2018. január 14., vasárnap

Egyház és politika, Yancey és Schaeffer

A választások évében csaknem lehetetlen elkerülni, hogy a keresztény ember valamiképpen ne sodródjon bele a politikába. Itt nemcsak a kampányra és az azzal együtt járó, sokszor agymosással felérő szólamokra gondolok, hanem arra is, hogy az egyház kapcsán újra és újra előkerülnek a soha jól meg nem válaszolt kérdések arról, mennyi köze kell legyen a politikához.

Az elmúlt napokban akaratlanul is szembejött velem legalább három olyan politikai jellegű írás, amelyben az egyháznak is markáns szerepe volt. Egy újságírói szemmel nézve igen alapos elemzés készült a Hit Gyülekezete jobbra tolódásáról és politikai kapcsolatairól, aztán olvastam egy cikket az egyházak részére juttatott állami támogatások mértékéről, végül az is terítékre került, hogy valamelyik egyházi méltóság nyíltan állást foglalt a kormány mellett. És ez csak az elmúlt napok termése, ahogy közeledünk a választások napjához, a helyzet minden bizonnyal fokozódni fog.

Egyház és állam szétválasztása: divatos szólam a nyugati demokráciákban, csak éppen nehezen működik, sőt sokszor úgy érzi az ember, sehogy. Ehhez mindkét oldal túlságosan érdekelt egy közös projektben: a társadalom befolyásolásában. Persze a kereszténység nem kifejezetten ezért született, nem erre kapott felhatalmazást, de óhatatlanul ezt is teszi, amikor az evangéliumot hirdeti. Nem lehet úgy képviselni egy bizonyos erkölcsiséget, nem lehet úgy megjeleníteni a krisztusi normákat, hogy közben ne kapcsolódjunk bele társadalmi problémákat érintő vitákba. Az evangélium az ember gondolkodásmódjának megváltozásáról is szól, ehhez viszont az egyháznak értenie kell, hogyan gondolkodnak az emberek - vagyis elkerülhetetlenül részévé fog válni a közbeszédnek. 

Én az egyház és állam szétválasztását ezért nem tudom egyfajta végletességgel kezelni, azaz úgy, hogy a két szegmenst valamiféle egymástól hermetikusan elzárt egységként szemléljem. Naiv gondolatnak tartom, hogy a társadalmat koordináló állam és a társadalomra hatni akaró egyház akkor állnak egymással egészséges viszonyban, ha soha, semmiféle metszéspontban nem találkoznak egymással. Túlzásnak érzem, amikor baloldali gondolkodók és teoretikusok azonnal felcsattannak, ha az egyház bármiben is megpróbál kapcsolódni a politikai hatalom által képviselt valamely állásponthoz. Mintha valami automatikusan rossz lenne csupán attól, mert az adott kérdést a hatalom vetette fel.

Ugyanakkor az már szerintem nem mindegy, hogy mi az alaptörekvés: a két terület összefonódásából indulunk ki, tehát az egyház és az állam együttműködéséből, amit néha megszakítunk, vagy éppen fordítva: a kettőt legalább próbáljuk elkülöníteni egymástól, és néha megengedjük közös projektek működését. Megmondom őszintén, én inkább utóbbi pártján állok, és azt látom, hogy a történelem is erre tanítja a keresztényeket. Ahogy Philip Yancey politikáról és kereszténységről szóló könyvében megkapóan írja, hiába osztozott a trónon az egyház a hatalommal évszázadokon át, a roppant katedrálisok jó részében ma már múzeumok működnek és a turistákon kívül nem látogatja őket senki. Történelmi léptékű bizonyíték van tehát a keresztények kezében arról, hogy a mélységes összefonódás nem tesz jót az egyháznak. Yancey nálam jobban össze is foglalja ezt a gondolatot:
"Ha az egyházat a hatalom élteti, a vesztét is a hatalom fogja okozni."
Yancey hosszabb interjút készített az evangéliumi mozgalom egykori szószólójával, Francis Schaefferrel. Ez volt talán az egyik utolsó beszélgetés vele, aki végstádiumú rákbetegként is több napot fordított erre a találkozóra, és többek között az egyház és a politika viszonyáról elmélkedett. Yancey azt írja, hogy amikor ez a kérdés előkerült, Schaeffer feszengeni kezdett. Főként akkor találta nehezen a szavakat, amikor Yancey megpróbált kicsikarni belőle valamiféle állásfoglalást, hogyan látja a két terület egymáshoz való viszonyát. Végül aztán Schaeffer megadta magát és a következőt válaszolta:
"Véleményem szerint az a változat a legműködőképesebb, amelyben a nemzetet egyfajta keresztény alapokon nyugvó erkölcsi konszenzus irányítja."
Természetesen Schaeffer itt nem arra gondolt, hogy akkor az egyház kezdjen el keményen belefolyni a pártpolitikába. Sőt, hite szerint az államnak sehogy sem szabad erőltetnie a kereszténységet egy nemzetben, noha jó dolog az, ha az általa hozott törvények tükrözik a Bibliából megismert isteni értékrendet. Schaeffer egyébként korábban maga is tüntetések élére állt és arra motiválta az embereket, hogy még a letartóztatástól se félve képviseljenek bizonyos ügyeket az utcán. Így élete vége felé azonban kénytelen volt szembesülni azzal, hogy ez a politikai törekvése nem feltétlenül vezetett jó eredményekhez, és aztán végül már neki sem tetszett a "keresztény tüntetők" hangneme, valamint a kemény ítélkező stílusuk sem. A tanulság valamiképp újra és újra ugyanaz: ha az egyház teljesen elszakad a politikától, akkor talaját veszti abban a valóságban, ahol az evangéliumot képviselnie kell. Ha az egyház nagyon összefonódik a politikával, akkor pedig önmagát fogja elveszíteni. Hol a határ?

