2018. december 22., szombat

Ajánlat betűevőknek

Természetesen idén is igyekeztem sokat olvasni, és természetesen az év utolsó bejegyzésében - ahogy az eddigiekben - olyan könyveket igyekszek ajánlani a blog olvasóinak, amelyeket véleményem szerint érdemes is kézbe venni. Tudom, kissé elkéstem vele ha a karácsonyi ajándékozás a szempont - de ezeket a könyveket szerintem karácsonytól függetlenül is megéri beszerezni.

Akik évek óta figyelemmel kísérik a blogot, tudhatják hogy az évzáró bejegyzésben mindig készítek egy szubjektív listát azokról a könyvekről, melyek valamiért megragadták a figyelmem. Nem feltétlenül új kiadványokról van szó, a lényeg inkább az, hogy a felsorolt kötetek mindegyikében voltak olyan gondolatok, meglátások, előremutató vagy a lényegre frappánsan rátapintó szakaszok, melyek kiemelték őket a betűtengerből.

Gerhard Lohfink soványka könyvecskéje, amely a Miatyánkot járja körbe, nekem mindenképpen a betűtenger egy értékes cseppjének számít. Lohfinktól korábban már olvastam egy ugyancsak nem túl vastag, de rövidségében lényeglátó könyvet Jézus utolsó napjáról, és a Miatyánkról szóló kötete - vagyis "A Miatyánk új értelmezésben" - sem okozott csalódást. Lohfink szépen tematikusan végigmegy a Jézustól tanult imádság minden egyes mondatán - mely amúgy alapvetően egy kérő-ima - és nagyon korrektül elemzi a mondatok kortörténeti ismérveit, miközben a lelkiségét sem veszíti szem elől. A könyvet gyorsan végig lehet olvasni, de mégis tápláló élmény: olyan, mint egy finom bonbon.


Újra és újra kijelenthető, unalomig ismételhető közhely, hogy a teológiai ismeretterjesztő vagy szakkönyvpiac érdekesebb darabjai (a magyar olvasók pechjére) főként angolul érhetők el. Itt van például a Tawa J. Anderson - W. Michael Clark - David K. Naugle szerzőtrió "An Introduction to Christian Worldview", vagyis "Bevezetés a keresztény világnézetbe" című munkája. Elvileg ugye ez tényleg csupán egy bevezetés egy teljesen alapvető témába, mégsem tudnék hirtelen hasonló jellegű kiadványt mondani a magyar piacon. A szerzők a könyvben természetesen arra tesznek kísérletet, hogy a kereszténységet, mint világnézetet mutassák be az olvasóknak - ehhez pedig első lépésként azt próbálják tisztázni, milyen építőkockák alkotnak egy világnézetet. Álláspontjuk szerint a világnézet alapvetően négyféle kérdésre reflektál. Mivel az ember képes önmagára rákérdezni, az első kérdés ezért magára az emberre vonatkozik, aki világnézetet igényel magának: milyen tehát az emberi természet, azaz kik vagyunk mi, mit jelent hogy emberi lények vagyunk, miben különbözünk más létezőktől? A második kérdés nem meglepő módon a világ milyensége iránt érdeklődik: milyennek tapasztaljuk a valóságot, mennyire zárt rendszerként kell kezelnünk, teremtettnek vagy teremtetlennek érdemes látnunk? A harmadik kérdés a világban tapasztalható torzulásokra, deformációkra, azaz az élet problémáira kérdez rá: mi a gond az emberi létezőkkel, mi a gond a világgal és hogyan lehet ezeket a problémákat kezelni? Végül a negyedik kérdés a célra, illetve valamennyire a valóság időbeliségére vonatkozik: vajon létezik-e egyáltalán objektív célja a valóságnak, milyen irányba halad a világ, hogyan látjuk ebben a magunk szerepét? A szerzők tehát ezt a négy kérdést járják körbe, és ezek mentén mutatják be a keresztény narratíva válaszait, annak szerteágazó hatását, ahogy az életünket átitatják a fenti kérdésekre adott válaszok, és ahogy eltér a keresztény világnézet a versengő ideológiáktól. Érdekes és nagyon érthető könyv!

A most következő művet nagyon nehezemre esne kihagyni, hiszen keresztény életem egyik meghatározó élménye volt, amikor a hitfejlődéssel kapcsolatos teológiai-valláspszichológiai elmélettel találkoztam - mármint ahogyan azt James W. Fowler tárgyalja "Stages of Faith" című művében. Itt a blogban is felvillantottam egyet s mást a fowleri teóriáról, miszerint az ember hite születésétől haláláig számos változáson megy keresztül: elnagyolva mondhatjuk azt (Paul Ricoeur szavait használva), hogy a hitünk az első naivitástól a komolyabb kételkedés periódusain át eljuthat egyfajta második naivitásig, valamiféle "megnyugodott állapotig", mely sikeres szintézist képez a paradoxnak tűnő dolgok között és sokkal nyitottabbá teszi az embert. Fowler ebben az ívelő folyamatban hat fázist tudott beazonosítani - vagyis nem pusztán egy pszichológiai okfejtést tartalmaz a könyv, hanem kutatásai leírását is, melyek több száz személlyel készített mélyinterjúk során nyerték el a könyvben leírt formájukat. A könyv megértéséhez szerintem nem ártanak bizonyos fejlődéslélektani előismeretek (főként Lawrence Kohlberg, Jean Piaget és Erik Erikson elméletei tekintetében), de megéri a fáradtságot. Azt hiszem Fowler könyve után az ember jobban fogja érteni miért olyan a hite, amilyen.

