Szegény Stephen Hawkingot rövid időn belül már másodszor veszem elő itt a blogban, pedig alapvetően nincs problémám és nem is szoktam foglalkozni vele. Elismerem tengernyi eszét, fizikus kvalitásait és heroikus küzdelmét a betegségével szemben, ám John Lennox szikrázóan szellemes kis írása kapcsán eszembe jutott, hogy az olyan kaliberű emberek, mint Hawking nagy hibát követnek el, amikor a filozófiai gondolkodást megpróbálják kizárni a megismerés köréből. Noha azt hiszik, ezzel a tudomány fejlődését szolgálják, meglehet inkább ártanak annak.
Stephen Hawking tehát nem szereti a filozófiát és a metafizikai dilemmákat. Ezzel valószínűleg nincs egyedül azok között, akik természettudományos területen mozognak. A metafizikai spekulációk sokszor mintha maszatolnának, elvesznének az elméletek részleteiben. A filozofálgatással nem megyünk semmire - gondolhatják a természettudósok, és ahogy az előző bejegyzésben írtam, ebben valóban sok igazság van, ha a filozófiát, a teológiát vagy az elmélkedést csak önmaga kedvéért műveljük. A klasszikus mondás szerint a természettudós rossz filozófus, inkább az egzakt, jól megfogható, matematizálható, pontosabban leírható dolgokat szereti. Leegyszerűsítve: míg a humán tudományok képlékenyek és nehezebben körülhatárolhatók, a reáltudományok ehhez képest szögletesebbnek és definiáltabbnak tűnnek.
Kérdés, hogy ez elegendő indokot ad arra, hogy a filozófiától mindenestül megszabaduljunk, például egy olyan tématerületen is, amely a világkeletkezési kérdésekkel foglalkozik? Azért a "honnan van a világ?" alaphangon mégis filozófiai dilemma, sőt a "miért van valami a semmi helyett?" a filozófia egyik legősibb kérdése. Eljött tehát a pillanat, amikor kukába kerülhet a filozófia?
Hawking válasza meglehetősen egyértelműnek tűnik, amikor ezt mondja:
"... a filozófia halott. A filozófia nem tartott lépést a modern természettudomány fejlődésével, legfőképpen a fizikáéval nem. Ezért aztán a természettudósok váltak a felfedezés fáklyavivőivé a tudás megszerzéséért folyó küzdelemben."
Ez a hozzáállás több szempontból is furcsa és fölényeskedő, mondhatni pökhendi kijelentés. Nem csupán azért, mert egy egyébként éppen Cambridge-ban (ahol Hawking is van) nagy becsben tartott diszciplínát kezel lesajnálóan, hanem mert erős önellentmondást hordoz. Ugyanis Hawking kijelentése arról, hogy mi a helyzet a filozófiával, maga is filozófiai állítás. Ahogy Lennox találóan megjegyzi, ez nem tudományos kijelentés, hanem metafizikai vélemény a tudományról, következésképpen logikailag inkoherens. Ha ugyanis a filozófia halott, akkor Hawking filozófiai kijelentése is értelmetlen, tehát nem kell komolyan venni. Ha pedig nem kell komolyan venni, akkor nem mondható, hogy a filozófia halott.
Persze az ilyen saját farkába harapó kijelentésekre azért van szüksége Hawkingnak, hogy kizárva a filozófiát és teológiát, a "natúr természettudományt" tegye meg az egyébként filozófiai természetű kérdések megválaszolásának alapjává. Ha valaki ki akarja zárni a filozófiát az olyan kérdések megválaszolásából, melyek a világ eredetére és ehhez hasonló dilemmákra keresik a válaszokat, amögött tipikusan nem tudományos jellegű, hanem nagyon is ideológiai elkötelezettség szokott lenni. Mondjuk ki kerek perec, Hawking az ateizmust akarja megtenni a tudomány művelésének alapjává. De ez egyben azt is jelenti, hogy az egyébként naturalista (és nem ateista!) alapokon álló, az ideológiailag legalábbis semlegességre törekvő tudományos gondolkodásba a saját tekintélyét felhasználva akar belecsepegtetni egy világnézetet. Itt a második ellentmondás: miközben Hawking megpróbálja kizárni a filozófiát (mert az halott), belevinné a tudományba az ateizmust, ami bizonyos értelemben maga is egy filozófia. Most akkor halott vagy sem a filozófia? Meg kell szabadulnunk tőle, vagy a tudomány részévé kell tenni? Valószínűleg mindenki tudja a feleletet: azzal, hogy Hawking a filozófiát kidobná, az ateizmust pedig behozná, valójában annak lehetőségétől akar megszabadulni, hogy a világ keletkezésére Isten teremtői aktusát lehessen válaszként megfogalmazni.