Személyes véleményem az, hogy az egyházi jelenlét a demokráciában és a társadalmi térben valahol az értékek képviseleténél kell legyen, és nem pártérdekek képviseleténél. Tehát valahol a keresztény értékrend körül, de még a pártpolitizálás előtt. Jézus nem adott az övéinek olyan megbízást, hogy egy országot keresztény országgá tegyenek, az Ő programjában semmi ilyesmiről nem olvasok. Sőt, szerintem senkit semmivé sem kell tennünk: az emberek megváltoztatása nem a mi munkánk, hanem Istené.  Ezért én úgy látom, nem jó ha a kereszténység ennél közelebb húzódik az államhoz - nem az állam lesz keresztényibb, hanem az egyház lesz világibb. Vagy ahogy Lesslie Newbigin teszi fel a szónoki kérdést: "Beülhet-e az ember Pilátus székébe, amikor az megüresedik, ha különben a kereszt útján jár?"


10 megjegyzés :

  1. Szerintem sokan fordítva ülnek a lovon. A dolognak úgy kellene működnie, hogy az egyházi tagság mint szavazóbázis kellően erős, és a politikusok, akik el akarják nyerni ennek a (remélhetőleg erkölcsi kérdésekben konzervatív) szavazóbázisnak a szavazatait, igazodnak annak elvárásaihoz. A politikában így meg tudnak jelenni az egyház által képviselt értékek, az egyház által befolyásolt szavazóbázis preferenciáin keresztül.

    Egy egyházi vezetőnek szabadsága van arra, hogy a véleményét elmondja a politikával, vagy akármilyen párttal kapcsolatban, illetve meghatározza, hogy az általa képviselt egyházi szervezet melyik politikai formációhoz hogyan viszonyul. A tagságnak pedig joga van arra, hogy mindezt figyelembe vegye vagy ne vegye a szavazás során. Az egyházi vezető a véleményével esetleg elidegeníthet egyeseket az egyházától - ez is egy olyan szempont, amit be kell kalkulálnia akkor, amikor véleményt nyilvánít. Az, hogy egy befolyásos egyházi vezető véleménye orientálja az általa befolyásolni képes szavazókat, teljesen normális dolog - minden tömeghatású személy bármilyen politikai megnyilvánulása hasonló elven működik. Az is normális, hogy az egyházi vezető motiválhatja a politikusokat arra, hogy ha meg akarják nyerni az általa befolyásolni képes szavazói blokkot, akkor igyekezzenek olyan programot képviselni, amely szimpatikus annak a blokknak és a blokkot befolyásoló egyházi vezetőknek.

