Simon Róbert nevét azt hiszem senkinek nem kell bemutatni, ha az iszlám vallásról esik szó. Orientalistaként és vallástudósként, főiskolai tanárként és talán legismertebb munkája, a Korán magyarra fordítása révén közismertnek számít a szakmában. Egy vele készült friss interjúban sokat beszélt az iszlámról, és legfőképpen arról, miért ennyire zárt a muszlim világ a külső hatások előtt. Látva Európa helyzetét, ahogy egyre erősebben találkozik a muzulmánokkal, ezzel a kérdéssel azt hiszem jól tesszük, ha mi is foglalkozunk. A most következők csupán hangos gondolatok, semmi többnek ne vegyétek ennél...
 |
| Simon Róbert |
"Az iszlám korai évszázadait rendkívüli nyitottság jellemezte, de az elmúlt ezer évben a sorozatos kihívások és az azokra adott helytelen válaszok miatt az iszlám társadalmak bezárkóztak, és egy konstruált múltban keresnek fogódzót." - állítja Simon. A múltba kapaszkodni - azt hiszem ez nemcsak az iszlám, hanem általában minden világvallás jellegzetessége. A múlt sokszor eszményibbnek és sikeresebbnek tűnik a jelennél - gondoljunk csak arra, amikor manapság a keresztények az ősegyházat idealizálva az apostoli időket emlegetik, amikor még "működtek a dolgok", történtek a csodák és terjedt az evangélium. A kezdet sokak szemében maga a paradicsomi állapot, amikor még az alapok rendezettek voltak, ezért egyesek az ahhoz való visszatérésben látják a szellemi megrekedtségből kivezető utat.
Ám nem minden múlt ugyanolyan. A kereszténység és az iszlám vallás múltja több fontos ponton is különbözik. Érdekesnek találom Simon Róbert eszmefuttatását, mely a két vallás történeti kezdetének körülményeit vizsgálva azt fejtegeti, hogy míg a kereszténység egy "kész társadalomba" érkezett és kezdete kezdetén meg kellett tanulnia ahhoz alkalmazkodnia, addig az iszlám "maga hozta létre a társadalmát. Egy igen laza és langyon politeizmussal szemben föllépve képes volt arra, hogy a medinai korszakban Mohamed próféta munkássága révén a lét minden mozzanatát átható társadalomintegráló mezőt hozzon létre."
Míg a kereszténység alapvetően egy keretbe integrálódva teljesedett ki (és végül vette át az irányítást egészen a felvilágosodásig), addig az iszlám ahhoz van szokva, hogy önmaga válik keretté. Így aztán a társadalmi életnek nincs is olyan szegmense, amit akár pozitív, akár negatív módon ne hatna át maga az iszlám hit.
Ezek után az ember azt gondolhatja, az iszlám javíthatatlanul zárt világ, mely gránitfalakkal veszi körül magát, de Simon megjegyzi, hogy mégis az iszlám az egyetlen olyan kultúra, mely egy merőben más kultúrát is recipiálni volt képes: a 8. század közepétől a 10. század közepéig az antik filozófiát, orvostudományt és csillagászatot vagy más tudományokat átültettek arabra, ami később a mi európai gondolkodásunkra is hatott. Mindez azt mutatja, az iszlám igenis képes nyitott lenni. Ám mint tudjuk, az arab világok ezt a nyitottságot szinte egyik pillanatról a másikra bezárkózássá változtatták (nagyjából a 11. század környékén) - és ezt akkor tették, amikor olyan folyamatok léptek fel, melyek veszélyeztették az iszlám identitását. A nyitottság hirtelen megszűnései voltak azok a pillanatok, amikor felütötték fejüket a különféle fundamentalista és fanatikus mozgalmak az iszlámon belül, melyek a fentebb már emlegetett idealizált kezdeti állapothoz való visszatérést hirdették.
Mindezt összegezve azt mondhatjuk, hogy az iszlám tud nagyon nyitott és hirtelen nagyon zárt is lenni. Ezt a mozgást jól illusztrálja a bida kifejezés, melynek a tartalma is változó. A szó eredetileg azt jelenti, hogy újítás. "Az iszlámban, amíg nem merülnek fel nagy problémák, addig az újítások átvehetők - legyen szó műfajokról, művekről vagy épp gondolatokról. Amikor viszont rövidre zár a társadalom, akkor ugyanennek a bidának a jelentése: eretnekség." - mondja Simon.