Röviden és tömören: Hawking a filozófia kizárásával nem csupán azt kívánja elérni, hogy a filozófia (és a teológia) helyett a természettudomány adjon válaszokat olyan kérdésekre, melyek pedig a filozófia világába tartoznak, hanem arra is törekszik, hogy Istennel együtt eltávolítsa maga fölül azt a "felügyeleti szervet" is, mely kritikai alá vonhatná az állításait.
Mindenki tudja, hogy egy jó gyártási folyamatban fontos szerep hárul a minőségellenőrzésre. Ha teszem azt lehetne úgy autókat gyártani, hogy a kutya se nézné át őket műszaki, biztonsági, kényelmi és más szempontrendszerek szerint, akkor valószínűleg elképesztő gyatra minőséggel rendelkeznének, ráadásul kényelmetlenek lennének és biztonsági szempontból kockázatos lenne az ilyen autók használata is. Azzal, hogy a filozófia minden formáját ki akarjuk zárni a tudományos gondolkodásból, nekem úgy tűnik, hogy a tudomány egyik fontos minőségellenőrző komponensétől szabadulunk meg, az pedig sok jóra nem vezethet.
Ilyenkor juthat el valaki olyasféle állításokhoz, mint amit Hawking (de egyébként az elkötelezetten ateista Lawrence Krauss is) állít, hogy a világ a semmiből saját magát hozta létre, ahogyan Münchausen báró is kihúzta magát saját hajánál fogva a mocsárból. (Ez az állítás megérne egy külön bejegyzést is arról, hogy az egyébként filozófiai természetű elmélkedés közben kiderül, a semmi valójában azért mégis csak valami...) Egy filozófus ezekben a pillanatokban szólalhatna meg Lennoxszal együtt valami ilyesmit kijelentve: "így jár az, aki a filozófiát halottnak nyilvánítja".
A helyzet az, hogy a filozófia és a teológia nem halott és nem ellensége a tudománynak, hacsak valaki nem annyira materialista-ateista alapon értelmezi azt, hogy megpróbálja kizárni belőle. Ezt még akkor is jogos kritika illeti, ha egyébként a világ egyik legnagyobb formátumú tudósáról beszélünk. Mi lenne, ha az elzárkózás helyett inkább akkor is megmaradnánk a filozófiai-teológiai gondolkodás felhasználása mellett, ha az sokszor valóban nem egzakt és csak megközelítő jellegű?
"Ilyenkor juthat el valaki olyasféle állításokhoz, mint amit Hawking (de egyébként az elkötelezetten ateista Lawrence Krauss is) állít, hogy a világ a semmiből saját magát hozta létre"
VálaszTörlésMost már egy kicsit félve kérdezek, mert az előző kérdésemet is válasz nélkül hagytad, de megpróbálom, hátha, szóval biztos, hogy ezt mondják? Tudnál erre idézetet, vagy példát mondani? Bár annyira behatóan nem ismerem az elméleteiket, de ez nekem valahogy nem kóser.
balivi1, nem azért hagyom válasz nélkül a kérdéseidet, mert kerülni akarlak, hanem mert a) nagyon kiszámított az időm, b) vannak témák, amikbe nincs kedvem belemenni, mert alapos átbeszélésükhöz (nemcsak veled, de veled is) túl sok időre van szükség - és máris életbe lép az a) pont. :-)
TörlésPéldát most Kraussra mondok, hiszen ő ilyen címmel ("Universe from nothing") könyvet is írt.
Stephen Hawking ezt írja "A Nagy Terv" c. könyvében: "Mivel létezik egy gravitáció jellegű törvény, ezért az univerzum a 6. fejezetben leírt módon létre tudja hozni és létre is hozza saját magát a semmiből." (Noha Hawking nem defininálja pontosan mit ért "semmi" alatt, és később kiderül, hogy ez valahogy a gravitációt takarja, az pedig - a szó minden értelmében - nem semmi. :-))
Erre írja Lennox: "Ezek alapján úgy tűnik, Hawking egyszerre állítja azt, hogy az univerzum a semmiből keletkezett, meg azt is, hogy valamiből állt elő. Ez így nem túl ígéretes kezdet. Ráadásul, amikor a fizikusok a "semmiről" beszélnek, gyakran a kvantum-vákuumra gondolnak, ami nyilvánvalóan nem azonos a semmivel."