Az olvasó tudja, hogy számomra az özönvíz csaknem kimeríthetetlen téma. Emiatt aztán nem hiszem, hogy az utolsó könyv volt Norman Cohn munkája, melyet ezzel kapcsolatban olvastam - de az biztos, hogy az egyik legjobb, ami a kezembe került! Cohn szépen végigveszi, hogyan alakult a nyugati világ gondolkodásmódja Noé és az áradás kapcsán - egészen az ókortól a posztmodern korig bezáróan. Olvashatunk a zsidó és muszlim Noé-értelmezésekről, a történetet minden szinten allegóriaként kezelő interpretációkról, vagy éppen a modern kor tudományos próbálkozásairól, sőt az expedíciókról is, melyek megkísérelték megtalálni Noé bárkáját. Mondani sem kell, ebben az értelmezéstörténeti panorámában vannak rendkívül szórakoztató dolgok is - például, amikor a tudományok elindulásának korszakában egyes régészek váltig meg voltak győződve róla, amikor egy csontvázat előástak a földből, hogy az özönvízben megfulladt egyik ember (valószínűleg egy gyermek) teteméről van szó. A leletet ennek örömére el is nevezték "homo diluvii"-nak, azaz az "áradáskori embernek". A csontvázat ugyanakkor senki nem vonta igazán vizsgálat alá, mígnem valakinek majdnem egy évszázaddal később(!) eszébe jutott, hogy érdemes lenne tüzetesen is megnéznie - és kiderült, hogy azok valójában egy óriásszalamandrához tartoztak. A "Noah's Flood" roppant szórakoztató és kivitelében is szép kötet, melyet jó szívvel ajánlok minden érdeklődő olvasónak!

Maradva még az Őstörténet kimeríthetetlen világánál, magyar nyelven is megjelent egy nagyon szép kiadvány, melyet a Pulitzer-díjas irodalomtudós Stephen Greenblatt jegyez. Munkájában Ádám és Éva karakterének útját kíséri végig, az előző könyv kapcsán ismertetett módon: vagyis arra kíváncsi, hogy a művészetekben, az irodalomban és úgy általában az emberek fejében milyen kép élt az ősszülőkről, milyennek gondolták el a Paradicsomot, a háborítatlan világ működését. Az "Ádám és Éva tündöklése és bukása" nagyon szép stílusban megírt könyv, de nekem kicsit túl sokat időzik John Miltonnál - még ha irodalmi szempontból érthető is, hogy "Az elveszett paradicsom" meghatározó munka ebben a témában. A kötetet egyébként igen szemléletes és nagyon szép kivitelű képmelléklet is díszíti.

Végezetül álljon itt még egy könyv, melyet bevallom őszintén éppen most olvasok (noha már nem vagyok messze a végétől), de semmiképpen sem akartam kihagyni a válogatásból. Az ismert tudós és egyébként evangéliumi hívő Francis Collins "Isten ábécéje - egy tudós érvei a hit mellett" című munkájáról van szó. Collins neve egy forradalmi tudományos áttörés kapcsán lett igazán ismertté, hiszen ő vezette azt a projektet, mely az emberi géntérképet elkészítette. Tulajdonképpen saját használati utasításunkat köszönhetjük Collinsnak, aki keresztényként úgy látja, Isten műhelyébe tett bepillantást. Amit eddig elolvastam a könyvből, számomra nem jelentett túl sok újdonságot, mégis nagyon fontosnak tartom, hogy immáron magyarul is olvasható ez a kötet. Collins szépen és értelmesen végigveszi, mi a baj az ateizmussal, a kreacionizmussal és az intelligens tervezéssel - és mindezek után miként is férhet össze harmonikusan a keresztény hit a tudományos elméletekkel, beleértve az evolúcióelméletet is. Utóbbit hívja a szerző "biologosznak" - nem meglepő módon pedig maga Collins az általam sokszor emlegetett keresztény szervezet, a BioLogos Foundation alapítója is egyben. A könyvről egész biztosan fogok még írni itt a későbbiekben - most csupán a figyelmet kívántam felhívni arra, hogy elérhető magyarul!

Minden kedves olvasómnak köszönöm, hogy idén is figyelemmel követte a blogot! Ebben az évben most ez volt az utolsó bejegyzésem, a hátralévő napokat azzal akarom eltölteni, amit mindenkinek szívből kívánok: ünnepléssel, pihenéssel és a családdal. A blog legközelebb január elején fog frissülni!

Áldott karácsonyt és új esztendőt kívánok!

2 megjegyzés :

  1. Köszi Sytka az összefoglalókat és egyéb írásokat. Különösen is Fowler, nekünk tananyag a SOTE-n, segít a megközelítése, de még nem olvastam végig. Nekem idén a 31et se sikerült teljesíteni.. nem baj, van élet a kisgyerekes kor után is;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Dani, szívesen! Nem verseny az olvasás, manapság már az is fontos, hogy egyáltalán legyenek rendszeresen olvasó emberek. A 31 is nagyon szép szám - inkább lennék megint 31... :-)

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)