A kérdés persze az, hogy ez a bida itt Európában az újítás vagy az eretnekség jelentéstartalommal telik majd meg egy ide érkező muzulmán fejében? Vajon képes lehet az iszlám együtt élni a demokráciákkal, amelyben mi élünk? Nyitottá válik vagy még zártabb lesz, amikor egy olyan társadalomba érkezik, melyet nem ő teremtett meg saját magának, hanem - akár a kereszténység a maga kezdetén - kényszerűen át kell azt vennie? Másként fogalmazva, az iszlám csak a maga által kialakított környezetben hajlandó élni, vagy meg tudja találni a helyét olyan közegben is, amit nem ő hozott létre?
Bevallom, az utóbbival kapcsolatban meglehetősen szkeptikus vagyok. Az iszlám nem csupán egy vallás, hanem totális életforma. Aki mélyen elkötelezett a muzulmán hitében, az elkötelezettje egy teokratikus berendezkedésű társadalomformának is - a kettő együtt jár, és össze van kapcsolódva a muzulmánok fejében. Egy muszlim hívő nem önmagában létezik, hanem csak része a nagy közösségnek, saját társadalmának, aminek minden részét áthatja a vallás. Ha feladja a hitét (például mert áttér a kereszténységre vagy szekularizálódik az európai környezetben), az nemcsak személyes döntés a saját sorsáról, hanem egyfajta társadalmi öngyilkosság is számára. Bizonyos értelemben megszűnik körülötte a világ, szerintem sokkal erőteljesebben, mint amikor egy keresztény szakad el a hitétől. Erre valószínűleg az Európába érkező muzulmán menekültek tömegei nem lesznek hajlandók. Inkább megmaradnak szellemi gettóikban, avagy a hírhedt "no-go" zónákban, hogy így őrizzék meg integritásukat. A kérdés inkább talán az, hogy ha az iszlám képes nyitottá is válni (és a történelmi tapasztalatokból tudjuk, hogy ez igaz), meg lehet-e úgy közelíteni ezeket az embereket, hogy ne érezzék azt, hogy "elveszik tőlük az iszlámot" (mert ez okozza az előbb már említett hirtelen bezárkózás reflexét), de mégis csepegtetni beléjük valamit a mi kultúránkból?
Őszintén szólva, keresztényként ez igencsak reménytelennek tűnik az én szememben. A kereszténység érthető módon nem akar konkurens vallást Európában, amikor még önmaga újraépítésén se nagyon tud dolgozni és a szekularizmussal küszködik. Ráadásul a keresztény küldetéstudat nehezen birkózik meg azzal, hogy "bennehagyja" a muzulmán embert saját hitében, hiszen azt a hitet tévesnek tartja, amiből Jézusnak mintegy ki kell szabadítania az iszlám követőjét. A kereszténység meggyőzni akar arról, hogy Jézus az egyedüli út - ez pedig sokkal inkább a hirtelen bezárás irányába mutat a muszlimok oldaláról nézve. Mit lehet akkor tenni? Egyszerűen zárjuk ki őket Európából és hagyjuk őket sorsukra? Vagy fogadjuk be őket valószínűsítve, hogy nem lesznek képesek integrálódni? Nekem úgy tűnik, kutyaszorítóban vagyunk.
Utolsó mondatodhoz kapcsolódva, legfeljebb az ésszerűtlenség kutyaszorítójába kevertük magunkat.
VálaszTörlésAki megnézi a tényanyagot, annak feltűnik, hogy Mohamed egyszerűen átírta (átdiktálta) az Ábrahám körüli történetet, és Izmailt, Mohamed ősét tette a középpontba. Miközben a Mohamed idejére már több ezer éves írott hagyomány (mazoréta és szamaritánus Biblia) szerint Izsák állt a középpontban, a zsidók őse, Izmailt pedig elkergették az egyiptomi szolgáló anyukával, és így kikerült az egész történetből.
