Az élet úgy hozta, hogy az elmúlt héten egy kommunikációelméleti megközelítést kellett tanulmányoznom arról, mennyire eltűnnek a hölgyek a férfiak árnyékában, ami a kommunikációt illeti. Akkor még nem tudtam, hogy az "ország dalszerzőjének", azaz Ákosnak a szüléssel kapcsolatos, a nőket valahol a fakanál és a szülőszoba közé pozicionáló meglátásaitól lesz hangos az internet.
Lássuk bárhogyan a férfiak és a nők szerepét a társadalomban, a teljes igazság az, férfinak lenni mindig is jobb volt. A patriarchális társadalmak a férfiakat férfias, a nőket nőies viselkedésre nevelik, és a maguk eszközeivel meg is büntetik azokat, akik ezeket a jól kimért határokat áthágják. A férfi persze legyen férfi, a nő meg nő - ezzel nekem nincs vitám -, de kétségkívül az a helyzet, hogy a férfias mintákat és tulajdonságokat általában értékesebbnek tartjuk a nőieseknél. Ezt a békát viszont már nehezen nyelem le. És az a helyzet, hogy az olyan nyilatkozatok, amilyen most Ákosé volt, mintha mégis ilyesmit kívánnának letolni a torkomon.
Nehezen tagadható, hogy a férfiak világában élünk. Ez még akkor is igaz, ha a történelemben voltak hölgyek, akiknek sikerült "alfa-pozícióba" jutniuk, ám ők is csak kivételként erősítették ezt a szabályt. Ilyen például I. Erzsébet angol királynő: pozíciójától és mintegy negyvenöt éves uralkodásától függetlenül a parlament összes tagja férfi volt körülötte, ahogy a hadsereg összes hivatalnoka, országa összes bírája is. Férfi volt az összes püspök és érsek, minden teológus és pap, szinte minden meghatározó pozícióban lévő ember. S természetesen ha visszatekintenénk a történelemben, az összes mezőgazdasági és ipari társadalomban alapvetően férfiuralommal találkoznánk. Ez a valóság a két nem közül inkább a férfiaknak fekszik, nekik kedvezőbb, számukra optimálisabb. De éppen ezért kell a nőket felemelniük magukhoz!
A fentebb emlegetett kommunikációelméleti megközelítés ugyanezt támasztja alá. Cheris Kramarae, aki kutatóként foglalkozott a kérdéssel, arra az alapvető meglátásra jutott, hogy a nyelv többnyire a férfiak által létrehozott konstrukció. A forgalomban lévő kifejezések java részét férfiak alakították ki, és azokat úgy is illik használni, ahogy ők elvárják. Csak félig-meddig mulatságos a tény, miszerint az angol nyelvben 22 kifejezés van az erkölcsileg laza pasira (például hódító, Don Juan, playboy, csődör, stb...), ráadásul ezek is kedvező színben tüntetik fel őket, míg 200 szónál is több az erkölcsileg léha nőre (szajha, ringyó, kurva, szuka, könnyű préda, lotyó, kitartott, stb...), melyek mind pejoratívak. Kramarae kutatásai (melyeket itt most nem akarok ismertetni) részletesen rámutattak arra a tényre a kommunikáció kapcsán, "ha a nők részt akarnak venni a társadalomban, akkor saját modelljüket a férfiak által kialakított kifejezésrendszerhez kell igazítaniuk". Tudatosan vagy akár tudat alatt is állandóan arra figyelni, hogy egy nő úgy fejezze ki magát, hogy a férfivilág megértse, folyamatos erőfeszítést igényel és általában kétségben is hagyja a nőket afelől, hogy megfelelően használják-e a szavakat. (Ezért van az, hogy amíg a nyelvet uraló férfiak általában "egyenesen kimondják" amire gondolnak, a hölgyek inkább körülírják azt). Nagyon érdekes, hogy amikor hölgyek általában férfiasnak tekintett pozíciókba jutnak, akkor szinte ösztönszerűen a férfiakhoz alkalmazkodnak a kommunikációt illetően. Em Griffin, kommunikációelmélet szakember leír egy példát egy lelkésznőről, aki középiskolai diákokkal foglalkozik. A hölgy a következőket mondta:
"Hagyom, hogy a külsőm és a viselkedésem nőies legyen - ékszerek, rúzs, kedves és barátságos hang. Viszont a mondanivalóm tartalmát úgy állítom össze, hogy a férfiakra is hatást gyakoroljon... ...Gondosan felkészülök, tudom a forgatókönyvet, és sok példát említek a srácok világából. A lányok megtanulnak érdeklődni aziránt, amiről a férfiak akarnak beszélni, ám a férfiak csöppnyi érdeklődést sem mutatnak a nőket érdeklő dolgok iránt. Szinte soha nem utalok például a főzésre vagy olyan filmekre, mint a Thelma és Louise."