    Azt viszont problémának látom, ha az államvezetést éppen uralkodó politikai formáció közvetlen hitéleti támogatást akar nyújtani egyházi szervezeteknek (pl. lelkészek bérét fizeti, hitéleti tevékenységet folytató egyházi intézményeket közvetlenül dotál, stb.), és ezt az egyházak elfogadják. Ez az egész rendszert "meghekkeli" - az érintett egyházi vezetőket hűbéressé teszi, akik ezután már nem abban lesznek érdekeltek, hogy a politikai formációk az egyház által befolyásolt szavazóbázisért versengve igazodjanak az egyház által képviselt moralitáshoz, hanem abban lesznek érdekeltek, hogy a pénzcsap nyitva maradjon és egyre nagyobb legyen. A pénzcsap ugyanis nagyon erős függőséget tud kialakítani az egyházi intézményrendszerben, amely rögtön túlnő a valós támogatottságán, és így már nem képes fennmaradni a pénzcsap hiányában pusztán a hívők adakozásából. Az így kialakuló helyzetben az egyház befolyását, helyeslését a szóban forgó politikai formáció már nem kiérdemli az értékközösség által, hanem egyszerűen megvásárolja a pénzügyi érdekközösség megteremtésével. Ez a helyzet aláássa az egyház erkölcsi befolyását azok szemében, akik elítélik ezt a visszás helyzetet. Különösen bonyolult a helyzet akkor, ha egyszerre áll fent valamiféle értékközösség és anyagi érdekközösség is, mert ez esetben az érdekközösség nyilvánvaló erkölcsi visszássága (a felesleges pénzbőségben óhatatlanul megjelenik a korrupció) az egyház által azért továbbra is képviselt morális értékek is lejáratódnak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Hit Gyülekezetére rátérve (nyilván elfogult vagyok): nemrégiben hangos volt a magyar (liberális és szélsőjobboldali egyaránt) sajtó a gyülekezet bizonyos oktatási intézményének nyújtott pályázati pénztől. Az ügy szerintem komolytalan, hiszen az eddig összesen nyújtott támogatás egy sokadrangú vidéki egyetem támogatási szintjét sem éri el és nem a gyülekezet hitéleti támogatásáról van szó. A gyülekezet különféle oktatási intézményei eddig is nyertek különféle pályázati pénzeket különböző intézményfejlesztésre - ez teljesen helyénvaló, hiszen miért kellene bármely egyház bármely közcélú tevékenységét végző intézményét hátrányosan megkülönböztetni? Ugyanakkor a felhördülésben van mégis valamiféle burkolt elismerése is annak, hogy erkölcsi tőkét jelent, hogy a Hit Gyülekezete nem az adófizetők pénzéből érte el amit elért, hanem a saját híveinek támogatásából és többnyire ráadásul politikai értelemben is ellenszélben (persze ezt némileg árnyalja, hogy pont azok, akik most a leghangosabban "hörögnek", eddig azzal vádolták a közösséget, hogy az elveszi a tagjainak pénzét, de ezt most hagyjuk. :)).

      A másik vitatott téma, hogy Semjén Zsolt a Hit Gyülekezete egyetemén tartott előadást államelmélet óra keretében. Ez értelmezésem szerint azt jelenti, hogy a Semjén Zsolt által képviselt politikai formáció próbálja az értékközösséget hangsúlyozni a közösség tagjai felé azokon a területeken, ahol az kimutatható (és valóban, van számos ilyen terület), és így szavazatokat akar szerezni. Ez a világ egyik legtermészetesebb és leghelyesebb dolga szerintem - ezt valamennyi más párt képviselője is megteheti, és a múltban is többször meg is tette.

      Törlés
  2. Steve, szerintem ezt gondold át mégegszer...
    "Az ügy szerintem komolytalan, hiszen az eddig összesen nyújtott támogatás egy sokadrangú vidéki egyetem támogatási szintjét sem éri el és nem a gyülekezet hitéleti támogatásáról van szó....hiszen miért kellene bármely egyház bármely közcélú tevékenységét végző intézményét hátrányosan megkülönböztetni?" Ha egy hit gyülekezetes "intézményt"/iskolát/főiskolát/stb.-t támogat az állam, ahol jellemzően a gyülekezet tagjaiból kerülnek ki a diákok, akkor az szerintem eléggé a hitéletet támogatja. Az, hogy aztán még a közcélú tevékenységnek is nevezed(ha jól értelmezem) ezt a támogatást, felteszi az i-re a pontot, főleg, hogy az idézett soroktól feljebb ezt írod:
    "Azt viszont problémának látom, ha az államvezetést éppen uralkodó politikai formáció közvetlen hitéleti támogatást akar nyújtani egyházi szervezeteknek (pl. lelkészek bérét fizeti, hitéleti tevékenységet folytató egyházi intézményeket közvetlenül dotál, stb.), és ezt az egyházak elfogadják. " Később pedig: "...a Semjén Zsolt által képviselt politikai formáció próbálja az értékközösséget hangsúlyozni a közösség tagjai felé azokon a területeken, ahol az kimutatható...Ez a világ egyik legtermészetesebb és leghelyesebb dolga szerintem." Ha tudlak értelmezni, akkor azt kérdezem: most akkor mi van?
    A gyülekezet és a politika, meg a pénz pedig még számos vitatémát felvetne, de elég a régi szdsz-s hatalomátvételi kísérletekre gondolni, stb...
    Viszont legalább az elfogultságod elismered! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia notáhól dáyna,