Mohamed erre előáll egy kreatív szinkretista verzióval, miszerint Izmailt akarták feláldozni, ő Allah (Elohim, Jahve) kiválasztottja, és leszármazottai, az arabok képviselik Isten akaratát. Ez praktikus volt egy támadásra készülő arab törzsszövetségnek, de senki másnak nem adható el, legalábbis békésen nem. A perzsáknak is csak erővel sikerült, a törökök pedig a hódítás projektbe szálltak be a hadizsákmányért.
Az iszlám kezdeti nyitottsága annak köszönhető, hogy álcázó jelleggel decensen viselkedett, megállapodott a kopt keresztényekkel Bizánc ellenében, így hódította meg Egyiptomot. A későbbiekben elmúlt a decencia, Mohamed követői kimutatták a foguk fehérjét, a koptoknak annyi lett, és ez másoknak is feltűnt. Kb. úgy jártak, mint Torgyán József a maga szövetségkötésével - erősen megbánták, de akkor már késő volt.
Közben senki sem olvasta a Koránt, a muszlimok sem. Szelektíven idézgettek belőle 5-10 passzust. Egy írástudatlan világban ennyi elégnek bizonyult.
Az iszlám attól lett zárt, hogy eleinte a judaisták férkőztek bele, ők hozták a tudományt, ami előttük és utánuk nem volt. Azt ígérték, hogy segítenek leigázni a keresztényeket. Közben pedig arra gondoltak, hogy megsütik a saját pecsenyéjüket, mint a kakukk mások fészkében. A leigázás nem sikerült, a pecsenyesütés pedig egy darabig jól ment, de aztán lebuktak. Na, ekkor vált zárttá az iszlám a külsősökre, ettől kezdve nincs benne tudomány, nincs filozófia, csak agyatlan, analfabéta erőszak, amely minden tanulásban veszélyt lát. Joggal: csak a hülye fogadja el a Biblia aktuálpolitikai átírását. A cél azóta, hogy minden muszlim legyen folyamatos totális agykontroll alatt, különben bebukik a rendszer.
Az iszlám tolerálásával azt kockáztatjuk, hogy egy archaikus nőellenességet hozunk be esélyegyenlőségi szemlélet helyett, kemény fasiszta gondolatrendőrséget a lelkiismereti szabadság helyett, törzsi szemléletet a befogadó demokrácia helyett, analfabetizmust a tanulás kultúrája helyett, és totális, gátlástalan politikai erőszakot a zajos, de békés egyezkedés helyett. Nyugaton a politikai ellenfelet ügyes taktikával kisakkozzuk, vagy ha nem sikerül, akkor elfogadjuk, hogy ebben a körben ő sakkozott ki minket; míg iszlám földön a politikai ellenfélnek elvágják a nyakát, és nulla a nyitottság arra, hogy ezt másként is lehet(ne) intézni.
A nyugati kereszténység tolerálja a világi szemléletet, mert a mélyben ettől függetlenül működnek a keresztény értékek. Az iszlámot tolerálni viszont olyan ötlet, mint liberális demokráciában toleránsan megszavazni a Führer teljhatalmát, azt vélvén, hogy a liberális demokrácia végső fokon a Führer teljhatalmával is kompatiblis. Nem ésszerű.
Ezért mondom, hogy legfeljebb az ésszerűtlenség kutyaszorítójába kevertük magunkat.
Laci, magam is szeretek néha sarkosan fogalmazni, de ez a látásmód nekem itt-ott már túl szögletes. :-) Nincs időm most és nem is akarok ebbe mélyen belemenni, ezért csak címszavakban:
Törlés- Mohamed átírta a Bibliát? Ez részben igaz. Mondjuk azt, hogy nem igazán ismerte jól, amire illusztris példa, hogy a Jézusról szóló apokrif gyermekségevangéliumok és a protokanonikus evangéliumok között nem tett különbséget. Az átírást pedig azért tartotta szükségesnek, mert álláspontja szerint a kereszténység meghamisította Isten eredeti kijelentését. A kérdés mit értett "eredeti kijelentés" alatt? Mert ha azt, ami eljutott hozzá, azt lehet hogy én sem fogadtam volna el az ő helyében...
- az iszlám nyitottsága nem a decens viselkedésen, vagy nem csak azon múlik. Tényleg mutattak érdeklődést a tudományok iránt és magas szinten művelték is azt, ameddig meg nem jelentek olyan fundamentalista reformerek, akik elkezdték kiabálni, hogy "vissza kell térni" az ősi, az igazi, az ideális muszlim hithez.