Kramarae meglátásainak "az elnémított csoport elmélete" nevet adták, ami nem arra utal, hogy a hölgyek nem tudnak beszélni (sőőőt! ;-)) - sokkal inkább arra, hogy nem szólalhatnak meg a saját hangjukon, hanem át kell kódolniuk a mondanivalójukat a férfiak elvárásainak megfelelően.
Azért írok erről ennyire hosszasan, mert úgy vélem, Ákos megjegyzése a női princípiumokkal kapcsolatosan nemcsak megállapít, hanem - akarva vagy akaratlanul - tovább mélyít egy olyan szakadékot, amely nem feltétlenül a két nem szerepei miatt létezik. Természetesen a nők és a férfiak nem egyformák, mégis a legfontosabb dologban annak kellene tűnniük: mindkét nem Isten képmását viseli magán. Nagy hiba, amikor a különbözőségből egyenlőtlenség következik, azaz az eltérő szerepek miatt alacsonyabbrendűnek tekintik a hölgyeket. Márpedig a nyelvhasználatból és a gyengébbik nem előtt álló lehetőségekből gyakran az az irány látszik, hogy itt nem a szerepek jól definiáltságáról van szó, ahol mindenki szabadon megtalálhatja a helyét, hanem arról, hogy a férfiak a maguk számára kényelmes módon akarják a világot kipárnázni. Ebben a miliőben a nőknek az a funkcionális feladatuk, hogy nyissák a sört, hozzák a távkapcsolót és jó teljesítményt nyújtsanak az ágyban. Ilyen férfiakból szerintem jóval több van, mint kellene, őket hívják pasiknak. De hol vannak a született férjek, akik nem maguk alá gyűrik a hölgyeket, hanem körülveszik őket?
Persze az, hogy akkor mi lenne a helyesebb út, sokféle és szinte végtelen vitákban tisztázható, mindazonáltal most beugrott Arthur Conan Doyle egyik klasszikus regényének vége, Az elveszett világ utolsó jelenete. A sztoriban kalandorok indulnak útnak, hogy egy fennsíkra eljussanak, ahol még élnek a már kihaltnak vélt dinoszauruszok. Az egyik főszereplő, egy Malone nevű férfi többek között azért csinálja végig az életveszélyes túrát, hogy ezzel bizonyítsa férfiasságát otthon maradt, Gladys nevű szerelmének. Végül, mire hazaér a veszélyes útról, döbbenten tapasztalja, hogy a nő időközben már férjhez ment valakihez! Malone mindezek után elkeseredetten kérdezi, hogyan lehetséges az, hogy míg ő sárkányokkal harcolt és legyőzte őket szívszerelme kezének megnyeréséért, addig másvalaki ilyen simán "elhódítja" tőle a nőt? Erről aztán a szerencsés férfit is megkérdezi. A jelenet sok férfi agyába beleéghetne:
"- Legalább azt mondja meg: micsoda maga? Egyetemi tanár? Püspök? Király? Tengernagy? Miniszter?
- Dehogy kérem - felelte szerényen -, napidíjas vagyok egy ügyvédi irodában, a Johnson és Merivalnál, a Chancery Lane 41. szám alatt.
- De a kellő pillanatban itt volt, s nem a repülő sárkányok birodalmában - mondotta Gladys nem minden él nélkül, s én összetört szívvel támolyogtam ki a villa kapuján..."
Reggel meghallgattam az Ákos interjút. Engem is megihletett.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés"ha a nők részt akarnak venni a társadalomban, akkor saját modelljüket a férfiak által kialakított kifejezésrendszerhez kell igazítaniuk"
VálaszTörlésEbben sok igazság van...
