibák azért, mert mindenki másképp emlékezett arra, kicsoda volt Jézus és mit is tett.