      a gyülekezet teológiai egyetemére nem csak gyülekezeti tagok járnak, de persze nagyrészt igen. Ez azonban nem probléma, hiszen bármely egyház teológiai képzésére valószínűleg főként olyanok járnak, akiket az valamiért érdekel és szájuk íze szerintinek tartják. A Te logikádat követve kizárólag olyan egyetemeket lehetne támogatnia az államnak bármilyen módon, amely nem rendelkezik semmilyen egyházi háttérrel - ez viszont diszkrimináció lenne, hiszen akkor milyen alapon követel bármit is az állam ezen intézményekkel szemben?

      Egy oktatási intézmény alapítása, fenntartása egy erősen szabályozva van Magyarországon, számos állam által támasztott igen szigorú követelménynek meg kell felelni, különösen egyetemi képzés esetén. De az állam nem csak kötelezettségeket ír elő, hanem jogokat és lehetőségeket (beleértve az anyagi támogatást) is biztosít, hiszen az oktatás közérdek. A Hit Gyülkezete intézményei, amennyiben törvényesen működnek, ugyanolyan jogon pályázhatnak bármire, mint bármilyen más magyar intézmény.

      Én azt szorgalmazom, hogy ne legyen se pozitív, se pedig negatív diszkrimináció, hanem legyen esélyegyenlőség. Azt szeretném, hogy a Hit Gyülekezete intézményei ugyanolyan eséllyel pályázhassanak, mint a Magyar Katolikus Egyház intézményei, vagy mint bármilyen más magán alapítású intézmény. Ne legyen önkorlátozás, vagy arra irányuló presszúra sem, mert ennek semmi alapja nincs.

      A Hit Gyülekezete stratégiája mindig is az volt, hogy igyekezett tudatosan és gyakran egészen feltűnően élni a jogszabályok által biztosított lehetőségekkel, mert ez egyfajta döntés elé állította az államapparátus (esetenként világnézetileg némileg elfogult) képviselőit is - vagy jogellensen diszkriminálják a közösséget, vagy pedig nem. Mindig, amikor ez utóbbi történt, akkor a Hit Gyülekezete "kijjebb került" abból a gettóból, amelybe még a pártállami időkben próbálták begyömöszölni. Ez a stratégia eddig igen sikeres volt, és azt gondolom, ezután is az lesz. Minden jelentős előrelépéskor van egyfajta "felhördülés" (pl. emlékezni lehet, hogy mekkora hisztéria volt akkor, amikor felépült a Hit Park, vagy amikor a Hit Gyülekezete iskolákat alapított illetve vett át, vagy sikeresen konszolidálta az ATV-t, stb). Mára ezek mind természetes dolgok, és lassan odáig jutunk, hogy egy hites felemelt fejjel sétálgathat Budapest utcáin (skandallum! :)). Az eddigiekre visszanézve tehát - a közösség érthető módon elfogult tagjaként - az kell hogy mondjam, hogy a gyülekezet vezetése jó munkát végez, és csak annyit tudok mondani, hogy hajrá, így tovább! :)