Egyébként Ákos megjegyzéséhez annyit, hogy nem teljesen értem, hogyan tölt ki egy TELJES női életet a szülés és gyereknevelés. Ezt csak olyasvalaki mondhatja, akiknek az egészről halvány lila gőze sincs. Ha ez nem csak egy bon mot-nak szánjuk, hanem jobban belegondolunk, akkor mondjuk 25 éves koráig általában nem szül egy nő, sőt ez ma még inkább kitolódik, és azt az időt is el kell valahogy tölteni család és gyerekek nélkül :). Illetve, ha mondjuk 3 gyerek van, ott is az igazán intenzív időszak egy nő életében kb 6-8 év, amíg óvodába nem kezdenek járni a gyerekek, majd iskolába, kevesebb gyerek esetén pedig még ennyi se kell. Ha már közösségbe járnak a gyerekek, és nem kell őket felügyelni, akkor én még Ákosnak se hiszem el, hogy egy teljes "női napot" kitesz a család. Tehát mondhatjuk, hogy az élet kb 70-80 évéből a szülés-kisgyerekezés kitesz max 8-10 évet, de maximum, és akkor a maradék hogy fér bele ebbe az igen csak szűk dimenzióba :)?
Én egyébként jót mulatok magamban, amikor ehhez hasonló megnyilvánulásokat látok-hallok, és sajnálom az illető feleségét. Miért gondolja egy férfi, hogy egy nőnek nincsenek például szellemi, vagy egyéb lelki igényei? Miért gondolja, hogy nem szeretne néha olvasni, tanulni, fejlődni valamiben esetleg szakmát tanulni, stb?
De a magam részéről ezen már nem lepődök meg, hozzá vagyok szokva, és örülök, amikor valaki Sytkához hasonlóan az érem másik oldalára is kíváncsi. Másrészről azt is gondolom, hogy azok a férfiak, akik a nőket kizárólag ilyen szerepekben képesek látni, azok valószínűleg a világ egyéb aspektusaira is kevéssé érzékenyek, és ez inkább számukra probléma. Ákosnál csak azért meglepő, mivel elvileg "művész", tehát az ember azt gondolná, nyitott szemmel és füllel jár-kel a világban, ezek szerint mégsem.
Ahogy látom, Ákos körül dagad a botrány és már a Telekomm is magára hagyja. Az általa elmondottaktól függetlenül azért ezt a hisztériát túlzásnak érzem - mint a Telekomm kapcsán az embert a hitvallásuk meg családról alkotott fogalmaik izgatnák...
TörlésEgyébként elárulom, hogy én kedvelem Ákos zenéjét és szövegeit is. Éppen az (is) tetszik benne, hogy ennyien utálják: ez a hitelesség egyik biztos jele. :-) Annak ellenére, hogy a beépített konzervatív-jobboldali szűrője néha az átlagosnál erősebben működik, én nem mondanám róla, hogy nem jár nyitott szemmel és füllel a világban. No de nem tisztem védeni Ákost, arra neki egyébként sincs szüksége, hiszen nagyszerűen megállta a helyét az elmúlt 30 évben.
Ákos szerintem bele van ragadva egy kissé félreértelmezett "értelmiségi zenész" szerepkörbe, amire rá is játszik, ezt egyébként elég jól megragadja és kifigurázza az Indexen található dalszöveg-generátor is, érdemes megnézni :).
Törlés"Éhesen játszani keserű
Az árnyék gyermeke kemény
Egy bánatos angyal elfelejt
Feloldoz meztelen remény
A terhes talizmán éltető
Vigyázón elbukik a hold
Csábítón elégni utolsó
Az alkalom minden bűnt felold"
:)
De Ákoson túllépve és visszatérve a lényegi mondanivalóhoz, sokat hallani manapság, hogy a férfiak feminin, a nők pedig maszkulin irányba mennek, tolódnak el. Engem komolyan érdekel, milyen lenne az a "női princípium" például, amiről Ákos is beszél, tehát mit kellene felmutatni, milyennek kellene lennie egy olyan nőnek, aki a maga nőiségét szűkebb és tágabb tekintetben, a gyakorlatban is megéli. Azt például sokaktól hallom, hogy ilyen "maszkulin" jellemvonás egy nőnél a határozottság, éppen egy szakembertől, Csernustól hallottam ma ezt. Eszerint a határozatlanság nőies tulajdonság lenne, mintha az élet sokféle területén, például egy lakógyűlésen vagy a piacon nem lenne szükség határozottságra :)... Ezt most csak azért hoztam fel, mert ebben a nő-férfi témában, ha a keresztény vetületet nézem, engem leginkább az a páli kijelentés foglalkoztat, miszerint a nő "feje" a férfi kell legyen. Ez persze sok mindent jelenthet, de számomra azt sugallja, hogy a nő a férfival szemben mondjon le a határozottságról és az önállóságról, és támaszkodjon a férfira, hagyja rá magát.