- archaikus nőellenesség? Javaslom, hogy hallgasd meg az előző bejegyzés egyik kommentjében idézett interjút, mely a Kossuth rádióban készült egy olyan hölggyel, aki ezek között az emberek között élt. Közvetlen tapasztalatából azt mondta, hogy a nőket elnyomó muszlim férfiak képében sok a sztereotip elem. A nők nagyonis feltalálják magukat a saját helyzetükben és megvan a módja annak, hogyan tudják érvényesíteni az akaratukat. Bármennyire is fekete-fehérnek látszik ez a kérdés innen nyugatról, mégsem az...
- "Az iszlámot tolerálni viszont olyan ötlet, mint liberális demokráciában toleránsan megszavazni a Führer teljhatalmát..." - ebben a sarkos gondolatodban is sok igazság van, és mégis ismerünk számos olyan helyet, ahol az iszlám mint vallás és más rendszerek együtt élnek. (Szíria, Albánia is ilyenek).
Épp most olvastam egy cikket a török puccsról, amiből az derült ki, hogy az elbukott puccsisták az iszlám egy toleráns, párbeszédkész, más vallások felé nyitott verzióját akarták volna foganatosítani. Oké, nem sikerült nekik, mégis ez az elfojtott kísérlet jól mutatja, hogy vannak ilyen emberek, hogy létezik ilyen irányvonal is a muzulmán hitben. Valahogy arra kellene törekedni, hogy megtalálni a módját az iszlám liberálisabb irányának az erősebb támogatására. Talán ezen az úton a muzulmánok sem éreznék fenyegetve magukat (és nem zárnának be azonnal, ahogy a bejegyzésben írtam), de legalább nem a radikális iszlám terjedne annyira. Persze elismerem, ez egyelőre vastagon csak utópia.
Kedves Sytka, a hozzám hasonló sarkosak mellé fontosak a hozzád hasonló diplomaták is, ez így egy egység.
TörlésHa van konkrét tényanyagod, szívesen veszem.
Szíriában nem élnek konkrétan együtt muszlimok és keresztények, hanem a muszlimok épp halálra üldözik a keresztényeket. Albániában sem élnek együtt muszlimok és keresztények, hanem a keresztények dzimmi státuszban, harmadosztályú, törvényen kívüli megtűrtként egyelőre még élnek, teljes jogfosztottságban... Ilyen alapon Hitler is toleráns volt, amikor egyes helyeken még nem csapott le a zsidókra?
Engedj meg némi kuncogást a török puccs hátterében toleráns iszlám tanítást vélelmező véleményedre: egy toleráns iszlám tanításnak miért kellene megpuccsolnia az aktuális elnököt, aki maga is egészen toleráns, török mércével nagyon is? A puccs csak akkor értelmes, ha keményvonalas iszlám irányzat áll mögötte, ami egyben a háborús övezeti helyzettel is összhangban álló feltevés. Logikus lenne, hogy a háborúval szomszédos Törökországot bedöntsék, és dzsihadista irányítás alá vonják a keményvonalas szunniták, akik ott élnek.
A vastag utópiáddal semmi gond, folytassuk együtt. Tegyük fel, iszlám földön egyszer majd fel lehet tenni az alábbi kérdéseket:
- Mohamed bácsi miért nem értett egyet a Bibliával, pl. olyan alapkérdésekben, hogy Ábrahám Izsákot akarta feláldozni, Izmailt meg elűzte magától? Ezt miért tetszett szabadon megfordítható kombinációnak tartani?
- Ha pedig a Biblia ennyire megbízhatatlan, akkor miért tetszett rá egyéb szempontokból támaszkodni?
- Továbbá azt tetszett diktálni, hogy Jézus ember volt (mivel Istennek épeszű arab szerint nincs is fia), és nem halt meg igazán a kereszten, hanem levarázsolta magát onnan, amikor senki sem látta, mert mindenki épp másfelé nézett. Ezek szerint Jézus egyszerű varázspróféta lett volna - csakhogy Jézus ezt többször visszautasította, viszont mondott mellé még sok mást, pl. a szeretetről és erőszakmentességről, amit Mohamed bácsi utasít el. Milyen alapon, amikor Mohamed bácsi maga is jelentkezett Messiásnak a zsidó törzseknél, és mivel nem fogadták el, dühében legyilkolt(att)a őket? Ez a szerető, toleráns és végtelenül kegyes Allah akarata lenne, vagy az esendő Mohamed bácsi személyes politikai ambíciója?