      Törlés
    2. Úgy látom, elbeszélünk egymás mellett. A logikám az ellentmondásaidra akartak rávilágítani, a mondanivalóm pedig érthetőbben leírva annyi, hogy fontos az értelmezés, és az én szótáramban a közcél és a hitélet két különböző jelentéssel bíró szó, még akkor is, ha az életben van találkozási pontjuk. Nem kifogásolom a támogatásokat, de egy ennyire szegmentált világban, és főleg Magyarországon, és főleg a politikában, támogatásokról döntve, naivság esélyegyenlőségről beszélni. Lassan 2 évtizede figyelem a gyülekezet "fejlődését", és a megnyilatkozásait a pásztorának. Politika ambíciói cseppet sem az esélyegyenlőséget tartják szem előtt, és azért jutott el idáig, mert a hívők tömege megszámlálhatatlan mennyiségű és adómentes bevételi forrást biztosított a számára, és hatalmat emberek tömegei felett. A nemgondolkodásról nem is beszélve, így kerültek hit-emberek utasításra anno a megyei szdsz pártstruktúrába is. Mivel ez nem jött be, a gyülekezet elkezdett balra fordulni, a jobboldalt és a katolikusokat démonizálva. Mikor ez az együttműködés is elkezdett szétesni a baloldal lefelé tartó útján, elkezdődött a jobbra tartás, lassan, de biztosan, ami akkor nyerte el a koronáját, mikor egyenrangúvá vált a történelmi egyházakkal. Ennek persze volt ára.A sokadik koronát Semjén Zsolt tette fel rá, számomra, mikor olvastam a hozzászólásod. Semjén Zsolt, és az értékközösség...:))) Elmesélek valamit róla, sajnos nem találtam forrást, de örülök, ha valakinek sikerül.(Régi Napkelte adások.) Anno, a 90-s évek végén, az első uralkodásukkor , legalábbis az elején , a köztévé minden este 11 után lejátszott egy-egy jó filmet. Olyanokat, amiket egyesek filmművészetnek hívnak, amik elgondolkodtatnak, több leszel tőlük, jobb esetben. Ez egésze addig tartott, míg le nem játszották a Karambol című filmet, ami egy igen felkavaró, és akár megbotránkoztató film. Másnap a Napkeltében a fent említett úriember(aki állítólag egy keresztény párt képviselője, még most is) habzó szájjal nyilatkozott a filmről, és hogy hogy lehetséges, hogy ilyesmit levetítenek a köztévében. Erre a riporter annyit reagált, hogy ő is látta, szerinte egy jó és elgondolkoztató film. Semjén Zsolt erre annyit mondott, hogy lehet, de ők nem akarják, hogy gondolkozzanak az emberek, főleg nem ilyesmin. Bevallom, alig hittem el, amit mondott, de ezt mondta. Ezután 3 évig nem volt este 11 után film, csak annyi, ahány fehér holló van. És ekkor még igen konszolidált politikus volt, azóta számomra bekerült egy olyan kategóriába, amit csak azért nem írok le, mert ítélkezés volna, mindenesetre rövid összefoglalása a legnagyobb tapintatosság mellett is tartalmazná a hülye szót. Sajnálom, de én biztos nem vállalnék olyan emberrel semmiféle értékközösséget, sem azt, amit képvisel, aki kijelenti, hogy nem akarja, hogy az emberek gondolkozzanak. Ez a régmúlt, és olyan könnyen felejtünk. (Persze, lehet, hogy azóta megtért, de figyelemmel kísérve a tevékenységeit, inkább a hülyeségrátát tolja egyre feljebb.)Főként a politikában. Amit én látok az elmúlt 20 évből, röviden összefoglalva a jelenre, és a közelmúltra, akkor le merem írni, hogy a Fidesz aprópénzért, és megcsillogtatott hatalomért cserébe megvette a Hit gyülekezetét, mint szavazóbázist, és még ki tudja, mit. Ennél nyilván lehet bonyolultabb, de én így látom.
      "Minden jelentős előrelépéskor van egyfajta "felhördülés" (pl. emlékezni lehet, hogy mekkora hisztéria volt akkor, amikor felépült a Hit Park..." Ez pedig a látszat uralkodása a szellem felett, ismét szerintem. Azoknak a hívő, gyülekezetbe járó családoknak, akik ebbe a projektbe belerokkantak anyagilag, testileg-lelkileg, és persze mindezt finoman csomagolt teológiába adagolva elvárva (például a sikeres keresztény képe a gyülekezeten belül), nem hinném, hogy előrelépés lett volna. De hát egy háborúban a halottakról csak a végén emlékezünk,nem?

      Törlés
  3. Szia,

    én máshogy látom mindazt amit leírtál, de elismerem, hogy sok minden nézőpont kérdése, lehet pozitív dolgokat is negatív színben feltüntetni és fordítva. A HGy viszonyát a politikához meglátásom szerint sokáig az határozta meg, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy békén legyen hagyva a közösség. Miután ezen nagyjából sikerült túllépni, megjelentek egyéb szempontok is.