Ennek azonban elég mély spirituális vonzata is van - jómagam például mindig úgy éreztem, vagy legalábbis jó ideje, hogy a legnagyobb határozottságot Isten JELENLÉTE, az Ő felettem/mellettem állása követeli meg tőlem. Az, hogy bármikor számon kérhet, bármikor eljöhet a pillanat, amikor a kártyáimat ki kell terítenem előtte, sőt, tulajdonképpen a kártyáim már mindig is kiteregetve vannak, folyamatosan előtte állok, a legnagyobb reflektorfényben, és így is meg kell tudnom állni (és szerintem ez mindenkire vonatkozik). És ebben a helyzetben nem a férjem lesz az, akit megítél és akit számon kér, hanem én magam, és helyettem senki nem fog odaállni elé. Szóval én úgy érzem, messze több határozottságot és önállóságot igényel az Istenben való hit, az Ő létének tudata, az Ő valamelyes ismerete, mint a világban adódó bármilyen helyzet. Ha Isten előtt meg tudok állni, akkor bárki ember előtt is meg tudok, szóval a világi határozottság nemtől függetlenül csak kisugárzása annak, amit egy hívőnek Isten előtt kell(ene) éreznie. Egy nőre ugyanúgy vonatkozik ez, mint egy férfira - tehát azt gondolom, nem helyes abban a tudatban élni egy életet, főleg egy hívőnek (egy hívő nőnek), hogy nem alakít ki egy alapvető spirituális önállóságot, ha nő, ha férfi, és ez sokkal erősebb lesz, mint a világi önállóság.
Ebből a szempontból nem tudok igazat adni Pálnak, és szerintem helytelen is azt sugallni bárkinek, ez esetben nőknek, hogy önmagukban nem kell támpontot találniuk, és mindig egy férfi viszonylatában, egy férfi mellett kell látniuk, értelmezniük magukat.
Kedves Laura!
TörlésItt némi elfogultságot érzek a részedről ;)
Ha valaki azt mondja, hogy a nő alapvető feladata a szülés és a gyereknevelés, az miért jelentené azt, hogy emellett nem lehet semmilyen szellemi-lelki igénye? Nem is értem, hogy ez hogy vetődhet fel benned? Ha azt mondják, hogy a férfi kötelessége eltartani a családját, az azt jelenti, hogy ezen túl semmilyen más szellemi igénye, hobbija, szórakozása nem lehet?
Azt pedig normális, ép férfi nem várhatja el, hogy a nő határozatlan legyen és mondjon le minden önállóságról (különösen a spirituális önállóságról). Az viszont jogos elvárás lehet, hogy bizonyos területeken, ahol hagyományosan a férfinak "illik" határozottnak lenni, ott a nő ne próbáljon nagyobb határozottságot mutatni, mintegy a férfi elé tolakodva. Ez persze fordítva is igaz, a férfi se akarjon meghatározó lenni a női területeken.
Hogy ne vádolhassanak egyoldalúsággal, megjelenítek egy női véleményt is: a feleségem egyetért Ákos szavaival. Sőt, szerinte az a megalázó a nőkre nézve, hogy az anyaságot lekicsinyelve azt állítják, hogy összeegyeztethető a karrierrel, mintha az csak valamiféle szabadidős tevékenység volna. Vagy pénzre váltható, mint a munka.
Ja, és a női súlyemelés és body-building igenis abszurd.
Discipline,
Törléssajnos a véleményem nem elfogultságon alapul, hanem tapasztalaton :). Az életem úgy alakult, hogy nagyon sok olyan közegben mozogtam, ahol a férfiak voltak többségben, és rengeteg olyan helyzettel találkoztam, ahol vagy kimondottan - esetenként minősíthetetlen hangnemben is -, vagy kimondatlanul, abszolút kimutatták és éreztették a nőkkel (nem csak velem) azt, ahogyan a nők általuk vélt helyéről gondolkodnak. Ezek között volt a László által említett mérnöki-logikai szakma, tudományos terület, de sport is - nem súlyemelés :). Az én élettapasztalatom sajnos egyértelműen az, hogy a férfiak nagy része, akár tetszik ez így kimondva, akár nem, nem tud mit kezdeni azokkal a nőkkel, akik nem a hagyományosan(!) nőknek ítélt és szánt területeken mozognak. Ez nem jelenti azt, hogy MINDEN férfira jellemző lenne ez, de a legtöbbükben mégiscsak megvan ha más nem, egyfajta gyanakvás, és sokszor nőként már ez is zavaró.
