Ahogy az előző részben már említettem, nem tartom jó ötletnek a Biblia mítosztalanítását, és a mitikus részek elválasztását a történelmiektől. Ha valaki mégis próbálkozna ilyesmivel, az egyetlen amit igazán tehet, hogy olyan irányelveket, motívumokat, jellegzetességeket keres, melyek a mitikusságra vagy a történelmiségre utalnak. Mutatok egy példát.
Rendszeresen előkerül a kérdés: "ha a teremtést mitikus szövegnek tartod, akkor Jézus történetét miért nem? Ha az Őstörténet mítosz, ilyen alapon az evangélium is az?" Értem én a kérdést, és azt is érteni vélem, miért teszik fel. Felesleges tagadni, hogy az emberek az újszövetségi időkben is kötődtek a mítoszokhoz. Világképük nyilván változott az évezredek alatt, de továbbra sem nélkülözte a mítoszt. Ám azt jelenti ez, hogy nincs semmi különbség az Őstörténet és az evangéliumok között? Az őszinte válasz szerintem csakis nem lehet. Ha valaki egymás után elolvassa a teremtéstörténeteket és a négy evangéliumot, észre fog venni olyan elemeket egyikben és másikban, melyek némiképpen segítik megválaszolni az előző kérdéseket. Érdemes ezek közül megemlíteni néhányat.
Az első, hogy a teremtéselbeszéléseket (és az egész Őstörténetet) áthatja az az ókori világkép, melyre alapozva a szövegeket kialakították. Jó példa erre, hogy az első teremtéselbeszélésben az égbolt egy kemény rézlemeznek van leírva (héberül raqia), melyet kalapálással lehet ívben meghajlítani. Azért kell keménynek lennie, mert csak így tartja fent az égben a felső vizeket. Ezek a felső vizek persze adott esetben leesnek a föld felszínére is, mégpedig zsilipeken keresztül: az ókori ember így képzelte el az esőzést. Természetesen mondhatjuk erre, hogy az ehhez hasonló elemek költőiek és metaforikusak, azonban a kortörténet ismeretében tudjuk, hogy nemcsak azok, hanem a kor tudását és világképét is tükrözik. Míg a teremtéstörténetben tehát a világkép markáns hátteret képez, az evangéliumokban a világképnek alig vagy egyáltalán nincs ilyen jelentős szerepe. Jézus története nem ilyen kérdésekre keresi a választ és nem is foglalkozik ezekkel, hanem egészen másra koncentrál.
Ennél fontosabb különbség, hogy a teremtéstörténetek olyan világról szólnak, melynek nincsenek emberi szemtanúi a bibliai szerzők között. Senki nem volt ott "a világ elején", aki leírta ezeket a szövegeket, és éppen ezért is támaszkodik a narratíva a mítoszokra. Ezzel ellentétben az evangéliumi feljegyzések és a teljes Újszövetség többször is kifejezik, hogy igényt tartanak a szemtanúk beszámolóira. Csupán néhány példa:
"Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. " (1Jn 1,1-3)
"Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének." (2Pt 1,16)
"...magam is jónak láttam, hogy miután elejétől kezdve mindennek pontosan utánajártam, szép rendben megírjam neked, nagyra becsült Teofilosz, hogy meggyőződhess annak a megbízhatóságáról, amire tanítottak." (Luk 1,3-4)
Ezek a példák jól illusztrálják, hogy Jézussal kapcsolatban több szerző is kiemelten jelzi igényét a szemtanúi státuszra és az események történelmi beágyazottságára. Talán nem kell hosszasan magyarázni, hogy a mitikus teremtésbeszámolók és az evangéliumi leírások között a mítosz-történelem kérdésében ez markáns különbséget jelent.
Mindehhez a két szöveg hagyományozása közti különbséget is hozzátehetjük. Míg az Őstörténet anyagait évszázadokon át szájról-szájra adták tovább, a jelek szerint többféle, akár jelentősebben is eltérő verzióban, végül évezredek után véglegesítették írásban, addig az evangéliumok esetében merőben más a helyzet. Bár a szövegeket itt is Jézus halála és feltámadása után évtizedekkel írták le, jó okunk van azt feltételezni, hogy Máté, Márk, Lukács és János előtt is létezett már írásba foglalt hagyomány, amiből az evangélisták dolgoztak. Az időkülönbséget pedig mondani sem kell a kettő között: a nagyon hosszú idő nem kedvez egy történetiség igényével fellépő hagyománynak, de a rövid idő igen.