    Magyarországon a liberálisok és a baloldal önhibájukból vannak olyan állapotban amilyenben vannak (őrült módon mintha saját magukat tennék tönkre, ami szomorú, mert kellene egy normális ellenzék), most már ott tartunk, hogy nem is igazán van kivel érdemben tárgyalni azon az oldalon. Az elmúlt 10 évben a balliberális oldal ráadásul fokozatosan idomult ahhoz a harcosabb, globális szinten az Obama éra által fémjelzett ideológiai áramlathoz, amelyet az olyan jellegű keresztény közösségek, mint a Hit Gyülekezete tipikusan elutasítanak (abortusz, meleg kérdés, gender ideológia, stb). Etekintetben tehát a Hit Gyülekezete mozgása a politikai spektrum konzervatív oldalára egyrészt követi a magyar politikai realitásokat, másrészt pedig egy normális folyamat része, amely korábban csak azért nem tudott megtörténni, mert a jobboldal kissé anakronisztikus, WW2 előtti viszonyokat restaurálni próbáló egyházpolitikája a rendszerváltás utáni másfél évtizedben ezt direkt ellehetetlenítette. Az is szempont, hogy a gyülekezet fő célja az, hogy magyar viszonyok között szabadon tevékenykedhessen, az evangélium üzenetét eljuttassa az emberekhez - ez csak úgy működik, ha a mindenkori hatalommal (ha az engedi) lehetőleg konszolidált a viszony, nem pedig háborús jellegű.

    A Semjén Zsolt kérdést nem nagyon kommentálom, ő a miniszterelnök-helyettes, tartott egy jó előadást, amely mindenképpen megtiszteltetés. Az előadás témája elsősorban a szuverenista-globalista irányzatok közti ellentétről szólt, valamint arról, hogy Magyarország kormánya milyen álláspontot képvisel. Ez egy olyan terület, amelyben a közösség vezetői és tagjai nagyjából egyetértenek a kormány álláspontjával, vagyis itt van értékközösség. De nyilván vannak olyan területek, amelyeken nincs értékközösség, illetve kritikával lehet illetni a kormány tevékenységét (a gyülekezet ezt egyébként szükség esetén meg is teszi, elég csak megnézni a sajtóorgánumait).

    A gyülekezet fejlődésébe anyagilag "belerokkanó" családokról szóló kommentedet nehezen tudom hova tenni - több évtizedes hívőként én őszintén szólva egyetlen ilyen esettel sem találkoztam (de keresztények között anyagi nehézségekkel igen, amely egy más dolog), hanem azt látom, hogy a hívők igyekeznek szolidárisak lenni egymással, valamint a gyülekezet a lehetőségekhez képest szervezett keretek között is támogatja azokat, akik nehézségbe kerültek. Ugyanakkor számos hajótörésnek is sajnos a tanúja vagyok, valamint tisztában vagyok azzal is, hogy a gyülekezetben tevékenykedő sok lelkész sem tökéletes és követnek el hibákat - ezen az alapon azonban bármilyen egyház ill. emberi közösség elmeszelhető lenne. Mivel én is rendszeresen anyagilag támogatom a gyülekezetet, fontosnak tartom megjegyezni, hogy a gyülekezet életerős intézményrendszere ékesen bemutatja, hogy a támogatások jó helyre mennek.

    Egy ilyen közösség, amelyben még csak tagnévsor sincs, hosszú távon csak bizalmi alapon tud fennmaradni úgy, hogy a hívők szabadon döntenek amellett, hogy áldozatokat hoznak - ha visszaélések, kényszerek, stb. lennének, az rövid távon ellehetetlenítené a gyülekezet működését, különösen hogy annyi minden versenyez az emberek idejéért és pénzéért a mai világban. A Hit Gyülekezete egy kifejezetten nyitott egyház, ahol ha akar úgy ellehet az ember a "tömegben", hogy senki észre nem veszi, ha valaki erre vágyik - tehát a magyar kisegyházakra jellemző lelki dresszúra és csoportnyomás a közösség egyben tartására egyszerűen nem működik, csak az igehirdetés és a Szent Szellem munkája az, amely egyben tud tartani egy ekkora közösséget.

