A vázlatos áttekintés végén szeretném még egyszer egyben látni azokat a lényegesebb pontokat, amelyek a házasság kapcsán eddig felmerültek, illetve rámutatni arra a lassan kibontakozó tendenciára, ami úgy tűnik ellenkezőjére vette a figurát, ami a házasságot illeti...
Az előző bejegyzésekben a teljesség igénye nélkül arról szerettem volna írni, hogy az elkötelezett, monogám házasság a társadalom javára válik, sőt, véleményem szerint ez a legjobb együttélési forma. A nemiség is legharmonikusabban a házasság keretein belül tud kiteljesedni. Ha megpróbálnám nagyon röviden összefoglalni a lényeget, én ezeket a pontokat találom a legfontosabbaknak:
- a társadalom fenntartásáról gondoskodni kell, ám szinte egyetlen kultúrában sem nézik jó szemmel a házasságon kívüli gyermekvállalást.
- a monogám hajlam a család egybentartását szolgálja. A család minden kultúrában létezik. Ez a legegészségesebb színtere a gyermek nevelésének.
- az a legjobb, ha a gyerekek anyai és apai mintákat is látnak maguk előtt, valamint a vér szerinti szüleik nevelik őket. Ebben kézenfekvő a házasság, mint együttélési forma.
- teológiai értelemben a jó házasság három személy kapcsolata, azaz Isten is része. Az ideális párkapcsolatban megjelenik az a szeretet, ahogy Krisztus szerette az övéit és életét adta értük.
Az ember azt gondolná, ha a házasság a legjobb együttélési forma, akkor az emberek - akár vallásosak, akár nem - pusztán a józan eszükre hallgatva is erre törekszenek, és mindent megtesznek azért, hogy a házasságot ne bontsák fel. Az élettársi kapcsolat logikusan és jellemzően kevésbé termékeny, mint a házasság (általában kevesebb gyerek születik), mivel a felek eleve amellett tették le a voksukat, hogy bármikor könnyedén kiléphessenek a kapcsolatból - ezt pedig egy gyermek sokkal nehezebbé teheti. A házasság tehát azért is tűnik a legjobb együttélési formának, mert egy szilárd, zárt, egymás felé elkötelezett kontextusban nőhetnek fel a legbiztonságosabban utódok, akik gondoskodnak a társadalom fennmaradásáról.
Ha átrohanunk néhány történelmi korszakon, akkor a házassággal és nemiséggel kapcsolatos gondolatok sokféleségével találkozhatunk. A kereszténység a római kor erkölcsiségének hanyatlása idején indult el, és józanságra, tisztaságra szólított fel a házasság kapcsán. Ám az első keresztények hajlamosak voltak arra is, hogy átessenek a ló túloldalára. Egyfelől felszólítottak a libertinus irányzatokkal szembeni állásfoglalásra, másfelől viszont a testet megvető gnosztikus gondolatoknak is teret adtak. Nisszai Gergely például azt állította, a kétnemű emberiség, melynek tagjai csak szexuális egyesülés útján képesek szaporodni, a bűn felől értelmezhető magatartást tanúsítanak a szexualitásban. Az ilyen észjárásnak az lett a következménye, hogy már a házasságon belüli szexre is ferde szemmel néztek, és afféle "bocsánatos bűnnek" tekintették. A középkorban Aquinói Tamásnál már jött egy kis "enyhülés": ő már a nemi érintkezést nem, "csak" a nemzés kizárását tartotta bűnnek... (Ugyanakkor érdekes, hogy éppen a középkorban az egyház a házasságok védelme érdekében(!) elfogadta a szervezett prostitúciót. Egyébként pont Aquinói Tamás fogalmazott úgy, hogy az ilyesmi "olyan nélkülözhetetlen, mint a palotákban a szennyvízcsatorna").
A reformáció élesen szembefordult a szexualitást elítélő gondolatokkal: kiderült, nem a szexualitás utáni vágyban, hanem létünknek Istentől való elszakítottságában van a bűn gyökere. Luther azt mondta, a házasság a "tisztátalanság elleni gyógyszer", míg Kálvin - egyetértve Luther megállapításával - a házasság kölcsönösség-jellegét hangsúlyozta, valamint a férfiúi önfegyelmet emelte ki.
A mai kor szekularizmusában meg azt látjuk, hogy a nemiség szinte központi kérdéssé vált a nyugati világban, egyben külön is szakadt a házasságtól. Egyben a fogyasztói társadalom ismérve is: kereskedelmi termék lesz, a kereslet és kínálat része. Ma a szex portéka, termékeket eladni segítő marketingtermék, amivel könnyedén manipulálhatók vagyunk.