Végül érdemes arra a tényre is felhívni a figyelmet, hogy a teremtéstörténet héber szövegének elemzésekor számos olyan paraméterre bukkanhatunk, melyek erősen utalnak a mítoszokra és arra, hogy a szöveg nem történeti beszámolónak készült. Ide sorolnám a más mítoszokra történő utalásokat, a mitikus világképre emlékeztető elemeket, de olyan szójátékokat, nyelvi megoldásokat is, melyek láthatóan a memorizálást kívánták segíteni és nem a történeti pontosságra törekedtek. Ezzel szemben az evangéliumi szövegekben olyan apró részletekkel és műfaji megoldásokkal találkozhatunk, melyeknek nem sok értelme lenne egy mitikus szövegben, ellenben egy történeti beszámoló hitelességét elmélyítik. Míg a teremtéselbeszélés nem kronologikus, hanem inkább logikai-elbeszélő sorrendben épül fel, ezáltal inkább művészi kompozícióra utal és nem történelmi beszámolóra (lásd a blog egy korábbi írását), addig az evangéliumok kronologikus rendben kezelik Jézus életét - még akkor is, ha nem volt céljuk egy komplett életrajz leírása. Ez pedig inkább a történeti leírások sajátja.
Mindez a következő kis táblázatban így tudom összefoglalni:
 |
| A teremtéselbeszélés és az evangélium összevetése |
Ha a táblázat elemeit összevetjük, véleményem szerint kapunk egyfajta perspektívát, ami a két szövegrész mítoszt és történelmet érintő viszonyát illeti. Nem állítom, hogy egy ilyen összevetést minden bibliai szakasszal meg lehet csinálni, sőt megismételném az egész kérdéssel kapcsolatos legfontosabb véleményemet: nem szerencsés arra törekedni, hogy a mítoszt és a történelmet elválasszuk egymástól. A két dolog összenőtt, mert összetartozik - hagyjuk így, békés szintézisben őket.
Minden kedves vitatkozónak pedig annyit, hogy ezt a kérdést ezzel a bejegyzéssel lezártnak tekintem.
Azt tartom a legnagyobb gondnak, hogy azok, akik a teremtési beszámoló szószerintisége mellett kardoskodnak, nem tudják elfogadni azt, hogy ez a beszámoló egy hosszú időszak alatt szájról szájra terjedő sztori leírása. Úgy gondolják, hogy a sztorit isten diktálta Mózesnek, aki leírta. És így kizárható a jelképes, mitikus nyelvezet.
VálaszTörlésIgen, a verbális inspiráció hívei számára valóban akadály ennek az elfogadása, de nem csak nekik. A legtöbb hívő már abba se gondol bele, hogy a szöveg egy olyan világból származik, ahol az emberek nem tudtak írni-olvasni, ezért csakis szájról-szájra adhatták tovább a történeteket. Ez egy olyan papíralapú, agyonbürökratizált, az ókorhoz képes iskolázott korban, mint a mai szinte elképzelhetetlen.
TörlésSzerintem egy keresztény az ige (szóljon akár az a múltról, akár a jövőről - egyiknek sem volt emberi "szemtanúja") hitelességét alapvetően abból vezeti le, hogy a szentírás "Istentől ihletett", valamint hogy "a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei". Ilyen szempontból teljesen irreleváns, hogy a teremtéstörténetnek volt-e emberi szemtanúja, valamint hogy mennyi idő telt el a történet leírása és maga az esemény között. Ha ez fontos szempont, akkor a próféciákat még kevésbé kellene komolyan vennünk keresztényként (persze van sok keresztény, aki pontosan ilyen gondolat menet alapján nem is veszi komolyan azokat).
VálaszTörlésA teremtés igazságtartalmának elfogadása fundamentális hitbeli kérdés, és ezért szerintem nem szerencsés ezt hívőként feszegetni vagy megkérdőjelezni (egy világi kritikustól viszont természetes, hogy ezekkel érvel, mivel számára az ihletettség nem érv). Jézus és valamennyi újszövetségi szerző is többször idézett Mózes könyveiből, és egyszer sem kérdőjelezte meg annak abszolút tekintélyét és igazságtartalmát. Én mindezek emiatt az olyan érvekkel, hogy "szájhagyomány útján terjedt", meg hasonlók, valóban nem igazán tudok és akarok mit kezdeni (tehát etekintetben én abba a kategóriába esek, amiről sefatias is írt).