    ps. elnézést Sytka, hogy HGy pro-kontra vitát kezdtem, a témát abbahagyom, az utolsó szó jogát meghagyom lóhátonnak. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem a poszt alá illő a beszélgetésünk, persze ezt majd a blog gazdája eldönti. :)
      Azok a dolgok, amikről írsz, diplomatikus megfogalmazásai egy eszmerendszernek/ideológiának, csak mint ilyennek, igen kevés találkozási felülete van a valósággal, ami viszont nem olyan, amilyennek szeretnék látni, láttatni, változtatni.
      "A HGy viszonyát a politikához meglátásom szerint sokáig az határozta meg, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy békén legyen hagyva a közösség. Miután ezen nagyjából sikerült túllépni, megjelentek egyéb szempontok is." A gyülekezetet régen pont az ellenőrizhetetlen pénzmozgások miatt(is) támadták, nem hagyták békén, nem az evangélium hirdetése miatt. Amúgy sem gondolom, hogy egy hívő csoportosulásnak azzal kéne foglalkoznia , hogy békénhagyják, kivéve, ha takargatnivalójuk van, vagy tévedek? Az egyéb szempontok pedig mindig az aktuális széljárásnak voltak kitéve, utána lehet nézni. Én elég nagy változásnak gondolom, hogy 15 év alatt egy először sátáninak kiszínezett politikát, és az azt kísérő/együttműködő egyházat hogy satíroz végül egyre közelibbé, és barátságosabbá a gyülekezet vezetése. Ami régen sátáni volt, most már nem az? Hogy lettek a régi ellenségekből mostanra jó ismerősök? Megértem én ezeket a szempontokat, de körülbelül annyira keresztényi, mint a mostani pártvezetés.
      "Egy ilyen közösség, amelyben még csak tagnévsor sincs, hosszú távon csak bizalmi alapon tud fennmaradni úgy, hogy a hívők szabadon döntenek amellett, hogy áldozatokat hoznak - ha visszaélések, kényszerek, stb. lennének, az rövid távon ellehetetlenítené a gyülekezet működését, különösen hogy annyi minden versenyez az emberek idejéért és pénzéért a mai világban. " Ez még elméletben igaz is lehetne...csak tudod, kívülállóként elgondolkoztat pár dolog, főként a bizalommal kapcsolatban. Én pl. egyetlen templomban sem voltam, ahol fegyveres őrök vigyáztak volna a papra, és ahol biztonsági motozáson esek át belépés előtt. Ismerem az erre felhozható érveket nagyjából, a kérdésem az, mennyire evangéliumi és bizalmi dolog ez? Aztán meg sajnos látom a két szélsőséget, sok-sok személyes ismeretségből. Látom a helyi Hgy-s pásztort, akit ismerek 30 éve, jóideje csak "szolgál" (nem akarok cinikus lenni, tisztelem ezt normális esetben), és évről évre igen látványosan gyarapodik anyagilag. Siker-keresztény, mondhatni, luxuskörülmények között. És ismerek olyan bárányokat is, akiket ő pásztorol. Némelyik munkatársam is. A látszat ott is megvan, csak hitelből. A hónap végén pedig már alig futja kajára is nekik sokszor, pedig nem keresnek rosszul. (300+/hó) Befizetik a tizedet,és ha éppen adakozni akarnak ezen felül( nem akarok belefolyni ennek a pszichológiai hátterébe, de a közösségi nyomás sokmindenre képes) , akkor a nagyobb összeget választják( a saját fülemmel hallottam, archívumban a Hgy oldalán megvan), hogy még "jobbak", Istennek tetszőek legyenek, és még számos mély, ártatlan belső indok felsorolódhatna itt, feljárnak a "központi" alkalmakra, ami még sok-sok pénz, és tudod mi van? A valóság, hogy két hétig adott munkatársam az ilyenek miatt nem eszik, max. otthon egyszer egy nap, mert nincs pénze. Hogy jut el ember idáig bizalmi alapon? Ésatöbbi, számos példát tudnék felsorolni, személyeset, és sajnos a legtöbb negatív. Örülök neki, ha Te máshogy éled meg, nyilván nekem is kevésbé ítélkezőnek kéne lenni, de ezekben az esetekben nem megy. Az én nézőpontomban úgy fest ez, hogy igen komoly felelősség terheli a vezető pásztort, de ebben nem csak ő a ludas, hanem a közösség is, aki oda felemelte. Az a csoda, és szép, hogy Isten még ilyen körülmények között is munkálkodik ott. Az viszont a legmélyebben elítélem, hogy ugyanakkor az emberek legmélyebb, és legszemélyesebb rétegeivel élnek vissza, aminek pusztán a hatalom, és a pénz a mozgatórugója, mindezt krisztusira csiszolva, ezt általánosan is értem, de a Hgy kapcsán különösen. Semjén Zsolt képbe kerülése pedig csak újabb adalék ehhez.