Lennox könyvét jó szívvel ajánlom:
Isten és Stephen Hawking
Sytka, nagyszerű a poszt, gratulálok.
VálaszTörlésA metafizikáról szokás azt vélni, hogy ködös és transzcendens izé. Pedig csak az érzékszervi tapasztaláson túli megfontolásokat nevezzük metafizikának.
Így metafizika az is, hogy a szivárvány nem híd, hanem metafizikai értelmezésben fénytörés. Metafizika nélkül semmire se mennénk az érzékszervi adatokkal, mert nem tudnánk őket rendszerezni. A rendszerezés, vagyis az alapvető emberi gondolkodás az érzékszervi adatok feletti szinten történik.
Amikor a fejünkben lévő adatbázis táblázatát kitöltjük adatokkal, pl. Látás, Hallás, Tapintás, Szaglás, Ízlelés, akkor a táblázat agyi képzete máris metafizika.
Pont Hawking ne tudná ezt? Szerintem a lelke mélyén tudja jól, csak elvakítja a hübrisz.
Az az érdekes, hogy valójában senkinek a világon nincs meggyőzően ellentmondásmentes metafizikai modellje, mert az anyagelvű azt mondja, hogy a valami a semmiből keletkezett, ami butaság, vagy esetleg, hogy a valami öröktől fogva van, ami nem vág egybe a tapasztalati adatainkkal. Ez első körös ellentmondás.
A hívő viszont azt mondja, hogy a valami úgy keletkezett a semmiből, hogy Valaki teremtette, ám a Valaki nem szorul rá a teremtődésre, mert... csak. Ez második körös ellentmondás. Annyival kisebb benne az ellentmondás, hogy az anyagnál nem tapasztaljuk sem hogy örök lenne, sem hogy bármit létre tudna hozni. Az élőlények viszont képesek dolgokat létrehozni, emberként tudatosan is. Ezért a tapasztalatunkkal egybevág, hogy a létrehozás Valaki műve. Ám a Valaki létrejötte ettől még nincs megnyugtatóan megmagyarázva.
Az ateisták és a teisták közötti különbség annyi, hogy az ateista magabiztosan abszurd, és legfelül hiszi magát, a teista pedig tudatában van annak, hogy a végső kérdések terén egy szinttel az ateista felett áll, ám ez garantáltan nem a végső szint.
"valójában senkinek a világon nincs meggyőzően ellentmondásmentes metafizikai modellje" - ebben nagyon egyetértek veled, László. Az eredet kérdésében szerintem is egy előnye van a hívőknek, ami nem erényünk (én még úgy sem mernék fogalmazni, hogy egy szinttel az ateista felett állunk), hisz lehetőségképpen mintegy az ölünkbe pottyant: Míg egy ateistának magyarázat-kényszere van, mi elegánsan azt mondhatjuk, hogy a Biblia első szava az egyúttal a kompetenciahatárunkat is jelenti.
TörlésRitka pillanat, hogy egy blogban ilyen egyetértés legyen a kommentelők között - a sok vita után bevallom jó ezt látni. :-)
VálaszTörlésMindkettőtök meglátásai értékesek, bár Omnium Ministerrel együtt én is óvatosan mondanék olyanokat, hogy az ateisták felett állunk. A helyzet inkább az, hogy némileg mindannyian ugyanott állunk, és csak tátott szájjal bámulunk a világ legnagyobb rejtélyei előtt. Az ateistáknál - ha nem is mindegyiküknél, de az "új ateizmusnak" nevezett mozgalom képviselőinél - én inkább az alázat hiányát látom; retorikájuk alapján úgy tesznek, mintha nekik a farzsebükben lenne a válasz. Persze - Lacival egyetértve - én is azt gondolom, hogy Hawking meg mások valahol érzik a lelkük mélyén, hogy ez nem igaz - de ami ezt az érzést felerősíthetné bennük az éppen a metafizika-filozófia, amit talán pont az ilyen érzések elkerülése miatt is szeretnének kizárni.
http://cdn.apropolo.com/uploads/2015/07/009-005.jpg
VálaszTörlésBocs az előzőért, de nem tudtam megállni :)
VálaszTörlésSzóval, én is úgy látom, hogy hatalmas elbizakodottsággal és bámulatra méltó céltudatossággal próbálják meg Istent, illetve minden transzcendenst kiirtani a köztudatból, "tudományos ismeretterjesztés" címén. A metafizikától való irtózás náluk valószínűleg érzelmi hátterű, de hogy mi lehet még az egész jelenség hátterében, arra most inkább gondolni sem szeretnék...