- Mohamed bácsi átírta a tíz parancsolatot is. Miért? Ennyire szkeptikus tetszett lenni a Bibliával? Miért bízott jobban a saját egyéni diktálásában, mint sok millió tanult ember sok millió munkaórában filozófiailag felülvizsgált hagyományában?
- Miért tetszett minden másként gondolkodót eltakarítani az útból? Ez is a végtelenül kegyes Allah akarata volt, vagy klasszikus diktátori stratégia?
Nos, ilyen és még keményebb kérdések bármikor feltehetők nyugaton Jézussal kapcsolatban, de nem tehetők fel Izraelben a judaizmussal kapcsolatban, mert kirúgnak, és nem tehetők fel iszlám földön sem Mohameddel kapcsolatban - ha élve akarsz onnan hazatérni.
Legyünk maximálisan optimisták, tételezzük fel, hogy az iszlám is a mai értelemben vett tolerancia felé halad, ahogy a kereszténység 1700 tájától. A kereszténységre azonban igaz, hogy ez a tolerancia Jézus eredeti tanításából következik, és értelmezhető úgy, mint Jézus eredeti tanításának egyre tökéletesedő megvalósítása. Mohamed eredeti tanításában azonban nem szerepel tolerancia, az életművében sem, így a tolerancia csak a Mohamedtől való elfordulás formájában képzelhető el, ami iszlám szempontból máris nem tolerálható.
Tudom, hogy tanult vagy, nálam sokkal olvasottabb a teológiában, de elolvastad már a Koránt, és belegondoltál, hogy mit jelent a megvalósítása?
Még egy feloldhatatlan ellentmondás jutott eszembe: Mohamed azt diktálja, hogy Ábrahám Izmailt akarta feláldozni, Izmail volt az igazhívő, Isten akaratának hordozója és a valódi szövetségkötő. Szemben a Bibliában foglaltakkal.
TörlésÁbrahám Krisztus előtt 3500 táján élt, és Izmail leszármazottai, az izmaeliták korabeli adatok szerint politeizmust folytattak. Mohamed bukta az igazhitű monoteista blöfföt. Az izmaeliták a sok istenség között a Kába-kő nevű meteoritot is imádták, és ezt Mohamed kegyesen továbbra is megengedte számukra - miközben azt állítja, hogy már 4100 év óta igazhitű monoteisták. Mohamed ezzel bebukta azt is, hogy jóhiszeműen blöffölt volna. Tudatosan füllentett, ahogy egy kreatív hódító politikus szokott. Vigasztalja híveit a tudat, hogy az egyiptomi szuper „hős" II. Ramszesz legalább ekkora Pinocchio volt, fejedelmi léptékben kamuzni az ókorban is, ma is uralkodói szokás, csak ebből nem szokott vallás kialakulni.
Velük szemben sem Mózes, sem Jézus nem volt lódítós uralkodó, de még csak földi értelemben vett uralkodó sem volt, és egyikük sem engedte meg kegyesen, hogy a zsidók továbbra is imádják csak az aranyborjút. :)
Szerintem pusztán ezen ellentmondás kontemplálásával belátható, hogy az iszlám nem említhető egy lapon sem a judaizmussal, sem a kereszténységgel, hanem egy komolytalan aktuálpolitikai blöff Mohamed politikai ambícióinak megfelelően.
Ha figyelembe vesszük az erőszakosságbeli különbséget, vagyis hogy a judaizmus könnyen elhatárolódik és kiközösít, de csak végső esetben alkalmaz erőszakot, mert intelligenciával operál; a kereszténység pedig szintén ódzkodik az erőszaktól, Jézus miatt, és el sem határolódik könnyen, pont ezért a nyugati liberális demokrácia alapja, akkor beláthatjuk, hogy aki nem tagadja meg az iszlám formáját és tartalmát, az a nyugati liberális demokráciát tagadja meg.