Azért is szerencsétlennek tartom a szájhagyományos témát hangsúlyozni, mert már az oviban mindenki megtanulta, hogy a szájról-szájra terjedő dolog azonos a megbízhatatlannal (amikor 15 gyereket sorbaállítanak, az első fülébe az óvónéni belesúgja, hogy "az ebéd mákostészta lesz" - a sor végén az üzenet már "a kretén mászókát vesz" lesz). Lehet, hogy egy teológus ezt nem így gondolja, de az átlag olvasó igen.
Az pedig, hogy az ég rézből van, az eső zsilipeken esik és hasonlók, szerintem triviális módon nem szó szerint értendők - kb. olyan, mint amikor ma azt mondjuk, hogy "úgy esik, mintha dézsából öntenék", szinten nem azt értjük, hogy szó szerint valaki dézsából önti a vizet (bár lehet, hogy 3000 év múlva egy régész ha valami mai írásos leletre bukkan, akkor lesz egy olyan teóriája, hogy a kor emberei azt hitték, hogy... :)). Tehát pl. amikor az 5Mózesben azt olvassuk, hogy "eged, amely fejed felett van, rézzé, a föld pedig, amely lábad alatt van, vassá válik", egyértelműen átvitt értelemben beszél (hiszen ha az ég felől esetleg csak a színe alapján gyaníthatták, hogy nem rézből van, de a föld felől bizonyára észrevették a szerzők, hogy az nem szokott időnként szó szerint vassá válni). Ez tehát egy képes beszéd, és arról van szó, hogy Isten nem ad esőt a földre, és a föld terméketlen lesz, ha Izrael áthágja a törvény rendelkezéseit (ahogy a következő versben meg is magyarázza ezt, ha valaki félreértené).
---
Elnézést a kötözködésért, pusztán a véleménypluralitás jegyében gondoltam leírni az álláspontomat, jelezve, hogy van olyan, aki így gondolkodik - nem akarok vitát kezdeményezni, és teljesen oké, ha nem kapok választ, a kérdést én is lezártnak tekintem. :)
Csak röviden: a MINTHA dézsából öntenék, és a dézsából öntik kött van egy minthányi különbség
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésOk, remélem ennek ellenére érthető, mire gondoltam. Nem ismerjük az akkori nyelvhasználatot, így utólag nehéz eldönteni, hogy az, hogy "megnyíltak az ég csatornái (zsilipei)" egy megszokott nyelvi fordulat volt arra, hogy "eleredt az eső", vagy konkrétan azt gondolták, hogy zsilipek vannak az égben amit Isten egy nagy égi tekerővel kinyitott és a zsilipek mögötti égi tározókból ezt követően kifolyt a víz. Én azt gondolom, hogy a Genezis szerzője is ismerhette azt a meglehetősen egyszerűnek tűnő összefüggést, hogy az eső a felhőkből esik, nem pedig az égen elhelyezkedő zsilipekből. De a téma szempontjából ez nem lényeges kérdés.
TörlésKedves Steve, teljesen egyértelmű, hogy van helye ebben a blogban az ellenvéleményeknek, ameddig azt mindenki kulturáltan tálalja és nem rázúdítja kérlelhetetlen módon és nyersen a kommentelőkre. A te óvatos stílusod bőven megfelel ennek a kritériumnak, úgyhogy szívesen veszem a véleményed!
TörlésAz más kérdés, hogy egyetértek-e vele vagy sem. Néhány rövid reflexió:
"A teremtés igazságtartalmának elfogadása fundamentális hitbeli kérdés, és ezért szerintem nem szerencsés ezt hívőként feszegetni vagy megkérdőjelezni"
Ismét és újból: nem a teremtés igazságtartalmának elfogadása a kérdés, azt itt szerintem senki nem vitatja. Amiről vitatkozunk, az az ÉRTELEMZÉS és nem a szöveg igazságtartalma. (Egyébként hadd kockáztassam meg még azt is, hogy nyugodtan megkérdőjelezhet akár az igazságtartalma: a Biblia elviseli az ilyen próbálkozásokat, az ember hite pedig mélyülhet egy-egy ilyen lépéstől. Természetesen nem azt mondom, hogy ez mindig jó, de az ellenkezője tapasztalatom szerint rosszabb...)
"Azért is szerencsétlennek tartom a szájhagyományos témát hangsúlyozni, mert már az oviban mindenki megtanulta, hogy a szájról-szájra terjedő dolog azonos a megbízhatatlannal..."