Tehát sajnos nem tudok egyetérteni veled, itt igenis szükség van korrekcióra, és bevallom, nekem személyesen sok bosszúságot okozott ez a mentalitás, és okoz jelenleg is vállalkozóként, amikor egyesek (akár nők is) olyan hangnemet engednek meg maguknak olykor, amit egy férfival szemben nem valószínű hogy megtennének. Elég sok konkrét történetem van, de nem szeretnélek ezzel fárasztani titeket, meg túl személyesek is. A lényeg az, hogy én sajnos a saját bőrömön tapasztaltam ezt, és ezért lehetséges az is, hogy egy olyan nőnél, aki hagyományosabb közegekben mozgott, érzékenyebb vagyok a témára. De nem gondolom, hogy pusztán azért le kellett volna mondanom a személyes érdeklődéseimről, mert az említett közegekben lévő férfiakat zavarta a "női jelenlét".
De hogy egy nem hozzám kapcsolódó példát is felhozzak, a könyvelőm, aki nő, mesélte, hogy azért vett fel maga mellé férfi kollégát is, mert a NAV-nál mindent egyszerűbben és gyorsabban elintéznek a férfi munkatársának, nem kötözködnek, nem vitatkoznak vele. Ő már nem is jár egymaga ügyintézni hivatalba, mindenhova a férfi kollégáját küldi.
Ne haragudj, de azt nem teljesen értem, miért kell választani munka (szándékosan nem KARRIERT mondtam) és anyaság között. A feleséged véleménye azt sugallja, miszerint a kettő összeegyeztethetetlen. A legelső kommentemben írtam pár sort arról, kb milyen lekötöttséget jelent ez az évek számát tekintve, és egyszerűen nem hiszem el, hogy például iskolás korú gyerekek mellett egy nőnek még teljes napját kiteszi az anyaság úgy, hogy mellette ne tudna dolgozni. Sok olyan ismerősöm van, akik "beleszoktak" ebbe az "anyaszerepbe" és 18-20 éves gyereküket furikázzák ide-oda, a fenekük alá tolnak mindent és állandó készenlétben állnak. Ettől szerintem NEM lesznek jobb anyák, csak a gyerekeik lesznek önállótlanabbak, elkényeztetettek, ők maguk pedig frusztráltak. Nem értem, hogy köt le az anyaság maga teljes időben egy egész életet.
Ja, és akkor arról még nem is beszéltem, hogy a filozófiai irodalomban milyen sűrűséggel hozzák összefüggésbe a nőkkel a következőket: passzivitás, butaság, gyengeség, felületesség, és a gondolkodó szerv hiánya :), stb.
TörlésAz egyik leghíresebb zsidó filozófus, Maimonidész a nőket egy kalap alá veszi a gyengeelméjűekkel és a gyerekekkel. Egy másik szerint a legalacsonyabb spirituális szinten lévő férfi is magasabb rendű, mint a legmagasabb szintre jutott nő. És még sorolhatnám. Tehát a gondolkodás története maga is tele van tárgyi bizonyítékokkal e tekintetben :).
De hozzá kell tennem, hogy ezért a nők maguk is felelősek, miután hagyták veszni saját női közösségeiket, hagyományaikat, és az ezeket összetartó erőt, és nem igyekeztek saját identitásukat, helyzetüket kutatni, megérteni, erősíteni - gyakorlatilag megadták magukat a kisebb ellenállásnak és afelé mentek, amerre egyszerűbb volt.
Egyébként mik azok a területek, ahol, ahogy írod, a "férfinak illik határozottabbnak lenni"?
TörlésUgyanis sajnos a nőknek például már azokon a területeken sem illik határozottabbnak lenni, ami kimondottan az övék kellene legyen, ez pedig a terhesség-szülés témaköre, amit jelenleg ugyancsak a férfi orvosok uralnak szakkönyvekből tanult "tudással", de valódi tudás nélkül, ezzel ugyanis csakis nők és csakis olyan nők rendelkeznek, akik maguk is voltak már terhesek és szültek gyereket. Ez is egy nagy szívfájdalmam, hogy a látszólag hozzáértő férfiak alakítják és vezetik ezt a területet, miközben ez kizárólag csak nők feladata lehetne, akik saját tapasztalataikkal segítik és támogatják egymást. Felháborító volt azt hallanom egy szüléssel kapcsolatos műsorban az egyik budapesti kórház szülészetének vezetőjétől, hogy, idézem: "a mai nők nem tudnak szülni és ezért olyan sok a császármetszés", miközben éppen arról van szó, hogy a többségében férfi orvosoknak fogalmuk sincs arról, hogyan kellene a szüléshez megfelelő körülményeket kialakítani a nők számára, és ezen körülmények hiányos volta okozza a rengeteg traumás szülést és császármetszést. Itt például a férfiak - a férfi orvosok - egyáltalán nem érzékelik, hogy nem jó helyen vannak, és sajnos a nők nem emelik fel a szavukat és nem tesznek ez ellen.