Sytka, teljesen egyetértek Simon Róbert elemzésével és az általad felvetettekkel is. Számomra viszont a dilemma megoldása egyértelmű: alapvetően az a jó, az a követendő út, hogy mindenki a saját területén, saját kulturális közegében maradjon, ott próbálja a megoldani a problémáit. A problémák megoldásában lehet kívülről segítséget nyújtani (különösen ha maga a probléma is külső "segítséggel" keletkezett), de ennek tényleg segítségként, és nem valaminek a ráerőszakolásaként kell megvalósulnia.
VálaszTörlésA teljes elzárkózásnak sem vagyok híve, egy kis mértékű, ellenőrzött migráció még hasznos is lehet, és színesíti a társadalmat, de itt nagyon fontos a mérték tartása. Nyugat-Európa viszont már rég túlszaladt a normális mértéken. Hogy így mit lehet tenni? Csak a rossz megoldások között lehet válogatni, gondosan mérlegelve, hogy hosszú távon melyik lesz a kevésbé rossz.
Laci, erre már a sarkos is enyhe kifejezés (attól függetlenül, hogy vannak részigazságaid)! Történelmi távlatban a konfucianizmus mellett az iszlám a legsikeresebb társadalomszervező gondolati-vallási rendszer. Az iszlámmal megfelelő feltételek mellett lehet békésen együttélni. De legyen igazad, tegyük fel, hogy nem lehet. Akkor mit kezdesz 1 milliárd emberrel? Meggyőzöd őket, hogy mégsem Mohamednek volt igaza? Meggyőzöd őket a messiáskövetés világi hasznosságáról? Ha jól emlékszem, írtad valahol a blogodban, hogy az emberek alapvetően érzelmi alapon döntenek. Ez így van. Mit kezdenél tehát így, az arab lélek mélyebb ismerete nélkül?
Egyikőtökkel sem ellenkezem sarkosan, nekem főleg Mohamed követőivel van vitám, az ép emberi ész és az emberiesség nevében.
VálaszTörlésAzzal is egyetértek, hogy gordiuszi csomóval állunk szemben, amit aztán bogozhatunk életünk végéig - ha át nem vágjuk.
Egyszerű a megoldás:
1. Ismerjük fel, hogy liberális demokrácia nincs nyugati kereszténység nélkül. (A nyugati keresztény értékrend toleráns többsége nélkül.)
2. Ne várjuk el senkitől, hogy liberális demokrata legyen nyugati kereszténység nélkül. (A nyugati keresztény értékrend toleráns többsége nélkül.) Az a természetes és logikus, hogy e nélkül nem lesz liberális demokrata, még akkor sem, ha szétlőjük a hazáját, megkínozzuk, megöljük, sőt ezzel még gazemberré is válunk a saját értékrendünk szerint. Azonnal le kell állítanunk a tömegpusztítást.
3. Hagyjuk abba az emberi jogokra hivatkozást, hiszen nyugati keresztény szemlélet nélkül ezek nyilvánvalóan nem lesznek. (A nyugati keresztény értékrend toleráns többsége nélkül.)
4. Hagyjuk békén a nem keresztény kultúrákat, és kizárólag kereskedelmi kapcsolatokat ápoljunk velük, nem beleszólva a nyugati keresztény szempontból borzasztó emberi jogi helyzetükbe, csúnya diktatúráikba. Az van náluk, ami a világnézetükből és értékrendjükből kijön, és amíg az előbbieken nem változtatnak, nem lesz jobb a helyzetük.
5. Kívülről tegyük világossá, hogy lenne számukra jobb alternatíva, de az a nyugati kereszténység megismerésével és felvételével kezdődik. Figyeljenek minket, és ha irigylésre méltónak találják a jólétünket, békénket, biztonságunkat, fejlettségünket, akkor gondolkodjanak el a nyugati kereszténység hozzáadott értékén. Lehet, hogy ez sokáig tart, de nem erőszakos, nem tesz minket tömeggyilkossá (ill. tömeggyilkosok cinkosává), és hosszú távon csak ez működik.