A "semmi"-vel kapcsolatban egyébként az a helyzet, hogy a tudomány már nem számol a klasszikus, filozófiai értelemben vett "semmi"-vel. Tökéletes vákuum gyakorlatilag nem létezik, a kvantumvákuum pedig közel sem üres. Amikor azt mondják, hogy a világegyetem létrejöhetett a semmiből, akkor azon nem az abszolút SEMMIT értik, hanem hogy nem volt jelen az általunk ismert anyag és tér. Hogy mi volt, arról halvány fogalmuk sincs, de hogy nem SEMMI, az biztos. És ez azért nem semmi... :)
Egyébként nekem ugyanaz a gondom a semmi fogalmával, mint a végtelennel vagy az örökkévalóval. Ezeknek a fogalmaknak a tartalmát az ember igazából nem is tudja elképzelni, és olyankor használja őket, amikor az ismeretei határához ér. Tehát annyit jelentenek, hogy itt valamit nagyon nem tudunk...
Igen, az egyértelműen kiderült számomra is, hogy a tudomány "semmi" alatt nem a filozófiai értelemben vett semmit, vagy másként az "abszolút semmit" érti. És valóban, ezek a fogalmak felfoghatatlanok, szinte értelmezhetetlenek számunkra - de akkor ne tegyünk úgy, mintha felfogtuk volna őket és értelmezni lennénk képesek. A filozófia kizárására tett szándék mögött nekem egyszerűen az sejlik fel, hogy Istennek képbe hozásának még a halvány lehetőségét is szeretnének elkerülni, mint akivel egyáltalán lehet számolni. Azt, hogy itt valójában nem a filozófiával van a gond az is mutatja, hogy az ateista szemlélet már szépen megfér ezeknek az uraknak az elképzeléseiben. Ha tényleg ideológiamentességre, illetve filozófiamentességre törekednének, akkor az ateista filozófiát is kirekesztenének.
TörlésEgyre inkább úgy látom, hogy a tudományos ismeretterjesztésünk ideológiailag megterhelt, de szemben a vallásokkal, melyek sokszor felvállalják saját ideológiai elkötelezettségüket, itt egyfajta "sunyi lapulást", sorok közötti üzenetközvetítést, egyfajta látens propagandát érzékelek az ateizmus mellett. Ez ugyanúgy bosszant, mint amikor hívők maszatolnak és bujtatott módon térítgetnek.
Sztem nyilvánvaló, hogy a tudomány "semmije" nem ugyanaz, mint a teológia "ex nihilo"-ja. Az utóbbi inkább közelít a valódi semmihez. Amúgy Sytka az se baj ha az időhiány helyett a "nem tudom" választ adod. Engem nem zavar.
VálaszTörlésA "nem tudom választ le is írom, ha ez a helyzet és van rá időm. :-)
TörlésAzért bátorkodom leírni, hogy a monoteista hívő egy szinttel az ateista felett áll, mert a logikája egy szinttel tovább bírja, egy körrel következetesebb.
VálaszTörlésA megfontolt hívő tisztában van vele, hogy ezen a magasabb szinten az ő logikája is megreked, a nem hívő pedig következetlen, tájékozatlan, és tévesen a végső magasságokban véli magát leledzeni. Ez egy felvilágosulatlan, tudatlan téveszme, szégyenkeznie illene miatta.
Laci, alapvetően igazad van, amire én gondoltam, hogy a megfontolt hívő abban is megfontolt, hogy ne hangoztassa a megfontoltságát. :-) De valóban, a különbség annyi, hogy mi máshol rekedtünk meg.
TörlésSőt tegyük hozzá, hogy nem az emberi minőségünk magasabb, hanem az általunk alkalmazott (messiási) modellé. Magunkkal ne dicsekedjünk, a modellünkkel annál inkább!
Törlés