Nos, ez a szó szerinti nyargaló tempó persze nem tette lehetővé, hogy alaposan kielemezzem a nemiség és a házasság összefüggéseit, de az áttekintésből az én lelki szemeim előtt egy olyasfajta tendencia bontakozik ki, ami egy szigorúbb, már-már prűd hozzáállás után mostanság átlendült egy "mindent szabad" és "csakis a teljes szabadság az elfogadható" címkékkel jellemezhető irányba. És igen: ezt nem konzervatívként is így érzem. Mindez nyilván a szellemi ingamozgás törvénye: ahogy a felvilágosodás előtti korokban az inga kilendült az egyik irányba, ami a szigorú és prűd hozzáállást illeti, úgy a felvilágosodás utáni évszázadokban az inga a másik oldalra mozdult, és ez magától értetődően a határok felszámolását hozza magával. Félre ne értsen senki: nem azt mondom, hogy ami régen volt, úgy volt jó, ahogyan volt, de azt sem, hogy ami ma van, az lenne a kívánatos.
Egy azonban biztosnak tűnik számomra, mégpedig az, hogy akárhogy is mozog ez a bizonyos inga a két végpont között, a jó házasságnál jobb találmányt az emberiség még sosem tudott kifejleszteni - annak gyökerei pedig olyan alapvetőek, hogy már a Szentírás első lapjaira is felkerültek.
Egy azonban biztosnak tűnik számomra, mégpedig az, hogy akárhogy is mozog ez a bizonyos inga a két végpont között, a jó házasságnál jobb találmányt az emberiség még sosem tudott kifejleszteni - annak gyökerei pedig olyan alapvetőek, hogy már a Szentírás első lapjaira is felkerültek.
Én tehát maradok a házasság mellett, és azt szeretném, ha ezt az indokolatlanul meggyengült intézményt sikerülne újra igazán népszerűvé tenni. Azt hiszem, az egyháznak óriási szerepe és felelőssége van ebben.
„Az ember azt gondolná, ha a házasság a legjobb együttélési forma, akkor az emberek - akár vallásosak, akár nem - pusztán a józan eszükre hallgatva is erre törekszenek, és mindent megtesznek azért, hogy a házasságot ne bontsák fel."
VálaszTörlés- Az emberek valami miatt csak Istenen keresztül tudnak kapcsolatban maradni a józan eszükkel. Vizsgálandó rejtély, hogy miért, de ez a tapasztalati adat. Isten nélkül a józan ész is elvész.
Azt vitatom, hogy az egyház kifejezetten elfogadta volna a szervezett prostitúciót. Pontosabb megfogalmazás lenne, hogy szükséges rosszként az egyház nem akarta erőnek erejével betiltani. Ma is van prostitúció, a protestáns országokban is, azonban pontatlan lenne úgy fogalmazni, hogy azért van, mert a protestáns egyházi szervezetek kifejezetten elfogadják. Használjunk egységes mércét.
A katolikus egyháznak egy időben nagyon nagy beleszólása volt a társadalom működésébe, amit betiltott, az frankón be volt tiltva. Ezért kellett állást foglalnia olyan ügyekben is, amelyekben ma már nem tartjuk illetékesnek. Ezért is jó az egyháznak kimaradnia a világi hatalomból: pl. nem kell beleszólnia az uborka görbületére vonatkozó EU-szabványba.
Egyébként, ma sem tudunk mit kezdeni a prostitúcióval, világiként sem. Jó lenne, ha nem lenne, de erre törekedve könnyen nagyobb gondot okozhatunk, mint ha igyekszünk ésszerűen szabályozni.
Kedves Sytka!
VálaszTörlésAlapvetően konzervatív beállítottságúként csak üdvözölni tudom ezt a sorozatot, minden megállapításával egyet tudok érteni. Örülök, hogy nem konzervatívként is így gondolkodsz! (Bár szerintem kereszténynek lenni már önmagában is erőteljes konzervativizmus - bizonyos szempontból.)
"1. a társadalom fenntartásáról gondoskodni kell, ám szinte egyetlen kultúrában sem nézik jó szemmel a házasságon kívüli gyermekvállalást."
VálaszTörlésAhogy a balkezességet, vagy az eltérő bőrszínt. Amint azonban valamilyen univerzalizmus teret nyer, kiderül, hogy ezek nem létező korlátok. A zabigyerekek jogait az állam a társadalom, a tradicionális kultúra szereplőivel szemben védi. És egy szabad társadalomban a zabigyerek semmilyen megkülönböztetést nem szenved. Városban tökéletesen megküönböztethetetlen a két gyermektípus, a falusiak hülyesége, meg legyen az ő dolguk. Ha a falu kiürül az elviselhetetlen összezártságtól, változatlanságtól és az egymás agyára menésőt, akkor megérdemli.
"a monogám hajlam a család egybentartását szolgálja."
A nő monogám hajlama igen, a férdi promiszkuis hajlama pedig a fajfentartást.
"A család minden kultúrában létezik. Ez a legegészségesebb színtere a gyermek nevelésének."