Nem kérdőjelezem meg a tapasztalatodat. Ezt a jelenséget én is rossznak tartom, és az általad leírt megnyilvánulásait meg egyszerűen bunkóságnak. De ha mögénézünk az okoknak, akkor azért felsejlik, hogy nincs minden rendben a társadalmi szerepek körül. A hagyományos rendszer megbomlott, ezt nem könnyű feldolgozni társadalmi szinten sem, és ehhez jönnek még esetleg egyéni frusztrációk, kapcsolati problémák, stb.
TörlésAz anyaság-munka összeegyeztethetőség kérdésében nem elsősorban az időnek van kulcsszerepe (bár sokszor ez is komoly problémát jelent), hanem a hozzáállásnak. Ha nem az az alapállás, hogy a nők elsődleges szerepe, feladata az anyaság, akkor sajnos ez a gyakorlatban úgy csapódik le, hogy a nőktől a munkában ugyanolyan teljesítményt, helytállást várnak el, mint a férfiaktól, és anyaság feladatai emellett plusz teherként nehezednek rájuk. A magyar helyzet különösen rossz ilyen szempontból, igen ritka nálunk a családbarát munkahely. Lehet, hogy Te azon kevesek közé tartozol, akiknek ez nem okoz problémát, de hidd el, hogy a nők többségének komoly megterhelést jelent.
Amit a szülésről írsz, azzal teljesen egyetértek, sajnos saját tapasztalattal is alá tudjuk támasztani. Nem véletlen, hogy régen nők segédkeztek a szülésnél.
A világ látszólag férfiközpontú, ám ennek nagyon egyszerű személyiségprofil típusú oka van: az összes komoly (és tisztességes) jövedelemszerző tevékenység műszaki-logikai. Ennyi. Abszolút nem a férfiakon, hanem a nők műszaki-logikai érdeklődésén múlik, mennyit fognak keresni a jövőben. Ha nő vagy, és sokat akarsz tisztességes munkával keresni, tanulj műszaki-logikai témát, és abban próbálj kitűnni, mert abban volt, van és lesz a nagy pénz.
VálaszTörlésAmi a gyermekvállalást illeti: állapotbeli kötelesség. Ha nem teljesül, a nő olyan alapvető mulasztásban van, mint a férfi, akinek az önmegvalósítása nem teszi lehetővé, hogy eltartsa és nevelje a gyerekeit. Utóbbiról könnyen belátjuk, hogy felelőtlenség, sőt mocsokság, nincs rá mentség. Miért gondolkodnánk másképp a női biológiából adódó alapkötelességekről?
Összegezve: a nő érezze feladatának a gyermekvállalást és -nevelést, valamint előtte és utána a műszaki-logikai pályán való, komoly jövedelemmel járó érvényesülést. Akinek nem megy az egyik és/vagy a másik, az frusztrált lesz, de erről nem a férfiak, hanem a saját rossz döntései tehetnek.
Király ez a falvédő! Lehet valahol rendelni? :D
VálaszTörléshímezz magadnak :)
Törlés:DDDD
Törlés"férfinak lenni mindig is jobb volt"
VálaszTörlésMI VAN???
Mielőtt ekkora baromságot beszélsz, ugyan olvasgass már egy picit, aranyom!
Akár a múltról:
http://www.ferfihang.hu/2012/07/25/az-elnyomott-nok-hangja/
Akár a máról:
http://www.ferfihang.hu/2014/03/11/ferfiuralom/
/zombigyilkos/
"Lássuk bárhogyan a férfiak és a nők szerepét a társadalomban, a teljes igazság az, férfinak lenni mindig is jobb volt."
VálaszTörlésMondod te, de jó lenne, ha csak a magad nevében beszélnél. Lehet hogy neked jobb volt, azt nem vitatom...