Értem, amit mondani szeretnél, de akkor az egymillió forintos kérdés az: mit tegyünk? Ugyanaz a helyzet, mint a mítosz szóval. Az emberek mítosz alatt a hazugságot, megbízhatatlan mesét értik, pedig nem ezt jelenti. A szájhagyomány alatt pedig valami megbízhatatlan kommunikációs formát. De vajon ez elegendő indok a teológusoknak - és hadd tegyem hozzá: az igazságra kíváncsi embernek - ahhoz, hogy akkor inkább hallgasson? Hagyjuk benne az embereket a téves elképzeléseikbe vagy inkább tanítsuk meg őket arra, mit jelent a mítosz és a szájhagyomány? Jobb az, ha az emberek téves dolgokat hisznek ezekről?
"Ez tehát egy képes beszéd..."
Két dolog: gondolom te sem feltételezed, hogy időszámításunk előtt nagyjából háromezer évvel a bronzkori nomád parasztok és állattenyésztők világképe az éppen megfelelt a mainak. Tudjuk, hogy erről szó sincs, és nemcsak a zsidó nép, hanem az ókor ismeretéből azt is tudjuk milyen világképük volt. A Bibliában olvasható szöveg pedig pontosan megfelel ennek a világképnek. Ez pedig azt jelenti, hogy a teremtéselbeszélés valóban képes beszéd IS, meg világképen alapuló elbeszélés IS. A kettő nem zárja ki egymást.
A másik: ha te magad is képes beszédnek érzékeled a szöveget, akkor miért kezelnéd történelmi beszámolóként?! Persze a kettő itt sem feltétlen zárja ki egymást, de azt máris mutatja, hogy melyik réteg az alapvető: ez pedig a kornak megfelelő világképen alapuló, művészi szerkezetben leírt képes elbeszélés.
Szia Sytka,
Törlésazt én is elismerem, hogy az ókori ember gondolkodásmódja és világképe nem egyezett a mostani modern, tudományos gondolkodással (persze kérdés, hogy ez előny-e, vagy hátrány - szerintem a régi emberek lényegesen intuitívabbak voltak és a lényeget jobban meg tudták ragadni, mint a mai átlagember, és tudományosan gondolkodni is tudtak - pl. képesek voltak piramisokat építeni, hogy Norbert kedvenc témáját, az egyiptológiát idekeverjem :)). Az is világos, hogy a Biblia egyszerre isteni és emberi. Isten tökéletes kijelentése, de embereken keresztül jött be ebbe a világba, és ezt az emberi jelleget is magán hordozza.
A kérdés az, hogy ez az emberi jelleg miben nyilvánul meg, és mit kezdünk vele? Feljogosít-e bennünket arra, hogy megkérdőjelezzük az igazságtartalmát, elvitassuk egyes, ma már ellenőrizhetetlen és mostani modern világnézetünknek ellentmondani látszó részek történeti realitását azért, mert az adott kor nyelve és kultúrája, világnézete beleszövődött az üzenetbe? Vagy inkább úgy gondolkodjunk, hogy a kijelentés abszolút és a kijelentés rögzítői hűen közvetítették az isteni üzenetet, még ha az túl is mutatott a saját koruk tapasztalatain és nyelvi lehetőségein (pl. ahogy Ezékiel próbálta a maga nyelvén leírni a mennyei jármű működését, vagy ahogy János próbálta talán megragadni a kora fogalmaival a jövőről szóló kijelentésben látottakat). Ezek érdekes kérdések.
Arra azért kíváncsi lennék, hogy szerinted hogy kellett volna leírásra kerülnie a teremtésnek abban az esetben, ha történelmi, egzakt beszámoló.
VálaszTörlésNewtoni vagy einstein-i fizikával, vagy már kvantumfizikával? :)
Mert ügye ha newtonival kerül leírásra, akkor később felfedezzük ügye az einsteinit, és rásütjük a teremtés leírására hogy csak legenda, és így tovább.
De félek, te sosem gondolkodtál el ilyesmiket, különben egészen másféle bejegyzéseket írnál a blogodba.
"De félek, te sosem gondolkodtál el ilyesmiket, különben egészen másféle bejegyzéseket írnál a blogodba."
Törlésendi, én meg attól félek, hogy ez a stílus amit képviselsz olyan, amire itt semmi szükség nincs ebben a blogban.