A módszer tök egyszerű, és minden ma ismert globális közéleti problémánkat megoldja. Ne akarjuk áttolni a világ összes öreg nénijét a zebrán, előbb magyarázzuk el, miért lenne nekik szebb és jobb azon az oldalon, ahová erővel úgy sem tudjuk őket átlökdösni. Vegyük észre, hogy a szekuláris-liberális demokrácia tömeggyilkos téveszme, miközben a nyugati keresztény értékrendre épülő liberális demokrácia a világ legnagyszerűbb vívmánya.
Söpörjünk diplomatikusan a saját házunk táján is: 1650 körül Európa épp polgárháborús állapotban volt.
TörlésMelyikőtök találná jó ötletnek, hogy hozzunk át 1650-ből 10 millió egymást gyűlölő és ölő európai kereszt(y)én(y)t a 21. századba úgy, hogy nem magyarázzuk el nekik, mi változott azóta?
Kedves Mindenki! Jelenleg missziós úton vagyok vidéken egy hétig - ha nem is a muzulmánok, de a magyarok között. :-) Ezért csak mérsékelten látom, ami itt történik, de ti nyugodtan beszélgessetek! Csupán jelezni kívántam, hogy hallgatásom nem feltétlenül beleegyezés, de nem is sértődöttség. :-)
VálaszTörlésJó munkát. A poszt címére visszatérve: ki gondolja úgy, hogy az iszlám nyitottabb a kereszténységre, mint fordítva? Pl. miért jár halálbüntetés iszlám földön keresztény térítésért, és miért nem jár keresztény földön ugyanez iszlám térítésért?
TörlésÉn attól félek, hogy ez csak idő kérdése és járni fog:-(
TörlésSzerinted járnia kellene? Vagy iszlám földön nem kellene járnia?
TörlésKeresztény földön is járni fog az iszlám térítésért, erre gondoltam.
TörlésÉrdekes világ jön sztem László! Majd csak pislogunk:-)
TörlésÉn mindenestre még leírom amit gondolok meg ami bennem van, aztán nekifogok a felkészülésnek.
TörlésEgyébként nagyon érdekesnek és jellemzőnek tartom, hogy a keresztény olvasat szerint aki majd elhozza a békét az lesz az antikrisztus:-) Mintha a béke olyan szörnyű valami lenne:-)
TörlésÉn azt szeretném, hogy iszlám földön se járjon halálbüntetés nem iszlám térítésért, és zárkózzanak fel a keresztény alapú nyugati liberális demokráciához.
TörlésAmi hamarabb bekövetkezik, ha nem a kőfasisztákat engedjük be, hanem kívülről, következetes kommunikációval fejlesztjük a tolerancia irányába a kőfasizmust. Hosszú távon ez azt jelenti, hogy náluk is többségbe kell kerülnie a nyugati típusú keresztény szemléletnek.
Sziasztok, Kedves Sytka,
VálaszTörlésOlvastam a bevándorlásról, népszavazásról szóló posztodat, és ha az muzulmánokat nem ismerő ember lennék, akkor teljesen egyet értenék, hiszen alapvetően én is "egy segítek, ahol tudok" ember vagyok. DE!Simon Róbert sorai fogalmazták meg a félelmeimet, és mondat nemet velem az integráljunk projektre. Egy egy családként talán sikerülhetne, mondjuk egy lakótelepen csak egy család lakhat, és nem érintkezhetnek muzulmánokkal. Akkor valamelyest nyitnának, de akivel jóban lennének, azt térítenék. Tuti. De tömegesen, képtelenek beilleszkedni. Én voltam velük sok helyen, hivatalban, kórházban, kirándulni, stb. és lehetett liberálisabb hívő vagy fanatikus fundamentalista, mindenki bírálta és lenézte a Nyugatot. Ők így hívnak minket, legalább is líbiaiak mindenképpen. Én személy szerint tartok a bevándorlástól, és nem azért, mert utálom, hanem azért, mert valamelyest ismerem őket.
Köszi, hogy leírhattam.
Andi
Teljesen egyetértek! Én ugyan személyesen nem ismerek muszlimokat, de érdekel a kultúrájuk, mindig bizonyos szimpátiával tanulmányoztam a történelmüket és próbáltam tájékozódni a jelenlegi helyzetükről, és ezen az úton ugyanazt szűrtem le, amit Te a személyes tapasztalatokból.
Törlés