És a család állhat akárkikből, ahogy azt a világ folyása mutatja. Ohana azt jelenti család, a családban senkit nem hagyunk egyedül. :) Ha megvan az istentől áldott kötelék (gyümölcséről ismerszik meg a fa), akkor tökéletes család válhat egy kisebb közösségből, bármi legyen is az.
"az a legjobb, ha a gyerekek anyai és apai mintákat is látnak maguk előtt"
A minták kudarcot vallottak, mert a világ már olyan szinten változó, hogy azzal csak a kreatív emberi elme képes lépést tartani. Egyénileg, naprül napra kell megkonstruálni azt, hogy mit jelent párkapcsolaban, családban élni. A tradicionális, azaz a felek által nem átgondolt, csak mintakövetésen alapuló házasságokban valószínűleg több a családon belüli erőszak, mint a gyermeket nevelő azonosnemű szülőknél, akik megharcoltak azért, hogy együtt élhessenek, mint család és ezt elfogadtassák a környezetükkel is.
"valamint a vér szerinti szüleik nevelik őket."
az csak az ostoba társadalmi nyomás miatt van, hogy a nem vér szerinti szülők gyereke hátrányban van a többiekkel szemben. Mindaddig amíg erről a gyermek nem tud, vagy amíg nem foglalkoztatja ez a dolog, addig megkülönböztethetetlen egy vérségi és egy vértelenségi szülő-gyerek kapcsolat. Ez a legcsodálatosabb az egészben. Egy egyedülálló buddhista szerzetes is képes egy kicsiny gyermeket szeretetben felnevelni. A bajok később kezdődnek, amikor a gyermek társadalmi megkülönböztetés áldozata lesz. De az legyen a társadalom problémája, ezért nem a csonkacsaládot terheli a felelősség. Lásd még: ne ítélj, ..
"Ebben kézenfekvő a házasság, mint együttélési forma."
A házasság egy papír. A válások száma kisebb lenne, mint az élettársi kapcsolatok felbomlása? A papírnak van visszatartó ereje? A kapcsolat attól szent, hogy Isten megáldja. De ez nincs összefüggésben a felek szándékaival, csak a megvalósult cselekedeteikkel. Bár, ebben asszem nincs vitánk. Éppen ezért viszont a házasságnál erősebb kötelék az Isten által áldott akármilyen kapcsolat... de ez meg Isten szándéka.
"Az élettársi kapcsolat logikusan és jellemzően kevésbé termékeny, mint a házasság (általában kevesebb gyerek születik), mivel a felek eleve amellett tették le a voksukat, hogy bármikor könnyedén kiléphessenek a kapcsolatból - ezt pedig egy gyermek sokkal nehezebbé teheti. "
Akkor a mondat cáfolata pont benne van a mondatban: a gyerekszereplő megjelenése az, ami az élettársi kapcsolat felbontását gátolja. Ergo, az már egy család és stabil.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
TörlésNo, lebuktam, francba :)
VálaszTörlés"A házasság tehát azért is tűnik a legjobb együttélési formának, mert egy szilárd, zárt, egymás felé elkötelezett kontextusban nőhetnek fel a legbiztonságosabban utódok, akik gondoskodnak a társadalom fennmaradásáról."
Bibliai értelmben a házasság és az élettársi kapcsolat között még formális különbség sincs. Ma pedig, ha a házasság mindkét fél esetén beleegyezésen alapul, akkor nincs jogunk megtiltani, hogy amikor a beleegyezés az egyik fél részéről már nem él, akkor az a fél kilépjen a kapcsolatból. A stabilitást tehát nem a változtathatatlanság hanem a beleegyezés folyamatos fennmaradása adja.
"A mai kor szekularizmusában meg azt látjuk, hogy a nemiség szinte központi kérdéssé vált a nyugati világban, egyben külön is szakadt a házasságtól. "
A szexuális műveletlenség és ordenáréság és a prüdéria kéz a kézben halad. Mo. kegyetlenül prűd és zsexuálisan műveletlen ország.
"a jó házasságnál jobb találmányt az emberiség még sosem tudott kifejleszteni"
Ez a mondat a flaszifikálhatatlanság mintapéldája. Mert amint látunk olyan házasságot, ami nem felel meg az elvárásoknak, te azonnal rávághatod, hogy na, jó, de az nem "jó" házasság.
„Ez a mondat a flaszifikálhatatlanság mintapéldája. Mert amint látunk olyan házasságot, ami nem felel meg az elvárásoknak, te azonnal rávághatod, hogy na, jó, de az nem "jó" házasság."
Törlés- yuki, a „ne öntsük ki a fürdővízzel a gyereket" mondás mond neked valamit? Pl.: a legtöbb autó elromlik néha. Indokolja ez az autó mint kategória megszüntetését, vagy a fémhulladékkal egyenértékűvé nyilvánítását? Szerintem ésszerűen gondolkodó ember számára nem indokolja. A valósággal annál többet tudunk kezdeni, minél árnyaltabban és gyakorlatiasabban gondolkodunk róla.