      Törlés
    2. Még egy apróság. Összeszámoltam, nyilván körülbelülre, az alapján, amit látok, és tudok, mennyi az annyi, de annak már a fele is rengeteg. Ha a munkatársaimat( a Hit gyülekezetbe járókat) az átlagnak veszem, ez így fest: ők havi átlag 50-80 ezer forintot adnak oda a gyülekezetnek. Az átlag felét, 40 ezret felszoroztam 15 ezerrel, ami megközelíti a gyülekezet taglétszámát kb. Ez 600 000 000 forint egy átlag hónapban. Ha csak a fele igaz is(szerintem jócskán alulszámoltam), rengeteg pénz(nyilván van sok kiadnivaló, de akkor is), ami még a politika figyelmét is felkelti, nem gondolod? És azt mondod, hogy éves szinten ez a sok-sok milliárd bizalmi alapon megy szanaszét?
      Én vagyok túl cinikus, ha azt gondolom, hmmm...? :)

      Törlés
    3. Szia notáhól dáyna,

      köszönöm, hogy elmondtad a véleményedet, és örülök, hogy én is leírhattam az én nézőpontomat. Mint írtam, az utolsó szó jogát neked hagyom meg, ezért nem reagálnék, hiszen ez egy olyan téma, amelyben notóriusan nehéz nyugvópontra jutni, de mégis valakinek abba kell hagynia. :)

      Törlés
  4. „Jézus nem adott az övéinek olyan megbízást, hogy egy országot keresztény országgá tegyenek, az Ő programjában semmi ilyesmiről nem olvasok.”

    – Én olvasok ilyet, minden országra, az egész világra vonatkozóan:
    'Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! ” '(Máté 28:18-19)

    "Beülhet-e az ember Pilátus székébe, amikor az megüresedik, ha különben a kereszt útján jár?"
    – Szerintem nem csak beülhet, hanem köteles beülni, viszont tilos Pilátusként viselkednie. Mivel Pilátus székében viszonylag nehéz nem Pilátusként viselkedni, a posztodban felvetett dilemma szerintem is valós, és óvatos megközelítést igényel. Ki kell dolgoznunk azt a módszertant, amellyel egy keresztény úgy tud hatalmat gyakorolni, hogy használjon a világnak, és ne ártson.

    Pl.: egy fair play-ben hívő ember ne induljon a focibajnokságon, ahol felrúgják, és bizony ő is kénytelen lesz másokat felrúgni? Ha nem indul, sosem lesz esélye a fair play nézeteit képviselni, és a foci nem változik. Ha elég fair play hívő kezd focizni, akkor viszont lehetséges a változás.

    Nota bene: ilyen etikai fenntartás a világon egyedül a keresztényeket fékezi, senki mást. (A liberók pl. cseppet sem aggódnak attól, hogy egyedül ők fújják a passzát szelet, minden vízcsapból csak ők folyjanak, minden tudományos fokozattal csak ők rendelkezzenek, és akár már enyhén másként gondolkodni is legyen jogszabályban nevesített bűncselekmény vagy pszichiátriai betegség – szerintük ez természetes és szükségszerű.) A keresztény hatalomgyakorlás ügyében legyünk paranoidok, de ne paranoiásak, mert akkor a gátlástalanok uralják le a világot.

    Fontos azt is látni, hogy a keresztény egyházaknak azért nincs a hívőktől elég pénzük, mert az implicite keresztény szolidaritás elvén szervezett világi állam lenyúlja a zsét. Maradjon a szolidaritási pénz a keresztényeknél, és máris jut belőle elég az egyházaiknak! Addig képmutatás úgy érvelni, hogy a hívek mit tartsanak el a már nem náluk lévő jövedelmükből. Akár: mindenki rendelkezzen szabadon az általa befizetett szja + ÁFA + jövedéki adó + illeték 50%-áról, és tetszése szerint adhassa azt az egyházának. Az egyházak kapják vissza régi birtokaikat, az ország földjeinek kb. felét. Ha ezek megtörténnek, jogossá válik, hogy az egyházak éljenek meg, ill. tartsák el őket a híveik. Most olyan az erről szóló nonszensz vita, mint az iskoláktól követelni a tanárok fizetését, amikor nincs náluk az erre szolgáló pénz.

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)